A nők sokszor csak későn (vagy egyáltalán nem) jönnek rá, hogy az a név, amit éveken-évtizedeken keresztül viselnek (pl. Kovács Jánosné) az nem a nevük, hanem a társadalmi státuszuk. A betelefonálós műsoroknál is mindig elmosolyodom, amikor a nevét kérdezi a szpíker - K.J.-né, mondja a hölgy -, majd ismét rákérdez, hogy "és hogyan szólíthatom?" Mert ugyebár a "Kedves Jánosné!" megszólítás mégiscsak furcsa lenne...
Hogy én mennyi macerát megspóroltam magamnak, hogy mindig ugyanúgy hívtak, ahogy most. (Már leszámítva a dr-t, meg az államtól ajándékba kapott Magdolnát.)
A volt uram mesélte mindig, hogy a legjobb barátja felesége a saját esküvőjén döntött úgy, hogy történjék bármi, ő ezentúl ragaszkodik a lánykori nevéhez. Az anyakönyvvezető ezt a kérdést intézte ugyanis a reménybeli férjhez: Kovács János, akarja-e feleségül venni az itt megjelent Nagy Péternét?
Sok asszony mostanában döbben csak rá, hogy őt nem pl. Kovács Jánosnénak, hanem Kovács János Gábornénak vagy Kovács Gábor Jánosnénak hívják hivatalosan.
Hö-hö. ismerek valakit (konkrétan az anyámat), aki több ezer kopogtatócédulát bukott egy választáson azért, mert a tisztelt választópolgár a mindenki által ismert Zné XY nevét írta a cédulára, miközben hivatalosan dr. Zné dr. XY-nak hívják. Volt nagy kapkodás.
De jön. Szerintem NewYorkba van rendszeres járat, de ez nekem eszembe se jut, mert hullámzik, no meg megőrülnék 5-6 napig ülni a tengeren tömérdek sok pénzért.:-(
Aztán oda is el kell jutni, ahonnan a hajó indul, szóval macerás. Ide tényleg kell utlevél, de nekem van másik!:-)
Nehogy úgy járj, mint mi a nejemmel. (Bár ezt már elmeséltem, ám talán tanulságos újra előhozni.) Pár éve az új személyink és az új útlevelünk kézhez vétele után jutott eszünkbe, hogy nagyon zavar minket az elmúlt jóval több mint fél évszázadig nem használt második keresztnevünk feltüntetése, ugyanis mindkettőnknek volt olyan, de a régi füzet személyiben alá volt húzva az első és minden bizonyítványban stb. csak az szerepelt. Szóval az új igazolványok megkapása után kértünk a minisztertől névváltoztatást.
Ez a kérelem négy éve tízezer Ft-ba került. Utána kellett kérnünk új születési és házassági anyakönyvi kivonatot (ezek ingyen voltak), majd kérhettünk megint új személyit. Az útlevelet nem cseréltük le (mert a pár hónapja kért fejenként tízezer Ft volt), így azokban még ott virít a fránya második keresztnevünk. Ha véletlenül használnánk, nem hiszem, hogy gondot okozna.
Azóta még születéskori névként sem írhatnánk be a második keresztnevet, mert ez olyan, mint a tanúvédelmi eljárás, amikor új profilt adnak a védendő személynek. Arra persze nem gondoltunk, hogy a gyerekeknek is új anyakönyvi kivonatot kell kérni és új személyit, hogy az "anyja neve" rovat stimmeljen.
Amúgy a második keresztnév nem ritka és elég sok kalamajkát okoz. Ha lesz majd választási regisztráció, sokan pórul járnak azért, mert nem fog egyezni az általuk használt név és a hivatalos, ezért majd az urnánál derül ki, hogy nem is fogadták be a regisztrációját.
Hogyne volna! A tizenegy cserépből legalább nyolc megvan még. Abból egy szanszeviéria akkora, hogy belehalok, ha megemelem, de a többit boldogan elviszem hozzájuk. És köszönöm!!!
Én csak lesétáltam az okmányirodába. hárman voltak előttem, kb. 15 percet vártam. Igaz akkor kiderült, hogy a lejárt utlevél nincs nálam, de hirtelen elhatározással kértem egy új személyit, amit aztán gyorsan meg is kaptam. Utlevél azóta sincs, mert nem kell.
