Apám hazajött ebédelni, könnyű volt, a szomszéd házban volt az irodája. Aztán a fotelban szunyókált egy félórát. Soha nem többet.
Anyám viszont, bizony felöltözve ledőlt és ölni tudott volna ha felébreszti valaki. Mindez persze még a "boldog béleidőkben" történt. Később Rákosi et. jól belekavart a békés családi szunyókálásokba. :-(
Ha még kell decemberi Budapest, visszakérem Bélától, a vízszerelőtől, mert egy cikk miatt elkérte tőlem. (Több mint évtizedes tapasztalatom alapján ajánlom őt – akár kisebb – vízszerelési munkára, de szobafestésre is, mert nagyon pontos, megbízható és olcsó, bár a látványa kissé lehangoló.)
egy hétköznapi színház- vagy mozilátogatás csaknem mindig egy kis szunyókálásba fordul
Nem tudom, meséltem-e, hogy amikor vagy négy évadon át színházi hangosító voltam, szinte minden előadás alatt szunyáltam néhány perceket. Összesen egyszer fordult elő, hogy elaludtam a végszavamat, egyébként mindig fölkeltem néhány mondattal az esedékes hangbejátszás előtt.
Mivel korán kelek, ezért egy hétköznapi színház- vagy mozilátogatás csaknem mindig egy kis szunyókálásba fordul – akkor akár lőhetnek is közben –, de hétvégén általában lehet napközben pihenni az esti zsöllyeelalvás elkerülése érdekében.
Olvasmányainkból emlékezhetünk, hogy a régi polgárság (férfi) tagjai, hivatalnokai azért tudtak esténként színházba, operába, társaságba, klubba járni, mert ebéd után ledőltek egy kicsit (felöltözve?) a díványra.
VEE-hez csatlakozva: délután már gyerekkoromban sem tudtam aludni (azok a borzalmas csendespihenők...), de ahogy megy az idő, lassan már éjjel sem. Pedig ha nincs ki a polgári nyolc óra, hülye vagyok, mint a tök. Jajjjj, de irgyellek. :)
Nagyanáym, aki tanítónő volt egész életében, valami rejtélyes módon kábé fél évszázadon át meg tudta oldani a délutáni szunyát. Gyerekkoromban az volt a "nagy biztonságérzet", hogy ha felébredtem valami rossz álomra, és még sötét volt, az óra meg fél négyet mutatott, akkor tudtam, egy emelettel lejjebb nagyanyám már kávét főz, jön-megy a konyhában. Viszont délután kettő körül - na, akkor csak az igazán bátrak/kegyetlenek merték fölcsöngetni. :)
Túléltem már pár változást (átépítést, költözést), de ilyen hosszú ideig - életkoromból fakadóan - még nem dolgoztam. Biztosan nehéz lehet.. Kitartást! - bár ezt már bizonyára sokan mondták neked...
Most értesültem, hogy a Budapest folyóirat januári száma megérkezett, a novemberi is korábban, viszont a decemberi nem. De ne őrjitsd meg a kisasszonyt és magadat sem. Tulélem nélküle.
Már említettem a maesteszinhaz.hu félárú színházjegyeit. Mióta hajnalra megkapom az aznapi előadások listáját, sokkal többször járunk színházba. Ma este katartikus élményben volt részünk. A Táncszínházba mentünk a Tántorgók című táncjátékra, amiről annyit írtak, hogy a múlt század elején kivándoroltak emlékére készült.
Amikor meghallottuk a csujogatós zenét, kissé megijedtünk, mert nem nagyon tudnánk végignézni egy folklór estet. Ezután jött a meglepetés: másfél órán keresztül félelmetes tempóban táncolt, énekelt, zsonglőrködött, színészkedett kilenc fiatalember. Egyikük kissé idősebb volt, ő Fitos Dezső, a társulat vezetője, rendezője, koreográfusa, főszereplője.
