Jézus azért jött, hogy Isten országát hirdesse, ha a régi szöveg ennek nem felelt meg akkor kiegészítette, vagy elvett belőle tehát a szöveg el vont rontva. Nem azért jöttem hogy eltöröljem, hanem hogy kiegészítsem.
Továbbá nincsen olyan hogy a biblia iagz vagy nem igaz, vannak szakaszok benne amik igazak és vannak szakaszok amelyek hamisak.
Jézus azért vesződött vele, mert szegény ember vizzel főz.
Az újszövetség lejegyzése óta 17 évszázad telt el. Csak a papír maradt, és a hagyomány. Egyesek azt csinálták belőle, amit említettél.
A holokausztból még egy évszázad sem telt el. Máris sokan tagadják, hogy létezett. Pedig dokumentumok, még élő személyek léteznek abból az időből, nem csak papír és hagyomány...
Hol az igazság? Mit állíhatunk egyesek történelemértelmezési "módszereiről"?
Volt egy mitológiai hagyomány, amit nem változtathattak meg, mert a "pogányok" mind így ismerték.
A rendelkezésünkre álló orphikus és más misztérium vallásokat tartalmazó anyag áttanulmányozása után több átfogó egyező jelentéssel ellátott jellegzetességeket
vázolhatunk fel. Joseph Campbell a kitűnő vallásszakértő jó meglátással
‘hasonló anatómiának' mondja ezeket az egybevágásokat. Az eredmény meglepő
és összességükben sokak számára zavaró is lehet.
1. Ozirisz-Dionüszosz hús-vér isten, aki a megváltó szerepét tölti be.
2. Atyja az Úristen, anyja halandó szűz.
3.Barlangban, vagy istállóban született.
4. Követőinek az újjászületés szimbolikus mozzanata felajánlatik a baptizmus ritusában.
5. Csodálatos módon a bort vízzé változtatja.
6. Szamárháton lovagol, miközben a nép pálmafalevelekkel hinti be előtte útját tisztelete jeléül.
7.Húsvét idején [tavaszi napforduló] hal meg, és halálával elmossa a ‘világ bűneit.'
8.Halála után leszáll az alvilágba, majd a harmadik napon feltámad és dicsőségesen felemelkedik a mennyekbe.
9.Követői várják visszatérését, mely az itélet napja lesz a világmindenség utolsó óráiban.
10.Halála és feltámadása, illetve annak átélése szent rituálé, mely a kenyér [test] és a bor [vér] szimbolikus elfogyasztásában teljesedik be.
Komoly bibliakutatás és kritika már a XVIII.-ik évszázadban elkezdődött német
protestáns teológusok vezetésével, akik a Biblia részletes elemzésén keresztül szerettek volna bizonyítékot találni a Katolikus Egyház hamisnak vélt vallásmagyarázataira. Tehát nem kívülről jött sátán küldöttei, hanem tudós keresztény hitvédelmezők boncolták, szedték szét darabjaira az Újtestamentum görögül írt dokumentum anyagát, akarva, vagy akaratlanul kimutatva következetlenségeit, feltűnő hibáit, - egyre több kérdést szülve,
heves vitákat kiváltva.1774-ben Johann Griesbach bevezette a ‘szinoptikus' [áttekinthető] vizsgálati módszert, melynek lényege, hogy az első három Evangélium; Márk, Máté, Lukács rendkívül hasonló, rokon szerzemény, míg János későbbi, és sokszor feltűnően eltérő. Tübingeni egyetem tanára, Dávid Friderich Strauss 1836-ban kiadta ‘Jézus Élete Kritikus Vizsgálata' című könyvét, melyben a ‘paralel' [összehasonlító] eljárást alkalmazva szépen sorrendben kimutatta a négy Evangélium versei között meglévő eltéréseket, és ellentmondásokat. Következtetéseivel arra a megállapításra jutott, hogy
az Evangéliumok írói nem lehettek szemtanúk, hanem kései szerzők, akik több forrásból gyűjtötték össze Jézusról írt műveiket. Jézus csodatételeit korábbi hagyományokból átvett mitológiai mozzanatként magyarázta, amiért elvesztette az állását. Karl Lachmann 1835-ben kimutatta, hogy Márk a legkorábbi ‘szentírás' szerző, és Máté valamint Lukács részben tőle másoltak, sokszor egész mondatokat, verseket szóról-szóra. További említésre méltó termékeny protestáns tudósok, mint Rudolf Bultmann, Karl Ludwig
Schmidt, Williem Wrede,- mind komoly kritikai munkákkal járultak hozzá a ‘Jézus Misztérium' megértéséhez. Tanulmányaik, könyveik magától érthetően sértő csalódásokat váltottak ki a keresztény hívőkből, melyet Albert Schweitzer így foglal össze: „Nincs annál negatívabb dolog, mint Jézus élete kritikus tanulmányozásának eredménye. Názáreti Jézus, aki eljött mint Messiás, tanította Isten országának etikáját, aki megalapította ezen a földön a Mennyek Országát, aki meghalt értünk, … az sohasem létezett. Ez a képzet nem kívülről lett lerombolva, hanem a mi kutatásaink eredményeképpen hullott szét darabjaira, a komoly történelmi problémák által, melyek egymásután a felszínre kerülnek”.
