Nem tudom, megoldás lett volna-e, ha mindenki visszakap mindent. Egy ilyen irtózatosan hányatott történelmű országban ez talán több megoldatlan problémát vetett volna fel, mint amennyi kedvező fordulatot hozott volna.
Ezért is mondom, hogy ezt fölmérni messze meghaladja az én képességeimet.
Még írtam most jó sokat, aztán kitöröltem, nehogy politizálásnak tűnjön. Inkább igyunk egy kakaót.
Ami az anyagi kárpótlást illeti (ebből indult ki a beszélgetés), szerintem nem volt rossz megoldás a kárpótlási jegy. Mondom én, akinek az említett nagyanyja (valószínűleg sajátos kuriózumként) nem kért kárpótlást a tőle elvett lakitelki birtokért, mert - mint mondotta volt - annak idején nagy megkönnyebbülést jelentett neki, hogy magáévá tette az állam. Pesti tanítóként, orvos férjjel rengeteg macerát jelentett ugyanis, az adókról nem beszélve. (Ma ott áll a lakitelki népfőiskola. :-)) )
Ami számomra elképesztő, az az, hogy maga az állam nem képes eldönteni, akkor most sajnálja-e a kisemmizetteket, vagy tíz körömmel ragaszkodik ahhoz, amit a fujjfujjkommunisták anno elvettek. Kedvenc példám a műtárgyügy. Tizenpár éve volt egy állami alapelv, miszerint amit rendesen lepapírozva vettek el, azért jár a kárpótlás; amiért valamilyen nemzetközi egyezmény keretében már kártalanítottak - bármilyen nevetségesnek tűnjék is az akkori összeg a mai aukciós árak ismeretében -, az sajnos renonsz; amit viszont nem államosítottak "rendesen", azt vissza kell adni, és punktum. Ehhez képest most újrakezdi az állam a szívózást azokkal az örökösökkel, akiknek - korábbi perek eredményeként - már bírósági végrehajtó segedelmével adtak vissza némely tárgyakat a múzeumokból. Az ész megáll, de tényleg.
Nem tudom, megoldás lett volna-e, ha mindenki visszakap mindent. Egy ilyen irtózatosan hányatott történelmű országban ez talán több megoldatlan problémát vetett volna fel, mint amennyi kedvező fordulatot hozott volna.
A Bristol volt az egyetlen szálloda, ami megmaradt a dunaparti szállodasorból az ostrom után. Elég sokáig állt és működött is, majd annak a helyére épült az Intercontinentál, amit ma már szintén másnak hívnak, talán ma Mariott.
"A tökéletes habgaluskának két titka van. Az egyik a kifogástalanul felvert tojáshab, a másik pedig a "meleg tej". A tejet mindig egy nehéz, vastagfalú, lapos edénybe tegyük, a legjobb, ha teflonos is, de az sem baj, ha nem. A tejnek nem szabad felforrnia, épp csak forrás közelébe melegítsük, és úgy állítjuk be a lángot, hogy végig ezen a hőmérsékleten maradjon. kb. 90 fok közelébe. A tojásfehérje ugyanis már 65 fok felett meg tud szilárdulni. Ha a tej nem elég forró, a habgaluskák eláznak, ha a tej forr, akkor viszont összeesnek. A habot kanállal szaggatjuk a meleg tejbe, fedő nélkül kb. 1 percig főzzük az egyik oldalán, majd megfordítva újabb 1 percet a másikon. Annyi galuskát szaggassunk, hogy legyen hely, mert a galuskák főzés közben kissé megdagadnak. Az így főzött habgaluska könnyű és tartós lesz."
Fölverem a tojásfehérjét cukorral, olyan kemény lesz, hogy eltöri a lábamat, ha ráesik - de nem esik, mert ha megfordítom az edényt, akkor sem történik semmi.
Aztán kanállal galuskákat szaggatok és lehet is főzni a tejben.
15:00, Hétfő (január 7.), DUNA Televízió Mesélő cégtáblák A New York kávéház magyar dokumentumfilm sorozat, 26 perc, 1993 Az aktuális rész ismertetője: A New York kávéház és palota történetét mondja el a film az 1894-es avatástól napjainkig. A film a New York dicső és kevésbé dicső pillanatait mutatja be, emlékezvén azokra az időkre, amikor a kávéház a a művészetek, az irodalom pezsgő műhelye volt. rendező: Novobáczky Sándor operatőr: Neumann László, Nemescsói Tamás
Kedves tiborpapa, értelek, azt hiszem. De az épp aktuális téma kapcsolódik a régi épületállományhoz. Nem olyan könnyed, mint a madártej habja, és nem olyan finom, mint a sűreje, de az is lekozmál néha. De akkor is madártej marad.
Itt az a jó (szándékom szerint), hogy lehet csapongani is, és a felmerülő, kapcsolódó gondolatokat megosztani.
Dehogynem lehet hivatkozni. Azért van a jogszabály, hogy lehessen rá hivatkozni. Maradjunk csak 45 után: elítéltek bárkit is az akkoriban történtekért, az államosításon kívül ideértve a kitelepítéseket, munkatáborokat, koncepciós pereket vagy akár 56-ot is? És más országokban?
"Kristóf barátom (ő hozta össze a Déilbáb utcai kerítéseket) írta akkor a 27630 kapcsán:
A kép jobb sarkába ugyanis nem az Osztálysorsjáték palotája lóg bele, hanem a Tiller Mór és társai által építetett palota, egyúttal áruház. (Az 1945 után fokozatosan elbontott tömb Duna part felé eső felét foglalta csak el az Osztálysorsjáték palotája, hátuljához a Váci utca páratlan oldalán két épület, a képen is látható, Tiller-ház, valamint a Mercur-bank székháza tapadt."
Nem véletlenül kérdezgetem ezt a szállodát. Csak este lesz időm megnézni a címtárakban, de nekem egyelőre semmilyen szálloda nem rémlik erről a területről.
