Április 8-án (péntek) 20 órakor, az óbudai régi harisnyagyár területén (Bpest. III., Bogdáni út 1.) Támogatás most is 500 Ft. Étel, ital, csoki mint mindig. Parkolás ingyenes.
Lesz természetesen meglepetés szám, és szokás szerint vendégek is. Róluk két nap múlva lesz pontos info.
Egyébként nagyon köszönjük azoknak, akik ott voltak a PECSA-ban - szerencsére szép számmal - és a fogadtatást is .
Mi is nagyon jól éreztük magunkat. Gyertek pénteken is. Mindenkit szeretettel várunk.
A koncerten exkluzív hang és fénytechnika várja a nagyérdeműt. A zenét hallani, a koncertet látni kell! A rendezvényre egyenesen Németországból érkezik a legújabb technika. Processzor vezérelt hangtechnika, LED-es fénytechnika és lézer látványtechnika!
.......khm...... Igazán megtisztelő számomra a fölvetésed, de azt a könyvet biztosan nem én fogom megírni. Abszolút nem érzek hozzá tehetséget magamban.
Erre egyébként is a Srácok lennének a legautentikusabbak!
Ráadásul Robi a Csapda trilógiájával be is bizonyította, hogy milyen jó írói vénája is van, a zeneszerzői és szövegírói vénája mellett :o)
Attila már emlegette pár évvel ezelőtt, hogy nem ártana megírni a Solaris és a Napoleon Boulevard történetét is külön-külön! Talán egyszer még ezt is megérjük Tőlük....
Apropó, olvastad már ezt a trilógiát?
A könyvtárakban szokott lenni belőle.
Ha még nem olvastad, feltétlenül kutasd fel, nagyon-nagyon érdemes!
"Két nagy álmom, hogy egy Deep Purple és egy Solaris koncert Debrecent is elérje. A vicc az, hogy a Deep Purple 2003-ban el is jött ide hozzánk a cívis városba... tudtok arról valamit, hogy a Solaris volt-e valaha Db-ben?"
Létezik egy nagyon pazar, 2 fanatikus srác által hatalmas munkával összeállított gyűjtemény a magyar rock zenekarokról + világsztárok fellépéseiről (rockmuzeum.ini.hu), és ennek a honlapnak van egy fantasztikus koncertdátum-adatbázisa is:
Az oldal alján precíz jelmagyarázat segíti a találatok értelmezését.
A Solaris-listán 6 db debreceni találat van.
Jó böngészést az oldalhoz! :o)
"úgy örülök, hogy rátaláltam a topicra, én azt hittem eddig, hogy a Solarist egyedül én szeretem, én még senkivel nem találkoztam, aki szintén oda lett volna értük"
És hogy mennyire nem vagy egyedül még Debrecenben sem a Solaris-szereteteddel.....
Van egy másik, debreceni rajongótársunk is :o)
Bár már régen írt ide, a korábbi hozzászólásai itt olvashatók: rat2001
"a Cabaret-n a másik gyöngyszem a "Védj meg engem önmagamtól..." ez zeneileg de főleg szövegileg nagyon ott van!!! nagyon-nagyon-nagyon kiváncsi vagyok, hogy látott e legitim interpretáció erről a szövegről? mert nagyon kiváncsi vagyok, hogy mit is jelent pontosan, főleg egy-két rész nekem elég relytélyes és érthetetlen, és szeretném tudni, hogy mondjuk keresztyén teológiai keretbe beilleszthető-e a szöveg, avagy olyan sajátos teológiát képvisel, ami eltér a keresztyén értelemben vett teológiától..."
Legjobb lenne, ha Robi írná meg nekünk, hogy mi minden foglalkoztatta, amikor ezt a szöveget írta.
Próbáltam most keresgélni ezzel kapcsolatosan és találtam egy Cabaret-szövegeket elemző oldalt :o)
Ugyanebből a hsz-odból:
"Egyáltalán mit tudtok a Solaris tagok hitbeli gondolkodásáról?? gondolom, hogy erős szállakkal kötődnek a keresztyénséghez/reformátussághoz, ez nyilvánvaló a ref. fesztiválokon való szerepléseikből + zsoltárfeldolgozások, stb. Engem ez nagyon érdekel, ha nyilatkoztak ilyen irányba, a hitükről, Istenről, akkor arra nagyon kiváncsi lennék... + a ti véleményetekre konkrétan erről a versről/számról. ti hogy értitek, mert ti már régebb óta hallgatjátok."
Amit itt kérdezel, nem egyszerű dolog, mert nem egyszerű beszélni sem róla, hiszen ez mindenkinek a legbensőbb világa.