Van-e még a szobanövényekből? Mert az óvónő szomszédom szívesen fogadna az ő óvodájukba. Sajnos csak most kérdeztem tőle, pedig már napokkal ezelőtt felajánlottad.
Csak szólok, hogy ha még egy darabig tart a repülési fóbiád, nemigen érdemes utlevélbe fektetni a pénzed. Europába mindenhova elmehetsz az uj személyivel.
Pontosan. Már az gyönyörű, hogy a műemlékké nyilvánítás a belügyminiszterhez tartozik, de sok gondja nem lesz vele, mert lenyomták a víz alá mindazokat, akik ezt kezdeményezhetnék. Viszont ami nem egyedi műemlék, hanem csak úgymond műemléki jelentőségű terület, azzal még kevesebb gond lesz: a polgármesterek ízlése, esetleges preferenciái döntenek majd arról, hogy mi épülhet, mi pusztulhat az mjt-ken.
És mindez azért, mert valami hülye milliárdokat akart kaszálni régészeti feltárás címén a Mercedes-gyártól. Erre megszüntették az egész magyar műemlékvédelmet és régészeti örökségvédelmet. Felfoghatatlan, hogy Európában ilyesmi megtörténhet.
Azóta megnéztem a magyarorszag.hu-n, az első és az ötödik kerületbe még arra a hétre sincs időpont, amikorra a hétkerben van kettő is. :-) Barátságosságban amúgy itt sincs hiba, még a mailjeimre is nagyon kedvesen válaszolnak.
És hát mostantól útba esik majd jövet-menet a hivatal, előbb vagy utóbb elintézi magát ez az ügy.
Most már csak azt nem értem, mire kértél matricát. :)
Valamelyik dobozból az imént a kezembe került az a három füzet, amelyiket még a nyáron ajánlgattam neked. A műemlékem van, mit tehetek, meg ugyanez műtárggyal, régészeti lelőhellyel. Hát, a fene se gondolta akkor, hogy januárra mindez kuriózummá válik, és egy szó sem lesz érvényes a bennük leírtakból.
Én pedig az V. kerületit ajánlom, ahol nem csak gyorsak, de közben kedvesek is az ügyik.
Nálunk a perkolási engedély úgy zajlott idén, hogy a tumultus elkerülésének érdekében eleve küldtek levelet, azt kitöltve visszaküldtem, ők pedig küldték a matricát - igaz, hogy ez háromszori posta, de nullaszori várakozás, úgyhogy jó. Időpontot pedig nem neten foglalunk, hanem fölhívjuk az irodát, úgy mindig van másnapra is, ezt legutóbb a vál. reg. kamunál teszteltem.
Rányitottátok a szemem egy alternatív valóságra. Köszönöm! Miskolcon éppenséggel semmi dolgom sincs a közeljövőben, de az Attila úton akár lehet is. Szuper. (Más kérdés, hogy amikor legutóbb kellett ezt a marhaságot intéznem, ami mondjuk tizenöt éve lehetett, a hétkerben is lezajlott mindez percek alatt. Tényleg nem értem, mi a fenének rontják el, ami egyszer már működött.)
Csatlakozom az előttem szólóhoz és ajánlom az I. kerületi okmányirodát az Attila úton, ahol nagyon hamar sorra kerülhetsz. Ott nem sok ügyféllel fogsz találkozni.
Az okmányirodai időpontfoglaláshoz - mint minden magyarországi hivatali ügyintézéshez - fúrfang kell. Alaptudnivaló, hogy magánember - a lakcímügyintézés kivételével - bármelyik okmányirodában elintézheti az okmánycseréket. Alapvetően Budapesten NEM szabad okmányt intéztetni, mert a budapesti okmányirodai ügyintézőkre kb. fejenként kétszerannyi lakos jut, mint bármelyik vidéki irodában. Tehát, ha saját kerületben nincs időpont, akkor a teendő:
1) végégnézni az alacsony lélekszámú, illetve külvárosi kerületeket (I., V., XV., XVII., XX., XXII., XXIII.) ha ezekben nincs,
2) akkor az aggló nagyobb, jó közlekedésű városait (Dunakeszi, Szentendre, Érd, Budaörs, Gödöllő) (Gödöllőn pl. jövő hét keddre is van időpont)
3) ha a közeljövőben valamelyik mjv-ba kellene utaznod, érdemes azokat is megnézni, Személyes találkozás ugyanis csak az ügyindításhoz kell (fénykép, ujjlenyomat), az elkészült okmányt lakáscímre kipostázzák.
