"Alapvetően NINCS hangváltozás. Miért lenne? Indokold meg, mi lehet az oka."
Már megindokoltam.
Mert a hangkategóriákon belül vonzzák egymást a hangok és csak ízlés kérdése, hogy melyiket választják. Ahogy a körnél is látszik a hangkategóriákból ki is lehet lépni.
Tényleg elhiszed, hogy a körszerűségre annyi gyököt találtak ki ahány hangváltozattal azt megnevezik?
"és van hangváltozás. ha több nyelvet is ismersz, nem csak egyet, akkor észreveszed. pl. a szláv nyelvek között, angol-változatok közt stb, nagyon gyakori a hangváltás."
Igen, a különböző nyelvek között van, ki is emeltem, hogy egyazon nyelvben nincs, vagy csak elvétve találkozunk vele.
Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a gyököket/szavakat az alkotó hangok jelentése alapján rakták össze. Ezért találunk azonos hangot, vagy hangokat más nyelvek rokonjelentésű szavaiban. Nem átvételekről van szó, hanem önállóan alkotott gyökökről, szavakról. Ez nem zárja ki az átvételt, illetve a közvetlen közös eredetet. Pl. latin és újlatin nyelvek.
a gar eredeti szóbokrát kell vizsgálni. a gar jelentése hasonló mint a kas. ugyanúgy a jelentései közt magában foglalja a bentfoglaltakat. tehát lehet olyan jelentése h sokaság. de inkább a tömör erő szinonimája. hasonneve.
a többiek nem az eredeti gar. a garázda az gor/groz eredetileg, a göröngy-rög-nek meg a kör-gördül az eredetije (ami a garnak is tkp.), a gard eredetije meg a kert (vagy a kard változata, ugye)
(egy másik szóbokor / gyök a gor: goromba garázda groz- kór chor- galiba galád...)
pl magyarban B - V és B - NY váltás : gubbaszt - gunnyaszt - gúvaszt
ugyan azon nyelvben végbement volna ilyen hangváltozás
miért kéne azt bizonyitom, h egy nyelvben? hol kezdődik egy nyelv határa? amúgy is több nyelvről volt szó -volt felsorolva- az eredeti hozzászólásban
de
ha magyaron belül keresel, akkor gyakoribb a gyök hangjainak felváltása.
és kisebb súlyú hangváltásokat is találsz az s-sz (-z) között, a gy és j között, és valószinüleg p-b is van, meg rengeteg példa van már írt alakban is a hangváltozokra még pár száz éve is, ezen már azt hittem túl vagyunk, majd utánanézek
@
A felsorolásodban olyan hangok is szerepelnek amelyek az esetleg elfogadható P-B-M és F-V mellett a P-F, vagy F-B hangváltást tételeznek föl, és különböző nyelvek szavait hasonlítod össze:
dehogy ritka. minden más változat ami nem egy jelentésbokorba tartozik, az más gyök, más jelentésbokor.
és van hangváltozás. ha több nyelvet is ismersz, nem csak egyet, akkor észreveszed. pl. a szláv nyelvek között, angol-változatok közt stb, nagyon gyakori a hangváltás.
"GYARAPÍT : "Valamely anyagi dolognak a nagyságát, terjedelmét, számszerű értékét növeli""
És akkor hány darab hon lesz? öt, tizenhat, vagy még több?
Ezt azért kérdem, mert a "gyarapít" értelme a "szaporodik", "több lesz belőle".
Amúgy az igaz, hogy ma már - megint csak átvitt értelemben - a növekedésre, fejlődésre is értjük.
A szó etimológiája is azt mondja: "Eredet [gyarapodik < ómagyar: gyarap (gyarapodás, szaporaság) < ősmagyar: gyarat, darat (szaporít, fellazít) < sumér: dirig (gyarapszik)]"
Ugye, a gyar- gyök a -gar "sokaság" gyökkel hozható kapcsolatba, ami szintén az előbbieket támasztja alá: garapodik » gyarapodik = sokasodik, azaz sok lesz belőle.