Elérhető arcképek:
2008 nyarán Robival készült egy egyórás interjú a Civil Rádióban: összefoglalóan ittolvashattok erről. Mivel azok a letöltőlinkek már rég nem élnek, ezért a műsort feltöltöttem: 5 napig innen érhetitek el az interjút, félórás bontásokban.
Konkrétan a ref. zenei fesztiválokon Attila szokott fellépni a saját zenekarával, az Invocatio-val. Attiláról tavaly nyáron készült egy 25 perces portréfilm, Csodát termő hit címmel, amelyet aztán Karácsony másnapján megismételtek.
És megjelent egy DVD, amelyen 2 Solaris-tag is - Bogdán Csaba és Kisszabó Gábor - elmondja ilyen irányú gondolatait:
Ez a DVD Csaba honlapján keresztül meg is rendelhető.
A Srácok ahányan vannak, annyiféleképpen gondolkodnak a világról, Istenről. Erről a sokféleségről a 2007 végén mejelent Live in Mexico DVD-jük füzetében kapunk ízelítőt. Itt Laci és Tamás véleménye is olvasható a többieké mellett a Nostradamus legenda kapcsán - jövőbe látásról (létezhet-e), szabadakaratról, Istenről.
jó, hogy elmondhattam, mert tudom, hogy ti megértitek azt a rajongó érzést, amit én is érzek ez iránt a csodálatos zene és művészek iránt. (Cirro, külön köszönet, hogy az off-omat is méltattad, sokat gondolkoztam, hogy vajon leírjam-e). Már nagyon régóta bennem feszült, és tényleg óriási, hogy véletlenül rátaláltam erre a topicra... jelentem, hogy jól haladok a visszaolvasással, olyan 1/3-át már sikerült átolvasnom, nagyon izgalmas és hihetetlenül informatív ez az egész topic.
mióta olvasgatok, egyre csak egy dolog jár az eszemben, ami tudom, hogy kicsit utópisztikus. szóval arra gondoltam, mekkora nagy lenne, ha sikerülne egy tényleg igényes könyvet összeállítani a Solaris és zenekarai történetéről/munkásságáról/művészetéről. Felhőcske, te tényleg annyit tudsz erről a jelenségről, hogy gondolkodás nélkül rád lehetne bízni egy ilyen könyv megírását/társszerzőségét. Ez az egész csak olyan kósza gondolat, de tényleg mekkora lenne már? régi cikkekből, interjúkból rekonstruálni az egész történetet egész máig, képekkel, minden. meg sok-sok lemezkritikával/értékeléssel. persze a sok minden más mellett egy ilyen projektre már végképp se idő/se pénz, ami nagy kár...
Olyan jó olvasni a gondolataidat, az élményeidet, az érzéseidet!
"nem tudjátok, hogy Robi egyszámos Ritual Operáját hogyan tudnám a gépembe archiválni?"
Én a Windows Media Player-rel simán le tudtam most menteni a File menüből a Mentés másként opcióval.
"ennek a találkozásnak az élményét csak két másik múlta felül eddig... egy vertikális és egy horizontális találkozás... a vertikális, amikor Azzal találkoztam, akit úgy hívnak, hogy VAGYOK, AKI VAGYOK (YHWH), a horizontális pedig Ő, akit úgy hívok, hogy Kiscicám :)"
Ezek a soraid is nagyon szíven ütöttek :o))
az iwiw után már a Facebook-on is elérhető a SOLARIS
off: ennek a találkozásnak az élményét csak két másik múlta felül eddig... egy vertikális és egy horizontális találkozás... a vertikális, amikor Azzal találkoztam, akit úgy hívnak, hogy VAGYOK, AKI VAGYOK (YHWH), a horizontális pedig Ő, akit úgy hívok, hogy Kiscicám :)
szívesség-request: nem tudjátok, hogy Robi egyszámos Ritual Operáját hogyan tudnám a gépembe archiválni? Ha meg akarom hallgatni, akkor a Solaris homepagről szoktam, de jó lenne birtokolni is...
localhost, teljesen igazad van abban, hogy a "Solaris-kultúrkör PR tevékenysége" csapnivaló!!! Ebben nagyon is egyet értek. Fene se érti, hogy miért is folytatják ezt a gyakorlatot. Két nagy álmom, hogy egy Deep Purple és egy Solaris koncert Debrecent is elérje. A vicc az, hogy a Deep Purple 2003-ban el is jött ide hozzánk a cívis városba... tudtok arról valamit, hogy a Solaris volt-e valaha Db-ben?
