" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Ma megcsukáztattuk a Kistolmácson házzal rendelkező olasz család Roberto nevű fiúgyermekét is. Korábban írtam már róluk az olasz zöldségfélékkel teli gyönyörű kistolmácsi konyhakertjük kapcsán. Ez a fiúcska nyolchónapos kora óta Magyarország rendszeres látogatója és szerelmese. Édesapja azért vett meg a faluban egy régi házat, hogy természetközeli életmódot biztosíthasson a gyerekeinek. Minden iskolai szünet teljes időtartamát itt töltik!!!!
Természetes, hogy az évek során kertészhorgászgombászt neveltünk a kisfiúból, aki "rosszvoltomból" engedéllyel rendelkező magyar horgász. Legnagyobb problémája otthon az iskolában az, hogy az itt megélt élményei annyira távol esnek az átlag olasz gyerek fogalomvilágától, hogy ezekről nincs kinek meséljen, vagy ha mégis megteszi, hitetlenkedés fogadja.
"Hiába mondom nekik, hogy a magyar kivi mennyivel jobb, mint az olasz, nem hiszik el. Azt sem hiszik el, hogy Kistolmácson mennyivel szebb padlizsánok nőnek, mint Olaszországban. A horgászélményeimmel meg nem is próbálkozom, mert azok még azt sem tudják, hogy' néz ki egy csuka."
Ezzel kapcsolatban 2012. szeptember 22-én a következőket írtam:
"...Gyümölcshullás olyankor következik be a kákinál, amikor hosszú száraz időszakokat hirtelen nagy mennyiségű csapadékot adó esőzés(ek) szakít(anak) meg és a növény rövid idő alatt könnyen felvehető tápanyaghoz jut. Ez azonnal hajtásnövekedést indít el nála és elkezdi hullatni a gyümölcsöket. Egy esetleges vegetációs időszakban (elhibázott) (mű)trágya kijuttatás bő vízellátással párosulva a teljes termés elvesztését eredményezheti..."
Gyakran esik szó a vegetációs időszakban a kákigyümölcsök túlzott hullási hajlamáról bizonyos évszakokban. Ezzel kapcsolatban az olasz szakirodalomban a következő észrevételeket olvastam.
Se i frutti cadono prematuramente
Gli esemplari giovani sono spesso sensibili agli sbalzi di temperatura e di irrigazione: ciò causa facilmente la cascola dei fiori e dei frutticini. Ci vuole un poco di pazienza: nel giro di pochi anni questa sensibilità diminuisce, comunque è consigliabile evitare di alternare momenti in cui il terreno è del tutto asciutto a fasi di eccessiva irrigazione.
("Ha a termések idő előtt hullanak...
A fiatal kákipéldányok gyakran érzékenynek mutatkoznak az öntözés (vízellátás) vagy hőmérséklet hirtelen bekövetkező nagy változásaira: ez könnyen vezethet a virágok, vagy kis gyümölcsök hullásához. Egy kis türelem kell hozzájuk: pár év elteltével ez a fajta érzékenység csökkenni fog, mindazonáltal tanácsos továbbra is elkerülni, hogy teljesen kiszáradt talajú állapotok túlzott vízellátású időszakokkal váltakozzanak."...)
Ugye, ez teljesen egybeesik a mi megfigyeléseinkkel?
Az idősebb fák ilyetén hajlama fajták szerint eléggé eltérő, tehát abszolút módon általánosítani nem lehet. Azonban magának a hajlamnak a növény korától való függése teljesen logikus, nagyon könnyen belátható, mivel van összefüggésben ez a változás.
Szeretném, ha ki-ki megadná rá a maga magyarázatát!
A hullás megelőzésének hatékony módja lehet, ha csekély öntözéssel folyamatosan nedvesen tartjuk a gyökérzóna talaját, ami csökkenti a vízellátási kontrasztot egy hirtelen bekövetkező, nagymennyiségű természetes csapadék esetén, ami megelőző száraz talaj esetén feltétlenül nagy hullást idézne elő.
A legrosszabb beavatkozás egy hosszú száraz periódus után "elkövetett" bőséges öntözés.
Íme, jöttem és megmondom, hogy nem Guzal kara. Az valóban fekete és gömbölyded szemű. Ez sötétbordó és hosszúkás szemű, magnélküli. Érésben a Guzal karánál is későbbi, pedig a szakirodalom annak az érését is október második felére adja. Tapasztalatom szerint a Guzal kara már réges-régen érett, mire ez érik. A nevét nem tudom, egy olasz oltványostól kaptam ajándékba azzal, hogy rendkívül késői, magnélküli csemegeszőlő. Név nélkül.
Cseh fórumon találtam ezeket a képeket, ilyenek a Nikita's Gift termései. (Nekem is van ilyen fajtám, de még nem termett, remélhetőleg hamarosan terem)
Azért szép minőséget ad le ez a fajta is, nem is említve a kiváló fagytűrést. :)
Szerintem érdemes leszedni, ha -1-2 C-nál hidegebbet jósolnak. Nekem kimondottan ízlettek azok a gyümölcsök, melyeket almával egy zsacsiban érleltem. Szerintem finomabbak lettek, mint ami magában érlelődött a ládában.
Szerintem az ritka, hogy teljes érésig(fogyaszthatóságra gondolok) a fán maradhatnak Magyarországon. De ez nem is baj, mert így tán később kezd el beérni és tényleg télre ad gyümölcsöt, nem őszre.
Végre van pár(kb 30-35) szem datolyaszilvám még hozzá a Jiro. Érdekes tetszetős igen lapos, szinte szögletes. Tök keményen sem húzós, de szerintem finomabb, édesebb, ha puhul. Így keményen kicsit olyan mint egy igen jó édes répa, min ahogy Nino is mondta régebben.
Mostanra nagyon úgy tűnik, hogy az alany amire magasra kb 2-2,5m-ra fel van oltva, az mégsem Virginiana, hanem Dipspyros Glaucifolia(Japonica), mely egy kínai magcsere révén került hozzánk. Úgy tűnik, hogy intenzívebb a növekedése, mint a Virginiana-é, és soha nem érte fagykár nálam(ellentétben a Lotusokkal, melyek képesek akár tövig is fagyni itt a sík Csepel szigeten).
Ebben a magasságban a Jiro jól vizsgázott, már 3-4 télen túl van, abból kettő kemény volt, egyszer volt részleges, ágvégeket érintő fagykár.
Aztán a folytatást majd meglátjuk, mert most termett először és termés után most lesz az első tele. (Volt már olyan tapasztalatom más Kaki fajtánál, sőt pálmánál is, hogy amikor terem, pláne ha magot is hoz akkor a tél könnyebben oda tud vágni neki ). :
És végre személyesen is láthattam Russian Beauty termését, mely nem egy oriás, viszont biztosan terem, mert kb 3-4 éve lett ültetve és egyszer sem szenvedett fagykárt(és nem magas törzsön van), míg mellete a Cioccolatinok, Tipok, Hana Fuyuk, Saron, Rojo Brillante...sajna pusztultak a telek során :
Egy újabb kis részletszüret, majd egy utolsó menetben még a "fügekivi" van hátra, ami egyelőre érintetlen és egy újabb szép kis mennyiség. Mindez egyetlen tövön!
Végül úgy döntöttem, hogy a maradékot mégiscsak leszedem a napokban, nem várom meg vele november közepét, mivel nincs olyan hosszúszárú kanalam, amivel elérném őket. Meg lehet, hogy a gyomromat is megterhelnék egy picit. :))))
