Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Nálunk 4-ig van napközi, utána a "gyűjtőbe" mennek a gyerekek, az van még 5-ig nyitva. A gyűjtő egy olyan teremben van, ami lent van közel a portához. A nagyoknál a másik suliban is ez volt a rendszer: 4-ig saját napközi, utána gyűjtő. A gyűjtőben pedig egymást váltják a tanerők délutánonként, szóval hetente max. 1 délutánt érintene neked is a hosszúzás...
Elnézést, hogy így bele a közepébe, de kérdeznék (mint érintettektől):
kinél milyen rendszer van arra, ha a suli zárása után érkezik a szülő a gyerekért?
Én ugye a másik oldal vagyok, tanítok. Az iskola fél5-ig van (abba most ne menjünk bele, hogy ez milyen hülyeség). Az én munkaidőm is fél5-ig szól. És rendszeres, hogy valaki (mindig más szülő - más gyerekért) nem jön időben a gyerekért.
Nekem addig kell várni, amíg a kedves szülő elviszi a gyereket. (a portán nem hagyhatom)
És semmi, de semmi szankciója nincs ennek. A szülőnek (nálunk) mindent szabad.
Az én munkaidőm addig szól, amíg a szülő gondolja.
Ez azért bosszantó, mert 1.) én pl. fizetem a bébiszittert, amíg haza nem érek. (az ovi is fél5ig van, nem érek oda a fiamért, szitter viszi)
Úgyhogy szépen tejelek a szitternek, mert vki nem jön időben.
2.) Semmit nem tudok tervezni. Dolgom lenne máshol, vonathoz kéne mennem stb. Nem tudok előre tervezni, mert ha nem jön a szülő, én dekkolok és várok.
Nem kell nekem esni, tudom, hogy előfordulhat bármi, amiért nem ér oda időben. Csakhogy ez hetente egyszer tuti előfordul, általában nem is telefonálnak és még foghegyről odavetik, hogy hát ez van.
Nekem ez elképesztő.
(Ma pl. a gyerekem ovis évzárójáról maradtam le, mert anyuka nem jött, majd mire végre odaért, odabökte nekem, hogy örül, hogy nekem telik szitterre, nekik nem.)
És ilyen ne álljon égnek a hajam?!
(Egy suliról tudok, ahol 3 késés után nem lehet napközis a gyerek. de ez szerintem egyrészt törvénytelen, másrészt nálunk úgysem csinálják meg. A mi sulinkban a szülő szent. Oké, ez nem katonai intézmény, de azt gondolom, hogy vannak szabályok, amiket a szülőnek is be kéne tartani, nem csak követelni az iskolától.)
Várom a tapasztalatokat, hátha jövőre vmi normálisabb rendszert tudnánk kitalálni.
(már gondoltam arra is, hogy oké, nem jön, fél5-től ketyeg a bébiszitteri díj, amit a suli alapítványába kell befizetni. Na, ez törvénytelen, másrészt úgysem fizeti be. Az ebédet is sokan ellinkeskedik.)
Nekem alkalmasint az okatással is. Azt most nem írnám ide, hogy miért, nem nagyon publikus:(( Tulajdonképpen nem is az oktatás, hanem a jogok halmaza, amit a gyerekek kaptak
Miért ne tudnák? Ha 4 almából egy rohadt, tudják, hogy csak 3 jó és 1 nem. A "mennyit ér" pedig viszonylagos. Az egész értékelési rendszer viszonylagos. Ezért is szeretem én jobban a mostani szöveges értékelési rendszert, ahol tudom miben jó a gyerekem, és miben lehet még fejleszteni. Az elvárásainkkal van némi probléma, amin nehéz változtatni, hiszen mi ebben nőttünk fel. Úgy gondolom, hogy elvárhatom a gyerekemtől, hogy kihozza magából a legtöbbet, amit tud, de nem várhatom el tőle, hogy jobb legyen Gizikénél vagy Pistikénél, ha erre nem képes. El kell fogadnom, hogy Gizike és Pistike tehetségesebb nála matekból, viszont ő tehetségesebb mondjuk a nyelvtanulásban. Az osztályzásos rendszer ennek egyátalán nem ad teret, sőt. Persze valamilyen formában mérni kell őket, és per pillanat nem tudok ennél jobbat én sem. Viszont az egész szisztéma megítélésével vannak gondjaim.
(Én bizony ismertem olyan ovit, ahol a gyerekek kaptak csillagokat a jól kitöltött feladatlapokért - mert feladatlapok is voltak ám!.. - mindez persze azért, hogy jól "felkészítsék őket az iskolára". : ((( Talán már otthon is osztályozni kéne a másfél éveseket, hogy jól fel legyenek készítve az óvodára. Agyrém.
Azért is jó a párhuzam, mert az elsős-másodikos még kicsi gyerek, ugyanolyan értelmetlen dolog osztályozni pl. a finommotorikus érettségét (szépírás), mint az egy-másfél éveseket összehasonlítgatni a játszótéren, hogy melyik hány szót tud már, meg ilyenek.)
Ez biztos, azt írod, hogy látja, hogy 20 feladatból mennyi lett hibás. Itt van gondom, hogy az rendben van, hogy látja első-másodikban, de azt nem tudom, hogy tudják-e a gyerekek, hogy az vajon mennyit ér? De ez már elmélet.:))
A kérdés, hogy mikortól kezdjük el felkészíteni őket? :) Vicces-mókásnak szántam ezt a kérdést. Ugyanis ameddig volt osztályzás már alsóban, addig felkészültek az oviban erre? Szerintem nem. Nem is nagyon volt értékelés. Azt gondolom, hogy a mostani rendszer felkészíti őket - ha belegondolok, akkor a felmérők megírása után világosan látja, hogy mondjuk 20 feladatból hány lett hibás. Ez már egy mérce és egy értékelés. Láthatja a százalékos arányt is, mivel pontozzák. Az is egyfajta mérce és értékelés. Úgyhogy szerintem értékelik őket, csak éppen másfajta mértékegységgel, mint amit mi megszoktunk.