Egy kicsit szeretnék mesélni arról, hogy én hogy ismertem meg a Solarist... Hát az úgy volt, hogy a gimis évek elején nagyon sok mindennel próbáltuk pallérozni ifjonti, forradalminak gondolt elménket, ilyen irányú igényeinket általában a suli falain kívül véltük leginkább alkalmasnak tágítani, ápolgatni :))) Az egyik akkori cimbim nagyon jó zenei ízlésű neveltetést kapott, az apja a 60-as 70-es években élt... Deep Purple, Black Sabbath, Jimi Hendrix, King Crimson, ELP, Jarre, The Doors, Pink Floyd, Hobo, Mini, Meola, Lucia, McLaughlin... na tk. ez a srác vezetett be engem ebbe a műfajba, van itt nálunk egy zenei könyvtár, aminek már az atmoszférája is túlvilági... egy régi, századfordulós polgári épület 1. emeletén található, amikor beléptünk az ajtón, a tér és idő megszűnt, mármint az aktuális... a világ zajától távol ott csend és (zenei)történelem itatja át a falakat... hihetetlen jó gyűjteményük van klasszikusokból és a könnyűzene klasszikusaiból... Nagyon sokat jártunk ide, suli után (vagy helyett...), és az volt a jó, hogy volt egy olyan katalógusuk, ami a zenék cover-boritói alapján rendeződött... oriási élmény volt, mert miután ráéreztem erre a zenei világra, már magam is jártam oda akkor, amikor el akartam vonulni a világtól és elmélkedni, ilyenek... gyakorlatilag ott vészeltem át a serdülőkort. Na szóval visszatérve én mindig ez alapján a katalógus alapján tájékozódtam, és mindig a boritók alapján választottam ki, hogy mit hallgatok újként, ha el tudtam szakadni a Purple-től vagy Jarretól... Egyszer csak felfigyeltem a Próféciák könyvére, emlékszem, hogy már a borító teljesen a hatalmába kerített, mágikus élmény volt. Ami ezután történt, azt nem tudom kifejezni, betették nekem, én felvonultam a fülhallgatókhoz a kedvenc helyemre (a zenehallgatós rész emeleten van, külön elszigetelt fakkokban lehet élvezni a zenét), és egyszerűen nem tértem magamhoz, annyira nagy hatással volt rám az, amit hallottam, hogy megfeledkeztem mindenről, Purple, Jarre, tér, idő, formák, színek hirtelen elmosódtak, és agyam kilépett minden másból, mert a Solaris univerzuma beszívott, és az agyam minden receptora csak erre figyelt, minden más mellékesnek tűnt, sőt nem-létezőnek... nagyon nehéz leírni, de ilyeneket éreztem, majdnem szétrobbantam, annyira intenzíven ért az a leírhatatlan művészet, ami a fülhalgatóból jött. egyszerre akartam sírni és nevetni, tele voltam energiával, bizseregtem, és éreztem, hogy meg kell osztanom valakivel, mert ha magamban tartom, felrobbanok... hát legközelebb mondtam is cimbimnek, de megdöbbenésemre nem sok érdeklődést mutatott, azt hiszem soha nem is hallgatta meg, azt hisztem nem hitte el, hogy tényleg jelentős dologról van szó... nem hibáztatom, ő King Crimsonnal, The Who-val, Cream-mel és társaival volt hasonlóképp, mellettük más már nem fért el neki...
Azóta Solaris rajongásom magányos volt, mert akkor azt tapasztaltam, hogy méltatlan, ha valakit arról kell győzködnöm, hogy ugyan, hallgasson már bele egy kicsit a Solarisba... nekem nem tesz vele szivességet, fogalma sincs, mitől fosztja meg magát... úgyhogy rájöttem ennek a helyzetnek a szépségére is, tudtam, hogy a Solaris az csak az enyém... mármint közeli és távoli környezetemben...
Ezután jött a többi album, de a Próféciák nekem ezért a kezdeti meghatározó élmény miatt (is) azt hiszem továbbra is etalon marad.
az "Itt jön a szerelem" utolsó része (3'08-4'33) az egy az egyben Solaris, simán felkerülhetne a "fekete" albumra, hajaz is az egyik szám egyik részére, csak címekkel bajban vagyok...
