Komolyabra fordítva nálunk mindenki szerződése lejár év végén!!!
Egyedül Góbinak van opciója, ha nem vonul vissza, akkor ő biztosan marad! Ezenkivűl Soósnak van asszem élő szerződése, de lehet, hogy bontani akarja, hogy több lehetőséget kaphasson máshol. Wittmannak lejár, ha megígérik neki Kestutis mögött ( :-))) ) a második helyet és a minimum 10 percet meccsenként, akkor ő is marad, ha nem akkor megy Pécsre. A légiósok közül Brolihot nem fogjuk nagyon erőltetni és bár Nisa kiváló játékos, szeretjük is, de az ő posztján is fiatalítani kell, mert már 38 éves.. (Őt sajnálni fogjuk, de nagyon..)
Spivey-nak a döntőben kiugró teljesítmény kell, mert eddig harmatgyenge!! Különben neki is ez az utolsó pár meccse az Albában szerintem (már, ha nem nyeri meg nekünk a döntőt!!), ha nem javul fel. Gödőrben van nem is kicsiben, de azért bízunk benne. A playoff végén, majd kiértékelik, de a döntő még hátra van..
Bencze remélem marad, bár a Paks évek óta ostromolja kitartóan, nem hiszem hogy országon belül klubbot váltana, fennál veszélye viszont, hogy külföldre szerződik.. :(
Rod egyre jobb, bár a keze sohase lesz egy "Jordané", de egyre hasznosabb, stabil 10pont, 10 pattanó és kiváló védekezés!!! (Mondjuk, ha Chadet ide tudnánk hozni, akkor bár Rodé a jövő, de én lemondanék róla!!)
És végül, hogy akérdésre is válaszoljak: Szerintem, hangsúlyozom, szerintem Bódi távozik év végén.. :( Alig kap lehetőséget, azt hiszem Fodor nrm számít rá.. (Gyors csapatot szeretne és ebbe ő ugye nem illik bele..) Nagyon megszerettük, méghozzá azért, amiért a Dombóváriak szeretik Pantát, vagy éppen ti Szikót, sajnálnánk, ha menne...
Lecs, ezt ide miért nem? Az MNK-ba úgyis csak írnak a kaposváriak, olvasni nem olvassák! :) Mondjuk én néha igen. Nagyon néha... :)
Nem középszint a középmezõny
A legjobb négy gárda közül kettõt oda-vissza vert a Kaposvári KK
A hetedik helyen zárta az NB I/A-csoportos férfi kosárlabda-bajnokságot a Kaposvári KK együttese. A klub anyagi nehézségei ellenére tartotta pozícióját a középmezõnyben.
A csapatot mûködtetõ kft. közelmúltban tartott sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy az elmúlt esztendõk legkisebb költségvetésével vészelték át a bajnokságot. A játékoskeret késõi kialakulása mellett tavaly december közepéig három gyõzelem, öt vereség volt a somogyiak mérlege. Ekkor döntött a szakmai vezetés az edzõváltás mellett. Farkas Lászlót Dzunics Braniszlav váltotta. Az elmúlt hónapokról õt kérdeztük.
Elégedett a történtekkel?
Több játékost ismertem a csapatból, de sok új kosaras is érkezett kezdte értékelését a Zalaegerszegrõl visszatérõ tréner. Az elsõ hetek azzal teltek, hogy kölcsönösen megismerkedjünk és megismerjék a munkamódszeremet. Ezért igaz, hogy elõnyösebb helyzetben van az, aki már nyáron elkezdheti a közös munkát az adott kerettel. Mivel edzõként még kevés tapasztalatom van, így igazi mély víz volt ez számomra. Idõ kellett, míg összecsiszolódunk a munka, a morál és az általam megkövetelt tempó terén is. A közös munka megkezdése elõtt bíztam abban, hogy profikkal kell dolgoznom. Tapasztalataim ezt szinte teljes mértékben igazolták is.
Csak részben?
