Szia Asta, Pupu !!! Rég láttalak benneteket. Asta! Akinek a nácik és magyar követőik kiírtották a teljes családját, azok számára egyértelmű, hogy felszabadulás volt - még akkor is, ha történetesen az ő vagyonukat, ingóságaikat is elhordták az oroszok - bár nem csak az oroszok, voltak olyanok is, akik ezt mondták, mert a rájuk bízott értékeket lenyúlták. Ez sajnos megtörtént - anyámmal.
A helyzetünknél fogva nemigen volt ugrálnivalónk. Rosszabbnál rosszabb lehetőségek adódtak. Viszont mi a "leszart veréb" módjára ugráltunk, aztán megevett a macska:O))
45-ben nem voltak komcsi verőlegények, és a felszabadulás nem úgy ment végbe, ahogy azt Smittmarcsa próbálja sugallni, - nevezetesen a nyilas átöltözött ávósnak. Ez tényszerűen sem igaz, de a politikai folyamatok sem így működtek.
Persze van, aki azt szeretné, hogy így legyen, de hát sajnos a tények nem ezt támasztják alá.
Hát én akkor nyilván azért nem értem, mert nem volt béres a nagyapám,.De honnan tudod olyan biztosan,hogy a béresnagypapa unokája Rákosi nélkül, megpláne az oroszok nélkül is, ne járhatott volna egyetemre.
Ha fele olyan empátiával közelítenél a frontokon és a hadifogságban elpusztult néhányszázezer katonához és a saját hatóságaink által halálba segített párszázezer zsidóhoz, meg a százezer kitelepített svábhoz mint az ötezer osztályhelyzete miatt kitelepítetthez, akkor jobban értenéd, hogy miért volt felszabadulás a nyilasoktól, a Horthy-rendszertől és a németektől való megszabadulás..
Ez nem jelenti azt, hogy az az ötezer nem volt tűrhetetlen.
Szerintem fontosabb volt az, hogy 1920 elött tulajdonképpen nem volt magyar külpolitika.Hiányzott egy olyan diplomataréteg akinek tapasztalata és tehetsége lett volna egy olyan helyzetbe került ország érdekeinek az érvényesítéshez mint Magyarország.Ez meg is látszott az egész Horthy-rendszer külpolitikáján,noha alapvetően voltak nagyo jó húzások is.Azonban mikor élesre fordult a helyzet akkor csődöt mondtak.
Nem, Horthy a két világháború közötti ostoba politikájának itta a levét.
Nincsen másról szó itten, a szomszéd eccájgjának megkivánása sem lett volna a magyar keresztény középosztály számára annyira etikus e politika nélkül.
Másrészt meg a kettő között igen erőltetett összefüggéseket keresni, - 45 után közvetlenül polgári demokrácia jött, amelyikből egyátalán nem következett 45-ben Rákosi hatalomrajutása. A törvényeket akkor és még egy darabig nem a kommunisták hozták, nem volt diktatúra.
Az már egy másik történet, ami 48 után jön, - amelyikben ugyan ott vannak az oroszok, de őket egyátalán nem az érdekelte, amire itt a nagyeszűek következtetni szoktak, - nevezetesen, hogy ezek a ruszkik már születésüknél fogva ilyen kegyetlenek, akik kiszopogatják a csecsemőcsontból a velőt.
Az oroszokat a saját katonai és geopolitikai helyzetük érdekelte: nevezetesen létre akartak a határaik mentén hozni egy velük baráti/alárendelt viszonyban levő ütközőállamokból álló zónát, hogy elkerüljék a nyugattal való közvetlen kapcsolatot és távolabb tartsák őket a saját határaiktól.
A maguk szempontjából igazuk is volt, - nézd meg mi történt katonailag 89 után...
