Az alábbi levelet írtam az imént a kávéház-tulajdonosnak, várom a válaszát.
"Hogy állsz a felvetett "Kávézz és vigyél magaddal egy könyvet!" gondolathoz? Szerintem ehhez Neked csupán néhány könyvszekrényt (és a helyet) kell adnod. Mi visszük a könyveket és segítünk a reklámban, amivel feltétlenül növekedni fog a forgalmad és a kávéházad ismertsége."
Pironkodva kell bevallanom, hogy mostanság többnyire detektivregényeket olvasok nagy mennyiségben, éjszakánként. Nappal főleg az internet öli az időmet, amin minden félét olvasok.
Könyvek nálam otthon üvegajtó nélkül porosodnak. Mentségemre szolgáljon, hogy minden egyes darabot többször elolvastam már, pedig van elég sok.
Van egy ilyen hely, Café Ponyvaregény a neve. Nagyon szeretem, bár ritkán jutok el oda. :(
A XI. kerületi Gárdonyi tértől nincs messze, a Bercsényi utcában; illetve van egy a Kopaszi gátnál is, de ott még nem voltam. Társasjátékok is vannak a falon, és minden asztalon jegyzettömb, ceruzával. :)
Magam előtt is röstellem, de a korábbinál sokkal kevesebb munka, az egyre ritkább időnkénti unokázás mellett is alig tudom kiolvasni az egyetlen napilapot és az ÉS-t, A kalucsninak már csak a képeit nézem át. Igaz, hogy a TV sokat van bekapcsolva, de az általában az íróasztal előtt munka vagy az elés sok időt rabló internetezés közben, és így nagyon ritkán fogok könyvet a kezembe.
A nem bölcsészeknek e témában felmerülő lelkiismeretét már sok évtizede csak az nyugtatja meg, hogy az ÉS-ben azért még eljut hozzá némi irodalom.
A lakásfelújítás után elkészültek az általunk tervezett és egyedileg legyártatott könyvszekrények, amiknek (amelyeknek?) óriási edzett üveg tolóajtajaik óvják a portól a szebbnél szebb könyveket. Ahogy szoktam mondani: nemcsak a leszármazottak nem fognak ezekhez nyúlni, hanem már én sem nyitom ki e csodás szekrényeket.
Szóval szerintem sokan vannak így, csak ezzel nem dicsekednek...
így nem tudom, megvan-e még? A Jászaitól a Parlament felé volt valahol, a Pest felőli oldalon.
Nincs már meg.
Csalóka az idő, mert 1998-ban nyílt és a Markó - Balassi sarkán volt, Markó Könyvszalon ill. Könyveskávéház néven. 2001-ben megszünt, utána a Majd Leonárd étterem volt a helyén, majd 2008-tól a C.......S harmadik üzlete van a helyén.
Ne is mondd! Egy jó nagy adagot pár hónapja vittek tőlünk, el-nem olvasásra. Mert mintha nem kellene senkinek. pedig igényes anyag van benne , hátrány, hogy nagy helyet foglal.
Már régóta akartam kérdezni, ti mit olvastok esténként? :)
Egy ideje a Korda-fivérek élettörténetét nyúzom. Akartam is írni egy-egy érdekességet, de elmaradt. Sajnos sokszor késztetést érzek, hogy utánanézzek egy-egy dolognak a neten, de az ágyból nehéz. Talán ezért népszerű a net, mert a papír nem tud interaktív lenni, de az e-book, netes anyag is más, a papír is más.
Itt az lesz az újdonság, hogy el lehet vinni a könyvet, folyóiratot. Mondjuk egy fogyasztás után egyet.
Nem tudom, hogy még érvényben van-e, de jó pár éve minden megjelent folyóiratból kapott a lapregiszterációs hatóság (akkor még a Szalay utcában). Hihetetlen mennyiség ment akkor a szemétbe a jobbnál jobb (és rosszabbnál rosszabb) kiadványokból. Utánanézek, hogy most mi a helyzet ezen a téren.
Az az igazság, hogy én egyszer jártam egy olyan presszóban, aminek az egyik falán polcok voltak, tele érdekes könyvvel, amit szabadon lehetett használni. Ennek már vagy 20 éve, ha nem több. Meg is jegyeztem magamnak, hogy ide érdemes eljönni, de aztán sose jártam arrafelé, így nem tudom, megvan-e még? A Jászaitól a Parlament felé volt valahol, a Pest felőli oldalon.
De ez nagyon jó helyen van, és talán idegenforgalmi szempontból is vonzóvá lehetne tenni, és ha wi-fi is van, az csak ráerősít.
A Bécsi útról elhozott 15 banános doboznyi könyvből még négyet kell polcra tennem műfaj szerint, de tegnap már nagyon fáztam és nem bírtam tovább pakolni a nulla fokos helyiségben.
Sajnálom, hogy az irodalmi folyóiratokat otthagytam, mert egy ilyen kávéházban talán azt is szíveen elvitték volna.
A (nappali)kávéháztulajdonosnak már ajánlottam egy irodabútor-bizományit – amit magam még nem láttam –, ha nem találna máshol könyvszekrényt, nézzen be oda.
