A 144,000 kifejezés a Jelenések könyvében szimbolikus, és nem szól egy kiválasztott osztályról, akik mennyei létformában élnének. A Biblia nem tanít kétosztályos üdvözülést. Minden hívő megváltást és feltámadást nyer, ahogy az 1Kor 15 és a Jelenések 7 fejezetei is kifejtik. A Jelenések 7:9-ben említett „nagy sokaság” is az Isten előtt áll a mennyben, nem csupán egy kiváltságos csoport.
-
-Szerintem nem kell mindig ugyanazokat leírnod, és bemásolnod.
-
Valójában a 144000 társuralkodók létszáma nem szimbolikus, hanem valós. Ha csak azt nézzük, hogy 12X12000=144000. Máris megkapod, hogy valós létszámú megpecsételésről ír a Biblia. Azt írja, hogy Izrael 12 nemzetségéből 12000 fő lesz a mennyei Jeruzsálemben. Nem a régi szövetség szerint kell érteni a 12X12000 főt, hanem az Új Szövetség szerint.
--
Zsid 12,22 Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez,és az angyalok ezreihez,
-
Nem azt írja, hogy a földi Jeruzsálemhez, hanem a mennyei Jeruzsálemhez, mert ez jobbat beszél, mint Ábel vére.
-Az első feltámadást "István" sem tudja értelmezni. Miért? Azért, mert nem Isten szent szelleme szerint értelmez. Ő is azt gondolja amit Te, hogy ezer évig senki sem fog lakni a földön.
A 144000-et, pedig nem tudja hová tenni. Pedig nagyon egyszerű. Isten gondolkodásmódja szerint kell értelmezni és akkor minden mondat értelmet kap.
1. A „mennyei testek” nem a feltámadott emberek testére, hanem égitestekre vonatkoznak
Az 1Kor 15:40-ben Pál apostol említi a „mennyei testeket” és „földi testeket”, de a következő versből (1Kor 15:41) egyértelműen kiderül, hogy ezek a „mennyei testek” nem Istenre, angyalokra, vagy a feltámadott emberekre utalnak, hanem égitestekre (például a Napra, Holdra és a csillagokra). Ezért téves a „mennyei testek” kifejezést úgy értelmezni, hogy az angyalokra vagy a megváltott emberekre utalna. Pál itt nem a feltámadott emberek szellemi vagy mennyei testéről beszél, hanem az égi és földi égitestek sokféleségéről, hogy bemutassa Isten hatalmát a teremtés különböző formáiban.
Ez világosan kiderül a következő versekből, amelyek a Nap, Hold és csillagok dicsőségét említik. Ezért nincs alapja annak, hogy a „mennyei testeket” úgy értelmezzük, mint Istennek vagy az angyaloknak a „testét”, nekik ugyanis nincs testük, semmilyen.
2. A feltámadáskor megdicsőült testet kapunk, nem válunk szellemmé
A keresztény hit alapja a testi feltámadás. Az 1Korintusz 15:44-ben Pál apostol a „szellemi testet” említi (görögül: sōma pneumatikos), de ez nem azt jelenti, hogy a feltámadottak test nélkül léteznének vagy tisztán szellemi lényekké válnának. Ehelyett Pál egy megdicsőült, romolhatatlan testre utal, amely még mindig valós, fizikai test, de már mentes a haláltól és gyarlóságtól.
Jézus feltámadása után megjelent a tanítványainak egy valódi, fizikai testben, ahogy azt a János 20:27 világosan mutatja, amikor Jézus arra kérte Tamást, hogy érintse meg a sebeit. Ez nem egy szellemi test volt, hanem egy valóságos, megdicsőült test, amely fizikai jellemzőkkel rendelkezett. A keresztény remény is ezt a testi feltámadást ígéri minden üdvözülő számára.
3. A dicsőséges feltámadás és az üdvözülés minden üdvözülőre vonatkozik, nem csak egy kiválasztott csoportra
Az 1Korintusz 15. fejezet nem tesz különbséget különféle megváltási „osztályok” között. A feltámadás mindazokra vonatkozik, akik Krisztusban hisznek, és nem csak egy szűk csoport, például a Jehova Tanúi által említett 144,000 tag részesül ebben a kegyelemben. A „szellemi test” minden üdvözülőre vonatkozik, nem pedig csak egy kiválasztott osztályra.
4. A „mennyei test” nem azonos a tisztán szellemi léttel
Az „angyali létforma” és a megdicsőült, pneumatikus test nem azonos fogalmak. Az angyalok tisztán szellemi lények, test nélküliek (Zsidók 1:14). A megdicsőült test viszont fizikai test, amelyet a feltámadáskor kapunk meg, ahogy Jézus Krisztus is megdicsőült testben támadt fel. A Mk 12:25-ben említett részlet, miszerint „olyanok lesznek, mint az angyalok”, nem azt jelenti, hogy szellemi lényekké válnak, hanem hogy a feltámadott emberek nem házasodnak és nem élnek földi szaporodásra hivatott életet.
5. A 144,000 és a „két osztályos megváltás” tévedése
A 144,000 kifejezés a Jelenések könyvében szimbolikus, és nem szól egy kiválasztott osztályról, akik mennyei létformában élnének. A Biblia nem tanít kétosztályos üdvözülést. Minden hívő megváltást és feltámadást nyer, ahogy az 1Kor 15 és a Jelenések 7 fejezetei is kifejtik. A Jelenések 7:9-ben említett „nagy sokaság” is az Isten előtt áll a mennyben, nem csupán egy kiváltságos csoport.
6. A Máté 5:8 ígérete szerint Isten látása lehetséges
Az 1Timóteusz 6:16 azt mondja, hogy „senki sem látta Istent”. Ezt a részletet azonban helyesen kell értelmezni, mert ez az állapot a mostani földi létünkre vonatkozik. A Máté 5:8 szerint „boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent”. Ez azt mutatja, hogy a végső üdvösségben Isten látása is valóság lesz a megdicsőült testben élők számára.
Összegzés:
A mennyei test nem szellemi létezést jelent, hanem egy megdicsőült, halhatatlan testet, amelyet minden hívő elnyer. A feltámadás mindenkire vonatkozik, és nem csak egy szűk, kiválasztott osztály részesül ebben.
A "mennyei test" nem jelent szellemi, anyagtalan létezést:
---
A mennyei test valóságos, olyan mint a Teremtő Istené, olyan mint a megdicsőült Jézus Krisztusé Isten oldalán, olyan mint az angyali létforma. A 144000 menyasszony ugyanezt a mennyei testet kapja az Istentől, a földi haláluk után.
-
Vagyis, akik elnyerik a szent szellemtől a mennyei létet, azoknak először itt a földön meg kell halniuk, és a fizikai testük után, az első feltámadás őket illeti, vagyis a 144000 megpecsételtek megkapják a mennyei létformát és a halhatatlanságot a mennyekben, mint Jézus Krisztus társuralkodói. Olyanok lesznek, mint az angyalok:
--
Mk 12,25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
-
Az angyalok sem házasodnak, sem férjhez nem mennek, mert szellemi azaz fizikai test nélküliek lesznek a mennyekben.
-
Jézus kihangsúlyozza direkt, hogy a mennyekben fognak élni a szent szellemtől elhívottak, vagyis Krisztus mennyasszonya, akik 144000 szellem személyt jelentenek a mennyekben, mit Krisztus mennyei társuralkodói.
-
Isten ezt mondja mint valóságos helyről:
-- Csel 7,49A menny nékem ülőszékem,a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
--
Istennek nem kell földi templom, mert Ő szellem, és az igaz imádói szellemben és igazságban, vagyis szellemi gondolkodásmóddal és igazsággal imádják Őt.
-
Ki van hangsúlyozva ez isteni gondolkodásmód az igaz imádatban, de a legnagyobb hamis egyház ennek ellenére bálványokat épít magának és kinevezi a halandó Máriát, Jézus földi anyját, az Isten anyjának.
-
Az örökkön örökké élő Istennek mikor volt fizikai anyja? Magát az egyedüli bölcs Istent, akit soha és senki emberfia nem látott nem szülte meg földi asszony.
Elképesztő hazugság amit a hamis Katolikus Egyház állít, Istenről, Jézus Krisztusról és Máriáról.
Semmivel nem tudják a hamis dogmáikat bizonyítani a Bibliából, mert ott ilyen hazugságok nincsenek leírva Istenről és a nem létező anyjáról.
1. A "mennyei test" nem jelent szellemi, anyagtalan létezést:
Az 1Korintusz 15:40-49 arról beszél, hogy vannak "mennyei testek és földi testek," de itt nem arról van szó, hogy valaki "angyallá válna" vagy "tisztán szellemi lénnyé" alakulna át. A mennyei test fogalma Pál apostol írásaiban nem a test anyagtalanságát vagy szellemmé válását jelenti, hanem azt, hogy a test megdicsőült, halhatatlan lesz. A "szellemi test" (görögül sōma pneumatikon) nem jelent testi mivoltból való teljes kilépést, hanem egy olyan testet, amely szellem által uralt és tökéletes, mentes minden gyarlóságtól és halandóságtól.
Pál apostol egyértelműen rámutat arra, hogy a feltámadt test is anyagi természetű lesz, de megdicsőülten. Krisztus feltámadott teste volt az első ilyen test, amely fizikailag is megjelent a tanítványoknak, amikor Jézus meghívta Tamást, hogy érintse meg a sebeit (János 20:27). Ez nem egy szellemi, hanem egy valódi, fizikai test volt, amely mégis különleges tulajdonságokkal bírt (át tudott haladni zárt ajtókon, mint ahogy a János 20:19-ben láthatjuk).
2. A menny nem csupán szellemi létezés:
A menny nem egyszerűen egy tisztán szellemi létezés vagy állapot. Amint az Írások tanítják, az új ég és új föld lesz a végső otthona azoknak, akik üdvözülnek, és ez egy megújult, fizikai világ lesz (vö. Jelenések 21-22). Az emberek nem "angyallá válnak" a mennyben, hanem megdicsőült testben fognak élni, ami a feltámadás során valósul meg.
3. Isten és az angyalok tiszta szellemek:
Isten és az angyalok tisztán szellemi lények, akiknek nincs testük (sem földi, sem mennyei). Az emberek azonban a teremtésük óta test és lélek egységéből állnak, és a feltámadásban nem válik semmissé a test. Az 1Kor 15 nem arról beszél, hogy a megváltottak elveszítik testi mivoltukat és tiszta szellemmé válnak, hanem hogy megdicsőült testet kapnak.
4. A menny nem csupán egy hely, hanem egy állapot is:
Fontos megérteni, hogy a "menny" kifejezés nem feltétlenül egy konkrét fizikai helyet jelent, hanem az Istennel való tökéletes közösség állapotát. A menny Isten jelenlétében való örök boldogságot és életet jelent, amely testben és lélekben egyaránt megvalósul. A mennyei lét tehát nem jelenti a test elhagyását, hanem a test megújult, tökéletes formáját.
5. A két osztályos üdvözülés tana nem állja meg a helyét:
Az az elképzelés, hogy az 1Kor 15:40-49 a Jehova Tanúi által vallott két osztályra vonatkozik, nem található meg az Újszövetségben. Nincs olyan tanítás, amely szerint csak egy kis csoport kapna megdicsőült, pneumatikus testet, míg mások nem. Az apostol azt tanítja, hogy minden üdvözülő feltámad a halálból és megdicsőült testet kap. Az összes hívő megdicsőült testben fog részesülni, amely Jézus Krisztus feltámadott testéhez hasonló lesz.
Összegzés:
Az 1Korintusz 15 fejezete arról szól, hogy a feltámadásban mindazok, akik Krisztusban vannak, megdicsőült, halhatatlan testet kapnak, nem pedig arról, hogy csak egy kis kiválasztott csoport részesül ebben. A "szellemi test" kifejezés nem a test anyagtalanná válását jelenti, hanem egy olyan tökéletes, halhatatlan testet, amely Isten uralma alatt áll.
Ez fog történni majd azokkal,akiket a Nagy Nyomorúságoz követően az Úr Jézus az angyalai által összegyűjt, hogy magával ragadja őket az égbe.
---------
-
A fizikai test nem a mennyekbe lett teremtve. Nehéz, ezt felfognod?
-
Azért írja Pál, hogy vannak földi testek és vannak mennyei testek. És mindegyik testnek más a funkciója. Arról, meg kár fantáziálnod, hogy Isten hogyan tesz mennyei testté egy fizikai testet.
És hogyan tette Jézus szellemi testét fizikaivá. Mert ez mindannyiunk az értelmét meghaladja.
Kár ezzel kapcsolatban mesét szövögetned.
--
Világosan le van írva:
---
1Kor 15,40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
-
1Kor 15,48 A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
----------
Csak a 144000-nek szól.
1Kor 15,49És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
Nem te másoltad be a jelenések 1:7 -ből,hogy minden szem meglátja Őt, még azok is,akik által szegezték?
----------
Jel 1,7 Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.
----
A minden szem nem az emberek fizikai szemére utal és rögtön és azonnal és akkor. Hogyan is láthatnák meg valójában akik őt által szegezték, csak úgy, amikor feltámadnak majd az ezerév alatt és élni fognak Isten királysága alatt. Másként nem. De, akkor is csak Jézus Királyságának az áldásait fogják élvezni azok is, akik által szúrták. Jézus többé testben nem jön vissza, hisz maga mondta.
-------------------
Jn 14,19 Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
-
Jézus mindig a tanítványainak, majd az Új szövetségben levőkhöz beszélt.
-
Azt mondja, hogy a világ nem látja meg Őt fizikai szemével, de a választottak, a megpecsételtek, a 144000 közvetlen közelről meglátja Őt a mennyekben.
-
Elmegyek nektek helyet készíteni, oda ahol az Atya van. Ezt mondta Jézus a "144000 menyasszonynak".
---
Hamis vallásokban levőknek, hamis pásztoroknak, hamis és parázna egyházaknak nem készít helyet.
-
Mert jól tudjátok, hogy egy paráznának sem, egy férfiszeplősítőnek sem, egy hamis prófétának sem és pedofiloknak sem, és dogma gyártóknak sem lehet helye Isten királyságában.
7. A lélek nem éghető, az Ördög öröklétére-örök/kárhozatára garanciát ad a Biblia:
Jelenések könyve:20:10És az ördög, aki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
A kénköves lávató méretét sem ismerjük, valamint azt sem, hogy a láva fűtőértékét mennyi lélekhez kalibrálták. A Jelenések keletkezésekor 180-190 millió ember élt a Földön
(Az addig meghaltak száma maximum 2-5 milliárd volt) Most meg már több mint 116 milliárd. Nem mindegy, hogy mennyi lélek kerül a lávába, és ugye nem ismerjük
a láva és a lelkek kölcsönhatásait sem, sőt azt sem tudjuk, hogy Arkhimédeath törvényei érvényesek-e a lávatóra.. A lélek mennyi lávát tud kiszorítani, hogy néz ki a felhajtóerő...stb..
-------
Andersen meséi nem idevalók. Itt az igazságról kell beszélni és a téves tanításokról, főleg arról, amit Jézus Krisztus mondott a tanítványainak és a Biblia is leír. Köztudott, hogy nem szóról szóra kell értelmezni a Jelenések könyvét, s ezt még Józsika is tudja. Nem mondod, hogy amit írtál, azt komolyan is gondolod? :)))
-Elhiszed, hogy ez a mese érdekelné, amikor az Isten létezésének topikjában egy másik nicken is legalább 15 éve hitetlenként ír? Mitológiának nevezi a Bibliát és a hívőket a XXI. század butáinak. Báránybőrbe bújt farkas közelített most meg téged. Elhiszed egy mondatát is, hogy megtérne? Vagy most mind a ketten elkezdtetek itt színészkedni? Nem elég a másik topikban?
A hüposztatikus egység a keresztény teológia egyik központi fogalma, amely a Krisztus két természetének (isteni és emberi) egy személyben való egyesülését fejezi ki. A Khalkedóni Zsinat (451) dogmatikai döntése szerint Jézus Krisztus egy és ugyanazon személyben hordozza mind az isteni, mind az emberi természetet, anélkül hogy ezek a természetek összekeverednének, megváltoznának, vagy megszűnnének önállóak lenni. E két természet tehát összekapcsolódik egy személyben (hypostasis), de különálló marad a tulajdonságaikban és lényegükben. A zsinat határozata kiemelte, hogy Jézus teljes mértékben Isten és teljes mértékben ember, "össze-nem-elegyítve, változhatatlanul, meg-nem-osztva és szétválaszthatatlanul". Ez a döntés egyértelműen szembehelyezkedett mind a nesztorianizmussal, mind a monofizitizmussal, és tisztázta a korabeli vitákban felmerülő nézeteltéréseket.
A nesztorianizmus kritikája
A nesztorianizmus szerint Jézus Krisztusban két különálló személy van, az egyik isteni, a másik emberi. Nestorius, a konstantinápolyi pátriárka úgy vélte, hogy Krisztus emberi és isteni természete egyfajta morális, esetleges egységben állnak egymással, nem pedig egy valódi, ontológiai egységben. Ez azt jelentette, hogy Krisztus emberi természetére vonatkozó tulajdonságok nem tulajdoníthatók az isteni személynek, és fordítva. Ennek következményeként Nestorius elutasította Mária "Theotokos" (Istenszülő) címét, mivel szerinte Mária csak Krisztus emberi természetét szülte meg, nem pedig az Istent.
A Khalkedóni Zsinat elítélte a nesztoriánus tanítást, mivel az megtagadta Jézus Krisztus személyes egységét. A zsinat kijelentette, hogy Jézus egyetlen személy, akiben mind az isteni, mind az emberi természet egyesül, anélkül hogy két külön személyre osztódna. A zsinat határozata szerint Mária valóban Istenszülő (Theotokos), mivel Krisztus, akit megszült, egy személy, aki teljes mértékben isteni és emberi. A zsinat a hüposztatikus egység fogalmát használta, hogy hangsúlyozza, hogy Krisztusban egy személy van, aki egyaránt rendelkezik isteni és emberi természettel.
Az Eutükhiánus nézet cáfolata
Az eutükhiánus vagy monofizita nézet azzal ellentétes hibába esett, mint a nesztorianizmus. Eutükhész azt állította, hogy Krisztusban az emberi természet teljesen összekeveredett az isteni természettel, és egy új, kevert természet jött létre. Ez a nézet azt eredményezte, hogy Krisztus már nem teljesen ember és nem teljesen Isten, hanem egy harmadik, kevert természetű lény. Ez ellentétes volt a Khalkedóni Zsinat tanításával, amely világosan megfogalmazta, hogy Krisztusban két különálló természet van, amelyek nem keverednek össze és nem változnak meg, de egy személyben egyesülnek.