Hogy sötét korszak volt abban egyetértünk. Tájékozódni sem volt könnyű. Horthy viszont olyan törekvések élére állt, amelyeknek nagyon komoly gyökerei voltak a magyar középrétegek egy részének mentalitásában. És ez a mentalitás már egyszer tragédiába vitte az országot. Nem tudom - de egy bölcsebb embernek azért néhány dolgot mégiscsak látnia kellett volna.
Június 7. Sztójay Döme miniszterelnök Klessheimben megbeszéléseket folytatott Hitlerrel a magyarországi helyzetről. Sztójay közvetítette Horthy kormányzó kérését az ország teljes szuverenitásának visszaállítására. Hitler a kérést visszautasította, és élesen bírálta a kormányzó korábbi "zsidóbarát" politikáját.
Az az időszak mindenkinek sötét korszaka volt. Nem tudom hogyan próbált taktikázni horthy, talán tényleg hülyén, de az a gyanúm más sem tudhatja, mi és hogyan történt volna, ha mondjuk lemond vagyfegyveres ellenállást indít. Néha az a gyanúm egyszerűen csak gyáva volt.
És az egyik feltaróztatása során sietett telefonálni, hogy megtiltja az ellenállást, de nem sietett értesiteni senkit, hogy menekülni tuggyon.
Ezt legfeljebb Kéri tette meg önszántából ugy 130 esetben, ennek köszönheti Kállai és Bethlen is, hogy nem kapták el.
" "Ha mindenben végleges elhatározott dologgal állok szemben, akkor semmi célja sincs további megbeszélésünknek. Elutazom!"
Szóval belenyugodott, hogy a szövetségesei Magyarországi állomásoztatásában....
Március 15-én egy érdekes incidens is történt az Operaházban. A nemzeti ünnep estéjén a díszelőadás kezdete után nem sokkal egy csoport nyilas fiatal szakította meg a műsort, akik skandálva követelték Szálasi Ferenc szabadon bocsátását. A hallatlanul feldühödött kormányzó erre kirohant páholyából, felpofozta a tüntetőket, majd hazaárulónak nevezte őket. A közönség a váratlan közjáték után hangosan éltette Horthyt.
Akkor a helyzetet összegezve: megszabadultunk a németektől, meg saját magunk egyik felétől, hogy azután megkapjuk az oroszokat meg saját magunk másik felét. Ezt akkor felszabadulásnak hivják????:O))))))))))))))
Hát nem, de azért még egy darabig, - már ha megengeded, - még élnék.
És abban reménykednék ezenközben, hogy a világ ne úgy halad tovább, mint mostanság, - amikor a Harry Potter a nagyregény, a politika lebutított változata az érvényes történelem, a múzeum meg egy panoptikum a Vidámparkból...
No de nem is terhellek, - ülj le nyugodtan és várjad a jövő zálogát, a Pókembert!
Persze. Csak remélem nem próbálod összehasonlítani azokat a külpolitikai helyzeteket amiket a Kádárnak kellett megoldania és azokat amiket Horthynak.Mert kis túlzással Kádár alatt a béke szigete volt a térség,Horthy alatt meg maga a pokol.
Csak Kádár soha nem rohant önkéntesnek, - nem volt egy buzgómócsing tipus.
Nem? Hát hogy is volt az az ellenkormány 56 véres oktberében?!?!
És nem áldozta be a magyar állampolgárokat a saját seggét mentve.
Akkor egy kis matematika: Haynaunak hány áldozata volt? És Kádárnak?
Amikor 56-ban kiderült, hogy az oroszok magyar állampolgárokat visznek ki Ukrajnába, akkor tiltakozott ellene és visszahozatta őket
Oh, a jóságos fiumei születésü Kádár, ki a keresztségben nem ezt a nevet kapta! Mindjárt meghatódom ettöl, ha nem tudnám, hogy ezen egyéneket szinte kivétel nélkül likvidálták.
Miröl beszélünk? Kádárt védeni a XXI. században? Na, ne má' hogy a nyúl vigye a puskát!