"3: GAR mitől volna sokaság jelentésű?... "
Mert több népnévben is benne van feltehetően ezzel az átvitt értelmű jelentéssel.
És ma is ismert szóhasználat, ha valaki sokadmagával, és/vagy nagy erővel érkezik: Nagy garral jön.
A nép, sokaság (átvitt értelmű) jelentése annak az erőnek, lendületnek, cselekvőképességnek tudható be, amit ez a gyök általában jelent más nyelven is.
Pl Angol 'gar' = csinál kényszerít
"4: Hát szerintem sem lett MEGYER dologból MAGYAR,"
Szerintem sem...
"de annál inkább történhetett ez fordítva, a MAGYAR okán nagyon is lehet MEGYER..."
Ha az egyik irányba nem működik valami, a másik irány is erősen kérdőjeles
"Igen, még mindig tényként kezelsz olyan hangalakokat amelyeket maga a szerző sem tekintett tényszerű adatoknak."
Ezen most miért problémázol? Tudsz a világon olyan dologról, mely 100%-ig biztos?
Ha valamit valószínűsítenek az azt jelenti, hogy közel áll a valósághoz, de van egy-két % esélye annak, hogy nem pontosan ugyan olyan...
Egyébként mai nyelvünkben is ismert a csaknem ugyanaz a hangalak ugyan azzal a jelentéssel. Akkor most mi a gond?
"2: Jó régi szótárban nálam a BYSSUS :"
Ez hogy jön össze a "bíbor" szóval? Vagy itt már a hangalaknem számít?
"Tehát ez a szó már eleve a pirosság okán jött létre. Abban azért szerintem megegyezhetnénk hogy a piros az semmiképp sem fehér.))"
Ebben megegyezhetünk.
"Ezt az is bizonyítja hogy gyakran színnév is van előtte , van hogy egy mondatban kettő is amikor " öltözetük kék és piros bíbor" "
Nem előtte van színnév, hanem színnévként szerepel, s nem ruha/kelme/vászon értelemben.
"amethyst and·purple clothing-of·them" [ametiszt és lila ruházatuk (van)]
A King James is pont így fordítja: "blue and purple is their clothing": [Az ő ruházatuk kék és lila]
A Vulgatában is így olvashatjuk: "et purpura indumentum eorum": [ruhájuk lila volt]
"Ez csak annyit jelent hogy ez még a fordítómesterek számára is kihívás volt hogy mikor melyik is ez.))"
Ne várjuk el a fordítóktól, hogy minden szó etimológiájával tisztában legyenek.
A magyar fordításban a bíbor szín választása és megfeleltetése a lilának egyértelmű tévedés, és a két szín - a fehér és a lila - különlegességéből fakadó jó szándékú félrefordítás, mivel uralkodói szín abban az időben az igen drága festékkel festett lilás árnyalatú piros volt. Előtte viszont a fehér.
Miután a hatalmat a fehér/babbar/bíbor szín jelenítette meg, s a fordítók ezt a hatalmi szimbólumot ruházták rá a lila színre is. Így a fehér szín egy hozzáadott, másik, történetesen lila jelentést kapott.
"ami nem igaz. mindegyik ugyanazt a hangalakot hordozza, az egyes hangok (bizonyíthatóan máshol is látható) hangváltozataival."
Ez az, ami nem igaz. Nem tudod bebizonyítani, hogy ugyan azon nyelvben végbement volna ilyen hangváltozás, hiszen ha ez igaz lenne, egységesen kellett volna megtörténnie, de nagyon nem így van. Hangváltozásra egy nyelven belül alig van példa: gunyhó-kunyhó, perel-pöröl...
Sőt! a hangokat nem lehet egymással tetszés szerint felcserélni, mert az esetek nagy többségében teljesen más jelentést fogsz kapni: Pár-bár-már-vár, Pál-bál-mál-vál...