Én pl. - budapesti lakosként - Miskolcon csináltattam az útlevelemet. Másnapra kaptam időpontot, mire beértem az irodába (öt perccel az időpont előtt), már az ügyfélhívón volt a sorszámom. A lefoglalt időpont után két perccel távoztam az okmányirodából. Ennyi.
Amúgy, a MoHu-n kiválasztott kétórás sávokon belül negyedórás ügyintézési ablakokat ad ki a gép, neked csak az idősávot kell megadni.
Abban a pompás helyzetben vagyok, hogy ebben az évben lejár a személyim, a jogosítványom és az útlevelem is. Az ügyfélvonal folytonosan irkálja a leveleket, hogy mit mikor kell megújítani. Na, ma elnéztem a kerületi honlapra, hogy időpontot foglaljak, az továbblökött a Magyarország.-ra, ahol megtudtam, hogy a kerületemben egy szimpla személyi hosszabbításhoz legközelebb február 14-én dél és kettő között kaphatok időpontot. Ebben a kétórás intervallumban. Magyarán, ha odamegyek bármikor, és ne adj isten kell várnom két órát, ugyanott tartok.
Ennek az ellenpontja, hogy a kerületi lap hónapok óta harsogja: a parkolási matricát úgy lehet megkapni, hogy az ember kap a postaládájába egy papírt, azt kitölti, beballag az ügyfélszolgálatra, postán kiküldenek egy csekket, azt feladja a postán, majd tértivevénnyel küldik a matricát, amiért újra csak elmegy a postára. Miután már papírt sem kaptam, némi agyvérzés kíséretében nekiálltam levelezni az ügyfélszolgálattal, mire kiderült, hogy ja, egyébként lehet úgy is, hogy bemész, leülsz, fizetsz, aláírsz, megkapod, megköszönöd, hazamész. Négy percig tartott. A végén megkérdeztem az ügyintéző hölgyet, hogy ezt vajon miért nem árulják el az embereknek, hiszen hét-nyolc éve, amikor még jóval kevesebb polgárnak volt internete, itt már pompásan működött a netes időpontfoglalás, és a honlap egy rejtett sarkából kiderül, hogy most is van, de senki, írd és mondd senki nem veszi igénybe, hisz nem tud róla. Mire jelentőségteljesen csak annyit mondott, hogy "higgye el, nem mi hoztuk ezt a döntést". Mi a túró ez szerintetek? Így szponzorálja kerületem a postát?!
Na már most, ez az egész arra megy ki, hogy folytonosan lássuk egymást, és kommunikáljunk. Ezért köralakú az asztal, ezért nézzük egymást kivevés nélkül, mint nyolc joghurtpéhámarketing-menedzser, mert állítólag ettől lesz jobb a cég üzleti eredménye. Hogy mindenki remeg az idegességtől, és a termék előállítását veszélyezteti, hogy egymás ölében ülünk, és megőrülünk a zajtól? A HR tankönyv mást ír, a valóság mondjon le. :)
Bocsánat, hogy túltengek itt a munkahelyi marhaságaimmal. Egy virág, valakinek? Van bőven. :)
Nálunk az IS (Infrastructure Support, a cég maffiája, mert belelátnak mindenbe) úgy rendezte be a szobáját, hogy leszerelte a hangszigetelő falakat ("mert embertelen"), aztán másnap visszaszerelték.
Javaslat: körbebástyázni az asztalt irattartó "papucsokkal", könyvhalmokkal, zsiráffal :-)
néhány hónapot dolgoztam egy nagy egyterű irodában.
Évek óta olyanban dolgozom, szerintem nincs azzal semmi baj.
Négyes-hatos asztalcsoportok vannak, az asztalok között félmagas hangszigetelő elválasztók. Nekem pont jók, mert ha felemelem a fejem, épp látom a szemben ülő kolléganőm és megbeszéljük a szakmai kérdésem, ha meg lehajtom, akkor nem látom. Aki pedig a fejét a fal fölé emelve emelt hangon telefonál, arra elég ránézni, és bebújik a hangszigetelő fal mögé :-)
Teljes együttérzésem. Valamikor régen, néhány hónapot dolgoztam egy nagy egyterű irodában. Bár a munka érdekes volt mégis odébb álltam. A nagy közösség nem nekem való.:-(
