Jóformán teljesen le kellett rombolni a belvárost - ekkor tűnt el végleg, ami a régi Pestből megmaradt. Persze lehet, hogy nem is volt érdemes megőrizni.
Talán egy hídtörténettel foglalkozó könyvben olvastam egyszer, hogy nagyon komoly politikai feladatot jelentett a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út nyomvonalának kialakítása, létrehozva az Erzsébet híd - Keleti pályaudvar tengelyt.
Azért 1900 körül a pesti oldalon a telekosztás nemigen lehetett akadály, hiszen éppenhogy az épülő-tervezendő Erszébet híd tengelyéhez alakították ki az utcák vonalát, bontásokkal, újraszabályozásokkal; tehát a mostani Ferenciak tere környéki épületek még nem voltak útban.
Nekem volt valamikor 1946-os Budapest Magazinom, ahol egy cikk pl azt taglalta, hogy az Andrássy út vonalában a belvárosban mindent le kellene tarolni, azt is ami még áll, és érdekes módon az is ott éri a budai oldalt a Döbrentei térnél. Tehát létezett ilyen terv. Mármint fede híd.
Végül is az egész vonal vezetés nehézkes, egyrészt a telekosztás, és Gellérthegy miatt. Igy is úgy is kanyar kell hozzá. A híd, alagút mindig a legdrágább része az ilyeneknek, nyilvánvaló, hogy a legrövidebbet építik. Nekem még így is jobban tetszik.
Én itt mindig csak azon csodálkozom, hogy nem merült fel, hogy a hidat úgy 5-10 méterrel délebbre építsék meg. Mármint nem az 1960-as újjáépítéskor, hanem még úgy 1900 körül, hiszen a templom már akkor is útban volt, és mivel így is a Gellérthegy oldalának megy a budai oldalon, ott már oly' mindegy lett volna az a 10 méter.
De tulajdonképpen miért is kötelező egy folyón átívelő hídnak a víz folyására pont merőlegesen épülnie? Ha a pesti vége az említett 10 méternyivel délebbre, a budai meg úgy (akár) 40-50 méterrel északabbra lenne, talán még nem is lenne igazán feltűnő a ferdesége, mégis mindent kikerülne mindkét oldalon...
Van egy Nagy Budapest Törzsasztal nevű asztaltársaság, tizenegyedik évébe lépett az idén. Havonta egyszer, minden hónap első keddjén találkozunk (nyitott asztaltársaság egyébként), többé-kevésbé ez a gyülekezet a Budapest folyóirat szerkesztő bizottsága is. No, ma este az egyik kedves tagunk körbeküldött egy leletet (szokás ez ott), hogy nézzük meg, milyen jót vett az antikva.hu-n. Ez a könyv volt az, mire boldog örömmel ráordítottam: jé, te vetted meg előlem? Hát így.
Képzeljétek, találkoztam ma este azzal az emberrel, aki megvásárolta a budapesti háromszögelési pontokról szóló könyvet az antikva.hu-n. Irtó rendes pacák, azt mondta, bárkinek bármikor betekintést enged. Mármint az én ajánlásommal. :-)
Elvették. Elég hosszadalmas ügy volt a visszaszerzése, ügyvédek meg minden be volt dobva. Nagy volt a tét, így megérte neki és a fiainak. Effektiv földbirtok volt, több kastély, vadász ház meg egyebek. Döbbenetes volt látni, hogy minden épület karban volt tartva nem ugy mint nálunk az elvett hasonló jellegű épületek. Sok fényképet láttam nála, mikor folytak az ügyek.
Arisztrokrata barátnőm, aki már nem él, bizony vissza kapta a szlovákiai igen nagy birtokát. Igaz felvette a szlovák állampolgárságot, ami nem fájt neki. Külföldön élt már rengeteg éve és ott is halt meg néhány éve. A birtok elvétel után Magyarországon éltek.
Emlékeztet engemet ez a problémahalmaz a török kiűzését követő hasonló eseményekre.
Nem kell olyan messzire menni. Bezzegszlovákiában a II. VH. után a magyar javak túlnyomó részét elvették (Benes-dekrétumok, ami korántsem ideológia meg eszme, kőkemény, mostanra Euró tartalmuk van :-) ), és az elvett ingatlanokat szlovákok kapták.