A zsinat tehát mind a nesztoriánus különválasztást, mind az eutükhiánus összekeveredést elutasította, és megvédte a hüposztatikus egység helyes tanítását. Krisztus isteni és emberi természetei úgy egyesülnek egy személyben, hogy mindkettő megőrzi saját tulajdonságait, és így Jézus egyszerre teljesen Isten és teljesen ember.
Összefoglalva, a hüposztatikus egység a keresztény hit alapvető tantétele, amely megvédi Krisztus kettős természetét a nestorianizmus és a monofizitizmus tévedéseivel szemben. Ez a tanítás biztosítja, hogy Krisztus valóságosan Isten és ember egy személyben, aki megmentette az emberiséget.
Először is, a Nesztoriosz elleni vádak nem pusztán politikai vagy személyes ellentétek következményei voltak, hanem mély teológiai kérdések köré épültek, különösen Jézus Krisztus kettős természetének és az isteni személy egységének a problémája körül.
A Nestoriánus tanítás, amelyet Nesztoriosznak tulajdonítanak, és amelyet az efezusi zsinat (431) elítélt, azt a nézetet képviselte, hogy Jézus Krisztusban az isteni és emberi természetek különállóan léteznek, és csak erkölcsi kapcsolat köti őket össze. Ezért Mária nem nevezhető „Istenszülőnek” (Theotokosz), csak „Krisztusszülőnek”, mert Nesztoriosz szerint Máriától csak az emberi Krisztus született, és az isteni természet később lépett erkölcsi egységre az emberi természettel. Nesztoriosz tanítása tehát úgy értelmezte Krisztust, mintha két különálló személy létezne benne: egy emberi és egy isteni.
Ezt a nézetet Alexandriai Szent Cirill támadta, aki a Szentírás és az egyház hagyománya alapján a Krisztusban való személyi egységet hangsúlyozta. Cirill szerint Jézus Krisztus egyetlen személy (hypostasis), amelyben két természet – az isteni és az emberi – egyesül, és ezek nem különállóak vagy különválasztottak, hanem teljesen egyek. Ezt nevezzük hüposztatikus egységnek, ami azt jelenti, hogy Krisztusban az isteni és az emberi természet egy személyben, osztatlanul egyesül. A Chalcedoni Zsinat (451) ezt a hitigazságot megerősítette, és világosan megkülönböztette Krisztusban a két természetet, amelyek keveredés nélkül egyesülnek egy személyben.
A Nestoriánus tanítás hibája abban rejlik, hogy Krisztust kettős személyiségként értelmezte, míg az egyház tanítása szerint Jézus egyetlen személy, akiben az isteni és az emberi természet nem különválik el. Nesztoriosz hívei nem fogadták el az efezusi zsinat döntését, és tanításait tovább terjesztették, azonban az egyház egyetemes zsinatainak döntései alapján tanításait eretneknek minősítették.
Az eutükhiánus vagy monofizita felfogás pedig a másik véglet, amely azt állította, hogy Krisztusban az isteni és emberi természet összekeveredik, és egy harmadik, új természet jön létre. Ezt a nézetet is elutasította az egyház, mivel Krisztusban két természet – isteni és emberi – van, amelyek nem keverednek össze, de egy személyben egyesülnek.
Az egyház tanítása tehát a hüposztatikus egységet hirdeti, amely Krisztusban a két természet tökéletes egyesülését jelenti egy személyben, szemben Nesztoriosz dualizmusával és Eutükhész monofizitizmusával.
1. Az isteni és emberi természet egysége Krisztusban
A Khalkedóni zsinat (451) egyértelműen meghatározta, hogy Jézus Krisztusban két különböző természet – isteni és emberi – egyesül egyetlen személyben (hypostasis). Ez a “hüposztatikus egység” azt jelenti, hogy Krisztus nem két külön személy, hanem egyetlen személy, aki két természetben, de osztatlanul létezik. Ezzel szemben Nesztoriosz nézetei azt sugallják, hogy Jézus Krisztusban az isteni és emberi természetek erkölcsi egységben állnak egymással, de valójában külön személyekként működnek, ami veszélyesen közel állt a két személyiség tanához. Az egyház azonban azért állította elítélő ítéletét, mert ez a felfogás széthasította Krisztus egységét, és két különálló személyre osztotta fel őt.
2. Mária mint Istenszülő (Theotokosz)
Nesztoriosz híres kijelentése, miszerint Mária nem nevezhető “Istenszülőnek” (Theotokosz), csak “Krisztusszülőnek” (Christotokosz), az isteni és emberi természetek téves elválasztásából fakad. A keresztény hit szerint Mária valóban Isten anyja, mert Jézus Krisztus, akit megszült, egy személyben isten és ember. Az isteni természet nem különváltan létezett az emberitől, és Jézusban az isteni Ige (Logosz) már születésekor is isteni volt. Ezért Mária valóban “Istenszülő”, nem csupán “emberi Krisztus szülőanyja”. Ezt a tant az efezusi zsinat (431) is megerősítette, ahol Nestoriánus nézeteit elutasították, és Mária Theotokosz címe megerősítésre került.
3. Az egyház egyetemes tanítása
Azon állításaod, miszerint Nesztoriosz nézetei “nem voltak katolikus, azaz egyetemes nézetek”, helytelen. Valójában éppen Nesztoriosz tanításai tértek el a katolikus és egyetemes hittől, amelyet a zsinatok megvédtek. Nesztoriosz és követői által hirdetett kettősség Krisztusban nem felelt meg a Szentírás és az apostoli hagyomány egységes tanításának. Az efezusi és később a khalkedóni zsinatok világossá tették, hogy az egyház egyetemes nézete az, hogy Jézus Krisztus egyetlen személy, akiben a két természet – isteni és emberi – tökéletesen és osztatlanul egyesül. Ez az a tanítás, amely a mai napig az egyház tanításának alapja, és amelyet a zsinatokon megvédtek.
Összefoglalás
Nesztoriosz nézetei valójában eltértek az egyház egyetemes tanításától, és jogosan ítélték el azokat. A Khalkedóni zsinat megerősítette, hogy Jézus Krisztusban két természet egyesül egy személyben, és Máriát ezért jogosan nevezzük Theotokosznak, Istenszülőnek. Nesztoriosz tévesen értelmezte Krisztus kettős természetét, és ezáltal a kereszténység alapvető tanításait is eltorzította.
Jézus kettős természete A khalkedóni zsinat dogmája azt tanítja, hogy Jézus Krisztus egyetlen személyben egyesíti az isteni és az emberi természetet, de ezek a természetek különállóak maradnak egymástól. Ezt nevezzük hüposztatikus egységnek."
Azért a 4. század végére se ment el minden püspöknek az esze.
Nesztoriánusz(381/386-451),aki Antiokhiában tanult,és az Asszír Keleti Egyházhoz tartozott,
Máriát Krisztus szülőnek nevezte, és nem Istenszülőnek. Szerinte Máriát csak az ember-Krisztus szülőanyjának lehet tartani, nem pedig Isten szülőanyjának. Ezért a Szentírással megegyező tanításáért Nesztoriánusz a Római pápa I.Celesztin célkeresztjébe került. Celesztin annyira "drága
szent" volt, hogy akik nem értettek egyet vele azokat bebörtönözte. Tipikus keresztény magatartás, csak éppen nem khrisztoszi.
Nesztoriosz eretneknek tartott nézetei ellen fogalmazta meg 430-ban Kürillosz azóta híressé vált Tizenkét anatémáját. Ezekben a Jézus Krisztus két természetének különválasztásával, a személyi egység megbontásával vádolja ellenfelét. Kürillosz anatémáira az antiochiai iskola legnagyobb teológusa, Küroszi Theodorétosz válaszolt.1 Amint az anatémákból, illetve az arra adott válaszokból kiderül, a két teológus által használt kifejezések mögött évszázados értelmezésbeli eltérések, sőt filozófiai gyökerű különbözőségek mutatkoznak. Annak érdekében, hogy Kürillosz és Theodorétosz terminológiai kelléktárát megvizsgálhassuk, először a Jézus Krisztus két természetére vonatkozó kifejezések – ti. az ou>si/a és a fu/sij – értelmét, illetve e két terminusnak a u<po/stasij-hoz való viszonyát kell tisztáznunk.
A kérdés tisztázására egyetemes zsinatot hívtak össze (Epheszoszi zsinat – 431).
Kürillosz hevesen támadta Nesztorioszt, beszédébe bele akarta zavarni, hogy minél előbb bebizonyosodjon az, hogy ellenfele téves nézeteket vall. Nesztoriosz úgy próbált véget vetni a vitának, hogy azt mondta: "Mondjátok hát Istenszülőnek Máriát, és legyen már vége a féltékenykedésnek." Nesztoriosz az ellene felhozott további vádakra nem reagált, csupán annyit válaszolt: "Én nem nevezném Istennek a két-három hónapos csecsemőt! Ezért én tiszta vagyok a ti véretektől. Mostantól fogva nem megyek többé hozzátok." – ezután elvonult a hozzá csatlakozott püspökökkel.
Nesztoriosz hívei, akik már Epheszoszban is tömegesen megjelentek, figyelmen kívül hagyták a zsinati végzést és Nesztoriosszal az élen továbbra is terjesztették tanaikat, és főként Szíriából új híveket szereztek maguknak.
Tanai további terjesztésének megakadályozására Nesztorioszt 436 körül az egyiptomiKharga-oázisba száműzték. Ott is halt meg 451-ben.[1]
Amúgy a "kocka Jeruzsálem" elképzelése megy számomra, noha a lelkek térfogatát nem vagyok képes meghatározni. Mennyien férnek bele, elég-e a hely?
