AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
...egy-két hallgatás után amúgy a Hail Spirit Noir, Savage Oath kettősnek is bizalmat szavazok, és a Sear Bliss is életképesnek tűnik. Lassan már most van egy 15-ös listám.
A Tales of Creation mellett a másik favoritom a svédektől. Ugyan mostanában nem pörgött otthon, de napindítóként végighallgatva a felfelé szaladó Celsiusokban is megborzongatott a nagyszerűsége, első hangtól az utolsóig hibátlan alkotás. 10/10
Soundgarden – King Animal
Sose, még a hőskorban sem éltem a Seattle-i csapatok világát, ezzel együtt is egészen megdöbbentő volt ez a lemez. Naná, hogy párom favoritjai között van, így ezt is „kéretlenül” kellett többször meghallgatni, de legalább nem voltak elvárásaim. Kellemes, érdekes, mai füllel is teljesen vállalható cuccnak tartom, még ha az ősrajongókat meg is osztja. 10/8
Többször felmerült már talán, de azért tényleg kiváncsi vagyok, hogy 30-40 éve is ennyi resztli volt-e már, vagy ez egy újabb jelenség. Én már azt se értem, a kiadóknak mi értelme van kiadni ezeket a tucat deathcore meg ki tudja még milyen hibrid műfajú, totál középszerű lemezeket. Vagy már ezek is olyanok, mint a magánkiadású könyvek?
Jó ötlet, már én is akartam, hátha felmerül valami eddig nem hallott izgalmasság.
Az én jelenlegi top 11-em ábécében:
Caligula's Horse, Bruce Dickinson, Beth Gibbons, glass beach, Hauntologist, Mikko Joensuu, Judas Priest, North Sea Echoes, Pallbearer, Henrik Palm, Warlord.
Ha már az AOTD nem pörög, legyen egy évközi listácska a felhozatalról, ami pusztitóan szar (mint minden évben, hehe). Na mindegy, az értékelhető lemezek eddig:
Chelsea Wolfe, Thou, Evergrey, Tarot, Priest, Bruce Dickinson, New Model Army
Hát, igen. Progresszív, meg alternatív, meg modern....véletlenül sem szokványos vagy szabályos. Markánsan egyedi, igen magas színvonalú, páratlanul kreatív és kimondottan művészi is. Ezek miatt nem igazán tehető egy bizonyos kiemelt polcnál lejjebb. Ugyanakkor a szaggatott, azaz rendkivül széttagolt, meg helyenként nehezen emészthetően bonyolult káoszos alapállása miatt nem könnyen lehet menni vele. A nagyszerű pillanatok gyakoriak és rendszeresek, mégsem fenyeget sajnos a katarzis veszélye, mert nem igazán esik jól ez a fajta zene, véletlenül sincs jelen egy feel good flow feeling. Szóval maximálisan elismerésre méltó, de ja valami mégis nagyon hiányzik innen, ami miatt megtörténhetne az a bizonyos élmény.
Némi túlzással a Maiden, Priest vonal soha nem tett alapvető engedményeket a kor bombasztikusan slágeres, mainstream rádióbarát irányaiban. Más csapatok meg karcosan markáns előzmények után organikusan felvették a 80-as évek üde, laza, könnyed zenei fősodrát és abban is úgyanúgy érvényesíteni tudták tehetségüket mint a korábbi dolgaikban. A tengerentúlom a Van Halen-t lehet megemlíteni egy ilyen zászlóshajóként, itt európában meg a Scorpions volt egyik monunentális hasonló Battleship. Ha megnézünk egy korabeli filmalkotást annak nagyon jellegzetes, full kellemes zenéivel, rögtön helyben vagyunk az uralkodó életérzéssel kapcsolatban. Nem véletlen hogy olyan mai(de abba a korba helyezett), nagysikerű mozgóképek is szinte tobzódnak az ezekből a zenékből áradó orgazmus faktorok kiaknázásában( pl a Strangers Things : Kate Bush -Runnig Up That, Metallica stb). Mindenesetre a Scorpions úgy unblock az egyik legdefinitivabb 80-as évek zenévé nemesült mára mindenféle tekintetben. Könnyed és laza lett, félelmetesen bombasztikus és fülbemászó ugyanakkor ezzel együtt is képes volt megtartani alapvetően energikus rock-metal gyökereit. Az egyik legszebb példa minderre a Blackout album, melyet én speciál nagyon szeretek, mert egységesen erős(mégha talán akkora giga-mega slágerek nem is jellemzik mint néhány más albumukat) és az izlésemhez remek arányban vegyíti a fenti koktél elemeit. Csodálatosan úsztatnak, utaztatnak a gitárok. Meine elementáris adrenalinbomba, ugyanakkor egy lírai poéta is egyszemélyben. Biztos találhat, aki nagyon akar itt is hibapontokat, de most három nap, naponta többszöri végihallgatás után elmondhatom, hogy talán még jobban sikerült megszerettem mint valaha. Úgyhogy szvsz a maga nemében tökéletes.