Legföljebb olyan hangoknál történhet hangváltozás, melyek kiejtése nagyon hasonló: P-B-M, vagy F-V, és nem okoz jelentésbeli változást....
A felsorolásodban olyan hangok is szerepelnek amelyek az esetleg elfogadható P-B-M és F-V mellett a P-F, vagy F-B hangváltást tételeznek föl, és különböző nyelvek szavait hasonlítod össze:
Igen, még mindig tényként kezelsz olyan hangalakokat amelyeket maga a szerző sem tekintett tényszerű adatoknak. "Megállapított hangalakok"-ról nehéz vitázni mert most az vagy úgy volt vagy nem. Nem biztos hogy úgy ejtették ahogy, és még inkább nem biztos hogy volna kapcsolat a magyar és a sumer -akkád ? szó közt aminek még a hangalakja is csak feltételezések szintjén létezik. Eleve tök más dolgokat nevezett meg a két nyelv két szava.
2: Jó régi szótárban nálam a BYSSUS : Finom pamut neme, ebből elkészült szövet, vízi virág, zákány dolgokat jelent egyszerre. Még csak szóba sem kerül a fehérség fogalma. Viszont a szövetjelentés "finom pamut"-ként újfent előkerül.
De a görög "BISSZOSZ" is ugyanaz mint a latin társa. Ők a finom gyolccsal azonosítják ezt, ami meg lenszövetből készült. De hajtogatott lepelruha is volt lenvászonból vagy épp pamutból, a lényeg az hogy megint egy "finom szövet" ami a lényeges és nem releváns a színe.
Ezen kívül még mondták zuzmóra és moszatra is amelyek legkevésbé fehér színűek.
3: PURPUR dolog meg egészen más, ez már a PIR(tűz) gyökű szó és a latinnál a PIR(os) színre utal a PIR szóelem. Ennek bizonyítéka hogy a PURPURASCO ----PIROSODIK a jelentése. Tehát ez a szó már eleve a pirosság okán jött létre. Abban azért szerintem megegyezhetnénk hogy a piros az semmiképp sem fehér.))
4: Nem kívánok az angol fordításokkal foglalkozni a Biblia ügyében, mivel több mértékadó magyar fordítás is közvetlenül az eredeti héber és ógörög írásokból első kézből fordított. Ezek közt ugyanúgy van jó régi fordítás is vagy épp újabb mint a SZIT féle fordítások. Viszont a bíbor amikor nem szín, akkor itt is egy finom szövet, amibe leginkább öltöznek. És maradjunk annyiba hogy ritkán fehér. Finom szövet, vagyis egy anyag.
Ezt az is bizonyítja hogy gyakran színnév is van előtte , van hogy egy mondatban kettő is amikor " öltözetük kék és piros bíbor" szerepel például a "Jeremiés próféta 10,9" írásban amit mind a régi és mind az új "modern" hasonlóképp fordít le. Egyértelműen öltözet.)) Egyértelműen nem szín a bíbor hisz előtte szerepel a "kék" és "piros" jelző. Eleve kétféle itt. De sokszor máshol is szín van előtte és gyakorta van hogy az összes fordításban. Olyankor meg nem lehet maga a "bíbor" is szín, ezt azért megállapíthatjuk.
Én is találok olyanokat is hogy mondjuk a 4 fordításból 3 esetén egyértelműen a "finom szövet" anyagra utal, a negyediknél meg "bíborszín" az értelmezése. Ez csak annyit jelent hogy ez még a fordítómesterek számára is kihívás volt hogy mikor melyik is ez.))
Egy biztos, magának a szónak hogy bíbor, a színértelmezésén kívül mindenképpen volt egy "finom szövet" értelmezése...