Egyáltalán a lélek az éghető anyag?
Abban lehetnél nagy segítség, miként is van a menny!
.
A Jelenések 20.-21.fejezetben van a lényeg.
1. A KockaJeruzsálem a Föld megszűnése utáni keletkezik, nem írja a Biblia, hogy több szintesre tervezték..
2. Mérete 2220km élhosszúságú kocka. Isten dicsősége világít benne, Hold, Nap effélék nem lesznek már.
3. Az összes halott, testben feltámad és Isten elé áll majd. (Mondjuk azt nem tudom, hogy egy 1945-ben Hirosimában elpárolgott személy,
Noé idejében vízbe fúlt 820 éves matuzsálem-tesó, vagy egy vulkánba pottyant geológus hogyan regenerálódik
eme nemes alkalomra, de biztos megoldódik).
4. A legalább 116milliárd emberke megítéltetik.
5. Az ítélet után kezdődik meg a lelkek szelektálása, Gyehennára kerüljenek-e, vagy a KockaJeruzsálembe.
6. Sajnos nem tudom, hogy mennyi egy adott lélek térfogata, illetve milyen örömök mentén tengődnek az öröklét végéig.
Tisztátalan dolog nem kerülhet a KockaJeruzsálembe, így kutyus, cicus, tengerimalac, nem bevihető ám Bibliát, dícséret énekléséhez
daloskönyvet lehet majd bevinni.
7. A lélek nem éghető, az Ördög öröklétére-örök/kárhozatára garanciát ad a Biblia:
Jelenések könyve:20:10És az ördög, aki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
A kénköves lávató méretét sem ismerjük, valamint azt sem, hogy a láva fűtőértékét mennyi lélekhez kalibrálták. A Jelenések keletkezésekor 180-190 millió ember élt a Földön
(Az addig meghaltak száma maximum 2-5 milliárd volt) Most meg már több mint 116 milliárd. Nem mindegy, hogy mennyi lélek kerül a lávába, és ugye nem ismerjük
a láva és a lelkek kölcsönhatásait sem, sőt azt sem tudjuk, hogy Arkhimédeath törvényei érvényesek-e a lávatóra.. A lélek mennyi lávát tud kiszorítani, hogy néz ki a felhajtóerő...stb..
2És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
16És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
23És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
27És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.
Jelenések könyve:20:12És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
Jelenések könyve:20:13És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
Ahol van a két szellem személy az Isten, és "munkálkodó" szent szellem. Isten aki anyagtalan, így keze nem tudom van-e, de a jobbján meg ott ül testben a vele egyidős Fiú?
Ennek ellenére egy entitás, a három halmaz állapot?
És hiába egyek, nem egy szellemek, tán lelkek sem, mert "csak az Atya tudja" mikor kell jönni másodszorra a Fiúnak?
.
Régen azt mondták, hogy a háromlábú szék a legstabilabb.
Fura dolog a Szentháromság, lehet, hogy a Szentkétség az úgy találóbb? Egymás elől azonos istenrészek nem titkolóznak... :)
1. A "morfé theou" nem méretbeli azonosságot jelent
Amikor Pál a Filippi 2:6-ban azt mondja, hogy Jézus "Isten formájában" (morfé theou) létezett, a görög „morfé” nem méretbeli vagy testi azonosságra utal, hanem az isteni természetre és lényegre. A görög szó, amit Pál használ itt, a „morfé” azt jelenti, hogy valaki vagy valami a belső lényegét tükrözi, nem csupán a külső formáját. Ezt a kontextus is megerősíti: Jézus „megalázta magát, szolgai formát öltve”. Itt nem a külső megjelenés változásáról van szó, hanem arról, hogy Jézus elhagyta isteni dicsőségét, és emberré lett, hogy megváltsa az emberiséget.
2. Az „ἴσος” (isosz) helytelen értelmezése
Az „ἴσος” kifejezést valóban használja a Biblia, például az Ezékiel 45:11-ben vagy a 2 Mózes 26:24-ben, ahol az egyenlőség fizikai mértékekre utal, azonban az „ἴσος” szó jelentése önmagában nem korlátozódik csupán a mértékazonosságra. Az „ἴσος” jelentése egyszerűen „egyenlő” vagy „azonos,” és a konkrét jelentést a szövegkörnyezet adja meg.
Az említett példákban az „ἴσος” valóban fizikai mértékekre vonatkozik, mivel a kontextus a mértékegységek egyenlőségéről beszél. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az „ἴσος” csak mértékbeli azonosságot jelölhetne. A szó jelenthet egyenlőséget más értelemben is, például hatalomban, státuszban vagy természeti jellegben.
A Filippi 2:6-ban az „ἴσος” használata inkább hatalmi vagy státuszbeli egyenlőségre vonatkozik, mintsem fizikai vagy mértékbeli egyenlőségre. Pál itt nem arról beszél, hogy Jézus és az Atya testileg egyenlőek lettek volna, hanem arról, hogy Jézus isteni státusza és egyenlősége Istennel nem volt valami, amit önző módon meg akart volna ragadni vagy kihasználni.
Tehát az „ἴσος” jelentése attól függ, hogy milyen kontextusban használják, és a Filippi 2:6-ban egyértelműen nem fizikai mértékekre utal, hanem Jézus és az Atya isteni egyenlőségére.
amikor Pál azt mondja, hogy Jézus „nem tekintette zsákmánynak az Istennel való egyenlőséget” (Filippi 2:6), itt nem fizikai méretazonosságra gondol. Az „ἴσος” jelentése itt egyenrangúságra, hatalmi vagy státuszbeli egyenlőségre vonatkozik. Pál azt hangsúlyozza, hogy bár Jézus isteni természetű volt, nem ragaszkodott önző módon ehhez az isteni hatalomhoz, hanem hajlandó volt lemondani róla az emberiség megváltása érdekében.
3. Az "Isten és ember testének egyesülése" elképzelés bibliai alap nélküli
Az az állításod, miszerint Jézus testében az Atya Istent „szellemtest” formájában lakozott volna, és a két test „méretazonos” lett volna, teljesen idegen a Szentírás tanításától. A Biblia soha nem tanítja, hogy Isten testi formában lakozott volna Jézusban, vagy hogy a két test méretazonos lett volna. Jézus Krisztus a Szentháromság második személye, aki önként emberré lett, miközben isteni természete megmaradt.
A khalkedóni zsinat (451) is hangsúlyozta, hogy Krisztus teljesen Isten és teljesen ember, de ezt nem testi méretazonosságra vonatkoztatva mondta, hanem arra, hogy Krisztus isteni és emberi természete egy személyben van jelen, különállóan, de elválaszthatatlanul.
A hüposztatikus egység (hypostatic union) az a teológiai fogalom, amely arra utal, hogy Jézus Krisztusban az isteni és az emberi természet egy személyben (hypostasis) egyesül, miközben mindkét természet megtartja saját tulajdonságait. Ez az egység nem jelenti azt, hogy a két természet összekeveredik, hanem hogy egy személyben léteznek együtt, egymásból kikeveredés nélkül. A Khalkedoni Zsinat (451) fogalmazta meg világosan, hogy Jézus Krisztusban „két természet, keveredés nélkül, változás nélkül, megosztás nélkül és szétválasztás nélkül” létezik.
Ezzel szemben az eutükhiánus vagy monofizita felfogás azt tanította, hogy Krisztus isteni és emberi természete annyira összekeveredett, hogy egy harmadik, kevert természet jött létre. Ez azt eredményezi, hogy Krisztus valójában sem nem igazán isteni, sem nem teljesen emberi, hanem valamilyen köztes, új természetű lény lenne. Ezt a nézetet a Chalcedoni Zsinat határozottan elutasította, és megvédte azt a hitet, hogy Krisztusban a két természet különálló marad, de egy személyben egyesül.
A hüposztatikus egység lényege tehát az, hogy Krisztus teljesen isteni és teljesen emberi, egy személyben. Az eutükhiánus felfogás azonban tévesen állítja, hogy a két természet összekeveredik. A Szentírás és az egyházi hagyomány tanúsága szerint Jézusban az isteni és emberi természet egyesülése nem változtatja meg sem az isteni, sem az emberi természetet, hanem azok megmaradnak saját tökéletességükben, de egy személyben egyesülnek.
4. Lukács 24:39 helytelen alkalmazása
Lukács 24:39-ben Jézus feltámadása után hangsúlyozza, hogy teste van – „húsa és csontja” –, hogy bebizonyítsa tanítványainak, hogy valóban feltámadt a halálból, és nem szellemlényként tért vissza. Ez azonban nem tagadja Jézus isteni természetét, hanem csupán azt mutatja, hogy a feltámadás után is emberi testben is jelen van. Az isteni és emberi természet különálló, de együtt létezik Krisztus személyében.
Összefoglalva:
A „morfé theou” kifejezés nem méretbeli vagy testi azonosságra utal, hanem Krisztus isteni természetére.
Az „ἴσος” jelentése nem fizikai méretazonosság, hanem hatalmi vagy státuszbeli egyenlőség, amit Jézus nem zsákmányolt ki.
Az az elképzelés, hogy Isten szellemtestként lakozott volna Jézusban, nem található meg a Szentírásban.
Lukács 24:39-ben Jézus emberi teste feltámadása után is megmaradt, de ez nem tagadja isteni természetét.
Pál a Filippi 2:6-7-ben azt mutatja be, hogy Krisztus isteni dicsőségét félretéve alázta meg magát, hogy emberré legyen, és így megváltást hozzon az emberiség számára.
