Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
'14-ben műtötték, akkor is akartak utána kemot, nem egyezett bele, és 3 évig panaszmentes volt
'17-ben mikor kiderült a baj, akkor már azzal kezdte az orvos, hogy ebben az állapotban a műtét kizárt, sugár ekkora daganatra kizárt (de azt főleg nem engedte volna, miután az anyjának is szétégették a bőrét...), és talán a legerősebb kemo ér valamit. Ekkorra már 5 hascsapoláson túl volt, és a doki is, meg orvos barát is mondta, ezt nem lehet húzni. Elfogadta, miközben már ezzel párhuzamosan hallottam róla, és elkezdtem "ezen dolgozni", de egyrészt nem volt honnan venni és nem volt idő sem, mire felépítjük az adagolást. Közben a kemotól még rosszabbul lett, a másodiktól majdnem leállt a veséje, mert elbaszták, ugyanazt az adagot kapta -20kg fogyás után mint elsőre, holott ttkg/microgramm az adag, és ott leálltunk, ekkor mondták hogy akkor sorry, nem tudnak mit tenni, 1-2 hónapig még elhúzhatja.
Jobban lett, majd '18 elején lett ismét rosszul, ekkor kapta a katétert, ismét azt, hogy nem tudnak mit tenni, akkor már a kemot sem javasolták, mert nem bírta volna ki szerintük, és 1-2 hetet mondtak egy hospice beutalóval együtt. Mondván intézzem az otthonit, mert a várólista 3-4 hét
Na ez eltartott 2,5 hónapig, utána jobban lett, és azóta köszöni jól van, csak ott volt a daganat, ami semmilyen tünetet nem okozott, elmúltak az áttétek a hashártyáról, a májban kiderült csak ciszta van, és nincs hasvíz.
A legnagyobb probléma a hasi sérve volt, mondjuk az tényleg két jó nagy görög narancs méretű volt, de senki nem mert hozzányúlni, és kistarcsáról azzal küldték el, ez nem vitális kérdés, hanem kényelmi kérdés. Hogy nem tud enni, meg hány. Fa...a
És végül sikerült elérni hogy akkor kiveszik a daganatot, bár a doki előre nagyon tartott tőle, és befoltozzák a sérvet.
Amikor kiderült '14-ben, már FIGO III a besorolás volt, egy közeli nyirokcsomóban találtak rákos sejteket, ezért több nyirokcsomót kivettek. De a petefészket bent hagyták, ezért lett a mostani daganat. '17-'18-ban IV b besorolás volt.
namost '17 július közepe óta kezdte a cbd-t de mire felépült a teljes mennyiségű adagolás, az olyan szeptember közepe lett, kb ekkor állt el a hasvíz először. Ezután december végén váltottunk, más adagolás, és beviteli mód, lehet ez is okozhatta a hirtelen rosszabbodást januárra, nem tudom, a nagy kutató szerint egyébként mivel ekkor drasztikusan megnőtt a daganat, lehet hogy nem nőtt, hanem beindult az elhalási folyamat, és a sejtfalók indítottak be egy ilyen reakciót, gyulladás is okozhatja. mert utána '18 nyarára meg felére ment össze a daganat, és megjelentek benne meszes, elhalt területek, amire a radiológus annyit írt a leletre "inhomogén, benne inakítv területekkel (meszesedés? Terápia?)"
Nekem ez a rész volt az igazi válasz. Persze az akkori onkológus szerint "spontán immunrendszeri javulás, és végre elpusztítja a sejteket" haha, spontán elmegy a daganat? A mostani doki szerint meg "égi gondviselés" és szerencse
Szerintem nem. De azért mielőtt bárki fejest ugrik bele, készüljön fel, hogy mindennél többe kerül. Az összes átverős nem működő "csodaszernél" többe. És az egyesület révén sajnos nagyon sok olyan emberről tudok, aki már nincs velünk, pedig ezzel küzdött érte.