(katolnai)
Amennyiben az újszövetséget történelmi ténydokumentumnak tekinted, nem csodálkozhatsz az ellentmondásokon. Amennyiben a tartalmát, mondanivalóját - és mindazt amiért készült - figyeled, akkor nem találsz benne ellentmondást.
Természetesen sok - magukat esetleg keresztényeknek valló - csoport, szekta történelmi műnek tekinti az újszövetséget. Őket jogosan bírálhatod tévedésükért. A kereszténynek nevezett történelmi egyházak azonban elhatárolódnak ettől a szemléletmódtól.
Persze ha szándékosan keresünk valamiben a saját nézetünket igazoló kapaszkodókat, akkor azt a legprecízebben megfogalmazott, ember által alkotott műben is találunk, mert az emberi kommunikáció ilyen jellegű. Ezt a fajta hozzáállást sokan felismerik, és magukban jót vigyorognak az esetlen próbálkozásokon. Csak néhánynak adatik meg, hogy tévedésből beírjanak az ilyesfajta topikokba, és kétségbeesetten próbálkozzanak ellentmondani a hamis indíttatásból fakadó elképzeléseknek.
Az írói fantázia nem ismer határokat, így a katonákat állítani egy halott sírhoz, hogy is mondjam, baromság, de arra jó, hogy az embereknek beadjanak balami hitelességszerű eseményt, mint, hogy őrizték a sírt..... :))
Ilyenre se sok példa volt, akkor miért is lett volna kivétel Jézus?
Van egy nézet (amit a tudományok korrekten alátámasztanak), miszerint Jézus soha nem létezett, a kereszténység egy misztériumvallás volt, a gnoszticizmus egyik "ága", Jesua megváltóval. A judaizmus "vallásfejlődésének" eredménye.
Egy mítosz.
A gnosztikus meghaló és feltámadó isten misztériumát a hatalmat megragadó, hangadó egyházatyák műveletlenségük és ostobaságuk miatt képtelenek voltak felfogni és átélni, egyszerűbb volt történelmiesíteni Jesuát. A gnoszticizmust igazoló irományok nagy részét szisztematikusan megsemmisítették (de sejthető, hogy a Vatikánban őriznek olyan dokumentumokat, amelyek megrengetnék a katolikus egyház alapjait, -- nem hiába rejtegetik a nyilvánosság elől.). Valamicske azért maradt, amit nagyon nem szeretnek lobogtatni. Meg lassanként elő is kerülnek ókori dokumentumok, amikre a Katolikus Egyház már nem tudja rátenni a kezét. Anno teljhatalmukban könnyebb dolguk volt, lehetett könyvtárakat és könyveket égetni százszám...).
Ha csakugyan ellopták volna a tanítványok Jézust a sírból, akkor a sírt őrző római katonákat megbüntették volna. Azok meg, hogy mentsék magukat, bizonyára kitálaltak volna, és a hazugség gyorsan lelepleződött volna.
Aztán ez a holttest rablás ott is sántít, hogy az állítólagosan tolvaj tanítványok - a későbbi apostolok - "hazugságuk" jutalmaképpen nem aranyat, meg hatalmat kaptak, hanem tömlöcöt, megkövezést, keresztrefeszítést és más, ehhez hasonlókat. Gondolod, képes volna bárki egy hazugság kedvéért ennyire kiszúrni saját magával? Gondolod a 12-ből (na jó, legyen csak 11, mert Júdás öngyilkos lett) nem akadt volna legalább egy, aki köpött volna? Gondolod, hogy a farizeusok nem kerestették volna a holttestet, ha csakugyan meg lett volna?
Nem értem, miért írod, hogy Jézus nem szívesen beszélt az Ószövetségről. Figyeld csak meg, hányszor utalt rá! Nem olvastátok-e az írásokban (fóliánsokban) - kérdezte gyakran a hallgatóságát. Vagy azt mondta sokszor: aki olvassa, értse meg!