Filippi 2:6 félreértelmezése Az általad idézett Filippi 2:6 vers félreértéseken alapul. Amikor Pál apostol arról beszél, hogy Jézus „Isten formájában volt,” nem méretbeli vagy testbeli azonosságot említ, hanem isteni természetéről beszél."
Ez az,ami nem igaz. A kifejezés,amit Pál használ a szentírásban csakis formabeli azonosságra,
egységre utal. Ezt alaposan levezettem:
Az Isten és az ember úgy volt jelen az Úr Jézus testében,hogy egyik a másikba tartózkodott egy időre, amíg a megváltás végbe nem ment.A Jézus hústestformájában lakozó Atya Isten egy pillanatra sem szűnt meg Isten lenni,ahogy az Isten szellemtest formájában az Úr Jézus nem szűnt meg egy pillanatra sem ember lenni.
Az Isten szellemtestének a formájában lévő, de a maga hústestformáját végig megtartó ember Jézus
soha nem tekintette zsákmánynak azt, hogy az Isten szellemtest formája és az ő hústest formája között méretbeli azonosság van.
Erre utalt Pál apostol,a Filippibeliekhez 2:6-ban.
Fililippibeliekhez 2:6Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,7Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
Itt a magyar egyenlő kifejezés a görög ἴσος(iszosz) kifejezés fordítása.
A görög iszosz kifejezést a Szentírás más helyeken is használja.
Például az Ezékiel 45:11-ben,ahol az efa és a bát egyenlő mértékéte utal:
Ezékiel 45:11Az éfa és a báth egyenlő(iszosz) mértékűek legyenek, úgy hogy a hómernek tizedét fogadja be a báth, és a hómernek tizede legyen az éfa, a hómerhez kell mértéköket igazítani.
Hasonlóan használja Izrael Istene az iszosz kifejezést méret és formaegyenlőség meghatározására a 2.Mózes 26:24-ben:
2.Mózes 26:24Kettősen legyenek alólról kezdve, felül pedig együtt(iszosz) legyenek egy karikába foglalva; ilyen legyen mindkettő; a két szeglet számára legyenek.
Itt két azonos méretű deszka felső végének az eggyé igazítására utalt Izrael Istene.
Szó sincs arról a Szentírásban, hogy az Égből alászálló Isten az Ige és az ember Jézus azon felül, hogy testformájukra és méretükre nézve egyenlőek lettek lényegükben is eggyé váltak volna.
A khalkedóni zsinat-nak (451-ben) egyetlen olyan a Szentírásban rögzített kijelentés sem állhatott
a rendelkezésére, amelyből azt a következtetést lehetett volna levonni, hogy az ember Jézus valaha is egylényegű lett volna (gör. unio hüposztatika) az Atyja mellől alászálló Igével az Istennel.
Maga az Úr Jézus igazolja, hogy ő nem vált egylényegűvé az Istennel -akinek szellem teste van, hisz Szellem - amikor feltámadása után kijelenti:
Lukács 24:39Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!
Jézus kettős természete A khalkedóni zsinat dogmája azt tanítja, hogy Jézus Krisztus egyetlen személyben egyesíti az isteni és az emberi természetet, de ezek a természetek különállóak maradnak egymástól. Ezt nevezzük hüposztatikus egységnek. A zsinat nem azt állította, hogy Jézus isteni és emberi természete egyfajta méretbeli azonosságon alapulna, hanem hogy Ő valóságos Isten és valóságos ember. A Szentírás világosan mutatja Jézus isteni természetét (pl. János 1:1 – „Az Ige volt az Isten”) és emberi természetét (pl. János 1:14 – „Az Ige testté lett”).
Filippi 2:6 félreértelmezése Az általad idézett Filippi 2:6 vers félreértéseken alapul. Amikor Pál apostol arról beszél, hogy Jézus „Isten formájában volt,” nem méretbeli vagy testbeli azonosságot említ, hanem isteni természetéről beszél. A „nem tekintette zsákmánynak” kifejezés azt jelenti, hogy Jézus nem ragaszkodott isteni jogaihoz, hanem önként „megüresítette magát,” hogy szolgai formát öltsön, vagyis emberré legyen. Ez nem a fizikai forma azonosságát jelenti, hanem az isteni és emberi természet kapcsolatát Jézusban, aki önként alávetette magát az emberi szenvedésnek és halálnak.
Az érvelésedben a „méretazonosság” és „formaegyenlőség” kifejezéseit alkalmazod a Filippi 2:6 versére, azonban a szövegkörnyezet és a görög nyelv nem támasztja alá ezt az értelmezést. A Filippi 2:6-ban a görög „ἴσος” kifejezés nem méret- vagy formaegyenlőségre utal, hanem Jézus Istennel való egyenlőségére, ami teológiai és ontológiai értelemben vett egyenlőség. A görög „ἴσος” szó valóban jelenthet „egyenlőt”, de a szövegben nem a fizikai méretre vagy alakra vonatkozik, hanem Jézus isteni természetére és helyzetére.
Az állításod, miszerint Jézus és az Atya csak formában és méretben lettek volna egyenlőek, teljesen félreérti a keresztény teológiát, amelyet többek között a khalkedóni zsinat is megfogalmazott. A keresztény hit szerint Jézus Krisztus egyszerre volt teljesen Isten és teljesen ember. Az „egylényegűség” (görögül: „ὁμοούσιος”) nem fizikai vagy méretbeli azonosságot jelent, hanem azt, hogy Krisztus isteni természetében teljesen azonos az Atyával, míg emberi természetében teljesen emberré lett.
Lukács 24:39 és a szellemi test Az érvelésed szerint Jézus kijelentése, miszerint neki „húsa és csontja” van, azt igazolná, hogy nem lehetett egyúttal egylényegű Istennel. Ez azonban félreértelmezi a szöveget. Jézus itt a feltámadása utáni fizikai valóságát bizonyítja a tanítványainak, nem pedig az isteni és emberi természet kapcsolatáról nyilatkozik. A keresztény tanítás szerint Jézus a feltámadás után megőrizte emberi természetét, de ez nem zárja ki, hogy isteni természete is jelen legyen. Jézus feltámadása utáni emberi testét „megdicsőült testként” értelmezik, amely valóságos, de más jellegű, mint korábban.
Khalkedóni zsinat és a hüposztatikus egység A khalkedóni zsinat nem az isteni és emberi természet méretbeli egyenlőségét hirdeti, hanem azt, hogy Jézusban az isteni és emberi természet egymással összekapcsolódik anélkül, hogy összekeveredne vagy megváltozna. Ez a kettős természet elismeri, hogy Jézus valódi emberként szenvedett és halt meg, de mindeközben teljesen Isten maradt, akinek isteni természete sértetlen. A zsinat kinyilvánította, hogy Krisztus egy személy, két természetben – egyfajta egyedülálló módon, amely meghaladja emberi képzeletünket, de nem mond ellent a Szentírásnak.
A khalkedóni zsinat tanítása arról, hogy Krisztus egylényegű az Atyával isteni természetében és egyesül az emberi természetével, nem önkényes döntés vagy spekuláció volt, hanem az apostoli hagyomány és a Szentírás alapos tanulmányozásának eredménye. A Filippi 2:6-7 épp arra utal, hogy Jézus Krisztus, bár Isten formájában létezett, önként lemondott erről a dicsőségről, hogy szolgai formát vegyen fel, vagyis emberré legyen. Ez a szakasz épp azt hangsúlyozza, hogy Krisztus isteni mivoltából fakadóan döntött úgy, hogy megalázza magát az emberek üdvösségéért, anélkül, hogy isteni természetét feladta volna. A szentírási alapja Az az állítás, miszerint nincs bibliai alapja annak, hogy Jézus egylényegű lenne az Atyával, ellentmond a János evangéliumának és más Újszövetségi szövegeknek. János 10:30 („Én és az Atya egy vagyunk”) és János 14:9-10 egyértelműen kinyilvánítja Jézus isteni egységét az Atyával. Ez az egység nem fizikai vagy méretbeli azonosságot jelent, hanem lényegi, természetbeli egységet.
A Filippi 2:6-ban az áll, hogy „Isten formájában” volt, de nem tartotta zsákmánynak az Istennel való egyenlőséget. Ez azt jelenti, hogy Jézus nem akarta kihasználni isteni hatalmát önző módon, hanem önként megalázta magát, hogy az embereket megváltsa. Itt az isteni természet és hatalom Jézus önkéntes alázata által válik nyilvánvalóvá, nem pedig bármiféle fizikai vagy méretbeli azonosság által.
Összegzés: A keresztény tanítás Jézus kettős természetéről szilárd alapokon nyugszik a Szentírásban és az egyházi hagyományban. A khalkedóni zsinat által megfogalmazott hüposztatikus egység nem ellentétes a bibliai kijelentésekkel, hanem azok mélyebb értelmezése. Jézus valódi emberként szenvedett, ugyanakkor isteni természete sértetlen maradt, és halála is az emberi természetben történt. Az isteni természet nem halt meg, de Jézus valódi halála mégis megvalósította a megváltást az emberiség számára.
(197678)
Jézus részt vett a saját feltámadásában
A Szentírás nem csak az Atyának tulajdonítja Jézus feltámasztását, hanem maga Jézus is kijelentette, hogy neki hatalma van életét visszavenni. A János 2:19-21 világosan tanítja, hogy Jézus aktívan részt vett a saját feltámadásában: „Romboljátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem azt." Ahogy a János 2:22-ben olvashatjuk, a tanítványok később ezt a kijelentést Jézus halálból való feltámadására vonatkoztatták. Tehát maga Jézus is részt vett a saját feltámadásában, nem csak passzív "elszenvedője" volt annak.
