E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
12 Hat napon át végezd munkádat, a hetedik napon szünetelj, hogy ökröd és szamarad is pihenjen, s hogy szolgálód fia és az idegen is felüdüljön.
Eredetileg szombat volt a vasárnap .
A keresztény hagyományok tekintetében a vasárnap az Úr napja, amely a bibliai teremtés befejeztével magától a Teremtőtől nyerte ezt a rangját, aki megáldotta és megszentelte a hetedik napot, ami viszont akkor még a szombat volt, és mindez a kereszténység kialakulása előtt történt.
Nekem, Teremtő és Jézus a példaképem .
Ezt neked küldöm.
2021. 1.27. óra. de. 6. Sirák fia könyve: 1 fejezet: 1-30 v, (1-12, 14-16, 20-21, 26-28,)
8 Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol:
9 az Úr! Ő teremtette meg, látta, számba vette és kiárasztotta minden műveire.
10 Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik.
Ha vasárnapot ünneplő egyházak nézeteit veszed alapul, akkor érthető a vélekedésed. De úgy látom, hogy tévedsz, amikor azt állítod, hogy "a szombat nem a teremtés óta volt ismert... A Biblia más könyveiből is látjuk, hogy Mózes előtt nem tartották a szombatot". Szerintem nem lehet bizonyítani a Bibliából, hogy a zsidók előtt nem volt szombattartás, de azt sem, hogy volt. Ahogy én látom, a Biblia nem nyilatkozik róla, ezért nem tudsz ilyen igéket találni.
Az pedig, hogy a hatalmukat görcsösen markoló egyházaknak éppen mi a saját értelmezése, már nem ide tartozik. Hiszen - amennyire tudom - ez a topik felekezet mentesen szólna a Bibliáról. A Biblia pedig azt mondja, hogy Isten már a teremtéskor megszentelte a szombatot "mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától" (Mózes I. Könyve 2. fejezet 3. vers). Tehát nem később, hanem még a teremtéskor. Azóta szent a szombat a Biblia szerint.
Köszönöm a bibliai idézeteket, de a több oldalas olvasnivalóból csak 3 vers foglalkozott a szombattal. Ezek a versek pedig nem azt írják le, hogy Mózes előtt nem tartotta senki a szombatot.
Lehet, hogy félreértettél, de én nem a zsidók szombattartási törvényére kérdeztem rá. A kérdés továbbra is az, hogy mely bibliai részekben van ez leírva: "a szombat nem a teremtés óta volt ismert... A Biblia más könyveiből is látjuk, hogy Mózes előtt nem tartották a szombatot".
28Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen.
31De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.
Írod, hogy "A Biblia más könyveiből is látjuk, hogy Mózes előtt nem tartották a szombatot".
Mózes I. Könyve 2. felyezet 1-3. vers "És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten."
Isten a Biblia szerint meg is áldotta, és meg is szentelte a szombati napot már a teremtéskor. Nem Mózes születése után, hanem a teremtéskor. Az emberek erről nem tudtak semmit? Isten ezt titokban tartotta addig, amíg a zsidó nép meg nem született? Kérlek segíts megtalálni, hogy ez hol van leírva a Bibliában.
A szombat törvénye. 1 Mózes összegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét, és így szólt hozzájuk: „Az Úr meghagyta, hogy ezt tegyük: 2 hat napon át dolgozhatunk, a hetedik nap azonban legyen szent, legyen ünnepnap, a teljes nyugalom napja, legyen az Úrnak szentelve. Aki ezen a napon dolgozik, halállal kell büntetni. 3 Szombaton nem gyújthattok tüzet lakástokban. ”
Itt egyértelműen kifejeződik, hogy a szombatot Isten a népével, Izráellel kötött szövetség jeleként adta.
Ebből az igéből látható, hogy a szombat nem a teremtés óta volt ismert, hanem Isten a törvényadáskor adta Izráelnek. A Biblia más könyveiből is látjuk, hogy Mózes előtt nem tartották a szombatot.A szombat parancsának célja mindenekelőtt az volt, hogy Isten népe a hétnapos hétnek egy napját teljesen Neki szentelje.
