Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
azt nem tudom, hogy a gravitációs hullám energiáját hogyan lehetne kicsatolni...
Gravitációs hullámok nincsenek. Gravitációs sugárzás van amit lehet periodikusan gyengíteni. Ez lehet például úgy, hogy 2 BH egymás körül keringve egymást takarja mint egy Napfogyatkozás.
Vagy lehet úgy, hogy gravitációs reaktorokkal eltéríted a gravitonsugárzást, mintegy elfókuszálod. Így lehet kicsatolni. Ha ez egy hajóba van beszerelve akkor így a hajó ugrálhat mondjuk a világűrben. Vagy akár itt a levegőben.
Na igen, csak nagyon nem mindegy, hogy valamilyen tényleges erőráhatással mozgatod ide-oda, mondjuk megfogod és megrázod, vagy az igazából tényleges erőhatás nélküli gravitációs téridő vezetgeti ide-oda.
Az a rengeteg végtelenbe tartó kisugárzott energia, ami még nincs akadályoztatva, vagyis csak úgy van/lesz, akadályozva, mint a Penzias, Wilson féle „baseball kesztyűvel”befogott mikrohullámok?
Az első kérdésfelvetésemben azt kell meggondolni, hogy a gravitációsan mozgó töltésnek a pillanatnyi inerciarendszerében nincs gyorsulása, azaz nem hat rá gyorsító/lassító erő (persze, ha sugároz, akkor az utóbbi keletkezik).
Egyszerűen az a kérdés, hogy a gravitációs mozgás kényszeríti-e az elektromos töltést EM-sugárzásra, vagy nem?
A második pedig a geodetikusról, ha azt is nézzük, hogy van gravitációs hullám kisugárzás (de itt nincs elektromos töltöttség).
#Felvehetünk akármilyen trajektória mentén mozgó (képzeletbeli) megfigyelőket.
Egy ilyen fiktív koordinátartendszerben fogunk tapasztalni sugárzást.
A nagy kérdés, hogy a sugárzásnak milyen visszahatása van a megfigyelt tömeg mozgására. Tuarego-i kérdés.
Ha egy képzeleteli megfigyelő szaladgál az álló körhinta körül, annak nincs fizikai realitása. Lásd: fiktív erők.
Ha egy megfigyelő gyorsul, és emiatt gravitációs (elektromágneses) sugárzást észlel, ennek sincs a megfigyelt objektumra nézve semmiféle visszahatása. Ellenben ha a megfigyelt tömeg (vagy töltés) gyorsul - a világ többi részéhez képest - annak már lehet visszahatása. Az univerzum többi részének sebessége kitranszformálható, mivel nincs kitüntetett hely, sem pedig kitüntetett sebesség. Nem így a gyorsulás. Vannak gyorsuló és nem gyorsuló vonatkoztatási rendszerek.
De még mindig nem tudom, hogy az objektíven kisugárzott energiával a végén mi történik...
Tegyük fel, hogy a gravitációs (vagy elektromágneses) hullámot egy szűkebb helyre akarunk bepréselni. Nem satuval, hanem a téridő metrikával. Megtehetjük ezt költségmentesen?
A mezőelméletekben a kinetikus energia és a potenciális energia mellett megjelenik a gradiens energia is.
(Na meg a kölcsönhatási energia tag - két mező között. De ezt még most nem vesszük figyelembe.)
Áháááá!
Amikor egy gravitációs vagy elektromágneses hullámot másfajta metrikájú téren küldünk át, az energia konvertálódik.
Vagyis a gravitációs vöröseltolódás lényegében Bernoulli következménye, mezőkre alkalmazva.
Közben gondolkoztam a FLY ütközésen. Az áltrel nem különbözteti meg a helyzeti energiát és a kinetikus energiát.
Ha egy testet leejtünk, klasszikusan a helyzeti energiája csökken, miközben a kinetikus energiája növekszik.
Ebből adódik az ütközéskor keletkező gravitációs hullámok kisugárzott energiája - a priori a kinetikus energiából, a posteriori a test korábbi potenciális energiájából. Nem kell a FLY belsejében lévő anyagnak tömeget veszíteni.
"a másik kérdésfelvetésemnél nincs elektromos töltöttség"
Dehogy nincs:
"Egy másik elgondolás:
Keresztülfúrjuk a Földet középen egyenesen, és beleejtünk a csőszerű lyukba egy elektromosan töltött golyót, ami így gravitációsan gyorsulva ide-oda zuhangat benne. . . . Sugároz elektromágnesesen a töltött golyó, vagy nem?"
Pakoljuk tele a teret megfigyelőkkel. Mindegyiknél legyen egy függőón, ami a függőleges irányt mutatja.
A gravitációs potenciál gradiensét.
Most elmegy mellettük egy bolygó.
A madzag végén lévő súly a bolygó irányába mutat, de késleltetve.
Tehát a távolabbi megfigyelők számára a "függőleges" irány nem arrafelé van, ahol a vándorbolygó éppen tartózkodik, hanem amerre a bolygó t=d/c idővel korábban volt.
Az más kérdés, hogy ez a változás miféle módusokat tud gerjeszteni. A potenciál változása retardált.
- * -
Most ejtsünk le egy nagyobb tömegű tárgyat egy kisebb bolygóra, mondjuk az egyenlítőnél.
Helyezzünk el megfigyelőket a bolygó felszínén. Tegyük fel, hogy érzékeny detektoruk van.
Mit fognak tapasztalni a sarkvidéken lévő megfigyelők?
Merugye a metrika nem ugyanaz, mint az egyenlítőnél.
Viszont a perturbáció az adott metrikában fog terjedni.
Nem vagyok benne teljesen biztos, de szerintem a sarkvidéki megfigyelők valami furcsa misztikus sugárzást fognak tapasztalni. Ezen még törpölnöm kell...
Neem, a másik kérdésfelvetésemnél nincs elektromos töltöttség.
Csak tömegek, és figyelembe vesszük, hogy mozgásuk során gravitációs sugárzást bocsájtanak ki. Ekkor így mozognak geodetikuson, vagy a gravitációs kisugárzás miatt kicsit letérnek róla?
"mert éppen az a geodetikus, amin így ezzel együtt mozog a (töltött) tömeg?"
Lehetne ugyan geodetikusnak nevezni azt a trajektóriát, amin egy bizonyos töltött tömeg mozog (ezzel geometrizálni az elektrodinamikát is), de hát így minden különböző töltéshez különböző geodetikus tartozna (az összes többi körülmény változatlanul hagyása mellett is). Ami pont azt a meggyőző erőt tenné semmissé, ami a gravitáció geometrizálását annyira kézenfekvővé tette.