újból helyesbítek magamon... a Cabaret-n a másik gyöngyszem a "Védj meg engem önmagamtól..." ez zeneileg de főleg szövegileg nagyon ott van!!! nagyon-nagyon-nagyon kiváncsi vagyok, hogy látott e legitim interpretáció erről a szövegről? mert nagyon kiváncsi vagyok, hogy mit is jelent pontosan, főleg egy-két rész nekem elég relytélyes és érthetetlen, és szeretném tudni, hogy mondjuk keresztyén teológiai keretbe beilleszthető-e a szöveg, avagy olyan sajátos teológiát képvisel, ami eltér a keresztyén értelemben vett teológiától...
mire gondolok??? kűzdve a szöveggel első látásra is feltűnik, hogy alapmotívumaiban kétpólusú, egy részről egy vertikális (egyirányú - lentről felfelé)) párbeszéd folyik Istennel, E/1 személyben, viszont nem világos, hogy ki is az, aki megszólítja Istent (Uram). Más részről végigvonul egy horizontális, politikai diskurzus, ami a nem túl sokkal rendszerváltás utáni anyag esetében azért valamelyest adottnak látszik, hogy milyen politikai érák, rezsimek és konfliktusok élhetnek a vers hátterében frissen... szóval a két dimenzió úgy tűnik összeölelkezni, hogy az E/1 személyű megszólító, aki megszólítja Istent, és akiről elég homályos, hogy ki, úgy tűnik a vers kontextusában, hogy a nemzet kollektívumának E/1. számú megszólalója, mintegy a megszemélyesülő nemzet, és ez a vers utolsó strófájából bomlik ki, ahol már T/1-ben vagyunk amely most közösségként megegyezik az előző strófák E/1- számú megszólalójával...
tehát ami nem világos, és homályos... (horizontális dimenzió): ki volt tk. az ellenség??? és miért épp csak járni tanult és beszélt?
+
(vertikális dimenzió): mire utal, hogy a megszólalónak a kereszt emléke sem fáj? mivel győzte le Isten a megszólalót már rég? végül pedig miért ne adjon erőt Isten a megszólalónak?
Ezeket azért kérdem, főként a vertikális diskurzus érdekességeit, mert ezek számomra meglepő, szokványostól eltérő teológiai látásmódot képviselnek
Egyáltalán mit tudtok a Solaris tagok hitbeli gondolkodásáról?? gondolom, hogy erős szállakkal kötődnek a keresztyénséghez/reformátussághoz, ez nyilvánvaló a ref. fesztiválokon való szerepléseikből + zsoltárfeldolgozások, stb. Engem ez nagyon érdekel, ha nyilatkoztak ilyen irányba, a hitükről, Istenről, akkor arra nagyon kiváncsi lennék... + a ti véleményetekre konkrétan erről a versről/számról. ti hogy értitek, mert ti már régebb óta hallgatjátok.
a napokban rászántam magam, hogy egy kicsit jobban megismerjem a Cabaret-t, a formációtól eddig azt a számot ismertem egyedül, ami a Solaris honlapján is fennvan. Az a helyzet, hogy valamiért azt a számot nagyon szeretem, a többi szám szerintem így meghallgatva mögötte marad... szóval ez az egész album roppant eklektikus, furcsa is meg úgy egyáltalán, van benne valami olyan alternatív/elvont íz, ami roppant taszító nekem, de ez egyéni vélemény... ja, ehhez jön még, hogy nekem a Napoleon B. is tulajdonképp kimaradt, emlékszem, hogy kölyökkoromban nagyon pörögtünk a Legyetek jók, ha tudtok számra, az nagyon szép... de visszatértve a Cabaret-hez eljátszottam egy gondolattal így hallgatva a lemezt... igazából sok olyan momentuma van a hangszeres kompozícióknak, amikor tényleg akarva-akaratlanul feljön a Solaris párhuzam... szóval arra gondoltam, hogy igazából roppant érdekes lenne az anyag zenei részét a hangsávok nélkül meghallgatni :) szerintem igazán érdekes lenne, számomra csak így lenne elfogadható az egész történet. (nem csinált valamelyik kompjúter-zseni egy ilyen variációt??? az király lenne...) Ezt úgy írom, hogy tiszteletben tartom a lemezt, mert olybá tűnik, sokan szeretik + még Erdész Róbert is.
Cirro, köszi az infókat + azért tényleg szükséges, hogy korrektúrázzam magam, talán az archív Solarisokról írtak talán túl élesek lettek, mindkét anyag esetében a "nagytételekért" (hosszú számokért, kompozíciókért) én is nagyon oda vagyok, ezek tetszenek igazán, viszont mellettük a kisebb számok sokszor kiegyenlítetetlenül "gyengébbek", számomra inkább csak érdekességek.
"........ nagyon kíváncsi lennék, hogy a piros bootlegről mit kell(ene) tudnom "
Azt tudod már Te is a korábbi bootlegek borítójáról, hogy ennek a 3. archív lemeznek a címe Los Angeles 2026 lesz. És ezen hallgathatjuk majd meg a Solaris pályafutásának 3., klasszikusnak nevezett korszakából származó zenéket. Ezt a korszakot fémjelzi a Marsbéli krónikák albumuk és a meg nem jelenhetett LA 2026 című lemezük zenéi.
Döbbenetesen erős volt ez a korszakuk, ötlet ötlet hátán!
Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy azon a napon, amikor a Marsbéli krónikák lemezbemutató koncertjét adták (1984. május 30-án), máris egy vadonatúj, 22 perces kompozíciót is bemutattak (!!!) - ez volt a Los Angeles 2026 c. szerzeményük.
Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy én ott mit éltem át: nem pusztán örömöt éreztem, hanem boldogság áradt szét bennem e zenéjük hallatán! Napokig nem tértem magamhoz!
Aztán pár héttel később - június 26-án - az Almássy téri műv. központban volt egy olyan koncertjük, ami rendesen ki volt plakátozva, de a szép számban összegyűlt közönséget mégsem engedték be a rendezők, mert rádió- és tv-felvétel is készült a koncertjükről, s a rádióban nem sokkal később le is adtak 35 percnyit ebből, többek között a Los Angeles 2026-ot!!! A pulzusom újból 120 fölé szökött :o))) Ezzel az alkotásukkal egy életre összeboronálódtam, nekem ez a No.1-es alkotásuk, életem zenéje!
Amúgy én nagyon örülök az archív sorozatnak, mégpedig azért, mert így ízelítőt kapunk abból a folyamatból, amely megelőzte a zenéik lemezre kerülését! Hiszen az Ő esetükben előbb szólaltak meg koncerten az újabb és újabb szerzemények és utóbb kerültek csak lemezre a kompozíciók. Ráadásul mivel a Noab c. számuk sem kerülhetett lemezre (ez lett volna a legelső lemezük, 1982-ben jelent volna meg), nagyon érdemes végigcsemegézni a Solaris számokat, hogy a Noab egyes részletei mely kompozícióikban bukkantak fel a későbbiekben, legalább részleteket átmentve ebből a zseniális zenéjükből.
De hála Istennek és Robi káprázatos munkájának, ahogy 11 Noab-felvételből mégiscsak létrehozta az ideális, a legeslegjobb Noab-kompozíciót, 2005 óta már egyben is gyönyörködhetünk benne! Nálam ez a No. 2-es alkotásuk :o)
Csak mi rajongók egyszerűen hajlamosak vagyunk afelett átsiklani, hogy Kedvenceink is hús-vér emberek, akik nem csupán zenével foglalkoznak, hanem emellett még dolgoznak, családi életet is élnek. Tehát számukra inkább 48 órás napokra lenne szükség :o)
Ráadásul mivel a Solaris-tagok szinte ugyanazok, mint a Napoleon Boulevard tagjai, ezért ott is vannak teendőik szép számmal!
Az NB honlap fórumain ugyanígy ízekre szedik Őket a Napoleon-rajongók, ők is várva, "követelve" az aktuális kiadványokat. Ők is áhítoznak a saját DVD-jük, a jubileumi NB koncert DVD-je után.......... Ha jól tudom, most épp ezzel vannak a Srácok elfoglalva, ez most tavasszal fog megjelenni.
Azért gondoljunk csak bele, mennyiféle elvárásnak kell megfelelniük :o)
Ezek sorába kéne még beleférnie Attiláék koncertjeinek + az új INVOCATIO lemeznek is...
Nyúzzuk Őket rendesen - innen is, onnan is :o)))
És a tetejében mindezeknek pénzügyi vonzata is van: a TV-s, rádiós megjelenések sem ingyér vannak, a kiadványok elkészítése is fölemészt egy csomó pénzt........ Szponzor (ne adj isten, meccénás) hiányában ez sem könnyű dolog!
Ne felejtsük el, november 7-én egyszerre két kiadvánnyal jelentkeztek (SOLARIS: Live in LA DVD és NB: Világfalu CD) - és azóta sem tétlenkedtek!