Igen, mert eleinte a külföldiek próbálták lazábbra venni a dolgokat, mondván, hogy ennyi pénzért ne várjunk többet. Más elképzeléseik voltak, mint nekem. Aztán ahogy múlt az idõ, úgy fokozatosan õk is beálltak a sorba. Elsõsorban talán azért, mert a bajnokság második felében már megmutatkozott az elvégzett munka gyümölcse. Tizenhárom meccsünk közül kilencet nyertünk, négyet veszítettünk el. Igaz, tavasszal többször játszhattunk hazai környezetben és olykor a szerencsével sem álltunk hadilábon.
A nyolc közé jutás is ennek köszönhetõ?
A bajnokság kiegyenlítettségét hûen tükrözte, hogy 25 fordulót követõen még rengeteg volt a nyitott kérdés. Az utolsó összecsapásokon másodpercek alatt dõlt el egy-egy csapat sorsa. Az utolsó találkozó végsõ pillanataiban sikerült Körmenden nyernünk, de ettõl függetlenül is megérdemeltnek tartom a felsõházi tagságunkat. Sokat elmond, hogy a legjobb négy közé jutó csapatok közül a Körmendet és a Pécset oda-vissza is sikerült verni, míg az Alba-compot és a Paksot hazai pályán vertük. A rájátszásban aztán a sorozatmeccsen már kijött, hogy a székesfehérváriak jobbak voltak.
Kritikusai fõleg a sok cserét kérik számon.
Minden edzõnek van egyfajta filozófiája a kosárlabdával kapcsolatban. Ennek tudatában hozza döntéseit. Én olyan együttest szerettem volna kialakítani, amelyben egyenrangú emberek a pályára lépõk, függetlenül attól, hogy a találkozó mely szakaszában és mennyi idõt töltenek a pályán. Egy állandó erõs ritmust próbáltunk fenntartani sok futással, lehetõség szerint gyors játékkal. Ezzel együtt bizonyára volt olyan, hogy túllõttem a célon, de azért, mert valaki egyet-egyet hibázott, soha nem cseréltem. Akik esetleg mégis kevesebbet szerepeltek, a csapat szempontjából azok is sok hasznos dolgot tettek. Szerettem volna olyan gárdát, amelynek valamennyi tagja a találkozó bármennyire kiélezett szituációjában bátran megy fel a pályára. Nem akkor cseréltem be valakit, amikor 20 ponttal nyerésre vagy vesztésre állt a csapat.
Mi volt a legrosszabb és a legjobb pillanat a szezonban?
A legkritikusabb helyzetben a zalaegerszegi súlyos vereség után éreztem magam, de rossz volt átélni a Szolnok elleni egypontos kupakudarcot vagy a MAFC otthonában elszenvedett szoros vereséget is. A leginkább felemelõ momentumként természetesen a Körmend elleni gyõzelmet említeném, ahol négy másodperc alatt fordult jó irányba a sorsunk. Abban az egész szezon akarata, küzdelme benne volt. Egységes, a körülményekkel is dacoló, tisztességgel harcoló csapatot akartam látni a pályán. Ez az utolsó pillanatig megvalósult, emiatt külön is örülök a kedvezõ befejezésnek.
A bajnoki szezont Zalaegerszegen kezdte, a család is oda költözött, aztán ön ismét Kaposvárra került. Ez nem jelentett nehézséget?
Sajnos, ez velejárója a szakmának. Amikor csak lehetett, Kaposvárra utazott a feleségem és a kislányom. Vannak barátaim a városban, a szurkolók el-fogadnak. Úgy érzem, a csapat mellett állnak, bizonyítva, hogy jó úton jártunk. Ez volt az ötödik kaposvári évem és igazán jól éreztem magam.
Lesz hatodik is?
Május végén jár le a szerzõdésem, ugyan még nem beszéltünk konkrétumokról, de jelenleg semmi nem szól az ellen, hogy továbbra is a Kaposvári KK vezetõedzõje legyek.