Jézus isteni hatalma A János 10:17-18 versekben Jézus világosan kijelenti: „...odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.” Ez a kijelentés egyértelműen mutatja, hogy Jézusnak, mint Istennek, isteni hatalma volt arra, hogy önként letegye az életét és vissza is vegye azt. Ez azt jelenti, hogy Jézus aktívan közreműködött a saját feltámadásában.
Jézus és az Atya közötti kapcsolat Bár Jézus a földi szolgálata alatt kijelentette, hogy alárendeli magát az Atyának (János 14:10), ez az alávetettség nem azt jelenti, hogy Jézus ne lett volna isteni természetű. A Szentírás tanítása szerint Jézus teljesen Isten és teljesen ember volt. Az alárendeltség nem azt jelenti, hogy Jézus nem rendelkezett isteni hatalommal, hanem hogy a megtestesülése idején önként vállalta az alávetettséget, hogy beteljesítse az Atya akaratát.
Jézus feltámadása és isteni természete Az a tény, hogy Jézus feltámadt a halálból, nem pusztán azt bizonyítja, hogy Isten hatalma működött benne, hanem azt is, hogy Jézus maga is részt vett ebben a feltámadásban. Jézus kijelenti János 11:25-ben: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Ez a kijelentés nemcsak arra utal, hogy Jézus képes feltámasztani másokat, hanem arra is, hogy Ő maga a feltámadás forrása, az élet Ura. Ez a hatalom csakis isteni természetből fakadhat. A keresztény tanítás szerint Jézus egyszerre teljesen Isten és teljesen ember. A feltámadása ezt a kettős természetet igazolja: emberként valóban meghalt, de isteni természeténél fogva hatalma volt arra, hogy feltámadjon. Ez nem csupán passzív esemény volt, amelyben az Atya cselekedett, hanem Jézus is aktívan közreműködött feltámadásában isteni hatalmán keresztül. Összegzés: A Biblia világosan tanítja, hogy Jézus nem csupán az Atya által, hanem saját isteni hatalmán keresztül is feltámadt a halálból. Jézus feltámadása bizonyítja isteni természetét, ahogyan a Szentírás több helyen is kifejti. Az az állítás, hogy Jézus nem volt képes önmagát feltámasztani, ellentmond a János evangéliumában található tanításoknak.
(197679)
A Szentháromság nem csupán egységes akarat
A Máté 28:19, ahol Jézus azt mondja, hogy a tanítványokat „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” kell megkeresztelni, több mint pusztán három személy egységes akaratára utal. Az a tény, hogy mindhármukat egyetlen kifejezésbe foglalja – „nevében”, nem „neveiben” –, azt sugallja, hogy egy egységről van szó. Ez az egység nem pusztán akarati, hanem ontológiai – azaz lényegi – egységet jelent, ami a Szentháromság tanításának alapja. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három különálló akaratú lény, hanem egy Isten három személyben.
Jézus származása és isteni hatalma: Azzal kapcsolatban, hogy Jézus származása Dávidtól ered, helyes, hogy Jézus Dávid házából származott emberi természete szerint. Azonban Jézus isteni természetére nézve a Szentírás világosan kijelenti, hogy öröktől fogva létezett. János 1:1 ezt így fogalmazza meg: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.” Jézus nem csupán ember volt, hanem az örökkévaló Ige, aki emberré lett. Az isteni természetét nem az Atyától „kapta” feltámadása után, hanem öröktől fogva birtokolta.
Jézus nevének és hatalmának adományozása
Igaz, hogy Jézus a feltámadása után kijelentette, hogy „nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28:18). Azonban ezt nem úgy kell érteni, hogy Jézus isteni hatalmát ekkor kapta volna meg először. Ez a kijelentés az Ő megdicsőülésének és a megváltói küldetésének beteljesedésére utal. A Filippi 2:6-11 világossá teszi, hogy Jézus már a földre jövetele előtt is egyenlő volt Istennel, de „megüresítette magát”, hogy emberré legyen. Feltámadása után emberként is megkapta azt a dicsőséget és hatalmat, amelyet ideiglenesen letett a megváltás művének véghezviteléhez.
Péter kijelentése Jézusról
Az, hogy Péter „férfiúnak” nevezte Jézust (ApCsel 2:22), nem cáfolja Jézus isteni természetét. A Szentírás számos helyen utal arra, hogy Jézus emberi természete mellett is isteni természetű volt. Péter Jézus emberi természete felől beszélt a hallgatóságnak, de ez nem zárja ki, hogy Jézus teljesen Isten is volt. Péter maga is megvallotta Jézus isteni természetét, amikor Jézust „Krisztusnak, az élő Isten Fiának” nevezte (Máté 16:16).
Jézus Úrrá és Krisztussá tétele
Az ApCsel 2:36 kijelentése, miszerint „Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten”, nem azt jelenti, hogy Jézus nem volt korábban is Úr vagy Krisztus. Ez a kijelentés Jézus feltámadása és megdicsőülése utáni teljes jogú Úrrá válására utal, de ez nem zárja ki azt a tényt, hogy Jézus öröktől fogva Isten és Krisztus volt. Az Úrrá és Krisztussá tétel a megváltás művének beteljesedése utáni megdicsőülésre vonatkozik.
Összegzés
A Szentháromság tana az Atya, a Fiú és a Szentlélek ontológiai egységére épül, és nem pusztán egységes akaratot jelent. Jézus isteni természete nem feltámadása után keletkezett, hanem öröktől fogva létezett. Péter kijelentései sem zárják ki Jézus isteni természetét, hanem a feltámadása és megdicsőülése utáni helyzetére utalnak.
hogy a világnem látja többé Őt mint embert, akkor valószínűleg nem hazudott. A világ nem lát többé, de Ti=144000 megláttok. Miért? Azért mert a 144000 abban a létformában támad fel, amint Jézus van, tehát szellemben.
Nem te másoltad be a jelenések 1:7 -ből,hogy minden szem meglátja Őt, még azok is,akik által szegezték?
Nem érzed az ellentmondást azon állításod között, hogy csak a 144 ezer látja majd meg Őt,
és az általad bemásolt jelenések 1:7-ben tett kinyilatkoztatás között? Illetve, hogy a 144 ezernek
az égbe kell majd menni,ahhoz, hogy megláthassák Őt?
Ha az Isten lélek, akkor a 144000 megpecsételt, hogyan lehet testben a mennyekben? "
Nem lélek, hanem Szellem az Isten. Az emberek lelkek és az állatok.
Hogy hogyan lehetne, ha Isten úgy akarná a 144 ezer elpecsételt az Égben.
Nos ebben az esetben egy szempillantás alatt elváltoznának, romolhatatlan testet öltve magukra,
ahogyan arról Pál is említést tett:
51Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.52Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.53Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
Ez fog történni majd azokkal,akiket a Nagy Nyomorúságoz követően az Úr Jézus az angyalai által összegyűjt, hogy magával ragadja őket az égbe.
De a 144 ezret nem viszi fel az Égbe, mert rájuk amikor a Földre visszatért , itt a Földön lesz majd szüksége.
Ezért is őket János a Földön látja és nem az Égben, mint a nagy sokaságot.
Jelenések 14:1És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezeren, akiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.
Látod, ebbéli aggodalmad is felesleges volt. Hisz itt lesznek majd aFöldön a Bárány is, Izrael Istene is.
Együtt mennek majd kiszabadítani Izrael fiait a nemzetek közül.
Ésaiás 52:10Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!11Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok.12Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene!
1Kor 15,40 És vannakmennyei testek és földi testek;de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké."
Nos pontosan ez oknál fogva az embereknek a feltámadásuk után is ember testük lesz, csak olyan,mint Ádám teste volt az engedetlenség bűne előtt, mégpedig romolhatatlan test.
Pál sem azt Irta az 1.Kor. 15:52-ben hogy Istenné lesznek az emberek,hanem csak a földi testük
változik át romlandóból, romolhatatlanná. Ettől még nem lesznek istenek ugye?
Vagy Ádám Isten volt, amikor romolhatatlan volt a teste?
Az az állítás, hogy a Szentháromság tana nem található meg a Bibliában, félrevezető. Noha a „Szentháromság” kifejezés maga nem szerepel a Szentírásban, számos igehely utal arra, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek isteni egységben vannak. Például Máté 28:19, ahol Jézus azt mondja, hogy a tanítványokat „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” kell megkeresztelni. Ez a formula egyértelműen a három isteni személy közötti egységre utal.
Ez egyáltalán nem igaz. Itt e három személy egységes akaratáról lehet szó,semmi másról.
A nevükben rejlik a hatalmuk. Azonban ezt a nevet az Szentszellem Istennel és az Atya Istennel
ellentétben nem a származás jogán szerezte - tudván, hogy az Atya Isten és a Szentszellem,akiről
a Máté 28:19-ben az Úr Jézus beszélt származásuk jogán Istenek,mert mindketten Istenből, az Istenek Atyjából származnak.- ezzel ellentétben az Úr Jézus származását Dávidtól vezeti le a Szentírás. Embertől pedig Isten nem származhat. Ezen az sem változtat, hogy az Úr Jézus megszületéséről és származásáról az égiek már megszületése előtti korokban határoztak.
Az Úr Jézus valóban viseli az Úr és a Khrisztosz neveket, de ezeket nem születése jogán viseli,
mint az Úr Isten , hanem ezeket a neveket az Atya Isten adományozta neki.