Az N hang pedig az elterülő, valamin, valahol levő dolgok hangja: kinn, lenn, -on-en-őn,
A gyökökben is ez az értelem tükröződik:
Tenyészik: általában a földön elszaporodó, elterülő, elburjánzó élővilág
Tevés: valamit letesz. A szóalkotó őseink nyilván a földre.
Tény: a földön elterülő, minket körülvevő valóság
Ten(eg-er): Ez is egy földön elterülő dolog.
Tengri: Úgy vélem ez a szó akár Tengeri (tengernyi értelemben is) is lehetne, hiszen Isten(nő)ről van szó, aki mindenütt jelen van.
"A török nyelvészek szerint a sumerdingir („isten”) fogalommal áll kapcsolatban. A „dingir” mint írásjel egyébként is az égboltra (an) és az égistenre (An, akkád Anum) utal, csakúgy, mint Tengri funkciói. Eredetileg Tengir vagy Tenger lehetett, ennek emlékét a kazak és kirgiz nyelvek őrzik. Ez a forma maradt fenn a mongol nyelvben is, ami korai átvételre utal." https://hu.wikipedia.org/wiki/Tengri
Hozzá kell tennem, hogy a sumer mitológiában (fő)Istennő, minőséget képviselt:
"Tiamat (sumer: „tenger”, eredetileg talán: ti „élet” + ama „anya”) a mezopotámiai mitológiában a sósvizű tenger és az őskáosz nőnemű megtestesítője. Férje Abzu, aki a Tiámatba ömlő folyók képében megtermékenyítette őt, és együtt így hozták létre az első isteneket."
Nyilván van a két szó közt jelentésbeli különbség, ami a szótárból nem igazán derül ki. Viszont értelmetlen dolog két, egyazon jelentésű szót összerakni. (kivéve, ha többesszámot akarunk kifejezni vele) Tehát az TI a földre vonatkozik úgy általánosságban a KIU pedig annak élhető, kellemes voltára. Összeolvasva: élhető/élő Föld.
Ugyan ez a "képlet" más távolkeleti nyelvekben (japán, koreai..) is megtalálható.
ami nem igaz. mindegyik ugyanazt a hangalakot hordozza, az egyes hangok (bizonyíthatóan máshol is látható) hangváltozataival. mint már írtam: P-R alap, ahol a P lehet p-f-b-v, az R lehet r-l.
Pap Gábor és V. Géza hozza összefüggésbe a tenyész, tény szavakkal.
Ugyancsak szoros lehet a kapcsolat Athéné, Tehennu istennő nevével is.
Az ős-istenanya lenne a Ten név.
A Cz-Fo szerint a tej szónak, ami valójában fehéret jelentene, a változata talán a ten szó.
Itt volna a magyarázat a Tejút nevére is, ami az anyaisten kozmikus tápláló erejét adja, a bőséget.
Nem a valóságtól elrugaszkodott az a feltételezés sem, hogy a ten szó a tesz, tevés, tevény, levény alakjának is lehet egy összevont alakja. (Cz-Fo: tény)
Azért nehéz ezeket a szavakat elemezni, mert rengeteg átvitt értelmet ragasztottak hozzá az idők folyamán a különböző népek és mi is, ráadásul nem tiszta, hogy ezért az összevonás milyen szavak összevonása ténylegesen.
"Itt van mindjárt a "ma" ősgyök. Mozgást, vagy felmagasodót jelent, magasat, magasságosat (bölcset, tudót)?
Nehezen tudom elképzelni, hogy egy nép önelnevezése az lenne, hogy ma-og (összevontan megy).
Ezt én sem tudom elképzelni... Már azért sem, mert a ma-og vagy mag nem azt jelenti, hogy megy akkor sem, ha a két jelentés távoli rokonságban van egymással.
"HUNOR épp lehet a HON ŐR, MAGOR a MAG ŐR . De az utótag ÚR is lehet, legalább is a "MAGURA" igen sokfelé előforduló földrajzi nevekben mindenképp."