A versekből, hogy a szombat emlékeztetés volt az Egyiptomból való kivonulásra. Az ízráelítáknak pihenőnapot kellett biztosítaniuk szolgáik számára is. Emlékezniük kellett arra, hogy egykor ők is szolgák voltak, ezért igazságosan kell bánniuk szolgáikkal.
Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. (János 5:17)
4 M .Számok könyve 12: fejezet: 1-16, v (1-6, 8-10, 12, 14, 16,versek)
Hacerot – Mirjam és Áron panasza.
1 Akkor Mirjam és Áron Mózes ellen fordultak a kusita asszony miatt, akit elvett; egy kusita nőt vett el (feleségül). 2 Ilyeneket mondogattak: „Vajon csak Mózessel beszélt az Úr? Velünk talán nem beszélt?” Az Úr hallotta. 3 Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön.
Az Úr válasza.
4 Az Úr egyszer csak így szólt Mózeshez, Áronhoz és Mirjamhoz: „Menjetek mind a hárman a megnyilatkozás sátorához!” Tehát odamentek mind a hárman. 5 Az Úr akkor alászállt a felhőoszlopban, a sátor bejáratához lépett és szólította Áront és Mirjamot. Ezek ketten előléptek. 6 Az Úr így szólt: „Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá. 7 De nem így (teszek) szolgámmal, Mózessel. Ő mindenütt otthonos házamban. 8 Vele szemtől szembe beszélek, nem pedig rejtélyesen. Igen, ő láthatja az Urat a maga valóságában. Hát hogy mertetek mégis szolgám, Mózes ellen szóbeszédet kezdeni?” 9 S az Úr haragja fölgerjedt ellenük. Amikor elment, 10 s a felhő eltűnt a sátor felől, lám, Mirjamot, mint a hó, ellepte a lepra. Amikor Áron Mirjamhoz fordult, lám, az (már) leprás volt.
Áron és Mózes közbenjár.
11 Akkor Áron így szólt Mózeshez: „Kérlek, uram, ne büntess azért a bűnért, amit esztelenségünkben elkövettünk. 12 Ne legyen olyan, mint a halott újszülött, amelynek teste félig elenyészik, mire elhagyja anyja méhét!” 13 Mózes az Úrhoz kiáltott: „Kérlek, Istenem, add vissza az egészségét!” 14 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: „Ha az apja köpte volna szembe, vajon nem kellene-e magát hét napig szégyellnie? Hét napig ki kell zárni a táborból, aztán ismét be lehet fogadni.” 15 Mirjamot tehát hét napra kiközösítették a táborból. De a nép addig nem vonult tovább, míg újra vissza nem fogadták. 16 Azután tovább vonult a nép Hacerotból és Paran pusztájában táborozott.
Az ünnepek megszentelése. 1 Az Úr így szólt Mózeshez:
A) A szombat. 2 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: (Az Úr ünnepei, amelyeket szent ünnepi összejövetellel kell megülnötök.) Ezek az én ünnepnapjaim: 3 Hat napig kell dolgozni, a hetedik nap legyen a teljes nyugalom napja, a szent összejövetel napja, akkor semmiféle munkát ne végezzetek. Bárhol laktok is, ez az Úr nyugalmának napja.
B) A húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe. 4 Ezek az Úr ünnepei, a szent összejövetelek, amelyekre meghatározott időben el kell hívnotok Izrael fiait. 5 Az első hónap tizennegyedik napján estefelé van az Úr húsvétja, 6 a hónap tizenötödik napján pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úr tiszteletére. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek. 7 Az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, és ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.
C) Az első kéve. 8 Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A hetedik nap is a szent összejövetel napja, ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.”>>>
A házasélet.1 Az Úr azt mondta Mózesnek: 2 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!5 Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat; aki megtartja őket, élni fog. Én vagyok az Úr. 6 Senki ne közeledjék vérrokonához, hogy feltárja meztelenségét. Én vagyok az Úr.