merrinnek - ott ültem-e a hordó tetején? hát sajna nem... localhostnak - él-e akkor a Solaris??? hát... attól függ, honnan nézzük, mert az én koncepcióm szerint (műélvezet csendes magányban) éppenséggel tündököl, akárhányszor felteszem valamelyik mestermunkát... persze a koncerten, köztudatban, médiában, websiteon, stb. való élés az már a kezdetektől fogva (akkortól mindenképp, amióta én kísérem őket figyelemmel) esetleges, és még enyhén fogalmaztam... de azt hiszem alapvetően magyarázatot ad erre a tény, hogy a Solaris tulajdonképpen soha nem volt megélhetési zenekar, a zsenik saját kedvükre csinálták, és azt hiszem, hogy emiatt születhettek meg ilyen mérvű munkák, az érem másik oldalán viszont ez törvényszerűen azzal járt, hogy akkor és annyit foglalkoztak vele a zsenik, amennyit és úgy, ahogy kedvük tartotta... azért sokszor eljátszottam a gondolattal a Solaris esetében, hogy már-már ezért is van az, hogy annyira szeretem őket... örökös misztikum lengi körül őket, fogalma sincs az embernek, hogy hol fut össze velük és mikor, viszont amikor szembejön egy-egy újabb dolog, anyag, akkor az arcod is leesik... kétségtelen hatásos életérzés, mégha sok kínkeservvel jár is a megrögzött rajongó számára, akinek, valljuk be, igazából semmi sem lenne elég. Pl. amikor az archívok megjelentek, akkor engem azok úgy értek, mint derült égből a Solaris :) Emlékszem, hogy amikor a periferic valamelyik szórólapja a kezembe akadt, hogy jönnek ezek az archívok, akkor mondtam magamban, miután felkapartam magam a földről, hogy ok, legalább most lesz évekre előre folyamatosan valamilyen rendszerességgel Solaris anyag, aztán ebből a lepődésből már csak azon lepődtem még nagyobbat, amikor a 3. rész soha nem került a boltok polcaira... mármint ha jól tudom... ugye jól tudom, hogy a "piros" azóta sem materializálódott??? Mert ha rosszul tudom, most folytatódna tovább a lepődéssorozat... Kiszámíthatatlanság a köbön, de tényleg valamilyen perverz módon már élvezem is ezt, szinte hozzátartozik, védjegyükké vált... dehát ki vonhat kérdőre igazából egy zsenit (zseniket)? a szokványos racionális érveknek itt át kell adniuk a helyüket valamilyen magasabb rendezőelvnek, aminek valamelyest átlátása csak visszatekintve lehetséges egyedül, amikor már utána vagy az eseményeknek, és talán megtalálsz valamilyenfajta rendszerezőelvet az véletlenszerűnek tűnő események után. Hát az egyszer biztos, hogy nem lehet a Solarisnál biztonságosan semmire sem fel/rákészülni...
még egy dolog, ha nem vagyok már így is túl sok(k): Az eddig megjelent 2 official bootlegről (és a nagylemezekhez való viszonyukról) elmélkedtem, és az előző commentemben elkezdett gondolatsort folytatva egy analógiával szeretnék élni... szóval ez a két bootleg nekem úgy aránylik a nagylemezekhez, mint jegyzetek/vázlatok a kidolgozott műalkotáshoz... aki valamilyen formában alkotó tevékenységet folytat, tudja, hogy a "mestermunka" megszületését kötelezően megelőzi a szerteágazó előtanulmány/kutatás/jegyzetelés/vázlatolás. Amikor a mestermunka megszületik, a jegyzetek értelmüket vesztik, és szigorúan az asztalfiókok/műhelyek féltve örzött rekeszeibe kerülnek, mert a nagyközönség számára nem fontos, hogy láthatóvá váljanak az esetleges zsákutcák, rendezetlen gondolatok, stb. A Solaris bootleg anyagai szerintem óriásiak, és ha nem lettek volna, talán meggebedek, de én pofátlanul mégis a kiérlelt mestermunkákra áhitozom...
újból tájékozatlanságomért elnézést kérve, de nagyon kíváncsi lennék, hogy a piros bootlegről mit kell(ene) tudnom, ha olyan tájékozott lennék, mint ti. ha valakit nem fárasztana, akkor innám a szavait, vagy utaljatok vissza oda, ahol erről beszéltetek, mert még nem olvastam végig az egész topicot, az első és utolsó 10 lappal kezdtem.
"tájékozatlanságomra tekintettel meg tudnátok mondani, hogy tényleg várható-e a közeljövőben lemez vagy koncert?"
Szia :o)
A koncert szervezése már folyamatban van, lemeztartozásuk pedig nagyon sok van már felénk.... :o( és :o)
:o( - ez annak szól, hogy régóta várjuk már ezeket a kiadványokat,
:o) - ez pedig amiatt, mert sok minden várható
- Nagyon-nagyon várjuk az 5 évvel ezelőtti eszméletlen jó és felemelő, 3 órás MűPa koncert DVD-jét - bizakodva várjuk, hogy ez ősszel/Karácsonyra végre megjelenjen
(nem tudom, mennyire tudtál már beleolvasni a régebbi hsz-okba: erről a koncertről sok hozzászólást és beszámolót olvashatsz a 2013-astól kezdve a 2185-ös hsz-ig);
- mi is szeretnénk már vadonatúj Solaris lemezt is, erről már 2003 óta szó van..., de ez egyelőre nem a közeljövő zenéje;
- az előbbi hsz-ban is olvasható új Robi-szólólemezt is nagyon várjuk már (a Welcome to My Brain már 3. szólóanyaga lesz Robinak, a Cabaret és a Meeting Point után) - ha minden igaz, erre is számíthatunk belátható időn belül:
- 3. archív CD: Los Angeles 2026 - ez is csak a jövő zenéje...
