Hölgyeim és uraim, Tizenkettőt kongott az óra, Figyeljenek most szépen, ahogy illik, Erre az érzelmes búcsúztatóra, Melyet mint "hősnő" most elrebegek, Lévén az én szerepeim A tragikus és komoly szerepek. Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak, Hogy míg önök itt ölébe csücsültek Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak, S mulatnak, Azalatt meghalt az öreg Náthán, Akinek bánat-batyu volt a hátán, Meghalt a könnyet mázoló, Vesékbe gázoló, Rossz portékákkal házaló Ó esztendő, S most új, vígabb élet kezdendő!
S hogy e vígságot stilusosan adjam, A hősnő-jelleget, bárhogy is szeretem, Most levetem, És eljátszom önök előtt Egy lengébb s vígabb szerepem A zord jambusokat ma csípje kánya, Ma én vagyok Szilveszter szobalánya, S bejelentem, Hogy most egy új vendég érkezett, Valami víg monoplánszerkezet Röpítette ide, S két nagy koffer van a két kezibe, Melyekben, mondja, jó kedvet és mámort S más ilyen finom, kedves portékát hord. S átnyújtotta a névjegyét, Hogy hozzam be s mondjam meg a nevét, Hogy ő a Boldogság és Társa-cég Kiváló s megbízható utazója, S a neve, mely mással össze nem tévesztendő, A neve - Boldog Újesztendő!
Kérem, ez ifjút a kofferjével És minden drága offertjével Fogadják szívesen! Úgy látszik, megbízható vigéc, Bizalomkeltő, ahogy kinéz, Bár még Bérczinél is sihederebb, Jóképű s elegáns gyerek, S mivel a rendelés máris elkezdendő, Hát kezdem én s mondom: nos, újesztendő, Lássuk, hogy milyen finom árut tart most, Kérek ezennel egy forró, zúgó tapsot!
Ez csodálatos. Sajnos nálunk semmi ilyesmi nem létezett, illetve volt egy biblia, de az Romániába maradt és nyoma veszett, pedig még Anyám születését beleírták.
Hajdanán ezeket a dolgokat nagyon komolyan vették. Időnként leltárt csináltak a lakásban található dolgokról, és egy rendes háziasszony a kamra tartalmát is számbavette, mert akkor a következő évben könnyebben tudott tervezni.
Mindezt tudom, de a jelek szerint rest vagyok. Hisz itt ülök a monitor előtt, és merengve olvasom, hogy Emma felmenői, s ő maga, mlyen jó szokást őriz.
Ezzel szemben én most idepötyögtem a nagy virtuálba néhány karaktert, s most entert is ütök. Akárhogy nézem, nem ez a főnyeremény.
Na kérem. Mint tizenhét éve mindig ezen a napon, most is összefoglaltam szépen a dédnagyanyám háztartáskönyvébe, hogy mi történt a nagycsaláddal ebben az esztendőben.
"Isten nevében kezdem el" - írta a könyv első lapjára a dédnagyanyám, 1943. január elsején. Aztán jött jó néhány éven át bevétel és kiadás, dédapám hamarosan bekövetkezett halála után mindenféle szobaurak befizetése, '48 után pedig, amikor a fia külföldre ment, időnkénti dollársegélyek. Annak is hosszú a listája, mire ment el a pénz, amit a zongoráért kapott. 16500 forint valamikor az ötvenes években! Elég tisztességes zongora lehetett, azt hiszem, illett az egyházi karnagy dédapámhoz.
Sok feljegyzés van az időjárásról is. 1954 őszén például decemberig nem kellett fűteni. Aztán végül ott van a nagymamám kézírásával: "Drága jó anyukánk meghalt 1960. okt. 6-án éjjel, szívinfarktusban az István kórházban. (1 nap alatt)"
Tőle is jó néhány bejegyzés származik, igaz, láthatóan csak úgy elő-elővette a könyvet, felírni ezt-azt. Azt hiszem, a nyolcvanas években már minden januárban feldúlták őt az áremelések. :-)
Aztán ugyanúgy halt meg, mint az édesanyja, 1996. szeptember 23-án - csak ő a Lászlóban. Azóta jegyzem én fel minden év végén, hogy kivel mi történt.
Mindenféle boldogságot kívánok nektek a következő évre,
De ez üzemmódtól függhet. Van pl. az az üzemmódja a kétmonitoros gépnek, amit pl. a háziorvosom is szokott alkalmazni: egy monitor az ápoló felé, egy az orvos felé, és mindkettőn ugyanaz a kép van, így látja az orvos, hogy hol tart az asszisztense. Például. :)
Azt tudom, hogy mi a jó benne, mert pl. az egyik monitoron lenne a forepanos topik, a másikon meg a megfejtendő kép. Vagy egy képszerkesztő megnyitva. Akármi. S nem kell lapozgatni, memorizálni. Egybe vannak nyitva. Értem.
Szóval a két monitor képét egyként másolta a print screen.
Munkahelyemen mindenkinek kétmonitoros gépe volt, a tesztkörnyezet ennél kicsit több (2×3 monitormátrix). Természetesen nem ugyanaz a kép volt a két monitoron, hanem egybe voltak nyitva, már ha ennek a kifejezésnek itt van értelme. :) Ilyenkor a képernyőmentéskor két monitor eredő képe került a vágólapra, ezért ott rászoktam a alt+printscreenre.
Tényleg, nekem nincs két monitorom, de ültem már ilyen gép előtt. Így csak elképzelni tudom, nagyjából, de máris talányos, hogy akkor melyik monitor, melyik részét kapja le a print screen :)
Nyuszi, köszönet a felvetésért ! Bár a gépparkom fejlődését szemlélve, nem fogok találkozni ezzel a problémával :)
Alt+printscreen? Ezzel - ha jól emlékszem - csak az aktív ablak tartalma másolódik ki (kétmonitoros üzemnél pl. hasznos lehet). Esetleg egyéb releváns kombinációk próbálgatása?
Alapvető fogalmi zavar áldozata voltam: jó darabig képtelen voltam rájönni, milyen programot keressek a gépen. Mindig azt kérdeztétek, milyen képnézegetőt használok. Hát mittudomén. (V. ö. kérdés anyámhoz a nyolcvanas években. Milyen autótok van? Piros.)
De aztán a nofretro által legutóbb belinkelt, hülyékre kalibrált leírás végre elárulta a varázsszót.
Ha szeretnétek menetrendszerinti forgalomban utazni a BKV szovjet trolibuszaival (konkrétan a ZIU-9 típusról van szó), holnap üzemzárásig van erre lehetőségetek, utána a maradék járműveket sem adják már ki rendszeresen (de egy megmarad nosztaligajárműnek):
Lám, lám, nem vagyok én gyengeelméjű, csak az elmúlt százhetvennégy évben azt az apróságot nem árultátok el nekem, hogy ha printscreennel kimásoltam a norc vagy gugli képet, akkor utána a PAINT PROGRAMBA tegyem be. De mit tesz a fénykorában 146-os IQ, még ha mára megkopott is, ugye... Íme, első kísérletem eredménye. Még finomítom a technikámat.
Ja, az jó. Hozzám plüssmedve költözött karácsony este. Itt felejtette a húgom négyes sorszámú gyereke, de mivel neki van medvéje bőven, én meg igen elégedett vagyok a szerzeménnyel, úgy döntöttem, marad.