8 Ne fedd föl apád feleségének meztelenségét, mivel az magának apádnak a meztelensége. 9 Ne fedd föl nővéred meztelenségét, akár apádnak a lánya, akár anyádnak a lánya. Akár otthon született, akár házon kívül, ne fedd föl meztelenségét. 10 Ne fedd föl fiad lányának, sem lányod lányának a meztelenségét, mivel az ő meztelenségük a te meztelenséged. 11 Ne fedd föl apád felesége lányának meztelenségét, aki apádtól származik. A nővéred, azért hát ne fedd föl meztelenségét.>>>
Ezékiel könyve: 47 : fejezet: 1-23, v (1-2, 4-11, 14-15,versek)
A templomból fakadó forrás.1 Visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. 2 Kivitt azután az északi kapun és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon.
4 Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz a veséig ért. 5 Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. 6 Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, emberfia? És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához. 7 Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. 8 Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. 9 Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. 10 Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. 11 Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak.
Jeremiás könyve : 36 fejezet: 1-32, v (1, 3-7, 9-12, 14, 16-19, 21, 25, 27, 29, verse)
IV. JEREMIÁS SZENVEDÉSEI
A könyvtekercs (605–604-ből).1 Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
3 Ha Júda háza meghallja azt a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán megtér ki-ki a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat és vétkeiket. 4 Jeremiás ezért magához hívatta Nerija fiát, Bárukot, aki aztán Jeremiás diktálására mind leírta a könyvtekercsre azokat a szavakat, amelyeket az Úr a prófétához intézett. 4 Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 5. esztendejében, a kilencedik hónapban történt, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és mindazoknak, akik Júda városaiból jöttek fel Jeruzsálembe. 5 Akkor Jeremiás megparancsolta Báruknak: „Én börtönben vagyok, nincs rá lehetőségem, hogy elmenjek az Úr templomába, 6 azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsből az Úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel őket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel őket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból. 7 Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, és megtér ki-ki a maga gonosz útjáról; mert nagy az a harag és méltatlankodás, amellyel az Úr megfenyegette ezt a népet.”
Teremtés könyve 50. fejezet: 1-26, v (1, 5-11, 14-18, 20, 23, 26, versek)
Jákob temetése. 1 József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta.
5 Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: »Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem.« Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek.” 6 A fáraó ezt válaszolta: „Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett.”
Mit akarsz ezzel KONKRÉTAN mondani nagyságos asszony ?
Nincs semmi mondani valóm.
Csak Jeftével, meg a 1333. s.t.b beszélgettem. Fel gyorsult az idő ebben az évben , ha a dátumot nézem, egy hónap eltérés. Japánban már virágzik a cseresznyefa. Kezd gyorsulni a kerék.
1 Akit sokszor intenek, mégis önfejű marad, rögtön összetörik és nincsen menekvése. 2 Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép.
4 A király a törvénnyel építi országát, de ha túl sok adót kíván, tönkreteszi.
6 A gonosz ember lépte alatt csapda lapul, az igaz ember megy és örül.
8 Az izgatók zendülésbe viszik a várost, a bölcsek lecsitítják a haragot. 9 Amikor bölcs ember esztelennel vitáz, akkor ez dühöng, nevet és nincsen nyugta.
11 A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja.
A Peorral kötött szövetség megszegése és az igaz bölcsesség.
1 És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. 2 Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek.
4 Ti ellenben, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mind a mai napig életben vagytok. 5 Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. 6 Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: „Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!” 7 Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk? 8 És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?
1 Kor. 15.19:Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Ésa. 26.19:Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
Jer. 12.15:És azután, ha majd kigyomlálom őket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom őket, kit-kit az ő örökségébe, és kit-kit az ő földére.
1 Sám. 2.6:Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz.
Ezék. 37.12-14:Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre...
Malak. 4.5:Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
Mát. 17.12-13:De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szól nékik.
