...akkor ún. háttérzenének elsőrangú...
Én meg azt vettem észre, hogy az olyan zene az igazán mélyen megfogó, amelyre csak lassan figyelsz fel, hogy milyen jó is valójában...Ezt hivják nőben úgy, hogy klasszikus szépség/semmi rendkivüli, feltünő, mégis, elemezve hibátlanul tökéletes/.
Herbie Mann: Memphis Underground /nekem nagyon.../
Ha már Paco de Lucia, akkor legyen meg a hangulat. Bár én jobb szeretek semmit se csinálni mellette (se).
http://stage.vitaminic.co.uk/main/delucia_and_fosforito/
fogalmam sincs. valami simfoni de la morto (amennyire spanyolul értek:), nagyzenekar, jó reggel ez a halálhangulat, a zongora szélső 6 billentyűje kiséri a még mélyebb hangzású, félelemkeltésre szakosodott futamokat, néha valami szitárszerű hangszer magas hangokkal úgy lép be, hogy reszkető kézzel matatok valami nyugtató után. egyébként a:
http://www.beethovenfm.cl/ chilei csatornán rémisztgetik a világot (náluk reggel 6 óra lehet?).
(elfelejtettem, vagy nem jelenik meg a realplayeren, hogy miféle darab ez, és milyen zenekar játsza stb. hová a fenébe kell kattintsak, nem tudja valaki?)
Jimből a Morrisont kedvelem.....ha van grépfrútleved, gyühet a sétáló is. De nekem van nyolcéves szilvapálinkám! Ferenczi is kapott belőle szülinapjára.
Attól függ, hogy mik a szándékaim...
Lehet, hogy univerzális inditó-serkentő-csillapitó? Akkor olyan, mint a sósborszesz, meg a diliflepni:
Mindenre jó!
"a Ravel-Boleró meg dugásra való "
Tán nyugtatásra is. Az a ritmus, amit 18 (?) perc alatt nyomat, annyira rendezi az elmét, hogy szerintem minden esetben lenyugtatna.
"Moby: 18.
Maga az ember is szimpatikus,"
Nekem az mindegy... a zenéjét én is kedvelem, és tényleg felismerni, mivelhogy ő maga csinálja, nem pedig producer, feltételezem.
Még egy eszembe jutott, ez kissé más műfaj.
Andrew W.K.: I get wet.
Mikor először hallottam, fetrengtem a röhögéstől. A előadó egy nagydarab ápolatlan fickó, egy marha erős hanggal.A legócskább metálkliséket marhajó gitárriffekkel ötvözi, és marha dallamos az egész, úgy ahogy van. Magyarban ez olyan lenne, mintha a TNT dalait a Tankcsapda adná elő.
Szerintem poénnak szánta, nem egy Mambo Kurt/Uhrin Benedek jelenséggel állunk szemben, ez az ember tudja, hogy mit csinál. Bulira ideális hangulatfokozó!
Skinny :Taller
Háát.. ez valami bekategorizálhatatlan. Mo-on a kutya nem ismeri őket. Talán a zenei alapot az első Morcheebáéhoz hasonlítanám, csak itt egy fickó énekel. De kellemes hallgatnivaló.
Moby: 18.
Maga az ember is szimpatikus, végre valaki, aki nem azzal tud érvényesülni, hogy pölö :
A. éppen Britney Spears-szel jár,
B. új tetoválást csináltatott, esetleg
C. nagyon szép a nyelvpiercingje.
Amúgy a zenéről: azon kevesek közé tartozik, akinek a szerzeményeit a számodra ismeretlen zenék közül is felismered.
Nem tuc-tuc stílusú, de nem is csak neki tetszik.
Szoktam 'melankolizálni' a Dire Straitsra is pl. So far away, You and your friend, Why worry...
A J.-M. Jarre is nálam azért nyerő, mert mintha kitágitaná a horizontomat/szemhatáromat, hogy mekkkközelitő leirást adjak a lelki-állapotfelmérésemről.
A Ravel-Boleró meg dugásra való lásd a 'Ten' c. filmet Bo Derekkel. /Snassz-sznob film.szvsz./
Evvel csak egyetérteni tudok, sőt én is akartam írni.
Nálam is különböző zenék vannak, mindenfajta "célra" és helyzetre. Jean-Michel Jarre nem olyan rossz, nekem is van. Bár ha nyugalomról van szó, egyes klasszikusok még jobbak.
A többi zene általában felvillanyozásra van (bennem). Bár még sok másra is, emlékezésre... stb
