Feltétlenül ellenőrizni fogom, szerencsére az archívum megvan még.
Viszont pár éve saját kezűleg kaptam el a spermabálnát. Kis híján megjelent valami nagy állatos infografika aláírásaként, hogy milyen irtóztatóan hatalmas ez a lény... Na ja, a sperm whale. Ámbrás cet.
Másik kedvencem - bocs, ha már meséltem - a Da Vinci kódban ki is nyomtattatott. A Westminster Abbey-ben játszódó jelentben vannak bizonyos turisták, akik "tiszteletük jeleként fényesítik az elhunyt nagyságok sírjait". Brass rubbing: kopírozás. Lehet venni a boltban selyempapírt és grafitot, és akinek ez a dilije, a szívének kedves híres ember síremlékét lekopírozhatja, és hazaviheti.
Csodálatos tárháza volt a félrefordításoknak a Rádió
Akkoriban szinte szégyen volt az (oroszon kívül) idegen nyelv tudása, akadt félrefordítás máshol is. Műszaki lapban: "Nyugat-Hemiszfériában terjed a digitális távközlés".
Állítólag a Népszabadságban volt, hogy az első Holdra lépő, Armstrong azt mondta volna: "A Hold talaja olyan, mint a párizsi aszfalt".
Azt mondta: "like plaster of Paris". Ami angolul a gipsz.
Azt, hogy átvétel-e, meg nem mondom (mint ahogy jó napot-ról sem tudom), de értelme egészen pontosan ugyanannyi van. Szép vagy jó - egy köszönésben semmi különbség nincs köztük, egyenértékűek. Nem érdemes haragudni rá; ha nem tetszik, legfeljebb nem használja az ember. Én se mondok áldás-békességet, de attól még nem haragszom meg a házba járó reformátusokra, ha így köszönnek, mint ahogy a bányász ismerősömnek sem teszem szóvá, ha jó szerencsét-tel zárja a levelét.
Mint a Valentin napot is. Képzeljük csak: Balassi Valentin
Itt ne tessék összemosni a nevet az ünneppel, mert két külön dolog. Mint a Mikulás, Miklós napokor. Ha az nem fáj, akkor ez se zavarjon.
Itt az első rokkendroll szám Bill Haleytől a Rock Around The Clock. Ez úgy ment a köztudatba hogy Rock az óra körül.
Pedig csak annyit jelent hogy Rock örökké, vagy egész nap, vagy mindig vagy éjjel-nappal..... ahogy tetszik. Mert addig az óra is körbejár. Már ha analóg! :-) De '54-ben az volt.
De a legnevetségesebb németből volt.
Egy egyetemi professzor Debrecenben büszke volt német tudására és ragaszkodott a laboratóriumi berendezések magyarra fordításához.
Leírta hogy a fali kampókra tyúkokat kell akasztani. Pedig magyarul a konyharuhákat kellett volna csak :-)
Megállj, megállj, kutya Szerbia! Nem lesz tiéd soha Bosznia!
Harsogták a dalt az utcán az emberek, mámorban tüntetve a háborúért. Indultak a felvirágzott katonavonatok, a hozzátartozók lelkesen körbevették a vagonokat, éljeneztek -. lázban égett az ország – mostantól minden jobb lesz!
Éljen a király! Örömteli várakozás öntötte el az országot, mindenki lelkesen ünnepelt.
A Monarchia 1914. július 28-án üzent hadat Szerbiának, augusztus 5-én Oroszországnak, s a hónap folyamán minden hadviselő fél a színre lépett.
A defetistákat mélyen megvetették, nem volt ember, politikai erő egész Európában, aki ellent mert volna mondani.
Vagy mégis léteztek csüggedő lelkek, kishitűek?
A lenti képen látható Bebi Liptószentmiklósról (NEM Liptovsky Mikulas) írt Pestre, barátnőjének, Irmának augusztus 8-án.
Drága jó Irmuskám!
Kétségbe vagyok esve, mert az én Angyalkám is ment a háborúba. Istenem! Én úgy bánkódom szegényért. El sem tudod képzelni aranyom milyen nagy, milyen mérhetetlen az én bánatom. Mostanáig még Kassán van, ír minden nap, de ha már aztán hírt sem hallok felőle, akkor nem tudom mi lesz velem. Adolf is már berukkolt és ma Lacit is behívták. Istenem, mi lesz velem!
S a bánkódó hölgy még hozzátette:
Itt nagy a drágaság. Borzasztó jövő elé nézünk!
Ilyen történet is rejtőzhet minden kép mögött, mindegyiknek megvan a maga története, ami a múltunkról mesél, csak el kellene tudni olvasni. Ezért érdekes a Fortepan.
Meggyőződésem, hogy az első Valentin napot én tartottam az országban. Angoltanár voltam, és így próbáltam motiválni az ifjúságot a nyelvgyakorlásra: minden osztályban eljátszottuk a Valentine-t, mindenkit köteleztem, hogy névtelen üzeneteket írjon a padtársának. :) De a virágosok és plüssmaciárusok nemzeti ünnepéhez semmi közöm!
Ma már szinte kivétel nélkül mindenki ezt mondja, érthetetlen okokból.
- Have a nice day -
Egy szívemnek nagyon kedves topikban ezt írták:
A "szép napot" c. köszöntést ( sok más kifacsart magyar szóval együtt) terjesztik a balliberális zsidó megmondóemberek. Ne vegyétek át a szavaikat!
Évszázadokon át így köszönt a magyar: Jó napot kívánok!
A jó napba belefoglaltatott a napsütés és az eső is, attól függően, hogy éppen mi kellett a gazdálkodáshoz.
