" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Meglepően darabos a kivi a rettenetes nyári aszály dacára. Nagy érdeme van ebben a tökéletes beárnyékoltságnak. A gyümölcsök színe is szép, napégéstől mentes. Nagy szó ez az idei évben!
Az ebben az évszakban szedett dugványnak való anyagból értelemszerűen csak úgy lehetséges a szaporítás, ha télen van lehetőséged üvegházi körülményeket teremteni a hajtatáshoz/gyökereztetéshez. Egyszerűbb lenne tavasszal szabadföldi dugványozással, vagy akár edényben, természetes környezeti körülmények mellett.
Új vagyok itt, és bőséges a hozzászólás, úgyhogy csak az első és utolsó 1000-et tudtam (eddig) elolvasni. Csak hobbiból kertészkedem, fügém több, mint 10 éve van. Többször elfagyott, télire próbáltam takarni. Nagyon finom amikor beérik, hogy milyen fajta nem tudom, egy kollégámtól kaptam. A csepel-szigeten lakok, Ráckevén - de nem benn a városban, hanem inkább tanyajellegű részen. A környék teljesen sík, az októberi fagy levitte a levelek zömét, az alsó részen maradt meg. Még most is éreget (kis jóindulattal).
Arra gondoltam, hogy megpróbálkoznék a kivivel, ha szerintetek van rá esélyem itt. Találtam a DMkert kínálatában kivit, mennyire megbízható tőlük rendelni, vagy van-e jobb lehetőség. Helyem van rá a kertben, bár csak napos.
Kezdő hobbikertész vagyok. Már régóta szeretnék néhány fügét a kiskertembe. Azt olvastam hogy az évnek ebben az időszakában is lehet dugványozni, szaporítani. Ha valaki tudna segíteni és küldene akár több fajtából is vesszöket, természetesen kifizetném.
A módszer pergetés döglött kishallal. A képen a csuka beugrott egy vízinövény alá, a hossztengelyén felfűzött csalihal pedig a drótelőkén keresztül felcsúszott a zsinórra.
Ha már így belekezdtem, elmesélek egy néhány nappal ezelőtti csukasztorit. A mai horgásztársam megakasztott egy csukát, amelyik belekeverte a zsinórt egy víz alatti fa ágaiba. A kiemeléssel próbálkozó horgásztárs elszakította a zsinórt a bot és az ág között. A víz alól azonban továbbra is örvények jöttek fel abban a zónában, ahol a csukának lennie kellett. A horgász egy hosszú karóval sikeresen kiemelte a víz alatti ágat, amelyre a csuka úgy felkötötte magát, hogy végül mégis kifoghatóvá vált, immár orsó és bot nélkül.
Emlékeztetni szeretnélek Benneteket, hogy nem csak kivi- és káki-, de csukaszezon is van!
Egy ma késő délutáni csukázás eredményeként az egyik horgász barátommal ketten 7 db megakasztott, részben elveszített, részben visszadobott csukából 2+1, azaz összesen 3 db kétkilós körüli példány lett a zsákmány.
Ezt a kákit az elmúlt években többször is bemutattam. A Tornyiszentmiklós-Lendva útvonal mentén településnek lényegében nem minősíthető házak sorában, azok egyikének udvarában van a dombvonulat tövében. Soha semmilyen fagykárt nem szenvedett semelyik év semmilyen szakában. Egyetlen hibája, hogy rendszeresen "metszik". Ez azt jelenti, hogy minden tavasszal egy sövénynyírás jellegű ágkurtítást kap. Ez azt vonja maga után, hogy a koronája egyre inkább elbokrosodik. Ma a ház előtt haladván láttam, hogy a tulajdonosok éppen az udvaron vannak. Mivel az udvarban egy állandóan csúnyán agyonkurtított vesszőjű kivilugas is van, úgy döntöttem, megállok. Bemutatkoztam és elmondtam, hogy gyakran megyek el a házuk előtt és éveken keresztül sajnálattal tapasztalom, hogy a kivit helytelenül metszik. Tulajdonképpen levágják róla a termés javát. Szerencsére a jótanácsot megfelelően (hálálkodva) fogadták és megköszönték, miután elmagyaráztam a helyes metszés elvét. Képeket szándékosan nem csináltam róla, ne érezzék úgy, hogy valahol rossz példaként akarnám prezentálni a "művüket". A kákit csak szőr mentén kritizáltam ezek után, megjegyezve, hogy a túlzottan erős metszés nagy vegetációt hív elő, mihelyt a növény vízhez/tápanyaghoz jut, ez pedig a kákinál gyümölcshulláshoz is vezet. Másrészt regeteg olyan késői vesszőt eredményez, amelyek nem biztos, hogy kellően be tudnak fásodni. Nagyon bólogattak, amikor a gyümölcshullásról beszéltem, megerősítve, hogy a hosszú szárazság utáni első esők alkalmával rengeteg termés lehullott, a fa pedig bolondul hajtani kezdett.
Érdekes, hogy a nagy magyar fagyok után a lendvai körzetben semmilyen fekvésben sem tapasztalható a növényeken a fagy legkisebb nyoma sem. A település legmélyebb fekvésében lévő legszélső ház kertjében a legkényesebb lágyszárúak is mind épek.
A gyümölcsök bár nagyon finomak, ez a magonc asiminám ezt a gyümölcsméretet hozza. Persze lehet, hogy még fiatal a fa, de 200-400 grammos átlagot azért a jövőben is elég nehezen tudok elképzelni ettől a fától. Ráadásul a származási helyén a szülei mind nagy gyümölcsöt teremnek. Véleményem szerint a többi gyümölcsfához hasonlóan a pawpaw is ismert fajtával való átoltással hozza biztosan az elvárhatót.
A mai napon, azaz egy héttel a bezacskózás után negyedikes gimnazista leányunokám által elfogyasztatott az idei év első utóérlelést igénylő (Tipo) kákija. (Az O'Goshot már egy ideje eszzük.) Az ő véleménye megbízható, mivel profi kákifogyasztó. Kisgyerekként kezdte és minden őszi/téli időszakban kúraszerűen fogyasztja, tehát ért hozzá.
Véleménye szerint kifogástalan volt.
Egy utolsó optikai próba az áttetszősség ellenőrzésére:
