Henrynkre nem csak a cipő- hanem kazánpucolás is vár, és még reggeli előtt ki kell vasalnia Őlordsága Times-át, mert Őlordsága nem szeret gyűrött újságot olvasni :) ezen kívül az ő feladata gondoskodni a borszeszről a borszeszégőkben amikkel a reggeli tálalóedényeket fent melegen tartják.
Mabel, szegény, valsz még klozetot is pucol, a fürdőszobát biztosan, hiszen Mabel charlady, és Őlordsága azt szereti ha fürdés közben látja a fejét a csapokon, hát ragyogjanak azok a csapok! Reggeli után mosogatás és ebédhez zöldségpucolás (elvégre Mabel nem csak charlady, de scullery maid is egy személyben).
Amíg a toffok a reggelit zabálják (Stokes és 12trees természetesen kiszolgálják őket), addig Ivy felviszi a reggelit Lady Lavnek (ha nem jött le), elugrál a repülő tápiókapuding elől, és mehet bevetni a hálószobákban az ágyakat.
A reggeli után 12trees, Ivy és Stokes leszedik az asztalt, leküldik a cuccot a dumbwaiteren a mosogatáshoz a konyhába, majd Ivy a lányoknak, Stokes Őlordságának, 12trees pedig Teddynek segít az öltözködésben.
Utána 12trees és Ivy az urak és a hölgyek parancsait lesik fent, Stokes lemegy időnként a konyhába, mert esetleg betoppan Mr Pearson a Teetgen cégtől és hozza a heti elszámolást.
11 óra körül a toffok elhúznak hazulról vagy eltűnnek a szalonban vagy a dolgozószobában. A személyzet teljes létszámban ilyenkor tartja a délelőtti teaszünetet a konyhában, természetesen Wilson kapitánnyal együtt.
Közben és utána Mrs Lipton nekiáll az ebéd előkészítésének és főzésének és egészen biztosan talál eközben munkát Henrynek és Ivynak, hiszen "Devil finds work for idle hands", mindig ezt mondja :)
Ebédhez teríteni is kell, ez Ivy, Henry és esetleg 12trees munkája, a terítő kigöngyölésétől (megfigyeltétek, nem ám összehajtogatva tárolják a terítőt, és élekkel rondítva rakják fel, hanem feltekerik egy petrencerúdra, hogy mindig sima legyen), egészen az evőeszközök és edények gondos elhelyezéséig (a kistányér nem kis dolog és az eszcájg vége sem lehet másfél meg 2 hüvelyknyire az asztal szélétől, mit szólna az Earl?).
Tálalás és felszolgálás, ezt ismerjük: lent Mrs Lipton, Henry és Mabel pakol a liftbe, Henry húzza fel, 12trees pakolja ki, Stokes, 12trees és Ivy felszolgál. Az italokat általában Stokes tölti, a húst 12trees, a zöldségeket Ivy.
-- ide egyszer majd be kellene tenni a Meldrum-ház menüit :)
Ebéd végén hozzák a sajtot ("Ah, a Stilton!"), aztán asztalbontás: ha vendégek id vannak, akkor a hölgyek átvonulnak a szalonba, az urak még maradnak, elszívnak egy szivart (ez a téma is megérne egy misét) és isznak egy jó pohár konyakot, majd csatlakoznak a hölgyekhez a szalonban és Stokes, Ivy és 12trees ott szervírozza nekik a kávét.
Na most tök éhes lettem, uzsonnázok egyet, de addig is lehet folytatni! :)
el is kezdeném, bár nem biztos, hogy pontos vagyok
6-kor ébresztő van a servants-nak, kivéve Stokes, ő nem kel fel 7:30 előtt, mint tudjuk Mabel 6:30-kor érkezik, kitakarítja a kandallót és felmossa a padlót, 8:30 előtt végeznie kell, különben meglátják, legrosszabb esetben lepedőt tart maga elé és a falhoz simul :) Henry a cipőket pucolja reggel 7-kor Ivy felszolgálja a reggeli teát 9-kor reggeli
Na, én is utánanéztem valaminek végre...bár nem olvastam vissza a fórumot, remélem nem írom le mégegyszer.... :)
A találkozás a munkásokkal című rész végén Charles (püspök-érsek :D) Poppy harmónium kíséretével énekel egy dalt:
...So I hauled her into bed and covered up her head Just to keep her from the foggy foggy dew.
So, I am a bachelor, I live with my son and we work at the weaver's trade. And every every time that I look into his eyes He reminds me of that fair young maid. He reminds me of the summertime And of the winter, too, And of the many, many times that I held her in my arms Just to save her from the foggy, foggy, dew.
Ez egy részlete a "Foggy dew" című balladának. Több változata létezik, eredetileg egy angol dal, amit 1815-ben hozták nyilvánosságra. A legnépszerűbb változata arról szól, hogy egy agglegény rábeszéli a fiatal cselédlányt, hogy maradjon ott éjszakára, hogy megvédje ettől a csípős, ködös időtől (erre valahogy nem találok jobb szót, eredetileg a dal címe : Foggy foggy dew). Ez végül azt eredményezi, hogy a lány terhes lesz. Miután életet ad a gyerekének vagy meghal vagy elhagyja őket (gondolom ez a változatoktól függ, hogy milyen szöveggel éneklik). Az úr egyedül neveli fel házasságon kívüli gyermekét, és nem házasodik meg, így agglegény marad a dal végéig.
A vicces az, amikor az érsek a cselédlányról énekel, és közben Teddy-t mutatják, aki elég érdekesen néz, és kissé zavarban van. :)
Igen, az profi, bár én most sem tudom hogy tényleg Yvonne Marsh süvöltötte-e el személyesen vagy pedig csak tátogott egy operafelvételre :))
A dalmát királyi vonalat is nyomoztam, de ez fiktív. Dalmácia mint királyság sose létezett. A középkorban volt ott Horvát Királyság, Ragúzai Köztársaság, velencei uralom, mindenféle más is, de dalmát királyság nem.
Így csak az osztrák birodalomba betagozódása után nevezték el hivatalosan, de ez papírnév, valójában tartomány volt, az élén pedig nem királyok, hanem kormányzók álltak 1815-től 1918-ig.
1918-ban viszont létrejött a Jugoszláv Királyság, Dalmácia pedig több darabban annak lett közigazgatási része. A jugoszláv trónon pedig a Karagyorgyevicsek uralkodtak, de ők se sokáig szegények.
A fentiek miatt Dalmáciának detronizált és Londonba menekült, levitézlett uralkodócsaládja sem létezhetett, és még ha léteztek volna, valószínűleg akkor sem így beszélték volna :) az addigra már sajnálatos módon kihalt, érdekes dalmát nyelvet.
A nyelvek legszomorúbb pusztulása, ha kiirtják a legutolsó beszélőit is. Emlékül jegyezzük fel a legutolsó dalmát nyelvű ember nevét: Tuone Udaina dalmát borbély 1898. június 10-én egy anarchista bombamerénylet áldozata lett. A nyelvtudomány szerencséjére azonban előtte 1 évvel felkereste őt egy isztriai származású nyelvtudós, bizonyos Matteo Giulio Bartoli, aki az idős borbélymesternél folytatott anyaggyűjtése eredményeként nem csak dalmát szövegeket jegyzett le, hanem mintegy 2800 szavas szótárat is összeállított, és a nyelv hangtani és nyelvtani alapjait is megmentette az utókornak.