Én nyilván egy felelőtlen barom vagyok, de a lányom negyedikben elkezdett hazajárni a suliból egyedül, a második félévben. Kénytelenek voltunk elkezdeni, mert ötödiktől nem volt napközi, és egyikünk sem ért volna oda elé, amikor vége volt a sulinak, nyilván dolgoztunk mindketten.
Szóval fokozatosan csináltuk, először a sarokig egyedül, ott találkoztunk, aztán a villamosmegállóig, aztán a metróig, aztán hazáig...
Most a város másik végébe jár gimibe, reggel mondjuk velem jön, de haza egyedül. Egyedül megy a zeneiskolába is. Ha valaki megy érte, akkor az azért, mert éppen ráér.
Igen, izgulok közben, de bakker, bármilyen a világ, legyen a gyerek egy bénácska, mindenütt elvesző gyerkőc? Majd a másik életemben, amikor nem dolgozom, megyek érte, ebben az életemben kénytelen voltam önállóságra szoktatni, és kénytelen vagyok aggódni, amíg haza nem ér, ez van.
:-))))))) engem nem tanítottál, úgyhogy nem tudom megítélni. Az én töritanárom mindenesetre ilyen típus volt. De az fakultációnkból gyakorlatilag mindenkinek sikerült a töri felvételije, úgyhogy valamit mégiscsak elért nálunk.
Én nem tudom, zseniálisan tanítok-e, nyilván nem, de az biztos, hogy minden fejezet előtt megtanulom újra azokat a rohadék évszámokat, aztán óra előtt írok belőle puskát :))
Ööö, jómagam azt nem értem, miért kell történelmet tanítani hatodikig? Szerintem felesleges, legalábbis úgy, ahogy most. Olvasni kell nekik való történelmi tárgyú könyveket, kiválasztani pár témát, ami érdekelheti őket, lovagokat, Mátyást, mittomén, és rákészíteni őket az "igazi" történelemre...
Ideális rendszerben valami olyasmit képzelek el, hogy a tanító néni folyamatosan tájékoztatja az üzenőben a szülőt, hogy Pistike biztonsággal számol tízig, de azon felül néha nehezen megy. Az írásképe szép, de esetenként kihagy betűket. A természeti jelenségeket jól ismeri, társainak sokat segít.
Egy ilyen érne valamit, tájékoztatóbb lenne, mint matematika:4; magyar:3; környeztismeret:5.
Számomra még mindig nem világos, hogy mire értetted-e azt a mondatot, miszerint: "Annyiban jó a gyereknek is, hogy rájön, hogy bizony valamennyire szükséges teljesítenie, ha egyről a kettőre akar jutni. " Ebből én arra következtettem, hogy szerinted már hamarabb kellene osztályozni, az ezt megelőző hozzászólásaidból is ez derült ki. Jól értem?
Szerintem is. A legnagyobb baj pedig az, hogy a gyerek belső motivációját megszünteti, kioltja a külső elvárásoknak való megfelelés, így aztán 8 évesen utálja majd a tanulást. Még a napocska csillagocska is ezt eredményezi...
"Persze vannak csillagok meg pontok, de mondjuk 10 piros csillag ér egy kacagó ötöst. A gyerekek hajtanak az ötösökért" Erre értettem, nem a felmérésre. Azzal kapcsolatban mondtam, hogy durva.
Igen, azzal teljesen egyetértek, hogy "lehetne" de addig. amíg vonalkákat húzgálnak a tájékoztatóba, és háromféle választási lehetőség van az éretékelőlapon, azt hiszem nem sok értelme van. A nem pedagógus szülő ettől még nem fogja tudni hol tart a gyereke, és mihez képest tart hol.
Szerintem meg ez jó példája annak, hogy mindenféle elv, elmélet megvalósíthatatlan, ha a végrehajtók nem tudnak/akarnak változtatni.
A szöveges értékelés ezerszer többet ér(hetne), mint az osztályzás, hiszen ha pl. a gyerek kap egy szimpla hármast olvasásból, abból nem derül ki, hogy akadozik-e, vagy a tempója lassú, esetleg az-e a baj,hogy nem érti meg, amit olvasott- pedig ettől függ, mi a teendő.
Ráadásul a kicsi gyerekek érése különböző, nekik még néhány hónap is rengeteget számít. Akinek a finommotorikája pl. 6-7 éves korban gyenge, vagy nehezebben jut el a betűk összeolvasásáig, az később még írhat gyönyörűen, és lehet könyvmoly - kivéve, ha az egésztől elveszi a kedvét a sorozatos kudarc.
Ezt a frusztrációt előzhetné meg valamennyire, ha TÉNYLEG nem lenne osztályzás legalább az első években.
De ha az öt számjegy helyett ötféle színű izébizét lehet kapni, az halottnak a csók.
na de miért kell önállónak lennie egy 6-7 évesnek"
vannak termeszetesen hatarok,mennyire kell onallonak lennie,ez lehet a kulonbseg...
most gyakoroljuk,hogy a ter tuloldalan levo kiskozertbe le tudjon menni mondjuk 1 liter tejert...Oromet okoz neki,hogy nagylanynak tartjuk es meg tudja csinalni,nekem meg az,hogy egy ilyen szamomra kis dolgot ra tudok bizni,ha kell...Mar reg nem kisbaba,akit kizarolag oltalmazni es vedeni kell....