János 17:11 Én ezentúl nem vagyok a világon, de ők a világban vannak, én hozzád megyek, Szent Atyám, őrizd meg őket neveddel, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.
A névvel járó hatalmat úgyszintén az Atya Istentől kapta feltámadása után.
Ezt ő maga is kijelentette:
Máté 28:18És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatottminden hatalom mennyen és földön.
Ezt Péter is megerősítette, miután az Úr Jézust férfiúnak és nem Istennek nevezte a hallgatósága előtt:
Ap. Csel. 2:22Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.24Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.29Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.30Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,36Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.
Ez mutatja, hogy az isteni Jézus nem maradt a halálban, hanem feltámadt, ami szintén az isteni természetéből fakadó hatalomra utal."
Nem maga támadott fel, hanem az az Isten, aki Isten formájában halála előtt a testében lakozott
támasztotta Őt fel.
János 14:10Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
Gal.1:1Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, aki feltámasztotta őt a halálból);
Habár egy időre az Isten és az ember Jézus formájukat tekintve azonos méretűek, egyenlőek voltak, de a kettőből soha nem lett egy számbelileg. Az Úr Jézus a János 14:10-ben a testében lakozó Isten
az Atyával szembeni alárendeltségi viszonyát hangsúlyozta.
Ebből következett, hogy az Úr Jézus nem volt képes önmagát feltámasztani. Azt az Atya vitte végbe.
Azon állításod, hogy Jézus feltámadása azt bizonyítja, hogy Isten szánalmas próbálkozás, hisz
egyetlen emberről sem olvassuk a Szentírásban,akit feltámasztottak, hogy ezért istennek kellett lenni,
A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus egyszerre volt teljesen Isten és teljesen ember. Ezt az isteni és emberi természet együttes jelenlétét az egyházatyák a khalkedóni zsinaton (451-ben) rögzítették, de a Szentírás számos helyen utal erre a kettős természetre
Az Isten és az ember úgy volt jelen az Úr Jézus testében,hogy egyik a másikba tartózkodott egy időre, amíg a megváltás végbe nem ment.A Jézus hústestformájában lakozó Atya Isten egy pillanatra sem szűnt meg Isten lenni,ahogy az Isten szellemtest formájában az Úr Jézus nem szűnt meg egy pillanatra sem ember lenni.
Az Isten szellemtestének a formájában lévő, de a maga hústestformáját végig megtartó ember Jézus
soha nem tekintette zsákmánynak azt, hogy az Isten szellemtest formája és az ő hústest formája között méretbeli azonosság van.
Erre utalt Pál apostol,a Filippibeliekhez 2:6-ban.
Fililippibeliekhez 2:6Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,7Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
Itt a magyar egyenlő kifejezés a görög ἴσος(iszosz) kifejezés fordítása.
A görög iszosz kifejezést a Szentírás más helyeken is használja.
Például az Ezékiel 45:11-ben,ahol az efa és a bát egyenlő mértékéte utal:
Ezékiel 45:11Az éfa és a báth egyenlő(iszosz) mértékűek legyenek, úgy hogy a hómernek tizedét fogadja be a báth, és a hómernek tizede legyen az éfa, a hómerhez kell mértéköket igazítani.
Hasonlóan használja Izrael Istene az iszosz kifejezést méret és formaegyenlőség meghatározására a 2.Mózes 26:24-ben:
2.Mózes 26:24Kettősen legyenek alólról kezdve, felül pedig együtt(iszosz) legyenek egy karikába foglalva; ilyen legyen mindkettő; a két szeglet számára legyenek.
Itt két azonos méretű deszka felső végének az eggyé igazítására utalt Izrael Istene.
Szó sincs arról a Szentírásban, hogy az Égből alászálló Isten az Ige és az ember Jézus azon felül, hogy testformájukra és méretükre nézve egyenlőek lettek lényegükben is eggyé váltak volna.
A khalkedóni zsinat-nak (451-ben) egyetlen olyan a Szentírásban rögzített kijelentés sem állhatott
a rendelkezésére, amelyből azt a következtetést lehetett volna levonni, hogy az ember Jézus valaha is egylényegű lett volna (gör. unio hüposztatika) az Atyja mellől alászálló Igével az Istennel.
Maga az Úr Jézus igazolja, hogy ő nem vált egylényegűvé az Istennel -akinek szellem teste van, hisz Szellem - amikor feltámadása után kijelenti:
Lukács 24:39Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!
" Amikor Jézus azt mondta, hogy a világ nem látja többé Őt mint embert, akkor valószínűleg nem hazudott. A világ nem lát többé, de Ti=144000 megláttok."
Érdekes hogy ilyen téren nincs különbség a 144 ezer és Jézus kezének átszegezői között: mindkét csoport látni fogja Jézus eljövetelét. Ez a két csoport le is fedi az emberiség teljességét: juhok es kecskék.
Véletlenül nem reagáltál Józsika hozzászólására a tiéd fölött amiben ezt fejti ki.
A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus egyszerre volt teljesen Isten és teljesen ember. Ezt az isteni és emberi természet együttes jelenlétét az egyházatyák a khalkedóni zsinaton (451-ben) rögzítették, de a Szentírás számos helyen utal erre a kettős természetre. A hüposztatikus egység teológiai fogalma azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban az isteni és az emberi természet egy személyben, a Fiú isteni személyében egyesült. Ez a dogma azt tanítja, hogy Krisztus két természetet — az isteni és az emberit — teljesen birtokolja, anélkül, hogy azok keverednének vagy összeolvadnának, és ezek a természetek egyetlen isteni személyben, az Igében vannak jelen. A kalkedóni zsinat (451) dogmaként mondta ki, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, az isteni és az emberi természet egyetlen személyben egyesült, aki az örök Fiú. Ez az egyesülés lehetővé teszi, hogy Jézus egyszerre cselekedjen isteni és emberi módon, de egyetlen cselekvő alanyként.
Az általad említett érv, miszerint „ha Jézus isteni természetét megőrizte volna, nem halhatott volna meg”, félreérti a keresztény hitet Jézus kettős természetéről.
A kereszténység nem azt tanítja, hogy Jézus emberi teste isteni volt, hanem hogy isteni természetének megtestesülése lehetővé tette, hogy emberként meghaljon, míg isteni természetét megőrizte. A János 1:14 világosan kijelenti: „Az Ige testté lett”. Ez azt jelenti, hogy az örök Ige, aki Isten, emberré lett, nem úgy, hogy feladta isteniségét, hanem hogy felvette az emberi természetet.
2. Jézus halála és feltámadása
Az az érv, miszerint Jézus „nem lehetett Isten, mert meghalt”, figyelmen kívül hagyja, hogy a kereszténységben az isteni természet halhatatlan. Az emberi természetében valóban meghalt, de isteni természetében nem. Ezért is mondta Jézus a Jelenések 1:18-ban: „Én voltam halott, de íme, élek örökké.” Ez mutatja, hogy az isteni Jézus nem maradt a halálban, hanem feltámadt, ami szintén az isteni természetéből fakadó hatalomra utal.
A Zsidókhoz írt levél (10:14) valóban kijelenti, hogy Jézus „egy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket”. Ez az áldozat éppen Jézus kettős természetéből következik: csak egy tökéletes áldozat, aki egyaránt Isten és ember, képes megváltani az emberiséget.
Jézus Krisztusban az isteni természet és az emberi természet egyetlen személyben, a Fiú isteni személyében egyesült, ez az úgynevezett hüposztatikus egység tanítása. Az, hogy Jézus emberi természetet vett magára, nem azt jelenti, hogy elvesztette isteni természetét, hanem azt, hogy két teljes természet egyesült benne: teljesen Isten és teljesen ember. A kalkedóni zsinat ezt dogmaként fogalmazta meg.
A felvetésed szerint "ha Jézus isteni természetét megőrizte volna, nem halhatott volna meg." Ez az érvelés téves alapokon nyugszik, mert figyelmen kívül hagyja Jézus kettős természetének lényegét. A szenvedés és a halál emberi tapasztalatok, és Jézus, mivel teljesen ember volt, teljes mértékben részesült ezekben. Jézus emberi természete valóban szenvedésre és halálra képes volt. Az isteni természet nem szenvedhet és nem halhat meg, de Jézus emberi természete igen. Ezt az emberi természetet teljes egészében magára vette, hogy a világért szenvedjen és meghaljon.
A keresztény hit alapvető tanítása szerint Jézus valóságosan meghalt a kereszten, és harmadnap feltámadt. A halál Jézus emberi természetét érintette, nem az isteni természetét. Az isteni természet örökkévaló és halhatatlan. Jézus Krisztus halála tehát nem azt jelenti, hogy az isteni természet is meghalt volna, hanem hogy a megtestesült Fiú, aki emberi természetet vett magára, testi halált szenvedett.
Az egyház tanítása szerint Jézus szabad akaratból vállalta a szenvedést és a halált. Krisztus nem természeténél fogva volt képtelen a szenvedésre, hanem szabad elhatározásából vállalta azt az emberiség megváltásáért. Az ő isteni természete nem tette őt képtelenné a szenvedésre, hanem éppen az emberi természetén keresztül szenvedett. Ez a szenvedés szükséges volt ahhoz, hogy megváltást szerezzen az emberek számára.