Igen, ez lehetséges...
"HONGÁR/HUNGÁR lehet a HON-GYAR(APÍTÓ)"
Hon-gyarapító? Az meg mi? Hogy lehet hont gyarapítani?
"Önelnevezésünk népnévként inkább a MAGYAR, itt ezért a GY hang alapértelmezetten megmaradt. Összeolvadhatott G a GY-vel hiszen régi írásokban még gyakorta feltűnik a MAGGYAR írás is."
Én a legegyszerűbb megoldást választom, a MAGGAR-ból indulok ki, mivel a MAG szó értelmes, és elég sok helyen előfordul: MAGor, MAGura, stb.
A GAR szintén értelmes szó, sokaság (nép) jelentéssel. A kettő együtt a "mag-nép" jelentést adja. Ennek párhuzama a Hungar, amely "hun-nép" jelentésű.
Ennél egyszerűbb, kézenfekvőbb megoldást nem látok...
A Megyer eredeztetés nálam szóba sem jöhet, mivel a szláv nyelvekben Madar, azeriben, kurdban Macar, arabban Madzsar.
Velük is egyeztetni kellett volna, hogy a Magyar szót a Megyerből fabrikáltuk...
"Egy textilanyag megnevezése eredetileg teljesen egyértelműen."
Nekem egyáltalán nem egyértelmű, mert a magyar nyelvben is eredetileg fehéret jelentett.
"De tényleg most mi van a "kontra" oldalon ami bármit alátámaszt?.. "
- 1. @Carnuntum idézete szerint a magyar nyelvben a bíbor fehér szövetet, azaz fehéret jelentett:
"Mert nem piros ám a magyar bibor, hanem fehér, («Az Árpádok-korabeli oklevelekben találkozunk személy- és helynevekkel, miket a korbeli ruha-nevekről vettek: suba, guba, palást, bybur, barsun, cuntus (köntös). A besztercei szójegyzékben (1410–1412) két szót találunk egymás mellett: az egyik byssus, mit a szójegyzék írója a byssus szó alatt bybur szóval fordított magyarra; a másik szó purpur, amit barsun szóval fordított le. A byssus régi latin szótárunk szerint: fehér szövedék, fehér szövet.») A sárközieknél ma is fehér a biborümög s a biborkendő. És mindezt ragyogva ragyogtatja a sugárzó nap."
- 2. A Wiki szótár szerint a bíbor etomológiája a sumer babbar-ra vezethető vissza:
HUNOR épp lehet a HON ŐR, MAGOR a MAG ŐR . De az utótag ÚR is lehet, legalább is a "MAGURA" igen sokfelé előforduló földrajzi nevekben mindenképp. Nagyon sok hegycsúcs neve is ez szerte a Kárpát-medencét körülölelő magaslatokon is.
HONGÁR/HUNGÁR lehet a HON-GYAR(APÍTÓ) , MAGYAR tömören akár MAG-GYAR(APÍTÓ) Ne felejtsük hogy a GYÁR és GYÁRT fogalmai is erről szólnak hogy GYARapítunk dolgokat.
Önelnevezésünk népnévként inkább a MAGYAR, itt ezért a GY hang alapértelmezetten megmaradt. Összeolvadhatott G a GY-vel hiszen régi írásokban még gyakorta feltűnik a MAGGYAR írás is a G+GY egymás utánra írva, és bizonyos népek is igen hangsúlyosan ejtik szó ezen részét, az arabok is például.
Ezen szavakban a HON és a MAG szótő tűnik a legesélyesebbnek. Főleg hogy könnyen indokolható a folytatás is.
MEGYER : vissza kéne mennie valakinek időben mikor ez a szó született. És ha már arra jár akkor megkérdezhetné hogy akkor ez most melyikből lett.))