Hoppá, jól beleolvasva a topicon folyó vitákba ráeszméltem, hogy a véleményemben megfogalmazottakon/dilemmákon már jócskán túl van a fórum közössége, többször is... :) Ráadásul én a fórumosok már-már elképesztő fanatizmusához, minden forrás ismeretéhez képest csak egy egyszerű zenehallgató, Solaris-rajongó vagyok, aki az audio-digitális és vizuális csatornákon keresztül vagyok ismeretségben a Solarissal és a Solaris-ívású formációkkal (ez azt jelenti, hogy nem a koncertre járásomról vagyok híres...). Az újabb generációt reprezentálva én a Próféciák könyvével ismertem meg a Solarist, ami után egyből tudtam, hogy mindent be kell szereznem, ami kiadásra került tőlük. Érdekes, hogy én a Marsbélihez jutottam hozzá a legkésőbb, ami azért enyhén szólva paradox, mert nekem a Próféciák - 1990 - Marsbéli volt az útja a nagylemezek megismerésének... Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nálam úgy van, hogy a Solaris munkásságán belül is határozottan kétfelé válnak az anyagok aszerint, hogy nagylemez vagy koncert/archív. Én személy szerint mindig is a nagylemezeket részesítettem előnyben, valahogy sosem voltam elégedett, amikor olyan anyagokhoz jutottam hozzá, amelyek nem egységes koncepció szerint rendeződő archív anyagok + koncertanyagok (amelyeket már amúgy is jórészt ismertem) voltak. Ez biztos, hogy típus kérdése is, mert én más kedves zenei kedvenceimnél sem szerettem soha azt a műfajt, hogy "koncertalbum" és "válogatás". Azt hiszem egy-két ujjam is elég ahhoz, hogy megszámoljam, hogy mikor történt eddig olyan kellemes meglepetés, hogy az un. koncertanyaga valamelyik bandának azt váltotta ki belőlem, hogy WoW, ez jobb, több, mint az eredetiek. A válogatások és bootlegek kapcsán meg valahogy mindig maradt bennem mindig olyan érzés, hogy nem sok értelme van, mert már ismerem, vagy pedig nagyonis van értelme (archív, bootleg), mert nem ismerem, viszont nem úgy szól, ahogy kéne... Én a Solarisszal is így voltam, bár hozzáteszem, hogy velük egy hangyányit elfogult vagyok :) Nekem se az LA koncert se pedig az eddig kiadott archívok nem érnek fel a nagylemezek szinvonalához, vagy azért, mert túlzottan ismertem már előzőleg a számokat, és mi tagadás, belém égtek, már ragaszkodtam azokhoz, vagy pedig a felvételek minősége miatt, hol a mélyek, hol a magasok, hol a gitár, hol a dob, stb. kéne, hogy vérbőbb módon szóljon. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a nagylemezeknél érzett egységesség+a koncepció átgondoltsága hihetetlenül hiányzik mondjuk az archív anyagoknál, bár azok úgy is sajátságosan izgalmasak a maguk jellegénél fogva, egyéni színfoltot képviselnek ebben a formában is. De kérdezem én, lehet hogy naívan... nem játszottatok el a gondolattal, milyen lenne, ha az ilyen archívokat a zenekar maga újra feljátszaná a kor technikai lehetőségeinek segítségével? Részemről én ezt a formát választanám!
Még szeretnék egy kicsit írni a nagylemezekről, ne haragudjatok a szómenésért, de úgy örülök, hogy rátaláltam a topicra, én azt hittem eddig, hogy a Solarist egyedül én szeretem, én még senkivel nem találkoztam, aki szintén oda lett volna értük, mondjuk ez lehet, hogy azért van, mert én alapvetően az a műélvező fajta vagyok, akinek az otthoni lemezhallgatás összehasonlíthatatlanul többet jelent, mint az oly sokszor mostoha körülmények között megszülető szinpadi "performanszok", ahol vagy hangos vagy halk, vagy kevesen vannak, vagy túl sokan, vagy másként játszák a számokat, vagy túl hasonlóan... nem is folytatom, már ebből is kitűnik, hogy rigolyáim sora végeláthatatlan... De egy jól átgondolt lemez, hát az maga a csoda... talán ezért van az, hogy nekem máig a Próféciák az etalon, habár a legkedvesebb témáim vagy a "feketén" vagy pedig a Marsbélin vannak. A Mars szvitt IV-VI. tétele azt hiszem, hogy még a Solaris számára is felülmúlhatatlan, ha lehet ezt így mondani... Az is érdekes, hogy ennek ellenére a nagylemezek közül azért nem a Marsbéli a kedvencem, mert szerintem a 3 nagylemez közül a Marsbéli az egyetlen, ahol a lemez közepetájt erősen visszaesik a szinvonal, de ezt úgy értem, hogy az elejéhez és a végéhez viszonyítva... az Apokalipszis E-moll szösszenet és Legyőzhetetlen nekem nem ér fel a két végpólusnál található trackekhez, pont a közepén bicsaklik meg számomra az album, de ez teljesen az egyéni véleményem. A "fekete" dupla anyag igen sokszínű, viszont a legjobb témák számomra itt találhatók, sőt a sokszinűségben az az egy a közös, hogy végig magas szinvonalú az anyag, nincs polarizálódás. Így tehát a Próféciák számomra azért a no1 mert ilyen konceptalbum és átgondoltság, egységesség + csillagászati magasságokba szökő zenei profizmus nincs még egy a világon, legalábbis számomra nincs, az biztos, nem tudom, hogy kiknek kéne zenét csinálni ahhoz, hogy ezt az albumot letaszítsa a piedesztálról... hát nekik főképp!!! együtt!!! újra!!!