3. Az 1 Timóteus 1:17 és a halhatatlan Isten
Az 1 Timóteus 1:17 valóban kijelenti, hogy Isten halhatatlan, láthatatlan és örökkévaló. Jézus isteni természetében szintén halhatatlan volt. Az emberi természetében való halála pedig nem változtat azon, hogy isteni természetében továbbra is él. Ez nem ellentmondás, hanem a keresztény hit mélyebb része, miszerint Jézus két természetet egyesít magában.
Jézus isteni természetének megőrzése nem zárja ki, hogy emberi természetében szenvedett és meghalt. Az emberi természet fogékony a szenvedésre és a halálra, míg az isteni természet nem. Jézus kettős természete biztosítja, hogy megváltásunk érdekében valóságos emberként szenvedett és halt meg, de isteni természetével továbbra is teljes hatalmat birtokolt.
4. Jézus mint „szolga” és az isteni hatalom
Az Apostolok Cselekedetei 2:36 nem azt állítja, hogy Jézus csak a feltámadása után lett „Úrrá és Krisztussá”, hanem hogy a feltámadás révén ez vált nyilvánvalóvá és hatékonnyá a világ számára. Jézus földi élete során is már rendelkezett isteni hatalommal, ahogy ezt a csodái és tanításai is mutatják. Jézus a János 14:10-ben is kijelenti, hogy az Atya az, aki cselekszik benne – ez nem azt jelenti, hogy Jézus maga nem rendelkezett isteni hatalommal, hanem hogy tökéletes harmóniában és egységben cselekedett az Atyával.
A Szentírás tanítása szerint Jézus a feltámadása után kijelentette: "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön" (Máté 28:18). Ezt a hatalmat az emberi természetében kapta meg. Az isteni természetében mindig is teljes hatalma volt, de emberi természetében a feltámadás után mutatkozott meg teljességében.
5. A Szentháromság és az isteni természet
Az az állítás, hogy a Szentháromság tana nem található meg a Bibliában, félrevezető. Noha a „Szentháromság” kifejezés maga nem szerepel a Szentírásban, számos igehely utal arra, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek isteni egységben vannak. Például Máté 28:19, ahol Jézus azt mondja, hogy a tanítványokat „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” kell megkeresztelni. Ez a formula egyértelműen a három isteni személy közötti egységre utal.
Összefoglalva, Jézus kettős természete, isteni és emberi, az egyik legmélyebb tanítása a keresztény hitnek, és a Szentírás világosan tanítja mindkét természet jelenlétét Jézusban. Az, hogy Jézus emberi természetében meghalt, nem zárja ki isteni természetét, amely halhatatlan és örök.
A Jézus hatalmának kérdése kapcsán tisztáznunk kell, hogy Jézus nem csak a feltámadása után kapott hatalmat, hanem már földi szolgálata alatt is isteni hatalommal rendelkezett. Az általad idézett János 14:10 pontosan ezt mutatja be: "Az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat." Jézus nem csupán emberként működött, hanem az Atya hatalmával és jelenlétével, ami arra utal, hogy Jézusban már a földi életében is megvolt az isteni erő.
Máté 28:18 valóban azt mondja, hogy „nékem adatott minden hatalom mennyen és földön,” de ez nem azt jelenti, hogy Jézus korábban nem rendelkezett isteni hatalommal, hanem azt, hogy most már az emberiség megváltása és feltámadása által teljes mértékben kinyilvánította ezt a hatalmat az emberek számára is. Az apostolok szemtanúi lettek annak, hogy Jézusnak már korábban is volt hatalma, hiszen csodákat tett, bűnöket bocsátott meg, és hatalma volt az ördögök felett is (Márk 2:10, Lukács 4:36).
Az Apostolok Cselekedetei 2:36 pedig nem azt mondja, hogy Jézus ekkor kapta meg az „Úr” és „Krisztus” címet, hanem azt, hogy a feltámadása és mennybemenetele után ez vált nyilvánvalóvá és nyilvánossá az emberek számára.
A Szentháromság tanítása kapcsán a Szentírás számos helyen utal arra, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyenrangúak és egyek az isteni lényegükben. Az általad idézett versekben, például Máté 28:19-ben és 2 Korinthus 13:14-ben, bár nincs expliciten kimondva, hogy „három az egyben”, de a három isteni személy külön említése, és az, hogy mindhárom kapcsolatban áll az üdvösséggel, világosan utal arra, hogy egy isteni lényegről beszélünk, még ha külön személyekként is jelennek meg.
A Szentírás több helyen bemutatja a Szentháromság egységét, például a János 10:30 („Én és az Atya egy vagyunk”) és a János 14:16-17 („és én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad néktek”) is ezt a dinamikát mutatja be.
A bálványimádás kérdése kapcsán a katolikus egyház soha nem tanította, hogy szobrokat vagy képeket imádni kellene. A szobrok és képek tisztelete az emberek segítésére szolgál, hogy emlékezzenek a szentekre és Jézusra, de ezek nem imádat tárgyai. A „tiszteletről” való téves fordításra pedig az eredeti héber szöveg valóban nem azt mondja, hogy „ne tiszteld”, hanem „ne szolgáld”(2 Mózes 20:5). A különbség jelentős, mert Isten valóban megtiltja az imádatot, de nem a szentek tiszteletét, akik Istenre mutatnak.
Az Ószövetség idején is voltak vizuális segédeszközök, például a frigyláda felett lévő kerubok, amelyek nem számítottak bálványoknak, mivel nem imádták őket. A szobrok és képek használata a tisztelet és emlékezés eszközei, nem pedig imádat tárgyai, és a katolikus teológia világosan különbséget tesz a kettő között.
Hab 1,12Avagy nem te vagy-é Uram, öröktől fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted őt, oh Uram, fenyítőül választottad őt, én erősségem!
Jézus, pedig Isten szolgája meghalt:
13 Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, ősapáink Istene megdicsőítette szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő már úgy döntött, hogy szabadon bocsátja.
14 Igen, megtagadtátok a szentet és igazságost, és azt kértétek, hogy egy olyan férfit engedjenek szabadon nektek, aki gyilkolt,
15 az élet főközvetítőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül, és ennek mi tanúi vagyunk.
-
Isten soha nem hal meg, viszont Jézus ezt mondta magáról, hogy halott voltam.
Új világ: Jelenések:1:18
Meghaltam, de nézd, örökkön örökké élek, és nálam vannak a halál és a sír kulcsai.
Károli:
Jel 1,18 És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.
A katolikus egyház nem imád szobrokat vagy képeket. A szobrok és képek tisztelete nem egyenlő az imádással.
A hozzájuk való könyörgés ellenben alapból bálványimádás. Könyörögni élettelen tárgyakhoz
bálványimádást jelent., Képeket szobrokat pedig tisztelni sem szabad.
Meghajolni előttük végképp nem.
Dániel és társai sem hajtottak fejet az állókép előtt.
Már elkészítésük és a templomokba való elhelyezésük si súlyos bűnnek minősül. Erre muatott rá Tertulliánusz,aki a képek készítőit is elítélte, hát még a képeket és a szobrokat.
A tisztelet céljára használt képek és szobrok készítését is elítéli az Isten, hát még azok tiszteletét.
2. Mózes 20: 4 Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! 5 Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem!
A keresztény hit alapvető tanítása, hogy Jézus Krisztus teljesen Isten és teljesen ember. Ez nem azt jelenti, hogy Jézus az emberré válása során elvesztette volna isteni természetét, hanem hogy isteni és emberi természetét egyaránt megőrizte. A János 1:14 egyértelműen kijelenti: „Az Ige testté lett és közöttünk lakozott.” Ez nem csak azt jelenti, hogy Jézus emberré lett, hanem hogy isteni természetét is magával hozta, miközben emberi formában élt közöttünk.
-
Soha nem volt ez alaptanítás az igaz hívőknél, vagyis soha nem volt alap a katolikus tanítás, hogy Jézus Krisztus Isten és ember lett volna egyszerre. Téves tanítás.
Ha az isteni természetét is magával hozta volna, akkor Jézus soha nem halhatott volna meg. De, mivel nem volt az emberfia Isten, ezért meghalhatott.
-
Zsid 10,14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
-Azaz a 144000 megpecsételteket. Jelenések:14:1-5.
-
A katolikus egyház soha nem lehet szent. Sorra esnek ki a szekrényből a csontvázak.
Jelenések:18
---
Jehova Isten=Zsoltárok:83:18-19
1Tim 1,17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan,láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.
-------------------------------------
-
De, Jézus mint ember meghalt és három napig halott volt. Majd a halhatatlan egyedüli bölcs Isten feltámasztotta Őt szellemben.
-
1Kor 15,45 Így is van megírva: Lőn az elsőember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
-
1Kor 15,47 Az elsőember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
-
Jézus feltámadt szellemben, majd megjelent 40 napig testben a tanítványainak, mert a tanítványok különben nem láthatták volna meeg fizikai szemükkel, mert a szellemeknek nincs fizikai teste. (értsd szellemi létforma.)
-
Jn 21,14 Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.
Ef 1,20 A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.
-
1Thess 4,14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.
Szerinted Jézus csak a feltámadása után kapta meg az isteni hatalmat, amikor „Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten” (ApCsel 2:36)."
Nem szerintem, hanem az Úr Jézus is csak a halála és feltámadása után állította, hogy neki adatott minden hatalom Égen és a Földön.Máté 28:19.
Péter csak megerősíti ezt,amikor arról ír, Hogy az Isten tette a megfeszített Jézus Úrrá és Krisztussá.
A hatalmat,mint ember kapta.
Halála előtt a hatalmas tetteket nem Ő,hanem a testével eggyé vált Izrael Istene az Atya vitte véghez.
János 14:10Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
