Ja, de én még Orosz Benőt hallottam Szolnkokra, Góbit és Spiveyt Kaposvárra, és Stojan is csak altat.. (Csak meg lesz neki az a fehérvári szerződé, amit évek óta akart!!)
Érdekes a kérdés... Jan pár hete házasodott (egy paksi lyányt vett el - a gyerek is megszületik a nyáron...ebből kifolyólag gondolom ő maradna)
Zalánnal kapcsolatban meg=>??? Harmatgyenge a szezonja. (Bár most Körmenden virított egy nem gyengét...). Gondolom függ a dolog attól is, hogy végül hogyan végzünk mi is...
Szerintem, az elég erősen pletyka szintű, hogy Kestutis-t elhoznánk. (Én feleslegesnek is tartanám - jelenleg legalábbis :) )
Albára visszakanyarodva. Szerintem ott Flowerst tuti kiteszik. Hiába a jó stat. Az elmúlt 2 évben mind Walker, mind Younger is távozott. Pedig szerintem mindkettő elég jó és stabil teljesítményt nyújtott.
Köszi szépen, ilyenek mindig érdekelnek :-) Bódira konkrétan azért kérdeztem rá, mert nemrég _Bazsy_ topictárssal beszélgettük, hogy akár... nálunk... de sokan estek nekünk :-) De én akkor is örülnék neki, és valóban azért IS, amit írtál (Szikó, Panta viszonyítás). Spivey esete nekem olyan, mint tavaly Lee-é a Debrecenben, valahogy (főleg) a rájátszásra látványosan gyengült a játéka. Igazából nem értem miért... Wittmannt én is hallottam, hogy esély van a Pécsre szerződésére, bárhova is megy, jól jár vele. Fiatal, tehetséges és nem mellesleg magyar. Ezzel a 3 jelzővel egyaránt rendelkező játékos pedig kevés van. Én személy szerint a Nisavic féle irányítókat kedvelem, sok passz, észjáték, nem elsősorban a pontszerzés a célja. Marciulionis ebből a szempontból teljesen más stílusú játékos, már majdhogynem nem is irányító, hanem dobóhátvéd. Flowers sokkal hasznosabb lett év közben, mint ahogyan indult. Youngernél viszont sztem gyengébb, bár én bármikor elfogadnám őt is Sanders szerepkörében...
Közben most olvasom, hogy Kestutist már a Zase is vinné...
Komolyabra fordítva nálunk mindenki szerződése lejár év végén!!!
Egyedül Góbinak van opciója, ha nem vonul vissza, akkor ő biztosan marad! Ezenkivűl Soósnak van asszem élő szerződése, de lehet, hogy bontani akarja, hogy több lehetőséget kaphasson máshol. Wittmannak lejár, ha megígérik neki Kestutis mögött ( :-))) ) a második helyet és a minimum 10 percet meccsenként, akkor ő is marad, ha nem akkor megy Pécsre. A légiósok közül Brolihot nem fogjuk nagyon erőltetni és bár Nisa kiváló játékos, szeretjük is, de az ő posztján is fiatalítani kell, mert már 38 éves.. (Őt sajnálni fogjuk, de nagyon..)
Spivey-nak a döntőben kiugró teljesítmény kell, mert eddig harmatgyenge!! Különben neki is ez az utolsó pár meccse az Albában szerintem (már, ha nem nyeri meg nekünk a döntőt!!), ha nem javul fel. Gödőrben van nem is kicsiben, de azért bízunk benne. A playoff végén, majd kiértékelik, de a döntő még hátra van..
Bencze remélem marad, bár a Paks évek óta ostromolja kitartóan, nem hiszem hogy országon belül klubbot váltana, fennál veszélye viszont, hogy külföldre szerződik.. :(
Rod egyre jobb, bár a keze sohase lesz egy "Jordané", de egyre hasznosabb, stabil 10pont, 10 pattanó és kiváló védekezés!!! (Mondjuk, ha Chadet ide tudnánk hozni, akkor bár Rodé a jövő, de én lemondanék róla!!)
És végül, hogy akérdésre is válaszoljak: Szerintem, hangsúlyozom, szerintem Bódi távozik év végén.. :( Alig kap lehetőséget, azt hiszem Fodor nrm számít rá.. (Gyors csapatot szeretne és ebbe ő ugye nem illik bele..) Nagyon megszerettük, méghozzá azért, amiért a Dombóváriak szeretik Pantát, vagy éppen ti Szikót, sajnálnánk, ha menne...
Lecs, ezt ide miért nem? Az MNK-ba úgyis csak írnak a kaposváriak, olvasni nem olvassák! :) Mondjuk én néha igen. Nagyon néha... :)
Nem középszint a középmezõny
A legjobb négy gárda közül kettõt oda-vissza vert a Kaposvári KK
A hetedik helyen zárta az NB I/A-csoportos férfi kosárlabda-bajnokságot a Kaposvári KK együttese. A klub anyagi nehézségei ellenére tartotta pozícióját a középmezõnyben.