A gonoszok szerencséje 1 Biztos, hogy neked lesz igazad, Uram, ha perelni kezdek veled. Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet: Miért szerencsések a gonoszok, s miért élveznek békét a hűtlenek? 2 Elülteted őket, s ők gyökeret vernek, felnőnek és gyümölcsöt hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de távol a szívüktől. 3 Engem pedig ismersz, Uram, és belém látsz. Próbára teheted a szívem, hisz a kezedben van. Válogasd ki őket, mint az áldozatra szánt juhokat, és tartsd meg őket az öldöklés napjára!
5 Ha gyalogosokkal futva elfáradsz, hogyan versenyezhetsz majd a lovakkal?
Az Úr panasza elpusztított birtoka miatt 7 Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről. Ellenségei kezére juttattam, amit egykor annyira szerettem.
9 Vajon szép tollazatú madár az én örökségem, hogy a madarak mindenfelől köré gyülekeznek? Rajta! Gyűljetek össze ti is mind, vadállatok, gyertek, hogy felfaljátok! 10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, és taposta osztályrészemet. Kietlen pusztasággá tették gyönyörű birtokomat. 11 Gyászba borították, feldúlták; összetiporva hever színem előtt. Teljesen elpusztult az egész ország, és nincs, aki bánkódnék miatta. 12 A puszta minden kopár dombja felől pusztítók érkeztek; [mert az Úr kardja emésztő kard]. Az ország egyik szélétől a másikig nincs békessége egyetlen élőnek sem. 13 Ha búzát vetnek, tövist aratnak; fáradnak, mégsem boldogulnak. Szégyent vallanak aratáskor az Úr rettenetes haragja miatt.
Jeremiás könyve : 37: fejezet: 1-21. v (1, 3-12, 14-16, 19,versek)
Cidkija megkérdezi Jeremiást az 588. évi ostrom idején.
1 Konjah, Jojakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király. Nebukadnezár, Babilon királya tette meg Júda országának királyává.
3 Cidkija elküldte Juchalt, Selemja fiát és Cefanja papot, Maaszeja fiát Jeremiás prófétához, ezzel az üzenettel: „Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!” 4 Jeremiás ekkor még szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe.5 Közben a fáraó serege közeledett Egyiptomból; amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeusok ennek hírét vették, elvonultak Jeruzsálem alól. 6 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: 7 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba. 8 És visszatérnek a káldeusok is, hogy megtámadják ezt a várost; el is foglalják és felgyújtják.
Nehémiás könyve:13:fejezet: 1-31. v (1-18, 21, 23, 26, 29,versek)
Elkülönülés az idegenektől.1 Abban az időben Mózes könyvéből olvastak fel a népnek. Ebben ezt találták megírva: Az ammonita és moábita sohasem léphet be az Isten közösségébe, 2 mert nem fogadta Izrael fiait kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellene Bileámot, hogy átkozza meg őket, Istenünk azonban áldásra változtatta az átkot. 3 Amikor a törvényt hallották, kizártak Izraelből minden idegent.
Jeremiás könyve : 29: fejezet: 1-32, v (1-9, 11-13, 15-16, 21-22, 30, verse)
Jeremiás levele a száműzötteknek.1 Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a fogságba hurcolt véneknek, papoknak, prófétáknak és az egész népnek; azoknak, akiket Nebukadnezár hurcolt el Jeruzsálemből Babilonba. 2 Ez azután történt, hogy Jechonja király elhagyta Jeruzsálemet az anya királynéval, az udvari tisztségviselőkkel, Júda és Jeruzsálem főembereivel meg a kovácsokkal és az egyéb mesteremberekkel együtt. 3 A levelet Safán fia, Eleáza és Hilkija fia, Gemarja vitte el; Cidkija, Júda királya küldte őket Babilonba Nebukadnezárhoz, Babilon királyához.
