El olvastam a cikket. Eléggé meggyöző volt. Azért egy kérdésem lenne, hogy a csodába tudnak az ECC83-nak a bemenő 9V tápból 250V anódfeszültséget előállítani? Persze a fűtést azt simán!:-)
Szép ez a kerek forma, de már az M1 is örökké ki akart csúszni a kezemből. Kifejezetten felüdülés volt utána az Ensoniq a szögletes, élesebb oldalával. na azt meg lehetett fogni.
Kemény zongorabillentyűvel nem lehet orgonálni. Nem is erőltették :-)
Az az egy cső ott baloldalt... végülis betettek egy mindennapos kis preampot mókusvakító helyzetben.
Ilyen gomb volt szinte minden 20 évvel ezelőtti cuccon a Korgon kívül is, pl:
annyira nem off, hammondot is tud, de sajnos nem túl lelkesítő a sound. gondolom a nord electroval kíván versenyezni(vagy vr760), a zongorák jók, de a hammond soundon(főleg a leslie szimuláción) semmit nem sikerült fejleszteni évek óta korgéknál, pedig szerintem nagyon sokat kellene ahhoz, hogy elérje versenytársait.
OFF. Viszont gyakran vendég a HAMMOND-os zenékben is ez a sound - az Új vintage zongora a Korg-tól. KORG SV-1 (Van egy-két ismerős gomb, olyan CX-3 (Mark I)-szerű.)
Ha jazzt szeretnél, kompromisszum nélkül csakis a legdrágábbakat találni ami úgy szól és úgy lehet rajta játszani. A mesterek emiatt csakis ilyenen hallhatóak. Relatíve drágák. Viszont örök darabok: A100, C3, B3 ár szerint növekvő sorrendben. ~1M-2M
Az E100 kétszer ötoktávos és a perkája "helyrehozható, így egy egyszerűsített A100-nak is megfelelhet kevesebb mint féláron.
Hasonló kompromisszum: M3, de a kézi basszustól akkor búcsúzni kell a 2×3,5 oktáv miatt.
Még egy lépcső lefelé: M100.
L100, T100, ezért vagy azért, még több kompromisszum.
Többet nem sorolnék föl, természetesen az általad említettet sem. Még távolról sem hasonlít (az egyébként jó) hangja a jazzban általánosan elvárthoz. Más feladatra van kitalálva.
Lezli: sok mester sok nagy slágere lezli nélkül van előadva, vagy legalábbis egysebességes lezlin stop állásban. Fontos a lezli, de fontosabb a jó hanxer.
No leslie:
Jimmy Smith: The Cat, Back At The Chicken Shack, Organ Grinder Swing pl.
Booker T. Jones: Green Onions,
Brian Auger: minden, pl Bumpin' On Sunset
Jon Lord: Lazy, Smoke On The Water
Természetesen később előadták ezeket a számokat lezlin keresztül is, de az eredeti változat ami sikerre vitte, direkt B3 orgonahanggal szól.
Ha nagy, nehéz vagy drága az eredeti, digitálisból a Viscount/Oberheim DB/OB5, Clavia Nord C1, C2, Pari K61, Key-B duo, Hamichord lenne a javaslatom. Persze ezek sem olcsók és csak addig olcsóbbak míg csak a fölső két manuál van magában. Paddal, pedállal, lábbal elérik az A100 árszintjét.
Vagy nótbúk/B4-VB3, két kontrolleres billentyű. Csak a jó 9 húzókontrolleres billentyű szinte nem létezik vagy méregdrágán, drágább belőle kettő mint egy komplett DB5. Kínait nem szabad, az kisbillentyűs, rendes játékra komolytalan.
(A legolcsóbb sampleres saját tehtube B3 megoldást én használom, de ahhoz fejben kell átállni, húzogatás helyett a hangzásra összpontosítani:-)
Kezdő jazz-billentyűsként olvasgatom a topicot, sok érdekességet találtam eddig itt, köszönet érte! :)
A napokban találtam a neten egy eladó Hammond 126-ost. Áttúrtam a Googlet, de említésnél többet nem nagyon találtam erről a modellről információt. Valaki ismeri esetlen, tudna mesélni nekem kicsit róla? (Jazz stílushoz keresnék elsősorban hangszert, bár klasszikus stílusban is orgonálok, de azt szívesebben nyomom sípos hangszeren.) Ahogy látom ezen nincsenek drawbarok, van viszont valamilyen belső lezlije. Szerintetek érdemes egy ilyet megvenni?
Ez a hangszer a helyi református idősotthonban van, pár éve javítottam.Azt gondolná az ember hogy ennyi csőnél mindig lesz valami meghibásodás, de csak eltörött néhány a szállítástól. Egyébként fantasztikusan szép hangja van.
A másik hangszerük(erről sajna nem csináltam képet) meg olyan templomi orgona utánzat, amiben tonewheel generátorral állítják elő a különböző sípok hangszínét, principál, trombita stb. Az is egy csöves elektronikával dolgozó holmi, digitálisokat bármikor lealázza. Csak megmozdítani ne kelljen:)))
Igen, a preamp miatt. Sőt az M100, E100, H100 csöves is, scannervibrátós is, de nem az a vibrátó köszön vissza mint a B2-B3-ból. Mondjuk nem is kell, mert arra ott a B3. Egy kivétel van ami szinte hozza a B3-at, az az M3.
Köszönöm Zsolt. Dieter Reith-et régóta ismerem én is. Tudtam, hogy mennyire rajongója Hammondnak. Az egyik ''jazzpódium''nevezetű újságban, (kb. fél éve) egy hosszú cikk jelent meg róla. Természetesen a Hammond imádatában. Münchenben él, hosszú évekig egy saját big-band-ja volt, de csak tánczenét játszottak, finom arrangement-okkal. Igen , ő is még a ''régi ,de kíválló idők ismert német zenésze. Úgyanúgy mint Peter Herbolzheimer. Ő meg aztán egy külön fejezet. Volt szerencsém párszor Big-Band-leader-ként a keze alatt játszani. Ő valamikor Posaunos volt, de nem ment úgy neki. Kíváló Arrangeur, és Jazz-történelem.
Biztosan még az "ősidőkben" ezt kiveséztétek a fórumon, de a kórus vibrátótól eltekintve miért is nem olyan szegény spinét hangja? (mert sajnos tényleg igaz) Talán a preamp miatt? (had ne lapozzak vissza)
Az elektroncső azért nem old meg mindent. Az E100, H100, L100 is csöves, mechanikus TG-s, mégsem teljesen B3 a hangja, ellenben egy B3-nak TREKII preamppal igen, nem vész el a B3 hangzása.
Hogy ON-abb legyen, érdemes a full polifónikus NOVACHORD szintetizátorra rákeresni, volt szó róla. Hammond hanxer 1938-ból.
Kis példányszáma ellenére azért nem horror az ára, mert viszont horror csővel etetni! :-)
