" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
A normálisan vegetáló fügepéldányokon azok az ágvégek/vesszők/idei növekmények is tökéletesen fásodottak, amelyeken még most is van levél, mert hosszabb tenyészidejű fajtáról van szó, vagy akár rövidebb tenyészidejű fajta később indult növekedésű hajtásai.
... az enyhébb téli (és természetesen más évszakokbeli is) hőmérsékleti mélypontok pedig az inverziónak, vagy a városi hősziget-hatásnak (illetve a kettőnek együtt) tulajdoníthatók.
A baj az, hogy ez egyben a vesszők nem teljes fásodását/beérését is jelenti, tehát a növény az egyébként is magasabb kockázati fokozatú területen még emiatt is kitettebbé válik.
Gyakran próbáltuk kutatni az okait annak a sok klimatológiai csacskaságnak, amelyeket a magyar tankönyvekben, turisztikai prospektusokban és egyebekben leírtak, mik lehettek azok a tényezők, amelyek tévútra vezették a jelenségek értelmezőit.
A füge őszi beérésével alátámasztott "szubmediterrán" klímajelleg az általuk ismert és frekventált területeken (szándékosan nem írom ki a nevüket, hisz valószínűleg mindenki tudja), minden valószínűség szerint abból a tapasztalatból fakadt, amit itt most képeken bemutattam a soha el nem fagyott fügékről. Ezzel szemben az alföldi, síkvidéki, völgyi példányok a gyakori visszafagyások miatt azt a "beérlelésképtelenséget" mutatták, amit ebben az évben is. Ez nyert olyan értelmezést, hogy "melegebb" (mediterrán jellegű) a klíma ott, ahol a füge tulajdonképpen normális módon viselkedik. Arra nem futotta a fantáziájukból, hogy ez mindenekelőtt a téli hőmérsékleti mélypontok enyhébb voltának és az abból következő el nem fagyásnak köszönhető és nem annyira a vegetációs időszak eltérő klímájának.
A paw-paw-oknál a terület azért jobbára mégis jó, kopasz kivi dettó. A kivit, kákit meglátjuk, nagyüzemi termesztés talán tényleg nagy kockázat, de egy minusz 22 túlélése után én bizakodom. Persze, volt takarás, meg volt ami annak ellenére is elfagyott, de erősödve, vastagodva, csak javulnak az esélyek, azért én bízakodom, s anélkül nem is menne.
Sok, tavalyi sarjakból nagyra nőtt fügebokrot láthattunk az idén a különböző fórumokban. Sok, ilyen fügével rendelkező kertészkedő tette fel a kérdést, miért csak részben, vagy egyáltalán nem érnek be a rajta lévő gyümölcsök. Az érdemi fügetermesztésre alkalmas helyeken már egy ideje le kellett volna érniük a terméseknek, annak köszönhetően, hogy nem sarj jellegű növekményeken, hanem érett ágakon fejlődnek rajta a gyümölcsök. Ez azt feltételezi, hogy ne tövig, vagy majdnem tövig fagyott növény többéves gyökeréről megújult sarjtömegről legyen szó, hanem minden telet normálisan túlélő egyedről. Csak az ilyeneknél áll fenn az az egyensúly, hogy mérsékelt növekedésű új növekményeken az összes termés beérhessen megfelelő időben. Ennek megfelelően maga a a növekmény is megfelelően befásodik és kellő túlélési eséllyel indul neki a következő télnek.
Igen, kisebbik lányommal próbálkozom ilyen téren. Ő nagyon fogékony a kerti dolgokra, érdekli, de azért még a szüretelés tetszik jobban mint a gondozás.
Tavaly a horgászat nagyon gyengén ment, csak a Dunára váltottunk és nem igazán jött össze, kevés időt tudtunk ráfordítani, s nem értünk eléggé hozzá.
Idén ismét a mellettünk lévő vízen próbálkoztunk, de nyárig nem jutottunk le. Most ősszel sikerült párszor, de a lány még tanulja a villantó kezelését, s a nyílt nagy vízen hiába dobáltunk, semmi. A hínáros részen meg idegbaj, alig, alig van hely, ahol nem akad le és el lehet húzni. De itt mégis van rávágás. Fogni viszont mégsem tudtunk még, két bugyli akadt még csak be, de egy gyereknek a visszaúsztatás is nagy élmény.
Sajnos mostanában már nincs kedvem kishalazni, nem visz rá a lélek, hogy feltűzzem. Pedig lassan az az idő jön, amikor már csak azzal lesz eredmény. Igaz, mostanában már az úszó melletti álldogálás is egyre inkább nehezemre esik a hideg időben. Az elmúlt 5-6 évben -amióta megvan a kertünk- a kertészet nálam erősen a horgászat rovására történik.
Azon túlmenően, hogy alapvetően a téli minimumok határozzák meg a nevezett fajok túlélési esélyét, nem mindegy, milyen állapotban mennek bele a télbe a növények. A kivinek még valóban zöldnek kell lennie. Első ránézésre úgy fest még a kivi, mintha nyár lenne, sőt a vékony hajtásai még mindig növekednek. Ha tüzetesebben megnézzük azonban, ha alig észrevehetően is, de a nappalok rövidülésével elkezdődött nála is az a folyamat, ami általában a lombhullató fajokat jellemzi: ha lassan is, sárgulni és hullani kezdtek a levelek.