Ha valakit érdekelne, milyen lehetett a dalmát nyelv, érdekességnek itt a Miatyánk, dalmátul:
Ha már zene - Madge Cartwright egyetlen szimpatikus jelenése, amikor a dalmát királyi párnak (s persze a többi vendégnek) énekli Delila csókáriáját. (Műveltségem kikezdhetetlen - főleg, hogy értettem az énekből a Sámsont, s belehallgattam youtube-on a wiki által ismertebbnek tartott részekbe :-) Persze Kalász Mária szebben énekli :-) (gyk. Maria Callas)
de ez nem személynév, hanem a gramofoncég logojára utal amiben egy kiskutya figyeli a nagy tölcsért és abban az időben minden lakásban lógott egy másolata :)
Hát igen, egypár tulajdonnév eltorzult a fordítás során, pl: Reith Rice lett, Bonar Law és H.H.Asquith neve is eltorzult kissé (őket dobálta étellel Lavender szüfrazsett korában)
Uborka (uborkés szendvics) szezon van, ezért jobb híján a nótás sorozatot folytatjuk:
A "Fair Shares" ("A részvények", 1x05) c. részben Teddy és Őlordsága beszélgetnek a szalonban. George azt mondja, nincs bizonyíték a házasságtörésre, mire Teddy gúnyolódni kezd, hogy miféle bizonyíték kellene, talán egy lemezfelvétel?
Foti kollégától a magyar szöveg:
Teddy: Milyen bizonyítékot akarnak? Egy His Masterboys felvételt? Hangfelvételt a vendégszobából? George és Agatha duettje: (énekel) "Nem adlak másnak, ha kell, harcolok érted ..."
Az idézett dalrészlet az eredetiben, Teddytől:
"Pale hands I love / Beneath the belly ..."
Teddy ugyan összehebegi a végét, de az első sor elég egy kis keresgéléshez, és aki keres, az talál, mindig ezt mondom :)
Az úgy volt, hogy a 19. század vége felé egy Adela Florence Nicolson nevű, Indiában élő brit írónő (aki Laurence Hope álnéven alkotott), írt egy verset, "Kashmiri Song" ("Kasmíri dal") címmel. Ez 1901-ben jelent meg a "Garden of Kama" című verseskötetében.
A rákövetkező évben egy szintén Indiában élő brit zeneszerzőnő, Amy Woodforde-Finden megzenésítette a Kasmíri dalt. A szerzeményt több előadó is felkapta, a brit szalonokban is sokszor felhangzott (Teddy is a szalonban kornyikálja!). Népszerűségét egészen a 2. világháborúig megőrizte, ezért hőseink korában is teljesen autentikus.
Érdekessége még a dalnak, hogy ez volt egyike a neves amerikai színész, Rudolph Valentino után fennmaradt két dalfelvételnek. Valentino pedig 1926-ban hunyt el, szerintem a Milord epizódzáró dalszövege is róla emlékezik meg ("... Poor Valentino's passed away / How sad, Milord").
Valention emlékére is, itt a dal 1923-as felvétele az ő előadásában, korabeli fotóival:
Igen, pontosan erre voltam kíváncsi, a válasz pedig nem hagy kívánnivalót maga után (mert biztos rákérdeztem volna, miért azt mondja). Nagyon köszönöm. Két kedvenc epizódom ez a piknikes és a cselédbálos. Talán, mert mindkettőben jó Mabelnek :-) A piknikesben a csúcs Henry, ahogy a himnuszban "instrumentálisan" kitölti a szünetet... Ezt sokszor visszahallgattam :-)
De gonosznak tetszik lenni :) szegény Mrs Wilson a templomban is alig bírja ki amikor a püspök direkt mindenféle a tengerbe harsogva ömlő folyamokról, zubogva áradó patakokról beszél.
Viszont vesekő bántalmakra és egyéb más urológiai problémákra a kornak megfelelő, hathatós megoldást jelenthetett. Mrs. Lipton mesélhetne erről... :)))
Milyen gyártmányú kisbusszal indult egy napra a szabadba 'a Ház', és egyáltalán hol állt az 1920-as évek második felében a 'birodalmi autóbuszipar'? :))
