Az a kérdés, hogy milyen szándékkal hallgatod a zenét, ill. ha olyat halgatsz, ami képes fellenditeni magasabb érzelmi szintre, az fellendit-e? Ismereteim szerint ilyen lehet a most divatos világzene, régebben nekem a Jean-Michel Jarre volt a kedvencem/Oxigén,Equinoxe/. Az olyan volt, mintha kimentem volna a tengerpartra, és repkedtem volna /,mint egy eldobott nájlonzsacskó, vagy mint egy szárnyas jószág/ a szélben.
A szabadság a tiszta természet ilyen lüktetését, harmóniáját, szelid sokszinűségét, szépségét azóta sem...senkitől.
/Smetana: 'Moldva' sem piskóta azért, csak kevésbé távlatos/kisebb léptékű/, a szivnek ugyanolyan kedves lehet.../
Másrészt az alternatívhoz egyszer hozzá kell férni, valaki be kell hogy vezessen bele, csak úgy találomra nem tudsz leemelni semmit a CDs polcról a boltban, főleg ha még nem is kapható. Vagyis hát tudsz, de nagy szerencse kell, hogy pont az bejöjjön...
Dehogyis...:) én sem szeretem a túl "kommersz" dalokat... bár, ami jó az jó. Szerintem úgy van ez, hogy idővel megun az ember minden stílust, mindig más kell... a kommerszet hamar megunja, mert igénytelen és mindenhol az szól... másrészt az alternatív a tömeg fölé emel, kiváltságossá tesz, és az emberek manapság szívesen érzik magukat másnak, mint az átlag és a tömeg, egyfajta szeparációs késztetés ez...
Ami engem illet, az amerikai "kommersz" nél tartok, dr dre, ludacris, stb...
Akkor nyiss egy nemalternatívzenéthallgatók topikot.
Reszemrol a Boards of Canada - Geogaddi albumot hallgatom mostanaban eleg gyakran. Hogy miert? Hat en azt a szot, hogy "gyonyoru" talan meg eletemben egyszer sem mondtam ki, de erre nem tudok mast mondani. Ja, es persze kellokeppen sotet.
Rúg a Rigó, verje Devla!
Nem izlik a kemény széna,
ha rárakom az istrángot szétrúgja...
de ha rummal megitatom,
a kordéba befoghatom!
Gyere Rigó igyunk meg egy bögrével...stb.
sami, rosszabb, mint a lajkó félix. ő legalább akar, az idegszálaival, a farkával, a génjeivel-hormonjaival, és nem sunnyog. idézem is hallás után, amikor kőkemény fahangján dalra fakad:
"még azt mondják, hogy ez se szép, az se szép,
olyan vagyok, mint a csillagok,
de olyan vagyok, mint az engedelem a két szememből,
ragyog a szerelem a sötétben.
Édesanyám, vettem egy kalapot
húnyd le a szemed, rajta a (....?)"
(pentegős hangszer... stb., ahogy azt kell...)
"magam is lobogtatom ezt a (tej)szőkét,
ide csalogatom a sötétben..."
220 feles, átértékeled a világot
220 feles, közelebbre jön a távol
220 feles, észre sem veszed
és elhagyod a világot
220 feles, átértékeled magadban a világot
220 feles, senki sincs veled
220 feles, közelebbre kerül a távol
220 feles, többé már nem lehet
kerékbe zárt magányod
Igen, megmégaszongyahogy Zizitáp:Decision or collision, a Recyclerből, meg a 2kBlues...
Megaz 'Antenna'-Pincushion,-Breakaway , mert olyan szuggesztiv és magávalragadó. 'The blues is get ahold of my, i think he make my dizzy'...vagy vmi ilyesmi...
A blúzzene meg kifejezetten olyan, mintha hájjal/balzsammal kenegetnék a kisebesedett lelkemet.Olyankor nagyon tudom sajnálni magamat.
Meg is hivom őt egy italra, aztán visszahiv...
Szerintem csak az Eroicáját fumigálta. De azt is csak érintőlegesen. Bár a halál se tudja, nem akarok döntőbíró lenni.
A Vágtázó Halottkémektől A halál móresre tanítása című lemezről a Ki vele az istenért! című nagyon szép dalt hallgatom. Azért tetszik, mert olyan kapitális őszinteségre buzdít, hogy ne hazudozzak pl. össze-vissza. Majd jól meg is mondom mindjárt néhány embernek (nickeknek) a véleményemet róluk, még ha nem is lesz belőle köszönet. Nagyon kihozza az ilyesmit ez a zene az emberből, akiben van egy kis kivagyiság.
ki vele az istenért!
ki vele az istenért!
ki ami most benned él!
megtudod hogy mennyit ér!
itt az ideje már rég!
ki a szívfájdalomért!
ki egy félkalapért!
ki a végsô gyönyörért!
a belsô hatalomért!
ki a düh tudja miért!
az utolsó szavamért!
ki vele az istenért!
ki ami most benned él!
titokzatos csatatér!
nem tudja senki csak én!
milyen élet az enyém!
nem tudja senki csak én!
az egész világ egy nagy én!
ô mondja azt is hogy én!
hallom ahogy mondja én!
mikor azt mondom hogy én!
lerepül rólam a héj!
kitör belôlem a szél!
utánam hajol egy kéz!
régi testem visszanéz!
