Újabb hosszabbításos meccset játszott, és ismét nyert a Kaposvári KK. A Szolnoki Olaj nagyon jól küzdött a Városi Sportcsarnokban, ám a hajrában egyenlített a somogyi együttes, a hosszabbításban pedig már nem hagyott esélyt a vendégeknek. A végeredmény 88-83 lett. (2006-03-19)
A két nyolc közé jutásért harcoló együttes meccsét remekül kezdték a kaposváriak. A kezdetekkor is már a távoli találatok jelentettek előnyt a hazaiaknak, de annyira, hogy szinte mindenki távoli találatokkal tette le névjegyét. 19-10-nél kapott észbe a Szolnok, és a két amerikai, Kelley és Davis játékával a negyed végére fordított. Innentől kezdve egészen a rendes játékidő végéig nagyon szoros volt az állás. A második tízpercet a kaposváriak gyűjtötték be úgy, hogy a félidő hajrájában tudták csak visszavenni a vezetést. A harmadik negyedben kicsit elaludt a KKK, hiszen több mint öt perc után született meg az első hazai mezőnykosár, igaz, ezalatt nem tudott elhúzni a Szolnok sem, így aztán a játékrész végéig megint csak felváltva vezettek a csapatok. Nagyjából ugyanez a játék folytatódott a negyedik negyedben is: a hazaiak inkább távolról tüzeltek, a vendégeknél pedig a megbontott védekezésből szerzett kosarak, vagy a leosztott labdák utáni könnyebb találatok domináltak. A vége előtt Marciulionis egyenlített egy triplával. A hosszabbításban a kevesebb személyi hibát vétő és jól büntetőző kaposváriak győztek 88-83-ra. Dzunics Braniszlav vezetőedző, Kaposvári KK: - Egész meccsen kiegyenlített csata volt, igaz, a végjátékban a Szolnok vezetett, de mi mindig ott voltunk a hátán. A végén pedig egy mesteri dobással harcoltuk ki a hosszabbítást. A Szolnok jól játszott és meg kell becsülni az ellenfelet, de az, hogy hosszabbítás után nyertünk sokat mond a kitartásról. A szolnokiak remekül küzdöttek, de a rendes játékidő végén hibáztak, és ez döntött. Pór Péter vezetőedző, Szolnoki Olaj KK: - A végjátékban, pár pontos vezetésünknél úgy nézett ki, meglehet a mérkőzés, de saját hibánkból tudott a Kaposvár kiegyenlíteni, mert azt nem lehet megengedni, hogy három ponttal vezet egy csapat, és az ellenfél hárompontos kosarat dobjon. A mezőnyben le kellett volna faultolni, hogy kettő dobás legyen, hogy ne tudjanak három pontot elérni. A hosszabbításban a Kaposvár a pszichés előnyt kihasználta. A somogyiak továbbra is a nyolc között vannak a tabellán, és két győzelemmel előzik meg a Tisza-partiakat.
Azzal nem értek egyet, hogy Marci szarul játszott. Mindenki úgy játszik, ahogy hagyja a védője. Tegnap nagyon erősen és agresszíven védték, ezért nem tudott olyan kiemelkedőt produkálni. De hát nem is csak neki kell, a többiektől is elvárható a 10-20 pont. Sajnos már nagyon rákészülnek, a védekezést az Ő semlegesítésére építik. Ez pedig azt mutatja, hogy tartanak tőle. A másik dologról pedig annyit, hogy "sajnos" nem csak néha jönnek ki, hanem mindig, és csak a szidalmazás, csak a huhogás, csak a köpködés jön tőlük. A körülöttük álló, ülő jobbérzésű embereknek kellene észretéríteni őket. Az IQ szintjük a parketta alatt van 2 méterrel, sajnos, így úgysem értik meg, hogy nem ez a "szurkolás".
Nem játszottunk túl jól tegnap, de az a lényeg, hogy nyertünk, mert nagyon kellett ez a győzelem. A Kestutitis szarul játszott egész meccsen, de azért a tripláért mindent megbocsátok. -- Azt meg nem tudom, hogy mi a f.szért huhognak azok a barmok. Néha eljönnek egy-két meccsre, aztán azt hiszik ettől fasza gyerekek. Azt meg nem tudják felfogni, hogy nekünk is van 3 színesbőrű játékosunk, akiket ugyanúgy sértenek ezzel.
Szerintem pedig magatokért harcoljatok fiúk. Mert mi így is úgy is szurkolók vagyunk és azok is maradunk. (De azért jobb lenne ma egy győzelem:)) Hajrá!!!
Az én verzióm a meccseken szerepeltethető tízes keretre. Maximum három külföldi (ebben két EU-n kívüli lehet), két 23 éven aluli magyar játékos KÖTELEZŐ, ebből egyik a KEZDŐBEN. Egy-egy negyedet KÖTELEZŐ pályán tartani őket (mint a minikosár szabályaiban).
Aki nem látta a tegnapi meccsünket, az képzeljen el egy csapatot, ahol:
Szikó vezeti a labdát, Trepi szedi a lepattanót, Green "küzd", Gordan érkezik frissembernek, És Gráczer akarja feltenni a ziccert Edmonson mellett! (mekkora sapka volt, apám!)
