Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Nekem talán a Három testőr Afrikában, A Piszkos Fred, a kapitány, meg a két cirkálós. :-) Valahova el vannak "ásva" a könyvek, de előbb-utóbb előkerülnek.
Fül-és szemtanúja lehettem a PIM munkatársa, Thuróczi Gergely előadásának.
Talán nem ismeretlen a név, azt hiszem nincs is ember, aki többet tud Rejtő Jenőről. Hangulatfokozónak a vendégek érkezése előtt egy tengerész sapkát csapott hányavetin a fejére, vállán egy csíkos felső, és kezdődött az utazás egészen a múlt század elejére, amikor is Rejtő beleszületett egy papírkereskedő famíliába. Az életpályán, alkotáson, családi kapcsolatokon keresztül volt kis betekintés a korba - persze a környezetet ilyenkor nem is lehet kihagyni, senki nem légüres térben éli az életét -, szóval operett, kabarészerzés, fordítások, szerelmek, kicsik és nagyok, sikerek, kártya, szerencsejáték, kávéházak és a nálunk világhírű humor. :)
Jövő hónapban meg is nézek egy Rejtő darabot színházban, nem ezért, már korábbról meg van a jegy.
Igen, igen, többségében chanel típusú kosztümök, meg egész ruhák voltak, nekem is ezek a kedvenceim. Volt egy varrónőm, aki megfizethető áron nagyon szépeket varrt, ám elköltözött.
Tényleg érdekes, bár elég régen láttam. Nekem legjobban a kiskosztümök tetszettek, szerintem ezek voltak a legjobbak, no de ez a megítélés nagyon szubjektív. Az élete is érdekes, jól tudott élni a kínálkozó lehetőségekkel.
Nem emlékszem ilyenre, meg az időszaki kiállítások rövid ideig láthatók. Az ismertetőkben sem szerepelt, pedig all in jegyet vettünk, meg a bejáratnál, ahol megnézték a jegyet, mondták, hogy mire érvényes, ez nem szerepelt köztük.
Szintén időszaki kiállítás a Nemzeti Múzeumban. Tematikus részeken keresztül mutatta be, hogy a kor embere mit láthatott, azt hogyan élhette meg, a különböző társadalmi rétegekre hogyan hatottak a korszak nagy változásai.
Ebből az időutazásból a mozi, a színházak bemutatása tetszett leginkább, sok plakát, még egy moziba is be lehetett ülni. Jávor Pál tényleg a kor don juan lehetett.
Ami kevéssé tetszett, sőt már már bosszantott, hogy a kiállítás legnagyobb részét olvasnivaló adta, pl színes háttér felületen fehér betűvel, meg barnán valami alig olvasható színnel, kevés fénnyel. Nem mintha nem a legkedvesebb elfoglaltságaim közé tartozna az olvasás, de nem ilyen körülmények közt.
Volt egy interaktív tábla, ahol kérdésekre lehetett válaszolni négy öt lehetőség közül, döntően a személyiséget illetően, gondoltam üsse kő, végig nyomogatom – persze mindenki olvashatta válaszaimat öles betűkkel a falon, aki arra járt, a végén amikor kiderülhetett volna, hogy a válaszaim alapján milyen pozíciót foglalhattam volna el az adott korban, lefagyott a gép, és nem indult újra. Így aztán hülyén halok meg, sosem fogom megtudni, mi lettem volna. Ehhez a kiállításhoz lehetett még venni kávézó jegyet, a kor sütijéből és kávéiból lehetett választani, ezek finomak voltak.
És mivel mindenre szóló jegyet váltottunk, megnéztük még az Acél és szív-et, ezer év fegyvereit, ezek a relikviák az érdeklődésemet minimálisan érintették, de azt el kellett ismernem, hogy igényesen megmunkált tárgyakat láttam, míves markolatokat, ötvös különlegességeket.
És ha már ott voltunk, végig jártuk az állandó kiállítást is, de ez csak egy laza múzeumi séta volt, lévén már többször láttam életem során.
A múzeumkert gondos szorgos kezek eredményeképp egy szép pihenő-sétálópark lett, illetve egy stílusos gyerek játszó is helyet kapott, volt benne pl korabeli pékség.
