Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Persze van még sok egyéb is, kisebb munkák, vázlatok stb., de ha nagyon szorít az idő szerintem erről is le lehet mondani, talán a Bargellóban kiállított Michelangelo munkák meg a Medici kápolna jobban megéri.
Ami még elég érdekes volt, az egy nagy, fából készült elég nagy makett, amit a San Lorenzo templom homlokzatára tervezett a művész, de mint tudjuk, nem valósult meg.
Egy kisebb séta után elérhetünk a Via Ghibbelina 70 alatt lévő Buonarroti házhoz, ami kívülről eléggé jellegtelen épület. A belépődíj itt is elég jelentős, 6.20 €, de nagy Michelangelo rajongók bizonyára szívesen áldoznak rá ennyit.
Az épületet Michelangelo vásárolta valamelyik unokaöccse számára, de ő maga sosem lakott benne. 1620 ban kezdte el a család a kiállítandó anyagok gyűjtését, majd kihalásuk után, 1858-ban a város tulajdona lett a múzeum. Itt megemlíteném, hogy Charles de Tolnay néven egy híres magyar Michelangelo kutató volt a múzeum igazgatója egy időben, az előcsarnokban emléktábla is megemlékezik róla.
Ezt a kis szobrot a San Marco kolostor bejáratánál filmeztem le (rögtön rámszóltak), sajnos nem emlékszem, hogy ki alkotta, de vsz. a családból valaki, legvalószínűbb, hogy Giovanni, mert a felvételen láthatóan hosszú a keresztneve.
Giovanni della Robbiától pedig ezeket találtam, a felső a már említett falikút a Santa Maria Novella templomból.A másodiknál már eléggé új utakon jár a művész.
Luca della Robbia Madonnája a Bargellóban látható mint már említve volt, a másik mű pedig a Dómban van.Korábban már esett szó róla a San Miniatónál, képeket is raktam fel.
Ezt felhívásnak vettem és összeszedtem néhány adatot, gondolatot, főleg a firenzei látnivalókra kihegyezve, vagy, amit én láttam belőlük. Bizonyára sok minden kimaradt, esetleg ki lehetne egészíteni. :)
-------------------
A DELLA ROBBIA család
Firenzei művészcsalád, egészen pontosan szobrászok. A család három tagját említeném meg, a legidősebb, Lucca della Robbia (1400 k.- 1482), a kora reneszánsz szobrászat egyik nagy mestere, firenzei kelmefestő család sarja. A quattrocento közepének, Ghiberti és Donatello mellett, a harmadik nagy szobrásza volt. Az ő unokaöccse Andrea (Firenze, 1435-1525) a harmadik pedig Giovanni (1469-1529), aki Andrea della Robbia fia volt.
A családot leginkább majolikaszobraik teszik híressé. Égetett agyag domborműveket fehér, sárga, égszínkék, zöld, barna fémoxidokkal festették, majd üvegszerű mázzal vonták be. Ezzel a technikával készült művek nagyon tartósak és kevésbé költségesek voltak, mint a márvány.
Luca della Robbia, a család leghíresebb tagja. Ő Nanni di Banco-nál, Ghibertinél tanult, majd dolgozott Donatello műhelyében is. Első ismert művének egy Madonna-domborművet tartanak (kék háttér, sugárzó fehér alak, a Bargello-múzeumban van). Szintén ismert, jelentős munkája az alább mutatott firenzei dóm márványból készült énekes-karzata. Később majolikával és kerámiával foglakozott. 1446-ban, bátyjával közösen vásárolt házban alapították meg a della Robbia-műhelyt, ahol aztán mindhárom generáció alkotott. Ez a műhely a majolikaplasztikában úttörő jelentőségű. Lucca nagy kifejező erejű szobraira, Madonnáira a finom, kecses, gyöngéd taglejtések jellemzőek, amit egyszerű színviláguk még jobban kiemel. Természetességet, egyszerűséget, derűt sugároznak, kifinomult, letisztult alkotások.
Művei közül feltétlenül meg kell még említeni a majolikatondó sorozatot (Firenze, Pazzi-kápolna), vagy a Mária és Erzsébet találkozása címűt (San Giovanni Fuorcivitas, Pistoia). Firenzében még a Bargello-múzeumban van több alkotása, de mázas terakotta domborművét megcsodálhatjuk pl. az Orsanmichele falán is, vagy pl. egy nagyon szép terrakotta ereklyetartója van a Santi Apostoli templomban.