1: A MAGYAR szó tudatos hangalak változata. 2: MEGY/MEGYE szavainkhoz valami módon kötődik . És hogy ne csak 2 közt választhassunk : 3 : Tök másból van, mondjuk legyen ez az ősi MEGGYtermelők országos szövetsége.)) Akik ERŐvel is megvédik a gyümölcsfáikat ha kell.)) MEGGYER...
-------------------------------------
De azért a 3. verzió kevésbé esélyes. Valami azt súgja finoman.))
MEGY igéből épp kizárni nem tudom. Ha épp egy szokásosnál nagyobb távokat bejáró , az átlagosnál mozgékonyabb törzs volt akkor még simán logikus is lehetne ebből képezni a nevet. MEGY mindenfelé ha szükséges. Szóval ennek még volna is valami értelme.
Viszont azt gondolom az a legesélyesebb hogy leginkább a MAGYAR szóhoz van köze és közvetlenül. Talán csak el akarták különíteni az össznépi nevet és a törzsi nevet...
Igen ezzel egyetértek. Ha Labat történetesen jól tudott volna magyar nyelven, nagyságrendileg jobb és pontosabb hangzásokat állapíthatott volna meg.
Nagyjából ami talán a legpontosabb lehet, az mondjuk a királylistájuk/személyneveik, illetve jó eséllyel a földrajzi neveik tartozhatnak még ide. Amelyek amúgy már első olvasásra is sokszor igen erősen hasonlítanak a magyar nyelvre...
Egy nő esetleges férfinak hazudása semmilyen hatással nincsen a mi konkrét BÍBOR szavunkra. Ami BÉ-BOR is ismert volt.
Van hogy 7 féle fordítás nevezi a bíborból (finom szövet, lenszövet) készült öltözetet bíbor ruhának. Amely anyagból épp lévén hogy textil, mást is készítettek, ez is kiderül a Bibliából,, mert van hogy takaró a dolog, meg van kötél is belőle. Igen, mivel jó erősek a rostjai ezért jó kötél is készíthető volt ebből a bíborból.
Egy textilanyag megnevezése eredetileg teljesen egyértelműen. Értelme se volna elcsalnia egy írónak ezt másra, minek tenné bárki. Ezt semmilyen ideológiának nem állhatott érdekében meghamisítania. Javaslom te se tedd.)) Csak egyedül a Biblia 300+ említéséből leszűrhető hogy mi ez. Egy finom textilanyag. Amit persze festettek, így később mint uralkodó színét is jelenthette de akkor eleinte mindig meg is különböztették a SZÍN szóval. Mint a VAJ és VAJSZÍNŰ Ettől még a VAJ tejtermék marad továbbra is ami elVÁLik az írótól, a lényege nem változik meg.
De tényleg most mi van a "kontra" oldalon ami bármit alátámaszt?.. Kábé semmi konkrét, van egy "megállapított hangalak" amit nem is tudhatunk biztosan hogy hogyan is hangzott ténylegesen. Ráadásul egyáltalán nem csak "fehér" jelentést tulajdonítanak neki, sok mást is.
Van egy ékjel, amit szintén vagy 15 féleképpen is értelmeznek. Bocs de így az egész hipotézisek és találgatások szintjén mozog mindössze. Bizonytalan jelentések és még bizonytalanabb valós hangalakok
története ez, bizonytalan és sokszor önkényes értelmezésekkel ami esetenként itt-ott helyenként valóban betalálhat. Ennél azért több kéne sokkal.
Ez még a közvetett alátámasztástól is igen távol, lévén hogy a történetben minden van csak fix és konkrét elem semmi. Ráadásul Labat ezt a szótárát saját bevallása szerint is "akkád értelmező szótár" aminek készítette, azaz erősen tisztázandó hogy ez azért közel sem egyező a sumer nép által használt írással és a sumer valódi füllel hallható hangalakokkal még ha bizonyára sok is a közös benne. Akkor is más történet.