Clara – Divatkirálynő a vasfüggöny mögött - Rotschild Klára kiállítása
Ez a kiállítás a Nemzeti Múzeum kertjében álló, régen kertészházként üzemelő Geraldine házban kapott helyett, illetve a múzeum főépületében, közvetlen a bejárattal szemben. Aki nem akarja megváltani az időszaki kiállításra szóló jegyet, az így a főépületben kiállított néhány menyasszonyi ruha világából is kaphat egy kis ízelítőt.
Az akkori (de valószínű a mostani mértékkel mérve is) hétköznapi ember számára elérhetetlen áru ruhák voltak, nem csoda, hogy többnyire a gazdasági politikai szellemi felső réteg készíttetett ruhákat, diplomata feleségek, orvosnők, művészek, magas rangú külföldi vendégek. Elevenné tette a kiállítást, hogy pontosan nevesítve volt, melyik ruhát ki milyen alkalmakkor viselte. És tényleg nagyon szépek voltak, jó néhányat szívesen viselnék, csupa klasszikus vonal, időtállóság jellemezte a darabokat.
A ruhákon túl a divat nagyasszonyának ellentmondásos életét is meg lehetett ismerni kollégák, családtagok, a ruhák viselői, tervezők elbeszéléseiből (kisfilmek, hanganyagok). A vasfüggöny leereszkedése után is jó külföldi kapcsolatokkal bírt, járta a divat fővárosait, ide csempészte a francia divatot, remekül építette a kapcsolatait, annak ellenére, hogy egy idegen nyelvet sem beszélt.
Rekonstruált anyag mintákat lehetett fogdosni, illetve a Daalarna szalon két estélyi ruhát újra varrt, ezt fel lehetett próbálni. Kis pletyka (volt több is persze), Gábor Zsazsa egész gardróbnyi ruhát rendelt, non stop dolgoztak a tervezőnők és varrónők, átvételkor viszont nem akart fizet, így meg sem kapta.
Az gondolom nem meglepő, hogy múzeumba (ahogy színházba is), több nő jár, mint férfi, na ez itt különösen igaz volt. Csak névrokonság áll fent a híres Rothschild bankár famíliával, illetve egyel kevesebb h jutott a névbe.
Nemrég olvastam, hogy Kabos Endre Keleti Éva nagybátyja volt, és szerepelt a Napfény íze című Szabó István filmben. Gondolom, a rövidke részlet is innen való.
Komoly munka és érdekes tevékenység lehet üzemeltetni! Nézni viszont érdekes és érdemes is. Tényleg mindig lenne valami új, például a kis földalattit úgy fedeztem fel, hogy egy fiú ujjongva felkiáltott, amikor meglátta. Neki pont szemmagasságban volt. Én kicsit visszafogottabb voltam, de én is örültem neki.
Na, végre hozzá jutok, rögtön láttam a beszámolót, csak nem volt időm - hosszabban - írni. :-)
Szóval tényleg nagy élmény, fantasztikusan kitalált és megcsinált az egész. Persze volt minta, máshol is vannak hasonlók, ennél jóval nagyobbak is. A lényegét egyrészt az ismerős helyszínek, épületek adják, másrészt meg a jelenetek, részletek. Lehet olyan is, amit csak a sokadik nézésre veszel észre, ezek mindig megadják a felfedezés élményét. (Amikor csináljuk a mi moduljainkat, mi is szeretnénk ilyeneket becsempészni. :D Persze ehhez ötletek is kellenek.)
Külön jó játék szemmel követni a vonatokat, kitalálni, hogyha itt bemegy, hol fog előbukkanni. :-) Én láttam egy részét hátulról/belülről is, az egésznek a vezetőjét (Martisz Gábor) ismertem már korábbról is, és voltam bent nála egyéb biznisz ügyében. Na meg van egy kiadvány is, nem tudom, hogy vettetek-e (árulják-e most is?), abban sok minden le van írva az építésről meg minden. A vasútmodellezős topikokon elég jól lehetett követni az építést, érdemes ezt a pár oldalnyit átnézni (időrendben visszafele van, tehát a legutolsó a legkorábbi)
Az egész előtt csináltak egy dioráma építő versenyt, így válogatták ki, hogy kik vehetnek részt az építésben. És a vasútmodellezős topikokban egyéb érdekességek, információk, pl. pont Gábortól :D (Van neki egy elég nagy saját otthoni asztala is.)
az egész üzemeltetéséről, a tapasztalatokról stb. Így utólag olvasva a hozzászólásokat persze nem könnyű, mi nagyjából nyomon követtük ezeket. :-) Az egyik legnagyobb kihívás a járművek számára a folyamatos napi több órás üzem, hiszen nem erre vannak tervezve. Mind a motor/szénkefe, mind a kerekek, csapágyak,áramszedők kopása nagyságrenddel nagyobb egy átlagos használathoz képest, szinte napi karbantartást igényelnek. Láttam Gábor munkaasztalát, kb. 5-6 mozdony volt szétszedve tisztítás, alkatrész csere miatt.