A "szép napba" már csak a napsütés tartozik bele, az esős, borús napot már átkozzák a ballib megmondól. A homoszekszuálist "melegnek" hívják, a cigányt romának, a zsidómár nem is szabad mondani, ellopva ősi magyar nyelvünket
Ne vegyétek át tőlük, kérlek benneteket!
Amikor ezt elolvastam, akkor hagytam ott örökre azt a társaságot.
De engem is idegesít, mert idegen szólás szolgai átvétele, értelem nélkül. Én a magam részéről kerülöm. Mint a Valentin napot is. Képzeljük csak: Balassi Valentin
Azért a hülyeségért nem kell feltétlenül az angol nyelvhez fordulni. Kedvencem a "Viszlát, fájdalom" szövegű reklám. Viszlát, mi? Találkozzunk mielőbb! Hogy miért nem istenveledet mondanak...
Ha már jól megbeszéltétek a karácsonyi jókívánságokat, meg különben is túl vagyunk rajta, talán körüljárhatnánk az engem még mindig zavaró "Szép napot!", "Szép estét!", "Szép hétvégét!" üdvözlést, ami csak pár éve terjedt el, szerintem ez teljesen hiányzott korábban a magyar nyelvből.
Szerintem ez teljesen korrekt. Valahogy nehéz számomra az a kifogás, hogy gyorsabb úgy, hogy csak rákattint a "mindenkinek" gombra és küld valami internetről levadászott képet. Itt talán nem a gyorsaság a lényeg. Mire kell a megspórolt idő? Azokra, akiket szeret?
Valahogy nem visz rá a lélek, hogy karácsonyi emaileket küldözgessek szanaszéjjel. A legfontosabb magyar üzletfelek kaptak nagyon szép, egyedi üdvözlőkártyát postán, karácsonyi bélyeggel, kézzel címezve.
Gyerekkoromban nálunk is ilyen sokadalmas karácsonyok voltak. Kicsi család voltunk, csak az anyai nagyszüleim. Viszont sok nőtlen barát, valamilyen okból magára maradt nő mind nálunk töltötte a szentestét. Szerencsére akkor még volt segítség is. Nagyon szép emlékeim vannak azokról a karácsonyokról.
Nálunk aztán a Rákosi éra nyomora szüntette meg a nagy ünnepeket. No meg a visszaköltözés Pestre, ahol akkor már nem lehetett kialakítani a nyomor miatt nagy társaságot. Azért egy-két árva lélek mindig betévedt hozzánk karácsonykor.
Félreérted. TE kívánhatnál nekem áldottat, vagy akár nyuszifüleset, macskafarkosat, kakaóporosat, bármilyet. Tőled ez így van rendben, és örvendek néki.
A berzenkedésem annak szól, hogy egy ország veszi fel a ritmust, és belelövi a címlistája vadidegen közegébe az áldottat, miközben konkrétan azt szeretné, hogy "add el a termékemet jövőre is, helyettem". Hát.
Van egy jó barátnőm, az életünk most már felében külföldön élt. Évente egyszer hazajön, és akkor kér egy estét. Nem többet, nem kevesebbet. De akkor világos, hogy ez az este erre való: megbeszéljük, mi van, mi nincs, kinek mi fáj, mi öröm, röhögünk, sírunk, de ez az idő ezt a célt szolgája. Korrekt.
Kompromisszumot ajánlok: mindenki fordítsa le a saját nyelvére a karácsonyi és egyéb jókívánságokat és köszöntéseket. Szerintem fölösleges ezen füstölögni, pláne hogy másnak esetleg a miénk hangzik furcsán. Aki a kellemest szereti, az hallja azzal, aki az áldottat, az meg azzal. Az a lényeg, hogy kívántak, azt pedig mindenki döntse el maga, hogy ő milyet vágyna magának. Én például most
boldog karácsonyt
kívánok minden topiklakónak, és mindenki értse úgy, ahogy neki tetszik. A lényeg, hogy olyan jó legyen, amilyennek szeretnétek.
Régen nálunk az volt a szokás, hogy karácsonyra mindenkit magunkhoz fogadtunk (öleltünk, mondanám, de ez idiótán hangzik). Nagyanyám az elárvult nagynéniket, nagyapám a középiskolás hittan tanárát, meg az öreg titkárt, bácsikat, néniket, néha hiába magyarázták, ki kicsoda.
Aztán ahogy előrehaladt a generációs váltás, a gyerekek, majd az unokák szüleit, a hozott gyerekeket, előző házasságokból hurcolt apákat, anyákat, mostohatestvérek pereputtyát, a fene se tartja számon, hogy rokon, de legyen itt típusú embereket. Legboldogabb karácsonyomon harmincnál többen voltunk, olyan volt, mint egy latin fiesta, állt a boldogság a levegőben.
A fokozódó kiábrándultság bizonyára azzal is összefügg, hogy már én vagyok a masszív középnemzedék. Sőt. De legközelebb egy wellness-szállóban keressetek, ha a többiek ezt a rohangálást nem hagyják abba. :-)
Akkor legyen boldog. De ne áldott, könyörgöm. Áldottat kívánjon nekem a gyónatatóm vagy az anyám. Ne a kiskuntraktorosi művház főkönyvelője, mert összetévesztett a címlistája a helyi áfész anyagbeszerzőjével. :-(
Kb. 70 évvel ezelőtt kezdtem karácsonyi lapokat irni és olvasni. Mindig kellemes volt az elfogadott jelző. Az áldott engem kifejezetten zavar, mint minden mostanába divatba jött klerikális megnyilvánulás.