Ja és még valami, a lenvászon természetes natúr formájában nem is fehér, hanem szürkés vagy barnás inkább. Az csak akkor lesz fehér ha kifejezetten kifehérítik. Azaz még ez a "fehér" kapcsolódás is erősen véleményes...
"Pedig itt is, mint a legtöbb eddigi példánál, könnyebben jutunk eredményre a történelmi tényezőket figyelembe véve a nyelven belül, mintha rajta kívül, idegen nyelvekben keresnénk segítséget. Ahogy azt már a XIX. században is megfigyelték, a magyarban a török nyelvekhez hasonlóan sok magas hangrendű szónak van mély hangrendű változata, és fordítva. "
Amit az első mondatban elvet, azt a következőben bizonyítékként használ. Micsoda logika!!!...:D.
És ezt minden gondolkodás nélkül tényként kezeli:
"és ez kiindulási feltételként teljesen elegendő – hogy a nép neve egyszerűen a Megyer törzsnév alakváltozata." - Neki ennyi épp elég...
Az kicsit sem zavarja, hogy két nevünk is van, egy magyar/maggar/maghar/mahgar, meg egy hungar...
Vegyük észre, hogy ezek összetett szavak, mindkettőben az egyébként ma is ismert GAR gyökszó szerepel. A jelentése pedig sokaság, erő, nép.
Hozzáteszem, nem csak a magyar népnévben: Bul-gar, Uj-gur...
Az előtag pedig mag/mah és hun. A hun nevet nem kell ecsetelnem, a mag/mah némi magyarázatra szorul, de ez is érthető, hiszen ugyan ez a gyök van jelen a mag, mag-vas, mag-as, mag-os szavakban is egyértelmű jelentéssel, amit a mág-us, mág-ia, mag-asztos, szó is alátámaszt.
Nem utolsó sorban a 'mah' a sumerben magas, ragyogó, emelkedett,
" Számunkra csak az lényeges, hogy ennek a szóbokornak a névadó igéje a megy."
A 'mag' - és a többi sem - nem megy sehova, legföljebb hordozza az élet csíráját, az élethez szükséges "tudást".
Persze, ettől függetlenül összehozhatók egymással a jelentések, hiszen a magból fejlődik ki "megy" a csíra, és a magas is felfelé törekszik, és a tudás is előbbre visz, ha nem is a szó szoros értelmében...
"Ezt a nevet szintén archifonémával kéne írnunk, és akkor viszont mAgyAr lesz belőle. Ez a szó tehát magába foglalja a *megyer, magyar alakokat, valamint a *magyer változatot is, amely valószínűleg csak németes írásmódja a címszavunknak, mert mély hangrendű tő után az -er végződés bizonyos német nyelvjárásokban a-nak hangzik elnyelt r-rel."
És ezt tudják az arabok is? Mert ők szerte a világon madzsarnak neveznek...
"Van régi "BABÁR" szavunk is, aztán még sincs sok köze a BÍBOR-hoz. Persze mert az első szót a BAB/BÁB amiből képezték. Más úton is hasonlíthatnak egymásra szavak.
A BÁBA/BABA szavak meg megint nem a BÍBOR (BÉ-BOR) mintájára képződtek.."
Ugye, a tűz-nek és a pir-nek is ugyan az a jelentése, mégis teljesen más a hangalakjuk.
Ugyan ez a helyzet a bíbor és a fehér szavakkal, mindkettő jelentése gyakorlatilag azonos, mert a Bab(b)a, a sumereknél Bau az égi Bába, az életadó (fő)Istennő. A hettitáknál Kubaba (jelentése Szent/fenséges Baba). Mindkettő Napistennő. A Bibliában Jézus anyja is így szerepel: Napba öltözött asszony. Tehát a fénnyel, fenségessel rokonítható a jelentése.
A fehér, fenséges pedig a gyök kezdő hangja alapján jelenti ugyan azt.
E két szó rokon jelentésű annak ellenére, hogy a hangalakjuk kicsit sem hasonló.