Egy ekkora rendszerben fontos a zökkenőmentes üzem, ezért pl. nem csak mozdony szedi az áramot, hanem az első pár kocsi is, elektromosan összekötve a mozdonnyal.
Na és az egésznek a digitális vezérléséről nem is szólva...
A nagyon szakmai közönség persze szokta fikázni, de hát ugye ez a laikus nagyközönségnek készült. :-)
Remek kikapcsolódás volt! Ránéztem a Műcsarnok weblapjára és mit látok, hát azt látom, hogy holnap este Dragomán - Szabó T. Anna közös tárlatvezetése a Keleti kiállításon. Biztos nagyon jó lesz, aki eljut oda :)
Épp ma olvastam a Világjárón, hogy március végéig elhalasztják a bezárását, naponta hatalmas kígyózó sorokban várakoznak a látogatók. Nekem is nagyon tetszett ez a kis mikró világ, teljesen belevesztem egy egy apró részletbe, pont úgy élveztem felismerni a városrészeket vagy azok híressé vált épületeit, mint te. Így, hogy meghosszabbítják az üzemelését, még egyszer jó lenne beleszuszakolni az időbe.
Tegnap a nyugdíjasklubbal a Műcsarnokban jártunk a Keleti Éva fotókiállítást megnézni. Ha már ott voltam, akkor a többit is megnéztem.
Már a bejáratnál felfigyeltem a Jankovicsot hirdető táblára, elég gyorsan rájöttem, hogy ez Jankovics Marcell rajzfilmes lett, tehát már eleve érdekelt.
Ha már a bejáratról beszélünk, a faragott ajtót is érdemes megszemlélni.
Miután a Keleti Éva kiállításon már sokan voltak, ezért először mást néztem meg, érdemes volt!
Töredelmes vallomással tartozom: 1974 - 77 között tagja voltam az Egyetemi z rajzfilmklubnak, noha nem voltam egyetemista.
Ezért nem volt nehéz felismernem pl. a Küzdők című rövidfilmet. Aztán tovább nézegettem, a Magyar Népmesék ismerős volt, gondolom, nem csak nekem A bejáratnál ülő fiatalember szerint nem csak én, de jó néhányannosztalgiázási céllal látogatja, akárcsak a fotókat,.
A képeket szemlélve a János vitézt is felfedeztem, de a gonosz mostoha láttam megállapítottam, hogy ez a rajz szerint nagyon aranyosan undok!
Tovább nézegettem a rajzokat, az egyik, részletesen kidolgozott láttán arra a következtetésre jutottam, hogy ez alighanem a Twist Olivér illusztrációja. Zsebtolvaj fiú, bámészkodó emberek, lompos asszonyok. A felirat láttán viszont elismertem, hogy az Ember tragédiája londoni színének is kitünő ábrázolása. A további látványterveket már az írás nélkül is azonosítottam, ezek közül Kepler tetszett legjobban.
Egy tervezett Rejtő-rajzfilmhez sem kellett elolvasnom, hogy ez Piszkos Fred, no meg Fülig Jimmy. Azért megtettem.
Innen a szomszéd terembe jutottam, ahol absztrakt képeket láthattam volna, csak nem nagyon néztem. Nincs kifogásom ellenük, csak most nem érdekeltek. Viszont meglepődve fedeztem fel a mindannyiunk által ismert Rákóczi arcképet. Megörültem neki, csak éppen azt nem értettem, milyen megfontolásból került oda. Megkérdeztem, de a muzeológus sem tudta.
A szomszédban Várady Róbert képei már-már hiperrealistának tűntek, és ismerős helyszíneket, mozgólépcsőt, irodaházat, bevásárlóközpontot, illetve az ezekben lévő embereket ábrázoltak. Ez után már kevesebben voltak a Keleti Éva kiállításon, ezért nyugodtan szemlélődhettem.