Szerintem gondolkodhatnánk egy szlogenen, amit javasolnánk e szisztémához. Pl.:
Mondom, ezt a Bohócot én tényleg imádtam. Azóta nem kell saját macska - mert mégis, mennyire tudnék szeretni egy olyat, akit meg is lehet simogatni? :)
Kétségtelen, hogy a macskák között is óriási különbségek vannak. Sajnálom, hogy téged ilyen balsorsú macska "nevelt át". Nagyon ritka lehet az ilyen agresszivitás. A miénk nagyon intelligens volt, empatikus, szeretetreméltó, okos. Szép. Szórakoztató. (minden jó tulajdonságát nem is sorolom fel:) Pótolhatatlan.
Rám már Yogi maga is jó hatással van, a macskák lelki egészsége meg mindennél fontosabb nekem. :)
(Életem egyetlen macskája, a húgomnak valami háver által jópofa ajándékként adományozott Bohóc - biztos meséltem már róla - tényleg mély nyomokat hagyott bennem. Mivel lényegében rám maradt, és lelki sérült lévén engem mart véresre minden nap, aztán én is sirattam el, amikor kényszerűen vidére száműztük, mert nagyanyám orbáncot kapott a karmolásaitól, na szóval, én a macskákat azóta messziről szeretem. Az ember félelmetesen meg tud szeretni egy ilyen szőrös alakot, aztán meg jönnek az objektív körülmények.)
Most nézegetem ezt az általam kedvelt lapot, lapcsoportot, vagy minek is nevezzem, szóval belémnyilallt, nehogy ez is elvesszen a nagy átalakulásokban.
Na, ha te napi egy kávéval ilyen temperamentumos tudsz lenni, akkor tiszta szerencse, hogy nem szereted úgy, mint én :) Tény, hogy kávé nélkül is túl zaklatottá váltak a napok. Az ember azt hinné, hogy már nem lehet fokozni. De sajnos igen.
Egy macska viszont segít relaxálni. Tapasztalat. Esetleg kölcsönözzél egyet Yogi-tól pár hétre:)
Vagy nézegessünk ilyen helyes fotókat, vagy leginkább el kellene látogatni oda, megvan-e még?
Nekem ehhez nem kell kávé! Másfél héttel korábban elromlott a presszógépem, a napi egyetlen, reggeli kávémat sem tudtam meginni (viszont külön kérnem kellett szépen a szervizt, hogy ha annyiért javítanák, amennyiért újat vehetek, akkor legyenek oly jók, küldjék már zúzdába ők maguk). Szóval most, hogy mondod, a harmincnégy másik ok mellett a kávé is közrejátszhatott. :-)
Most már tényleg úgy vagyok, hogy ha itt egy kicsit békén hagynak, és legalább pár hónapig nem kell halálra aggódnunk magunkat, én akár nyertesnek is vagyok tekinthető. Munkám van, székem van, a gyaloglóedzésbe belefér, kell ennél több? :)
Végigkövettem az elmúlt napokat itt, örülök, hogy már jobban vagy. Hiába, nehéz dolog az iskolaváltás. Bár nem is váltás, hanem költözés. A váltás rosszabb lett volna. Csak halkan kérdezem, hogy mennyi kávét ittál azon a bizonyos napon?
Tehát követtem a szebbnél-szebb, jobbnál-jobb ötleteket, és hogy ezekből több is megvalósult (itt a segítő kezekre és fejekre gondolok), az csodálatos! Közben nekem is eszembe jutott egy-két gondolat, de még nagyon kezdetleges, és az is lehet, hogy valami jobb alakul ki, ez a jelek szerint el is indult, VEE irigylésre méltó tettrekészsége nyomán. Az általa fellelt hely csábítónak tűnik.
Csak ültem és olvasgattam, a 140-est, meg az elhagyott tetthelyet leszámítva jól éreztem magam. köszönet.
Már tegnap el akartam mesélni nektek, de estére annyira amortizálódtam, hogy a kezemet nem tudtam fölemelni.
Első nap (na jó, másfeledik) az új iskolában. Az ember örül, hogy a számítógépe működik, és az irodaház beengedőrendszere beengedte. Mindenütt dobozok, ideges emberek szaladgálnak össze-vissza, esetleg mutassa meg valaki, merre van a titkárság, hopp, itt szekrényeket hurcolnak, érdekes, mi mindent lehet építeni belőlük, de a kulcsos doboz, hát nem kiborult, na, akkor Hamupipőke-projekt, találjuk ki, melyik kulcs melyik szekrényzárat nyitja.
És akkor dolgozzunk is egy kicsit, ha már itt vagyunk.
Na, ennek a kellős közepén jött valaki, és szólt, hogy meglepő módon az asztalán megszólalt egy telefon, és azt mondták bele, hogy valami recepción engem várnak. Végül is kalandvágyó volnék, vagy mi, nekiindultam az épületnek, morzsákat szórtam le magam mögé, csak a bizt. kedv., és lám, megérkeztem a mondott recepcióra. Ahol ott ült egy kedves régi, városvédő ismerős, széles mosollyal: olyan rég találkoztunk, hát hozott nekem pár könyvet. :-)
VEE, ha meglesz a kávéház, lesz utánpótlás is, most már fix.