De az is mond valamit, volt egy kicsit idősebb hölgy, ő amikor a 2018-as Cannabicumon találkoztunk (egy két napos orvosi kannabisz konferencia volt több nemzetközi előadóval a magnet házban), akkor már 10 éve élt együtt ugyanazzal a döggel. ugyanaz a fajta méhtest rák volt, mert neki és páromnak kevert sarcoma és carcinoma is volt, aminek az összes orvosi részletezésében átlagosan 6 hónap a túlélési rátája, az 5 éves túlélési bőven 10% alatti. és a kiújulás kezeléssel 50-60%, anélkül 80% feletti. Na az a hölgy 11 évet húzott le a kiújulás után, szintén együtt élve a daganattal. végén úgy tudom keringési és légzési problémák vitték el szegényt.
spoiler: Eredmények: A betegek átlagéletkora 68,51 (49–90) év, átlagos BMI: 30,22 (20,90–37,22). Komplett reszekció utá- ni recidívát 6 esetben diagnosztizáltunk (ebből 4 beteg nem fogadta el a sugárkezelést), átlagosan 15,52 (6–36) hónap elteltével, távoli metasztázist 5 esetben, átlagosan 19,2 (8–32) hónap múlva. A teljes túlélés átlag 11,92 hónap (1–75). Hat beteg jelenleg is daganatmentes. (ha elolvassátok végig, kb ez a 6 beteg lehet akiket I. stádiumban elkaptak)
Párom az első műtéttől számolva a 79. hónapnál tart III. stádiumból műtve.
Ritkák, posztmenopausában fordulnak elő. A myometriumot ínfiltráló, polypoid tumorok. Carcinomás és sarcomás elemek keveredése jellemző. A carcinoma komponens általában rosszul differenciált mirigyes struktúrájú, a sarcoma komponens lehet homológ, ilyenkor endometrialis stromára, fibrosarcomára, vagy leiomyosarcomára emlékeztet, de tartalmazhat heterológ komponenst ( porc-, zsír-, csont-, vagy harántcsíkolt izom szövetet) is. Nagyon agresszív, rossz prognózisú tumorok, bár a homológ forma kissé kedvezőbb kimenetelű. Ezek a tumorok nem csak az uterusban keletkeznek, az ovariumban és a medencén belül is kialakulhatnak.
5.2.3. Adenosarcoma
A kevert malignus Müller-cső eredetű tumorok variánsa, amelyben a mirigykomponens szövetileg nem mutatja a malignitás jeleit. Egyesek az endometrialis stroma sarcoma variánsának tekintik."
Kezelési megoldásoknál: "
5.9. Kemoterápia Az adjuváns kemoterápia szerepe vitatott, A és B evidencia szintű közlemény sem ismeretes. Még I stádium esetén is kb. a betegek felében kiújul a daganat, előrehaladottabb stádiumok esetén kb 90%-ban várható a recidíva (DiSaia). Kiújulás 90-96%-ban a medencén kívül keletkezik, leginkább a has felső részében (69%), a tüdőben (60%), csontban (24%) és az agyban (4%). Hasi szóráskor a kiújulás 25%-ban található a májban, lépben és aorta melletti nyirokcsomókban. A méhtestsarcoma leginkább a tüdőbe ad áttétet, erre külön kell gondolni. A daganatkiújulás ellenőrzése, mint méhtestrákos betegekben (ld.2.2. pontot)."
Higgyétek el, semmi kitaláció és/vagy túlzás nincs abban, amiket írtam eddig is. És abban sem, lélekben hányszor éreztem azt, hogy ajándék minden nap, és hányszor éreztem azt, nincs tovább. Mi ezzel küzdünk itt fent. És ezzel az eredménnyel.
Azt még én kívülállóként hozzátenném, hogy GeriSoft akkor kezdett el a CBD-ről komolyabban kutatni, amikor az orvosok lemondtak a feleségéről. Tehát amíg a nyugati orvoslás módszerei javulást ígértek, az volt a prioritás (javíts ki légyszi, ha nem pontos).
Szia, ez ennél bonyolultabb, nem a boltban kapható 5-10%-os olajok jönnek szóba itt. Leginkább amit egyből most gyorsan felejts el az MLM-es szarok, K...way és társai.