Megérte, mert sok ismerőst láttam, főként színészeket, de olykor a mindennapi élet részleteit is. Többször végigsétáltam, mindig találtam valami gyönyörködnivalót.
Például megállapítottam, hogy néhány régi autó is szerepel, pl. egy derék kis Polszki! Nem is beszélve a Velorexről, amit alighanem csak a vicc kedvéért fotóztak, mert két életerős, nevető fiatal állt benne.
Egy fényképsorozaton különféle ismert emberek voltak. Csöndes mosollyal nyugtáztam, hogy általában az írók fényképezkedtek a könyvespolcuk előtt.
Érdekes módon ez főleg a művészházaspárokra vonatkozott, lásd Fehér Klára – Nemes László, Vas István – Szántó Piroska, Örkény István – Radnóti Zsuzsa. Tamási Áron és Móricz Virág egyedül volt, legalábbis a képen. Kassák Lajos viszont egy szobanövény előtt állt.
A Vámosi-Záray pár zenegép, Szokolay Sándor viszont zongora előtt ült.
Ennyi elég is volt erre a napra, indultunk hazafelé.
A mai nap rászántam magam, hogy meglátogassam a Miniversum kiállítást, már jó ideje tervezem, csak mindig közbejött valami. Most nem hagytam! Miután az Oktogonnál szálltam le, egy kis kirakatnéző sétát is tettem az Andrássy úton, illetve egy rövid szakaszán.
A belépő egy kissé húzós volt, de nem bántam meg, mert volt érte mit nézni. Továbbá abban a megdöbbentő élményben volt részem, hogy férfiakat is láttam a kiállításon! Igaz, jó néhány nő is volt, ők a gyerekeket hozták, ezek jó része is fiú volt. A kiállítást elnézve érezhető volt, mennyi gonddal és szeretettel készítették. Később láttam néhány fényképet a munkafázisokról.
A Nyugati pályaudvart persze felismertem, de a többi városnál nem ártott megnézni a tájékoztató táblát. Pannonhalmát megismertem, Tatát is, de pl. Győrnél elkélt egy kis segítség. Aztán jött Ausztria, illetve Németország, sílifttel, hegymászókkal, no meg siklóernyővel.
Minden makett mellett volt egy tábla, két, illetve négy gombbal, amit a srácok lelkesen nyomogattak, olykor két kézzel, mind a négyet összesen.
A kedvencem az volt, hogy két fiútestvér állt a kiállítás mellett, az egyikük azt kiabálta: tűzoltóállomás, engedj oda, engedj oda! Némi lökdösődés után megosztoztak rajta.
Kifelé menve még egy meglepetés ért, mert az Állatkert főbejáratát, illetve a területének egy részét is felismertem.
Azért a Nyugati egy kis mosolyra késztetett, mert pontosan május elsejei felvonulás volt, bár még nem voltak sokan. A pályaudvar melletti utcában viszont elromlott a troli, a szorgos utasok tolták.
Még egy érdekesség volt, azt is véletlenül találtam meg, mert ha lenéztem az asztal alá, akkor megláthattam a földalatti kocsijait.
Külön öröm volt, hogy felfedeztem a Weiss Manfréd gyár bejáratát, no meg néhány ipari épületet belőle.
Ami a kirakatokat illeti, inkább csak éttermeket láttam, el is olvastam a kitett étlapokat, de legföljebb a lángos őzpörkölttel volt az, amit megkóstoltam volna.
A Herendi porcelángyár kirakata szép volt, jó néhány tányért szívesen nézegettem volna otthon.
Vettem két kilót ősszel, lefagyasztottam, hogy ne penészedjen meg vagy száradjon ki, ahogy a korábbi években, időnként veszek elő belőle, bevagdalom, sütőbe vele és filmnézés közbe csemegézünk :) Isteni az illata, valóban :)
Én még nem tudom, elég rövid ez a nyitvatartás, igen sok és pénzbe kerülő program van kilátásba (rákaptam a kortárs táncra* :D) és anyagilag sem állok jól.
*Itt ugye plusz motiváció, hogy az új kulturális törvényről nem igen lehet tudni részleteket, és ha igaz, hogy működésre nem adnak támogatást, az pont az ilyen társulatoknak jelentheti a véget.