A csapatot mûködtetõ kft. közelmúltban tartott sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy az elmúlt esztendõk legkisebb költségvetésével „vészelték át” a bajnokságot. A játékoskeret késõi kialakulása mellett tavaly december közepéig három gyõzelem, öt vereség volt a somogyiak mérlege. Ekkor döntött a szakmai vezetés az edzõváltás mellett. Farkas Lászlót Dzunics Braniszlav váltotta. Az elmúlt hónapokról õt kérdeztük.
– Elégedett a történtekkel?
– Több játékost ismertem a csapatból, de sok új kosaras is érkezett – kezdte értékelését a Zalaegerszegrõl visszatérõ tréner. – Az elsõ hetek azzal teltek, hogy kölcsönösen megismerkedjünk és megismerjék a munkamódszeremet. Ezért igaz, hogy elõnyösebb helyzetben van az, aki már nyáron elkezdheti a közös munkát az adott kerettel. Mivel edzõként még kevés tapasztalatom van, így igazi mély víz volt ez számomra. Idõ kellett, míg összecsiszolódunk a munka, a morál és az általam megkövetelt tempó terén is. A közös munka megkezdése elõtt bíztam abban, hogy profikkal kell dolgoznom. Tapasztalataim ezt szinte teljes mértékben igazolták is.
– Csak részben?
– Igen, mert eleinte a külföldiek próbálták lazábbra venni a dolgokat, mondván, hogy ennyi pénzért ne várjunk többet. Más elképzeléseik voltak, mint nekem. Aztán ahogy múlt az idõ, úgy fokozatosan õk is beálltak a sorba. Elsõsorban talán azért, mert a bajnokság második felében már megmutatkozott az elvégzett munka gyümölcse. Tizenhárom meccsünk közül kilencet nyertünk, négyet veszítettünk el. Igaz, tavasszal többször játszhattunk hazai környezetben és olykor a szerencsével sem álltunk hadilábon.
– A nyolc közé jutás is ennek köszönhetõ?
– A bajnokság kiegyenlítettségét hûen tükrözte, hogy 25 fordulót követõen még rengeteg volt a nyitott kérdés. Az utolsó összecsapásokon másodpercek alatt dõlt el egy-egy csapat sorsa. Az utolsó találkozó végsõ pillanataiban sikerült Körmenden nyernünk, de ettõl függetlenül is megérdemeltnek tartom a felsõházi tagságunkat. Sokat elmond, hogy a legjobb négy közé jutó csapatok közül a Körmendet és a Pécset oda-vissza is sikerült verni, míg az Alba-compot és a Paksot hazai pályán vertük. A rájátszásban aztán a sorozatmeccsen már kijött, hogy a székesfehérváriak jobbak voltak.
– Kritikusai fõleg a sok cserét kérik számon.
– Minden edzõnek van egyfajta filozófiája a kosárlabdával kapcsolatban. Ennek tudatában hozza döntéseit. Én olyan együttest szerettem volna kialakítani, amelyben egyenrangú emberek a pályára lépõk, függetlenül attól, hogy a találkozó mely szakaszában és mennyi idõt töltenek a pályán. Egy állandó erõs ritmust próbáltunk fenntartani sok futással, lehetõség szerint gyors játékkal. Ezzel együtt bizonyára volt olyan, hogy túllõttem a célon, de azért, mert valaki egyet-egyet hibázott, soha nem cseréltem. Akik esetleg mégis kevesebbet szerepeltek, a csapat szempontjából azok is sok hasznos dolgot tettek. Szerettem volna olyan gárdát, amelynek valamennyi tagja – a találkozó bármennyire kiélezett szituációjában – bátran megy fel a pályára. Nem akkor cseréltem be valakit, amikor 20 ponttal nyerésre vagy vesztésre állt a csapat.
– Mi volt a legrosszabb és a legjobb pillanat a szezonban?
– A legkritikusabb helyzetben a zalaegerszegi súlyos vereség után éreztem magam, de rossz volt átélni a Szolnok elleni egypontos kupakudarcot vagy a MAFC otthonában elszenvedett szoros vereséget is. A leginkább felemelõ momentumként természetesen a Körmend elleni gyõzelmet említeném, ahol négy másodperc alatt fordult jó irányba a sorsunk. Abban az egész szezon akarata, küzdelme benne volt. Egységes, a körülményekkel is dacoló, tisztességgel harcoló csapatot akartam látni a pályán. Ez az utolsó pillanatig megvalósult, emiatt külön is örülök a kedvezõ befejezésnek.
– A bajnoki szezont Zalaegerszegen kezdte, a család is oda költözött, aztán ön ismét Kaposvárra került. Ez nem jelentett nehézséget?
