A BME könyvtárnak úgy 10 évvel ezelőtt hosszassan könyörögtem, hogy nézzék már meg a rámmaradt egyrészt klimatechnikai szakkönyveket németül, másrészt az általános gépészet és kábegyártással foglalkozó szakkönyveket angolul. A végén egy netes ismerős szánt meg, aki akkoriban ott dolgozott. Hosszasan hálálkodtam azoknak akik kijöttek és vittek dolgokat, de messze nem mindet.:-(
Reméljük, mármint hogy megmaradsz! Pszichiáter kellene neked, mert a pánikroham nem múlik magától. Hátha a repülő pánikodból is kigyógyítana, aztán üldögélhetnél itt a napon.:-)
Milyen tíz-húsz forintért? Ingyenességről és cseréről volt szó! Bár ha valaki beesik és nincs nála könyv, amit beadna, akkor valóban fizethetne, de akkor már belépnének az adózás szabályai (számla, áfa stb.).
A lakásfelszámolásból kidobásra ítélt kommersz könyeket a guberálóktól darabonként 10 Ft-ért veszi meg egy antikvárius, aki még aukciót is szokott rendezni, bár valószínűleg nem ezekből. E könyvek nála ládában vannak kirakva egységáron, talán 50 vagy 100 Ft-ért.
Egy igazi, újfajta irodalmi kávéház! Nagyon tetszene.
(Gyakorlatilag ingyen, tíz-húsz forintért lehet könyveket kapni, én biztos vennék néhány ezret - dekorációnak sem utolsó, meg tényleg hátha növeli a forgalmat. azt hiszem, a polc többe lenne, mint a rávaló.)
A múltkor összefutottam egy fogorvosi váróban egy fickóval, akinek kávéháza van a volt Balettintézet közelében. Mondta, hogy nála sokféle olvasnivaló (újság, folyóirat) van, biztos felkarolná az ötletet. Utána már csak némi kommunikáció kellene – hiszen van itt valaki, aki írhatna majd erről –, hogy elkezdjen működni a dolog és neki is megnövekedne a vendégforgalma.
Valóban voltak abban a könyvtárban a pultra kitett ingyenesen elvihető kiadványok. Lehet, hogy most is így van, de ez is egyetlen telefonhívással megtudható.
Kösz az infót, a Récsey messze van, a BME könyvtára meg nagyjából a munkahelyemmel szemben, egyszer átballagok a szatyornyi könyvvel. Ha meg nem kell nekik, kiteszem a placcra, ha jól olvasom, ez ma divat.
Még nincs kint az emléktábla, hogy töb mint fél évszázada politechnika keretében ott kellett kalapácsot reszelnem.
Úgy látom, az elméleti oktatás nem volt elég alapos nálatok. Azt gondolom, te kalapács fejet reszeltél.
Az iskolámban, ahol én reszeltem kalapács fejet, sincs emléktábla, de van egy üres szobortalapzat, talán.
A napokban néztem a hegyeskörzőt, amit szintén ott, magam csináltam, még a rajta szereplő M2-es anyát is, ha most ilyenre fognának, komoly bajban lennék.
Van már olyan kezdeményezés köztérre kitett könyvszekrényeknél, hogy az vihet el könyvet, aki hoz helyette másikat.
Végül is lehetne egy ilyen gondolat alapján egy könyvtárszerűséget létrehozni, csak az a kérdés, hogy mi lenne a fedezete a működésének (bérlet, fűtés, személyzet)?
Lehet hogy csak sajtótalálmány, de állítólag egy skóciai kölcsönkönyvárban azt írták ki, hogy "mivel a könyvtár új épületbe költözik, kérjük az olvasókat, hogy minél több könyvet vegyenek ki, és a kölcsönzött könyveket az új épületbe vigyék vissza!"
A BME központi könyvtárára vagy egy tanszékire gondoltál? Mindenképpen először tájékozódj! Ha befogadják a központi könyvtárba – nem hiszem –, akkor a Bertalan Lajos utcai teherportán be tudsz menni autóval a könyvtárépület bejáratáig, a Sóhajok hídjáig úgy, hogy a sorompónál leadod a forgalmit és kapsz egy egyórás benttartózkodásra szóló kártyát.
Mindenek előtt hívd ki az antikva.hu tulajdonosát, aki kp fizeti a neki szükséges köteteket. Napi 200 darabot kell bevinnie a kollégáinak, akik felteszik azokat az internetre. Persze válogat, de meglepő, hogy olyanokat is elvisz, amikre nem is gondolsz.
Műszaki könyvekkel foglalkozik még az egykor a Zeneakadémia mellett, majd a Nagymező utcában, most pedig a Récseyben működő műszaki könyvesbolt is.
Más léptékben, de magam is hasonló gondokkal küzdöm. Helyhiány miatt selejteztem néhány távközlési-adatközlési technikai könyvem. A netes antikvárium ajánlatát olyan vacaknak láttam, hogy úgy döntöttem, beviszem ingyen a BME-ben működő műszaki könyvtárba, remélem, nem dobnak ki onnan helyhiány miatt :-)
Viszont sokkoló hírt kaptam egy kolleganőmtől: megválna az ősei vasúti könyvtárától... Jaaajjjj!!! :-)
Viszont állandóan megújuló állományt kapnánk. (Így ment a szobámban is: valaki behozott egy kupacot, aztán némi böngészés után egy másik kupaccal távozott. Én is nagy érdeklődéssel lestem minden nap a változásokat.)
A legendák szerint anno a Blaha környéki antikváriumokban mindig lehetett dedikált köteteket találni, mert a szerkesztő urak hó végén mindig beugrottak fél méter könyvvel. :-)
Ha nekem szólót nem találtál, akkor csoda történt: néhány kismester magánkiadású versgyűjteményét magához mentette valamely jótét lélek a kollégák közül. :)
Én csak azt a sok bútort, leginkább a gurulós kartámlás székeket sajnálom, amiket ott kellett hagynotok. Érdekes oknyomozó munka lenne ezek későbbi sorsát figyelemmel kísérni.
És a folyosón pénteken még könyvtári könyvekkel érintetlenül teli és zárt szekrények tartalmával mi lett? Azok is ott maradtak?
Az elhozott 15 banános doboznyi (!) könyveket elkezdtem műfaj szerint polcokra tenni. Majd ha kész leszek és nem lesz olyan hideg abban a helyiségben, jöhettek válogatni közülük. Egy biztos, ezek vadi új állapotban vannak, legfeljebb akkor lett némelyik kinyitva, amikor a szerző beleírta a dedikációját...
Tisztelettel jelentem, befejeződött a költözés, amelyről annyi költői részletet voltatok kénytelenek olvasni tőlem. Az eredmény:
A másik eredmény, hogy amilyen érzelmes hülye vagyok, ma megtapasztaltam életem első súlyos pánikrohamát. Ügyelet, sürgősségi kardiológia, 140 fölötti pulzus, juhé. De állítólag megmaradok, ígérte a világ legrendesebb orvosa.