A kommunisták tőlük vették el, ezért a privatizáció során szlovákok kapták vissza :-) Bizonyára nagyon igazságosan.
A növelés egyik megoldása a templom elbontása lett volna,
Gondolkodtak a Belvárosi Főplébániatemplom eltolásán is. Nehézséget okozott a templom szerkezetének egy különlegessége: a tetőszerkezete nem a szokásos fából, hanem kőből készült.
Egy percre felmerült ferde tengelyű híd építése, de ezt szerencsére gyorsan elvetették.
Emlékeztet engemet ez a problémahalmaz a török kiűzését követő hasonló eseményekre. (Újszerzeményi Bizottmány működése, milyen papírokkal igazolható a 100-150 évvel ezelőtti birtoklás, Grassalkovics úr és társainak működése, a pillanatnyi államhatalmi érdekek, személyes udvari kapcsolatok, stb.)
A dolog nyitja, belterületet nem államosítottak, azaz üres telket nem, csak bérházat, vállakozást. Így meg maradt tulajdonban, mert amire eljött az államosítás, már üres grund lett. Csak éppen bent volt a a város szivében. A kisebb egy lakásos inatlanokat gyakorlatilag a kitelepítéssel vették el. Volt olyan ismerősöm, akinnek kétszer kellett megvenni a házát, mert sikerült valahogy vissza költöznie, és a 80-as években újra megvehette. Igaz nem a Káderdűlöben volt, hanem Mátyásföldön.
A második probléma, az Erzsébet hidat többek között azért se a régi formájában építették újjá, ,ert a szélességét megnövelték. A növelés egyik megoldása a templom elbontása lett volna, vagy délre kell bőviteni. Ez utóbbi történt.
Más,
a kárpótlási törvény többek között azért lett olyan, amilyen, mert ingatlannyilvántartásunk 1950-és kb 2000 között olyan volt, hogy abból szinte semmit se lehetett kideríteni. Azaz a rendszerváltás után vagy 10 év telt el mire rendbe hozták.
Oláh Gábor: Telkemen az Erzsébet-híd Kaleidoszkóp könyvek, 1979)
Eszerint nem szálloda, hanem bérház a 23861 hrsz. telken, először a Modern Ház Ingatlanforgalmi Rt, majd a Kereskedelmi és Ingatlanforgalmi Rt. (névváltozás) tulajdonában.
A házat lebombázták a háborúban, autóparkoló lett a helyén, majd a Rákóczi úti villamosok hurokvágánya. Aztán erre a telekre épült az Erzsébet -híd hídfője, illetve a hídfőről való lejárója. és az aluljárónak a lejárója is. A cím Szabadsajtó út 3. volt (Szabadsajtó - Váci utca sarok).
Valamiért a Metróber építkezett arra és kártérítést akart fizetni, de nem tudott, mert teljesen tisztázatlanok voltak a tulajdonviszonyok.
Egyébként állt melette egy másik ház is, amit "most" ('70-es évek) lebontottak.
Szóval ennyit lehet kibogarászni a rádiójátékból, magára a házra nincs információ és nem lehet megtudni semmit az ügy további sorsáról sem.
Sherryt én is szoktam használni. Pl. a sütőtök krémlevesbe fantsztikus finom. Tejszines gombamártásba viszont teszek egy kis cognacot. Ezek aaz italok kizárólag főzéshez vannak nálam, mert senki nem issza.
Erről eszembe jutott Ausztráliába szakadt nagyon-nagybácsim (nagyi öccse) története a cooking sherryről. Ez a nedű állítólag nagyon fogyott a klasszikus angol gyökerű ausztrál háztartásokban, habár az ételben rendszerint senki sem találta a nyomát... :-)
Inni nálunk nem itta senki. Vitorlázni nem jártunk. Viszont anyám a tortalapokat pl. mindig meglocsolta egy kis rumos tejjel, nem tudom mekkora koromtól.:-)
Jómagam tortát nemigen csinálok, de otthon a tiramisuhoz fogy a strohrum rendesen.
Csókolom, a miénk visszafogott, körúti polgárcsalád volt. Rumot csak tizennégy év fölött, akkor is legfeljebb A. vitorlázáskor, szép kikötés esetén, B. vasárnap reggeli ébresztésül, egy centet felnyújtva az emeletes ágyba, aprócska stampedliben. :)
