De ez luxusipar, és itt NEM TOLERÁHATÓ, nota bene felháborító csalásnak és simlisségnek titulálható az a tervezési stratégia, ami a filléres, eldobható kínai piaci csellentyűcskéknél teljesen rendben van.
Vagy akkor tegyenek mögé legalább az alkatrész-ellátás oldalán reális árképzést, mert ez így kvázi rablás - senkinek ne legyen illúziója, nem kerül lényegesen sokkal többe annak a toknak az előállítása - mint a pár tízezerért kapható, jobb minőségű-kivitelű acéltokos hamisítványok tokjának...
Basszus, az 53 éves veterán Rollsom motorját ennek az összegnek a duplájából generálozták (ki-be daruzással, csapágyakkal-gyűrűkkel, fúrás-faragással, mindennel együtt) - ez egész egyszerűen NEVETSÉGES.
Most függetlenül attól, hogy mi generálisan a véleményem az ügyről - ezt semmiképpen ne dimenzionáld túl. Ha minimálisan vigyázol az órádra, rendszeresen megtisztítod (fogkefe, szappanos víz, kis átdörgölés bőven elég neki, természetesen betekert koronazárakkal, majd a korona kitekerése után a mentből látszó részek szép tisztára törlése, hébe-hóba egy hangyányi háztartási szilikonzsír rákenése teljesen megfelelő karbantartás), akkor annak a tokcsőnek a cseréjére nagy valószínűséggel életed végéig sem lesz szükség. Ahogy írtam volt, a 80-as évekből származó Breitlingeken is csak elvétve találkoztam a tokcső cseréjének szükségességével - és ott sem természetes elhasználódás, hanem sérülések, nem rendeltetésszerű használatok (sárra, homokra rázártak erőszakkal) álltak a dolog mögött.
Igazad van, egyébként se az vagyok, aki naponta beállítja az óráját másodpercre, csupán a felhőtlen öröm elmúlásáról beszéltem. Azt hiszem azért ez a húzás kicsit durván aránytalan. Mindegy nem érthet mindenhez az ember és nem is készülhet fel mindenre, ezt az itt hozzászóló hozzáértők reagálása csak erősítette. Biztos vagyok benne, hogy más óráknál is vannak hasonló trükkök, legfeljebb nem ennyire durvák. Még egyszer nagyon köszönöm az észrevételeiteket, segítségeteket, visszavonulok olvasói státuszomba.
Én nem aggódnék a helyedben. Az általad választott óra nagyon sokáig fog téged szolgálni, megfelelő karbantartás és tisztítás mellett.
Általános trend, hogy kisebb alkatrészek nem cserélhetők önmagukban. Csak nagyobb egységekben, drágán. Kapitalizmusban élünk, ez így működik. Ha elromlik és igen drága megjavítani, vegyél másikat. Legyen szó autóról, vasalóról, vagy épp óráról, mindegy.
Nem mondhatnám, hogy ma is felhőtlenül örülök az órámnak. Igyekszem mindent körbejárni vásárlás előtt, de ilyenre "trükkre" laikusként nem számolhattam. Az Omega Seamaster volt a másik kiszemelt, de végül éppen annak az érzékenyebb szerkezete miatt döntöttem emellett. Deformált gondolkodással, felmerülhetne, hogy ez ugyan olyan jó megoldás mint a cserélhető, csupán méretezés kérdése, és ebből fakadóan nincs is szükség cserére. Azt hiszem azonban, hogy nem erről, hanem ordas lehúzásról van szó. Ilyesmit még az autóipar se nagyon alkalmaz, bár őket sem kell félteni. Azt kell mondjam, hogy biztos nem fogom ezért az árért megcsináltatni, legalább azt a pénzt megnyerem és megveszem az Omegát. Sajnálom, hogy ekkora vita kerekedett a tájékozatlanságomból, de legalább többek figyelmét felkeltette.
Köszönöm a türelmeteket, ne mérgelődjetek, ilyen lett a világ.
Valóban vannak olyan modellek, melyeknél nem bontható a tokcső. Hivatalosan tokcsere a lenti összegekért. Ki szokták fúrni. Van rá szakember. Kifúrják, új tokcső bele. Olyan lesz, mint volt. senki nem veszi észre megbontás nélkül. Akkor szokták ezt választani, amikor a tok cseréjének költsége vetekszik már az óra értékével.
Furcsa. Nem vagyok naprakész de tavaly vagy tavalyelőtt vittem egy komoly pesti szervizbe a Planet Ocean-t, 2013-as volt. Úgy emlékszem, 80-at mondtak, de azt mondták, várhat egy évet.
Ha ez így van - akkor nem szabad Breitlinget venni, és kész. Egy fogyó-kopó alkatrészt nem cserélhetőre tervezni - nem tolerálható marketingstratégia.
Megjegyzem: műszakilag természetesen ez is megoldható. Egyébként nem tudom, hogy tényleg nem cserélhető-e? Jártak már ilyen órák a kezemben, tokcsövet nem kellett rajtuk cserélni (azt még a 80-as években készült Chronomatoknál is csak a nagyon leharcolt daraboknál szokott kelleni hébe-hóba, de a többségüknél még teljesen jó - tehát azt mondanám, hogy normál használatban 30-40 évet simán ki fognak bírni).
Amúgy meg, ha az óra viszonylag fiatal és megkímélt, akkor egy átlagos szerviznél a tokkal olyan sokat nem kell foglalkozni.Szét kell szedni, ki kell tisztítani (ez még csak nem is kronográf), ha nem kell csiszolgatni-polírozgatni (vagy az ügyfél nem igényli), akkor azzal kell foglalkozni, hogy műszakilag megfelelő állapotban legyen (tiszta, jól tömítő).
A szerkezet viszont rutinfeladat.
Itt is csak arra tudok már gondolni, hogy ezek nem is a hazai szerviz-árak, hanem nem is szervizelik az órákat, visszaküldik a gyártóhoz, aki kvázi teljes felújítást végez rajtuk, ha szükséges, ha nem, svájci árakon számlázva - aztán még erre rakódnak rá a közvetítői díjak meg a világbajnok ÁFA, stb...
Miközben egy hazai műhely teljesen azonos színvonalon el tudja végezni a munkát ötöd-tized áron.
Hogy jutottak el odáig 2020-ban, hogy nem lehet kivenni a tokcsövet? Ezt a hülye dumát... :-D
Szemékyautókat szervizelnek olcsóbban.
Mégis mitől drága az a tok? Miből van? Vagy ha drága, akkor miért cserés minden alkalommal? Komolyan kíváncsi vagyok a rizsára, higy ezt mivel magyarázzák. :-)
És az ember azt hiszi van egy robusztus órája. Mindegy, örülök az órának, köszönöm a figyelmeztetést. Ahogy olvasgattam, szinte mindegyiknek van ilyen-olyan gyenge pontja, igaz olcsóbban.