Így szólt a levél: 4 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azoknak, akiket Jeruzsálemből Babilonba hurcoltak: 5 „Építsetek házakat és lakjatok bennük; telepítsetek kerteket és egyétek gyümölcsét; 6 vegyetek magatoknak feleséget, hogy fiúk és lányok szülessenek; fiaitokat házasítsátok meg, lányaitokat adjátok férjhez, hogy ők is fiúknak és lányoknak adjanak életet: nektek ugyanis sokasodnotok kell ott, nem pedig kevesbednetek. 7 Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is.”
1 Aki így él, soha nem lesz gazdag, aki a keveset megveti, az mindent elveszít. 2 Bor és nők tévútra viszik a bölcseket, arcátlanná válik, aki kikezd a rossz nőkkel. 3 Rothadás és férgek veszik birtokukba, s hamar véget vetnek a bősz szenvedélynek.
A pletykázás ellen 4 Könnyelmű, aki túl hamar megbízik, s aki bűnt követ el, az maga ellen vét. 5 Aki örül a gonoszságnak, azt elítélik, 6 de aki a pletykát gyűlöli, elkerüli, ami gonosz. 7 Ne mondd soha tovább, amit más mond neked, akkor neked sem okoz kárt soha senki.
1 Amit parancsolok, azt tartsátok meg pontosan, ne tegyetek hozzá, de ne is vegyetek el belőle semmit.
Álpróféták és álomlátók.2 Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz előtted, 3 és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket – olyanokat, akiket nem ismersz –, s imádjuk őket!, 4 ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára. Mert az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyéből szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket.
A próféta meghívása 1 „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” – ezt mondja Istenetek. 2 „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.” 3 Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. 4 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. 5 Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.” 6 Egy hang megparancsolja: „Hirdesd!” Erre megkérdezem: „Mit hirdessek?” „Minden test olyan, mint a fű, és minden szépsége, mint a mező virága.
8 Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad.”
Jövendölés az Isten megjelenéséről 9 Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek! 10 Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Győzelmének jutalma halad a nyomában, előtte meg a győzelmi jelvények. 11 Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat.
Isten csodálatos nagysága 12 Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyőjén? 13 Ki adott tanácsot az Úr lelkének, és mint tanácsadó, ki látta el útmutatással?
A háború és a harcosok.1 Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről. 2 Mielőtt a csata megkezdődnék, lépjen elő a pap, és szóljon a harcosokhoz. 3 Mondja: „Halld, Izrael! Ma harcba szálltok ellenségeitekkel. De ne csüggedjen szívetek!
5 Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: „Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elő és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel. 6 Ki telepített szőlőt, s még nem szedte első termését? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy elvesszen az ütközetben, s más valaki szedje le az első fürtöket.
MÓZES ÉNEKE2 Esőként permetezzen tanításom, harmatként hulljon a szavam, mint a zápor a sarjadó fűre, a záporeső a lankadt gyepre.
5 Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék! 6 Ezzel fizettek az Úrnak, te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, létet adott neked és életben tart! 7 Emlékezzél a rég letűnt napokra, vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, véneidet, ők majd elbeszélik! 8 Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, amikor az emberek fiait különválasztotta, a népeknek határokat az Isten fiainak számához mérten szabott. 9 Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. 10 A pusztában sajátjává fogadta, a sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, óvta, mint szeme világát. 11 Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókja fölött, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza. 12 Az Úr vezérelte egymaga, idegen isten nem volt vele. 13 Fölvezette az ország magaslataira, a földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, olajat a kemény kőből. 14 Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, hozzá a búza java és a szőlő vére, a mámorító ital. 15 Jákob evett a jóllakásig, telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, üdvössége szikláját megvetette. 16 Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, undoksággal haragra ingerelték. 17 Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, ismeretlen isteneknek, újaknak – akkor bukkantak fel, atyáik nem félték őket. 18 Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. 19 Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában kimondta, hogy elveti őket. 20 Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, a fiakban nincsen semmi hűség. 21 Nem létező istennel féltékennyé tettek, kivetnivaló bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket. 22 Haragomban lángra lobban a tűz, elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, megemészti a hegyek alapját.