Ha tényleg érdekel, írj emailt, és kifejtem. Itt is pár kommentben írtam, de mivel "sárkányfűárus" jelzőt kaptam érte, holott NEM ÁRULOK semmit, csak segítek, főleg a MOKE tagsági (és egy hete már elnökségi tagsági) posztom miatt is távol tartom minden nemű kereskedelemtől CBD-vel kapcsolatban, csak tanácsot adok.
De leginkább kezdd el olvasni a https://orvosikannabisz.com oldalt, rengeteg cikk van, több ezer, és a keresőbe beírva a betegség nevét, lehet releváns cikkeket találni, hiteles kutatási forrásokkal, nemzetközi kutató/orvosi forrásokkal. Nem titokfája meg világérdekességei és társai oldalak, mert ott is már jönnek a reklámmal átitatott clickbait cikkek.
Ne haragudj, hogy a nagy örömödben zavarlak, de szeretnék érdeklődni a cbd olajról amit használtok. Hol lehet kapni, hány %-ost használtok, és úgy általában, miért pont ezt használjátok? Ja és, hogy melyik fajtát, mert a neten többfélét is találtam. A segítségedet előre is köszönöm.
További javulást a párodnak, neked meg sok erőt kívánok.
Bocsáss meg, lehet rosszul olvastam vissza. Ezek szerint kivették a daganatot is és a hasfal rekonstrukció is kész, és most már csak lábadozik dagi nélkül? Ha ez így van, a legjobb hír. Türelmet és jó gyógyulást kívánok neki. És még sok örömöt a sok kínlódás után.
A hozzászólásodat olvasva, azt hiszem teljes nyugalommal kijelenthető, hogy a 20 éved garantálva van! :-) Hatalmas pozitivitás sugárzik az írásodból. ( Már ha tegezhetlek. Élőben sehogy sem állna rá a szám, csak így virtuálisan)
Kemény küzdő vagy, mert tényleg brutál. amin átmentél.
Az én anyukám sem egy nebáncsvirág, de azért a mostani döntésének több oka is van. Ő egy jófej, vidám, belevaló nő, de sajnos a mozgásában erősen korlátozva van. Neki 8 csavar van berakva a gerincébe, és mostanra nem sokat tud járni, állni stb. Otthon megfőz (sokszor azt is csak ülve), meg el van a házban, ellátja magát, de fürödni, vagy boltba menni, vagy akárcsak a sarokig sem tud egyedül, és mindig le kell ülnie. Ilyen állapotban 2 és fél évig ráncigáltam, húztam-vontam szegényt fel ide Pestre, orvostól orvosig, mert a mindent is megakartam próbálni, nehogy elveszítsem. Eközben pedig egy olyan orvost fogtunk ki az OOI-ban, aki öt percnél többet soha nem áldozott rá, csak ukázokat adott, hogy így műtét, meg a karácsonyt sem éri meg stb. Volt CT, PET CT, bronhoscopiás szövettan és cytológia, és mindig mindent megcsináltunk amit a doki kért. Cserébe soha nem kapta meg anyu a kérdéseire a válaszokat, pedig az ő életéről volt szó, és jogosan érezte, hogy joga van tudni, mit miért és hogyan. De például a bronchoscopia nem az OOI-ben volt, amikor telefonon megkérdeztem az eredményt a dr.-nőtől aki végezte a beavatkozást, és mondta, hogy negatív a cytológia meg a szövettan is, borzasztóan megörültem, erre közölte, hogy nem kell ám annyira örülni, mert ez csak azt jelenti, hogy ott nincs baj ahonnan a mintát vette... Mi van??!!
Az OOI-s dokihoz végül elvittem az anyut a magánrendelésére is, hátha ott 5 percnél több idő jut rá, és tud válaszolni a kérdésekre, de akkor is csak az ukázok voltak.
És mivel a daganat nem nőtt, az anyu pedig belefáradt, és gyakorlatilag a mindennek a vége az lett, hogy nem is tudják mi ez, ezért vágjuk fel, így anyu azt mondta, hogy nem. Úgy gondolta, hogy 70 évesen puszira nem vágattatja fel a mellkasát. Igazából nincs is baja vele. Jól van, egyedül a mozgáskorlátozottságát tűri nehezen, mert mindig is egy aktív, jövő-menő és türelmetlen ember volt. Azt hiszem megkönnyebbült, hogy döntött és nincs ez a hercehurca. Ő már csak ott szeretne nyugalomban éldegélni a kis falujában (ahová pár éve költöztek le apukámmal, mert amúgy tősgyökeres Pesti az anyukám), jókat enni, pletyizni a szomszédokkal, és túl lenni apukám halálán, akit tavaly novemberben vesztettünk el egy munkahelyi balesetből kifolyóan.
Azt hiszem megérdemli a békét, és csak reménykedni tudok abban, hogy tényleg jól döntött. A saját szempontjából biztosan...
Na szóval 2kg feletti a gyerek :) Mármint az a fejméretű daganat. És tényleg petefészek, jobb, a balt teljesen elnyomta, ezért nem volt már rajta egy korábbi leleten sem a petefészek, tudjátok amikor listázzák, epe ilyen, vese olyan, máj amolyan, és petefészekről egy szó sincs. Ezért.
Elvileg a hasfal rekonstrukció is sikeres, több kisebb sérve is volt már emiatt.
Minden más teljesen rendben van, már az összes nővér meg a doki is érdeklődött, hogy "tényleg csak a cbd olajat szedte?" meg persze a gyógynövényei. Mondjuk azt még nem lobogtatta bent, hogy amúgy ÁEK-n végzet természetgyógyás és fitoterapeuta, de azt már kiszúrta a főnővér hogy fejlesztőpedagógus és ment tanácsot kérni.
Szóval ilyet még ott nem látott senki, hogy nem kap orvosi kezelést, és ekkora daganattal nulla áttét, és kitűnő egészségnek örvend. Most majd gondolkozhatnak.
Ma már sétálgatott, és kérdezte a nővéreket, nincs-e konditerem valahol :) És előkerült a gluténmentes étrend is.
Látod, itt van a "mi lett volna, ha"! Édesanyád története kapcsán mondom: már itt öreg róka vagyok, 4 éve beugrott a fogínyrák, megszereltek, sugaraztak és 73 évesen húzom az igát. Lehet még nem értél történésemhez, nos röviden tehát: rák felfedezés, két héten belül műtét, összes fog ki, jobb oldali állkapocs ki, nyelv fele ki, nyelv fele ki, rengeteg szövet, mirigy, ideg ki, 52 db sugár dózis. Külső látványt nagyjából emberi formára az arcom elfogadható kőrszakállal fedve.
Viszont azóta sem érzek semmilyen ízt, csak a látvány és illat segít, a meg a tudat hogy egyáltalán meg tudjak enni bármit is, persze fog nélkül.
Annak idelyén nem agyaltam, 100 %-ban csak az orvosok tanácsait követtem. Nem fogadtam el semmit, bármilyen akár segítő jellegü házi "jó tanácsot", sőt saját magam kiagyalt "orvosi" okoskodást.
Szóval, még itt vagyok.
Nagyon sajnálom Édesanyád, a 12 év nagyon jó, és az akkori kemó elutasítás nem tudni, jó vagy rossz döntés volt. Viszont a 70 év nem lehet kizáró ok, ha élni akar! Persze, az Ő döntése, tiszteletbe kell tartani, akkor, ha lehet, legrosszabb döntés.
1984-be kiütött a stroke, szóval volt bőven döntési kényszer. Eddig nem bántam meg.
Azt hiszem a mindig a pozitív úton sikerül járnom, szoktam mondani, "nekem még 20 évig minimum kell élnem"!, ha Őseim génjeit hordozom.
Itt vannak és voltak sokan, akiknek sokkal rosszabb volt, mi a szerencsésebbek közé tartozunk, ha lehet itt egyáltalán szerencséről beszélni. Ez köszönhető az itteni jó orvosoknak. Meg még sok mindennek.