Az idén október elején jelentkező korai fagyok az egész országot érintették. Sajátos módon nem meredek gradiensű inverzió jellemezte ezeket a fagyos éjszakákat: a dombok is csak 1-2 fokkal maradtak pozitív hőmérsékleti értéken, miközben a síkon sem alakult ki nagyon durva fagyhelyzet, kivételt csupán az igen határozott fagyzugfekvések képeztek. Ez a jelleg nagyjából alkalmassá tette ezt a mostani helyzetet arra, hogy megközelítően megbízható indikátorként működjék a szóban forgó fajok tartására teljességgel alkalmatlan helyek kijelölésére.
A fórumozás évei során újra és újra arra buzdítottuk a topictársakat, hogy - amennyiben van a közelben dombon elérhető terület - igyekezzenek ott kertészkedésre alkalmas telekre szert tenni és ott próbálkozni a korlátozottan fagytűrő fajokkal. Sajnálatos módon csak kevés sikeres példa született ennek nyomán. Ugyanakkor a többség (véletlenül) az ilyen növények tartására - mondjuk ki bátran - alkalmatlan területen lakik és közvetlenül a ház körüli kertben próbál kertészkedni.
Olyan igazságtalan, hogy pont olyanok laknak ilyen lehetetlen fekvésű helyeken, akik a növények iránti lelkesedésük okán különösen megérdemelnének egy kegyesebb klímát, közben pedig olyan dombi területek pazarlódnak fenyőültetvényre, ahol a kivilevelek még mindig (és nem újra) zöldek, ahol szüretelni lehet még a paradicsomot és ahol 10 méteres fügefák lehetnének.
Igazából nem is értem, miért ültettél arra a helyre kivit, kákit, stb., amikor a fényképek és a mért adatok alapján ez a terület teljesen alkalmatlan ilyen gyümölcstermők számára. Mondhatni, olyan didaktikai célra lehetne szemléltető példa, hogy hova NE ültessünk ilyeneket. Türelemmel és imával is esélytelenek. A ház környéki növényeidről készült október elejei fényképek viszont meglepő kontrasztot mutatnak: miért nem oda került az összes kivi, káki? Még ha a szirmabesenyői völgyi fekvés miatt ott is veszélyben vannak, de az épületek hője miatt talán ott már több értelme lenne a reménykedésnek.
Ez nagyon-nagyon-nagyon-nagyon NEM jó! Ezek a kivik valóban tavaszi fenológiai állapotban vannak. Képtelenség nekik elmagyarázni, hogy nem nyár, hanem tél következik.
A fórumi tevékenységem évei során sokszor tettem elkeseredett kísérletet arra, hogy elmagyarázzam, milyen sajátos fenológiai viselkedése van a kivinek: a nyugalmi időszakban bekövetkező esetleges fagykárosodásai nem hasonlíthatók az egyéb fajok téli fagykáraihoz. Mindig arról van szó, hogy tulajdonképpen vegetációban kapnak erős, téli típusú fagyot. Ezt okozhatja egy ilyen jelenség, mint ami most Nálad bekövetkezett: a kivi számára alkalmatlan fagyzugban rendkívül korán elvesztette a levélzatét és most újraindul úgy, mintha tavasz lenne. Hasonló hatása van egy súlyos nyári szárazságnak, amikor a növény a vízhiány miatt veszti el a lombját, majd az első eső/öntözés után ismét hajtani kezd (túl későn.)
Normális téli nyugalmi állapotban ugyanakkor a kivinek hihetetlenül jó fagytűrése van.
Mindez összefoglalva azt jelenti, hogy a kivi fagykárosodási esélyei egészen másképp értelmezendők, mint a normális lombhullató fajoké. A megfelelő termőhely kiválasztása tehát elsősorban az átmeneti évszakok fagyhajlamára, valamint a talaj vízmegtartóképességére való koncentrálást foglalja magában. (Más kérdés, hogy az átmeneti évszakok fagyhajlama ugyanott a legkisebb, ahol a téli abszolút hőmérsékleti minimumok is kedvezőek.)
Jók a fundamentumok! A fiam már aprítja a sneciket a lányom meg imádja simizni a halacskákat és nézi velem a tematikus peca TV adásait. Kertészkedésnél meg a termés fogyasztásában vesik ki a részüket:))). Épp most evett a lány bolti szőllőt igaz a magját ki kellett vennem mert azt nem eszi!
Közben eszembe jutott szomszéd Ferike 2007-es hozzászólása. Emlékeztem, hogy ebben is volt utalás valamilyen iskolai hitetlenkedésre. Egyben egy dokumentum arra vonatkozóan, hogy a "kertészhorgász-nevelés" távolabbi múltra tekinthet vissza.
"Olyan szerencsés vagyok, hogy Ninovarga szomszédságában lakom. Kisebb koromban horgászni tanultam meg tőle ( mert horgásznak sem akármilyen ). Később szívesen látogattam vele különleges növényeit és nagyon megtetszettek. Nem csak a gyümölcsök íze, hanem maguk a növények is. Iskolatársaim el se akarták hinni, hogy ilyenek itt vannak. Nagy élmény volt például a tavalyi kákiszüret, amit én is segítettem leszedni. Tavaly az Ő fügesarjainak nyesedékeiből a saját kertemben több mint 100 csemetét neveltem, amiknek egy részét az idén sikerült káki és kivi szaporítóanyagra cserélnem, így meg tudtam valósítani régi álmomat a saját szőlőhegyi területünkön, mert erre a célra apától megkaptam egy 50X12m-es területet. Ide ültettem el a növényeket..."
Azóta rendszeresen, minden évben tudósítottunk erről a kis ültetvényről.
Persze a természetközeli élmények ilyetén iskolai fogadtatásáért nem kell Olaszországig menni. Hasonló párbeszédképtelenségre van kárhoztatva nyolcéves kislányunokám is egy budapesti iskola második osztályában....