UI: tájékozatlanságomra tekintettel meg tudnátok mondani, hogy tényleg várható-e a közeljövőben lemez vagy koncert? naívan szóltam, ne hökkenjetek meg nagyon... de komolyan, ti 100 hogy többet tudtok ezekről. Ja, és Debrecen tájékán... azt hiszem túl sokat kértem... de hát a remény!!!
Azt írod: "de ha jobban belegondolunk, akkor a Solaris a Tompox nélkül is él..."
De hát ez nem él, hanem tetszhalott!!!
Vagy milyen élet az, ahol egy hivatalos weblapon háromnegyed évig nem történik semmi? Ahol egy koncert DVD-jének 5 (10-15) év múlva kell megjelennie? Ahol a közönséggel, rajongókkal való PR-tevékenység gyakorlatilag nulla?
Nincsenek hírek, hírlevelek, sajtótájékoztatók, PR-események, LÁJKOLÓSKAMPÁNYOK, azon kívül, hogy nincs stúdiómunka, nincs koncertfellépés, nincs TV-rádió-írott- és elektronikus sajtó megjelenés. Nincs youtube csatorna, nem gondoltam volna, hogy ha egy ismerősömnek azt mondom... "Tudod, a Solaris", akkor visszakérdez, "he, azok kik?"...
Újjonnan csatlakozom a topichoz, mert a Solaris minden idők all time favorite top 5 legkedvesebb együttesem örök első helyét tölti be! Talán nem meglepő, ha a többi helyen az Erdész-Kollár-Cziglán zsenik side-projektjei, továbbá Julius Dobos és After Crying szerepelnek... Na mindegy, az a lényeg, hogy talán legyilkoltok érte, de ha a Solarisról van szó, akkor én azt gondolom, hogy a Solaris zsenialitását semelyik side-projekt nem tudta elérni, habár Kollár anyagai, Erdész Meeting Point-ja meg Ritual Operája, és Cziglán posztumusz anyaga (csak a Bangkok ne lenne rajta...) azok, amelyek másképp ugyan, de szintén páratlan zsenialitásról tanuskodnak + megőriznek valami eszenciálisat a Solaris géniuszából... a Solaris mellett én személy szerint csak ezekben az anyagokban érzem ugyanazt az időtlen művészetet, ami ki fogja állni az idő próbáját. A NapBoul. vagy Cabaret az más kategória, azt szerintem nem érdemes ide keverni csak azért, mert ők csinálták, aztán a többi tagok próbálkozásai, a Nostradamus meg a Tompox, hát... fájó, de nem lesz időtlen... bár még így is király, de mégis... azért valljuk be, hogy Solaris és Tompox... nehezen kerülhet egymás mellé, az igazi zenei zsenik a fentebb említett projektekbe vándoroltak. És ebben az egészben biztos az a problematikus, hogy hiába a Tompox most az, ami életben tartja a mítoszt, de ha jobban belegondolunk, akkor a Solaris a Tompox nélkül is él... Remélem véleményemmel nem sértek meg senkit, mert nem ez a szándékom, csak azt akarom valahogy kinyögni, hogy én csak akkor lennék újra maradéktalanul boldog, ha a szerteszéledő zsenik hajlandóak lennének megint együtt újra Solarisként egy csodát varázsolni nekünk élőben vagy albumon, óóó nagyon király lenne egy teljesen új Solaris album. Ha 2026-ban nem csinálnak valami fergetegeset együtt, akkor biztos, hogy már soha... de remélem, hogy sokkal hamarabb.
az iwiw után már a 