Hát nektek aztán kijárt a "jó" - ból. Le a kalappal, mert ennyi mindenen keresztülmenni, mégis olyan összseszedettnek tűnsz itt a neten. Pedig sem hozzátartozóként, sem betegként nem könnyű ez az út, és neked mindkettőből jutott.
Nekem az anyukám mellett nem kellett megtapasztalnom a rák rosszabbik arcát (már ha nem csak az van neki...), mert neki az első dögöt (mandularákja volt), kioperálták mindenféle nyirokcsomókkal eggyütt, és mivel áttét nem volt, nem ment bele a kemóba. Ennek 12 éve. Ami meg most a tüdején van, az 3 éves, a PET rosszindulatúnak mutatta, de 3 év alatt sem nagyon változott (sőt volt amikor kissebbnek látták), és a PET nem is látott máshol semmit. Nem akarta, hogy 70 évesen felvágják, kemót azt előre mondta, hogy soha, így most nem foglalkozik vele, és ezzel egyenlőre nincs is panasza. Így aztán nem igazán ismerem azt amin itt ti többiek végigmentetek, vagy mentek. Persze a rettegésen kívül, mert én amíg anyu azt nem mondta, hogy eddig és ne tovább, mindent megmozgattam ami tőlem telt, hogy segítsek neki. Viszont a döntését elfogadtam és belenyugodtam.
Nekem volt egy parotis tumorom, füldaganat, sikeres műtét után semmi bajom, kivéve, hogy most serceg a fülem és fáj. És volt méhnyakrákom, amit már írtam. De én nem magam okán vagyok tulajdonképpen itt, hanem férjem révén, neki hólyagrákja van (volt?!?!?), illetve később laphámcarcinoma miatt levették a fél orrát, de az is rendben(?!?!?!?) van most (úgy láttam a napokban, az orra másik felén is van egy). Szóval saját akaratunktól függetlenül van elég tapasztalatunk, ami igazán nem hiányzott egyikünknek sem. De hát ez van. Járunk kontrollra és reménykedünk, és ha lehet, nem foglalkozunk vele.
GeriSoft feleségének az esete tényleg nem egyszerű és nagyon sajnálom, mert nem biztos, hogy mindezen keresztül kellett volna mennie. Reméljük a vége jobb lesz.
Nekem októberben van a szülinapom. Remélem ajándékba már a műtét utáni szövettan is meg lesz, és az lesz benne, hogy minden rossz eltávolítva. Most ez lenne a legszebb ajándék.
Igaz, hogy szép fogsort akartam szülinapomra, de lemondtam a fogtechnikust, meg a szájsebészt, mert nincs most ahhoz is lelkierőm, hogy a fogaimat húzogassák, meg stb. Nem baj, azt majd utána. Jó lesz az karácsonyra is 🤗
Nem sértelek meg, ha pár szóban megkérlek írd le mi történt veled? Annyi mindent olvastam itt az utóbbi napokban, hogy már összefolyik minden. Ráadásul GeriSoft-ék esete kicsit megviselt, és egy kicsit felfüggesztettem a visszaolvasásokat.
De persze, csak, ha ez nem okoz neked rossz érzést.
Teljesen normális és tudom, milyen nehéz várni. És ilyenkor kellene határozottnak lenni a dokinál, de ki meri kockáztatni, hogy a doki megharagszik rád, ha sürgeted. De nekem is novemberben fedezték fel és csak januárban, a születésnapomon műtöttek. Szülinapi ajándék egy jó kis beöntés volt:)
Igen, értem, csak most én is kicsit nyűgös vagyok, mert egy hónap volt a levételtől az eredményig az idő, aztán most még három hét a következő eredményig, és akkor még csak esetleg arról fogunk beszélni, hogy mikor legyen a műtét. De már azt is pedzegette a dokim, hogy még előtte még egyszer veszünk mintát, ami megint három hét... Megy az idő, és mindeközben meg a testemben dolgozik valami, aminek nem kéne.
Azt hiszem ma nincs valami jó napom. Normális az, hogy egyszer nagyon optimista vagyok, egyszer rémült, mint egy kis nyuszi, máskor meg mérges?