Azon is el lehetne gondolkodni, hogy miközben mi, európai emberek milyen nagy eredménynek tartottuk, hogy nagyjából 100 évvel ezelőtt sikeresen felszámoltuk az írástudatlanságot, addig a zsidók már az ókorban tömegesen tudtak írni-olvsni. Hisz 12 éves korban csak az által válhatott egy zsidó kisfiú a törvény fiává (bar Micva), hogy képes volt olvasni a Tórából.
Ezek nem lényegi kérdések. Pontosabban akkor lehetnének kérdések, de akkor sem különösebben lényegesek, ha a Bibliát (Ó- és Újszövetség, gyakorlatilag mindegy), mint történettudományi szakmunkát, olvasnád. De mint tudjuk, nem az. A szinoptikusok – Máté, Márk, Lukács – sztoriznak, János filozófiai szempontból taglalja Jézus életét a nyilvánosság elé lépésétől. Gyerekkoráról egyik sem szól egy szót sem. Hozzá kell tenni, hogy Máté és János lehettek Jézus tanítványai, de ők is csupán felnőtt korában ismerhették meg; Márk a hagyomány szerint tanítvány, Lukácsot pedig, szintén a hagyomány szerint Pál térítette meg, így még csak nem is ismerhette Jézust. (Bár egyes források szerint az evangéliumok i.sz. 65-100 között keletkeztek…) Ilyen körülmények között miért vársz Jézus életéről pontos (bármiféle!) tudósítást. Botor az, aki életrajzot keres az evangéliumokban. De ezeknek az írásoknak nem is ez a céljuk. Evangélium – görög szó: euangelion – örömhírt jelent. Elég ennyi, ugye? Sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért EZ A NÉGY került be az Újszövetségbe? Valószínű, hogy Nagy Konstantin császár kanonizáltatta ezt a négyet az első niceai zsinaton i.sz. 325-ben. Egységesíteni kívánta a keresztény vallást, igen nagy valószínűséggel saját hatalma megszilárdítása érdekében. Ez egy hosszú folyamat, a keresőben nyilván találsz rá magyarázatot. Evangélium nem csupán ez a négy volt, mellettük még jó csomó, ezek nem kerültek be a Bibliába, ú.n. apokrif iratok. Nem fértek ugyanis bele abba a koncepcióba, amiért ezt a niceai zsinatot összehívta a császár. Egyértelműen kimondhatjuk, hogy a négy evangélium ilyen értelemben egyfajta politikai propagandairat. Ezeket azért mondtam el, hogy ne keresd az Újszövetségben az „Úr szavát”. Népszámlálás: a római birodalomban komolyan vették a dolgot, az adók behajthatósága okán. A többi meg: tanítványok; 4 évnél fiatalabb fiúgyerekek megöletése; hegyre vagy templomtetőre vitte-e; 3. és 4. tanítvány; stb. – nem túl lényeges sztorik. Ha hitéletet akarsz élni, akkor az evangéliumok szellemisége érdekeljen (minden korabeli politikai felhang nélkül); ha kutakodni akarsz (amit nem tartok valószínűnek), vesd össze az apokrif evangéliumokkal, esetleg más monoteista vallás szent könyveivel (Tóra, Korán, Mormon Könyve /bár ez is egyfajta keresztény hit/). Száz szónak is egy a vége: Jézus életével kapcsolatban nagyon sok érdekes kérdés van, és nem alapvetően azok, amiket föltettél. Hogy mást ne mondjak, születésének időpontját (feltéve, ha történelmi személy volt, amire egyébként nincs más bizonyíték, csupán az Újszövetség) sem tudjuk biztosan – naptári biztonsággal – megállapítani. A mi 2009. évünk is csupán közmegegyezés alapján az, ami. No, első nekifutásra ennyit.
Nekem itt az egész könyv. Az van ráírva a borítóra: "Szent Bibla". Tartalmazza a borítók közti részben mind az Ó-, mind az Újszövetséget, köszönjük szépen ha még ennyit sem vettél észre.
Az újszövetség titálisan zagyvaságai, avagy ténylegesen mi történt meg valójában?
Jézus feltámadt, vagy a tanítványok lopták el a testét, és azt írták meg, hogy elhíreszteltették a katonák, papok és a rómaiak körében azt, hogy azt híresztelik, a tanítványok lopták el Jézus testét...., közben meg arról írtak, hogy Jézus feltámad...., közben meg tényleg nem....., de folytatták a történetet azzal, hogy még tevékenykedett vér és víz testével, ami megdicsőült és felvitetett a mennybe, de ennek mi értelme volt, ja az, hogy Jézus Isten jobbjára kerüljön a zsoltáros szavainbak megfelelően és előkészíttesség az apcsel Pistikéjének látása a mennybe, ahol Jézus Isten jobbján lógatja az egyik felhőn a lábát?