Milyen nagyvonalúak vagytok! :) Emlékszem, hogy mutogatott fel nekünk az alapszakasz-meccsen, mikor dobott egy 3-ast. Ja, az volt összes pontja azon a meccsen... :)
Csak aztán nehogy 10-szeres áron vegyétek vissza tőlünk egy jól sikerült idény után... :))
Biztosan véletlen lehetett, nem is volt az zaklatás, ejj ez a rosszindulat!! pfujj!! :)) Remélem marad nálunk! :)) ja, és bocsika a nagybetűkért! Norris, majd szóljál, hogy hogyan s mikor találkozzunk a csütörtöki meccs előtt! Akár jöhetnél hozzánk a parkolóba, és onnan lemegyünk együtt meccsre. Mit szólsz?
Mondjuk tök szemétség szerintem, hogy pont az egymáselleni párharc során kezdik el "zaklatni" Kestutist a szerződésével az ellenféltől, ezzel jócskán össze lehet zavarni, még egy Marciulionis szintű profit is. Persze nem azt mondom, hogy ezt direkt időzítette így az Alba, "csak úgy" említettem... :-)) Na, meg anno 2003-ban az elődöntőben ugyanez volt a helyzet Simonnal is, őt viszont látványosan meg is zavarta ez (1, meg ilyen pontokat "szórt"...) igaz akkor volt más a csapatban, aki vigye a hátán a többieket. Nem mellesleg meg végül maradt nálunk :-)))
Kestutis Marciulionis novemberben csatlakozott a Kaposvári Kosárlabda Klub keretéhez, és a kezdeti hónapok után a csapat legeredményesebb és a szurkolók által legkedveltebb játékosa lett. Névjegyét először igazán a Debrecenben dobott 38 ponttal tette le, és a végén nagy szerepe volt abban, hogy a somogyi gárda a felsőházi rájátszásba jutott.
Marciulionis értékelés Gyarmati-Szalai-Tanács megsz.: Kestutis Marciulionis Kaposvári KK
Amikor Kestutis Marciulionis Kaposvárra igazolt, annyit tudtunk róla biztosan, hogy tagja volt az olimpiai bronzérmes litván válogatottnak. A csapathoz szokás ideje alatt kevesebbet játszott, de a képeinken az a mérkőzés látható, mikor Kestutis megmutatta, mit is tud valójában. A Debrecenben szerzett 38 pont után is húzóembere volt a somogyi csapatnak, még akkor is, ha időnként kevésbé jött ki neki a lépés. A negyeddöntő elvesztése után sírva fakadt a pályán, aztán kis idő elteltével értékelte a Kaposváron eltöltött időt a KaposSportnak.
"Örülök, hogy Magyarországra és Kaposvárra jöttem játszani, egy valóban jó évem volt. Nem ott végeztünk, ahol szerettem volna, ha végzünk, de a kosárlabda ilyen játék. Ma nem használtuk ki a helyzeteinket, az Albacom, pedig nagyon jól játszott. De örülök, hogy itt lehettem, nekem minden nagyon tetszett."
Az irányító a jövőjéről konkrétumot még nem tud.
"Először is hazamegyek, hogy a családommal lehessek végre, de van egy ügynököm, ő közben tárgyal a csapatokkal. Örülnék neki, ha visszatérhetnék Magyarországra, hiszen már ismerem az országot, ismerem a ligát, és szerettem itt lenni. Jó évem volt és szeretném így is folytatni."
A litván kosaras a városról is pozitív élményeket szerzett.
"Kaposvár nem túl nagy város. Mondjuk úgy: kicsi, de szép város, kedves emberekkel és nagyszerű szurkolókkal. Szeretik itt a kosárlabdát, szeretnek szurkolni nekünk, még olyankor is éreztük ezt, amikor nem ment túl jól. Nekem tetszik Kaposvár."
Kestutis a városról is szép emlékeket őriz tehát, de nem tudni még, hol folytatja a pályafutását. A somogyi klubtól kapott ajánlat mellett másik magyar egyesület is megkereste már. Döntés június környékén várható, a litván kosaras addig pedig élvezheti a családi élet örömeit felesége és gyermeke mellett.
KaposSport: 2006.05.21.