Andrea della Robbia, az unokaöccs, Lucca műhelyében tanult, ő örökölte és vitte tovább a műhelyt. Firenzében szintén találkozhatunk az ő mázas terakkotáival ("Bambini-reliefek"), pl. az Ospedale degli Innocenti homlokzatát díszítik. Igazán népszerűvé, híressé, Firenzén túl is, az ő idejében vált a majolika. Jellemzően több alakos kompoziciókat hozott létre, amelyeket dús gyümölcsfűzérek kereteznek.
Andrea halála után a della-Robbia műhelyt, egyik fia Giovanni della Robbia vette át, ahonnan ekkor már nagyobb lélegzetű művek is kikerültek, pl. templomi oltárok, ekkor már "nagy tételben" dolgoztak, és ez talán az elődöktől megszokott magas színvonalnak, kifinomult stílusnak nem igazán kedvezett. Az ő alkotásai is szépek, de a nagy elődök műveivel nem hasonlíhatóak. Giovanni legjelentősebb munkájának a Santa Maria Novella lavabóját (kézmosóját) tarják.
Luca della Robbia és Donatello "énekes karzatait" szokták még kiemelni, mint a múzeum nagyon érdekes látnivalóját. Bizonyára szépek is! Egykor a dóm sekrestyéinek ajtaja felett voltak, de egy 1688-as esküvő alkalmával túl kicsinek találtattak az ajtók és a megnagyobbításukkor leszerelték a domborműveket.
Talán vannak olyan részek, ahol jobban "ki lehet látni", mert én többször is végigvideóztam az egész freskót, de az biztos, hogy jó szűk a hely. Na de a lényeg, hogy van ez a lehetőség, nagyon érdekes ilyen közelről nézni a freskót és lenézni a templomba.
Nagyon őszinte voltál:-) Végülis válogatnunk kell a látnivalók között általában pénz és idő függvényében, itt meg azt ígértük, hogy ebben is segítünk.
Talán arra azért gondolok, mint pozitív tényezőre, hogy mégiscsak valami "szent hely" ez, hiszen ha átérezzük, hogy mennyi nagyszerű művész koptatta itt a vésőjét..., vagy ilyesféle hangulat sem volt érzékelhető?
Visszakanyarodok egy picikét a Dómhoz, talán az ilyen információk is érdekesek lehetnek.
Szóval ez az a bizonyos plexivel "erősített" karzat a Dóm kupolájában, amit korábban emlegettem, most találtam meg egy fotómat róla. Mint mondtam, eléggé nehéz mögüle fotózni, annál is inkább, mert túl szűk ahhoz, hogy mögötted mások elférjenek, ezért ha valaki nekiáll hosszan nézelődni vagy fényképezni, akkor feltartja a felfelé igyekvő sort. Persze ez ne tartson vissza senkit, de jó tudni.
a jegy árára nem is emléxem, mert olyan "régen" volt, hogy még lírával fizettem, és a pieta-n kívül még pár szoborra eméxem és slussz. (eléggé fáradt is voltam akkor úgy rémlik)
az őszi utunk utolsó fakultatív programja volt a dóm múzeum (a diákjaink addigra már elfáradtak a sok templomtól és múzeumtól, de így is 6-an velünk tartottak) és zárás előtt egy órával bementünk. rajtunk kívül még 4-en voltak a múzeumban. a belépő 9 euro!! volt, ha jól emlékszem, felnőttnek diáknak egyaránt, mert ez nem állami múzeum, próbáltam alkudni, de nem sikerült. itt látható michelangelo öreg kori pietája mint azt már írtátok, ami így befejezetlenül is nagy élmény. ezen kívül láthatók a battistero kapujairól származó eredeti táblák (szóval a kapun láthatóak azok csak másolatok?!); a campanile-ről vagy erre szánt domborművek, ill. elég nagy részt szántak magának a templomnak, tervrajzokat, miniatűrüket, szerszámokat állítottak ki.
mire ide eljutottunk én is elfáradtam, a fényképezőgépmet nem vettem elő, de este szétnézek, hátha csinált valaki képeket a múzeumban.
Ja bocs, figyelmesebben elolvasva értem, hogy csak úgy általánosságban mondod, de hirtelen mintha rémlett volna, hogy valahol mostanában látható a TV-ben.
Ezt a kis szobrot a San Marco kolostor bejáratánál filmeztem le (rögtön rámszóltak), sajnos nem emlékszem, hogy ki alkotta, de vsz. a családból valaki, legvalószínűbb, hogy Giovanni, mert a felvételen láthatóan hosszú a keresztneve.
A másodiknál már eléggé új utakon jár a művész.
Korábban már esett szó róla a San Miniatónál, képeket is raktam fel.