– Sajnos, ez velejárója a szakmának. Amikor csak lehetett, Kaposvárra utazott a feleségem és a kislányom. Vannak barátaim a városban, a szurkolók el-fogadnak. Úgy érzem, a csapat mellett állnak, bizonyítva, hogy jó úton jártunk. Ez volt az ötödik kaposvári évem és igazán jól éreztem magam.
– Lesz hatodik is?
– Május végén jár le a szerzõdésem, ugyan még nem beszéltünk konkrétumokról, de jelenleg semmi nem szól az ellen, hogy továbbra is a Kaposvári KK vezetõedzõje legyek.
Milyen nagyvonalúak vagytok! :) Emlékszem, hogy mutogatott fel nekünk az alapszakasz-meccsen, mikor dobott egy 3-ast. Ja, az volt összes pontja azon a meccsen... :)
Csak aztán nehogy 10-szeres áron vegyétek vissza tőlünk egy jól sikerült idény után... :))
Biztosan véletlen lehetett, nem is volt az zaklatás, ejj ez a rosszindulat!! pfujj!! :)) Remélem marad nálunk! :)) ja, és bocsika a nagybetűkért! Norris, majd szóljál, hogy hogyan s mikor találkozzunk a csütörtöki meccs előtt! Akár jöhetnél hozzánk a parkolóba, és onnan lemegyünk együtt meccsre. Mit szólsz?
Mondjuk tök szemétség szerintem, hogy pont az egymáselleni párharc során kezdik el "zaklatni" Kestutist a szerződésével az ellenféltől, ezzel jócskán össze lehet zavarni, még egy Marciulionis szintű profit is. Persze nem azt mondom, hogy ezt direkt időzítette így az Alba, "csak úgy" említettem... :-)) Na, meg anno 2003-ban az elődöntőben ugyanez volt a helyzet Simonnal is, őt viszont látványosan meg is zavarta ez (1, meg ilyen pontokat "szórt"...) igaz akkor volt más a csapatban, aki vigye a hátán a többieket. Nem mellesleg meg végül maradt nálunk :-)))
Kestutis Marciulionis novemberben csatlakozott a Kaposvári Kosárlabda Klub keretéhez, és a kezdeti hónapok után a csapat legeredményesebb és a szurkolók által legkedveltebb játékosa lett. Névjegyét először igazán a Debrecenben dobott 38 ponttal tette le, és a végén nagy szerepe volt abban, hogy a somogyi gárda a felsőházi rájátszásba jutott.
Marciulionis értékelés Gyarmati-Szalai-Tanács megsz.: Kestutis Marciulionis Kaposvári KK
Amikor Kestutis Marciulionis Kaposvárra igazolt, annyit tudtunk róla biztosan, hogy tagja volt az olimpiai bronzérmes litván válogatottnak. A csapathoz szokás ideje alatt kevesebbet játszott, de a képeinken az a mérkőzés látható, mikor Kestutis megmutatta, mit is tud valójában. A Debrecenben szerzett 38 pont után is húzóembere volt a somogyi csapatnak, még akkor is, ha időnként kevésbé jött ki neki a lépés. A negyeddöntő elvesztése után sírva fakadt a pályán, aztán kis idő elteltével értékelte a Kaposváron eltöltött időt a KaposSportnak.
"Örülök, hogy Magyarországra és Kaposvárra jöttem játszani, egy valóban jó évem volt. Nem ott végeztünk, ahol szerettem volna, ha végzünk, de a kosárlabda ilyen játék. Ma nem használtuk ki a helyzeteinket, az Albacom, pedig nagyon jól játszott. De örülök, hogy itt lehettem, nekem minden nagyon tetszett."
Az irányító a jövőjéről konkrétumot még nem tud.
"Először is hazamegyek, hogy a családommal lehessek végre, de van egy ügynököm, ő közben tárgyal a csapatokkal. Örülnék neki, ha visszatérhetnék Magyarországra, hiszen már ismerem az országot, ismerem a ligát, és szerettem itt lenni. Jó évem volt és szeretném így is folytatni."
A litván kosaras a városról is pozitív élményeket szerzett.
"Kaposvár nem túl nagy város. Mondjuk úgy: kicsi, de szép város, kedves emberekkel és nagyszerű szurkolókkal. Szeretik itt a kosárlabdát, szeretnek szurkolni nekünk, még olyankor is éreztük ezt, amikor nem ment túl jól. Nekem tetszik Kaposvár."
Kestutis a városról is szép emlékeket őriz tehát, de nem tudni még, hol folytatja a pályafutását. A somogyi klubtól kapott ajánlat mellett másik magyar egyesület is megkereste már. Döntés június környékén várható, a litván kosaras addig pedig élvezheti a családi élet örömeit felesége és gyermeke mellett.
KaposSport: 2006.05.21.
