A nagypapám ezt még magasabb szintre fejlesztette. Ha a nagymamám elvonszolta valami vendégségbe, udvariasan köszönt, beszélgetett pár szót, aztán mintegy tétován odament a könyvespolchoz, végigmustrálta, majd kiválasztott valamit, leült egy fotelbe, és addig olvasott, amíg a nagy nem szólt, hogy kiszórakozták magukat, haza lehet menni.
Agatha Christie a nyelvtanárok álma. Világos mondatszerkesztés, pompás szókincs, és a modern nyelvtanításban oly fontos "information gap" is megvan: a delikvens szeretné tudni, ki a gyilkos. (Kicsit abszurd volt, de nagyon szórakoztató, amikor a spanyoltanárom egy Poirot-regényt olvastatott velem. Spanyolul ugyan sosem fogok megtanulni, de még szótárral is jó móka volt, más kérdés, hogy sajnos pontosan emlékeztem a megoldásra. :-) )
Biztos igazad van, de nekünk sokkal több volt a fantáziánk. Nem igazán szeretem a tv-t, bár kétségtelenűl lehet hasznos ismeretekre szert tenni belőle.
Ha már ennyire elmerültünk a nosztalgiázásban, akkor emlékezzünk meg arról, hogy a család rendre együtt hallgatta a színházi közvetítéseket – ahol a bemondó suttogva közvetítette azt, amit nem láthattunk – meg a rádiójátékokat.
Mielőtt elátkoznánk a tv-t, lássuk be, hogy a mai gyerekek nálunknál sokkal többet ismerhetnek meg azon keresztül a természet csodáiról, földrajzról, történelemről.
Nekem feltünt, hogy mikor külföldre kerültem, milyen sok helyen egyáltalán nem volt könyv a lakásban és akkoriban még a Kindle se létezett. Gyerekkoromból vannak olyan emlékeim, hogy mindenki ült egy-egy fotelben és olvastunk. A szülők és én is. Társaságban könyvekről beszélgettünk és ahogy Emma is irta azonnal minden újat megszereztünk geymás közt cserélgetve olvastuk.
Szerintem a tv sokat tett az emberiség elbutitásáért.:-(
Én nagyon egyszerű proletárcsaládból származom, úgyhogy számomra is rejtély, mitől lettem könyvsznob. (Ezt a szót most alkottam, jobb híján, és nem azt jelenti, hogy lenézem, aki mást olvas, mint én, hanem hogy ha valaki könyvespolcán jelentős egyezést találok a sajátommal, akkor azonnal valami egészen furcsa lelki közösséget érzek - az ilyen ember rögtön a barátom lesz. Igen, ismeretlen lakásban az első dolgom végigböngészni a könyvespolcot.)
Akkoriban, középiskolásan rengeteget olvastam. Azt hiszem kb.14 éves voltam, mikor Lyka Károly Művészetek története c. könyvét regényként olvastam végig. De elolvastam lehetőleg minden Nobeldijas könyvet, ami néha nagyon untatott. Prouston is átrágtam magam. Apámnak elég értelmes baráti köre volt, azoktól is kaptam kölcsön könyveket. Jókai összeset a szomszédunk könyvespolcán találtam és nyári szünetben befaltam az egészet. Akkoriban olvastam a már félig tiltott Márait, Nyírőt és Wass Albertet is, általában az összes, erdélyi szépműves által kiadott könyvet.
Minedezek közepette ügyesen laviroztam az iskolai kötelezők körül, pl. a Csendes Dont soha nem olvastam el és más szovjet műveket se. Háboru és Béke nem volt probléma Dosztojevszkij sem. Akkoriban szörnyű leégés lett volna, ha kiderül, hogy ezeket nem olvastam. Mondhatom nyugodtan, hogy kultursznobok voltunk, ami vizont szerintem sokkal többet ért, mintha bugyuta telefonos játékokkal szórakoztunk volna.
Azt olvas az ember, amit a hangulata kíván. Szerintem azért (is) olvasunk kevesebbet papírról, mert sokkal zaklatottabbak a mindennapok, csak egy apró példa, hogy évenként kalkulálgatni kell, hogy melyik biztosítót válasszuk, vagy a telefonelőfizetés és csomagdíj verzióit, változásait ne is említsem. Ezek az aprólékok persze. Anno jóval kevesebb energiát kellett fordítani az ügymenetekre, sokkal lassabban változtak a feltételek. Nyugisabb volt az élet, lazán, lelkiismeretfurdalás nélkül le lehetett ülni egy könyvvel. Ma úgy érzem, mintha mindig lemaradnék valamiről, és ha nem figyelem a sűrű változásokat, könnyen pórul járhatok. Az szinte külön öröm, hogy autóval már nem kell foglalkoznom :)
Nálam este jön a papír. Hangulattól is függ, hogy mikor mit. Nemrég én is krimiket olvastam. Olyan bevált, sokszor olvasottakat :)
A választható készlet kéznyújtásnyira kínálja magát. Amikor már túl nagy a kupac a nyitott, könyvjelzőzött könyvekből, rendet rakok, mennek vissza a könyvespolcra. Sőt, van egy adag régi IPM magazin. Azokból is előhúzok néha egyet-egyet, ha csak gondűző jöhet szóba.
Sajnos a régi, teljesen "belefeledkezem, végigolvasom" már nem megy, talán a gondtalanabb ifúkor sajátja ez.
Például ez is egy olyan történet, hogy csak na. Meg még hozzá az anyukák, akik gépeltek. Megalájk, ha mondhatom így.
A régi (hetvenes, nyolcvanas évek) könyvhetekről amúgy hasonló emlékem van. Anyámék lényegében lefizették a Ferenc körúti könyvesboltosokat, hogy az első napra pakoljanak össze mindent, amit előzőleg kinéztek a katalógusból, plusz dráma-, vers-, próza-válogatás, mert egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy ezek ne legyenek meg otthon, mégpedig időben. És magamra is emlékszem, ahogy felső tagozaton Örkény- és Csurka-drámákat olvasok, mert hát mi mást.
A baj csak az, hogy a gondolkodásom is megrekedt ezen a szinten. Belém van ivódva, hogy ma is olyasmire kíváncsiak az emberek, ami engem érdekel. Aztán meg persze nem. Na, ilyen az, ha valaki kimegy a divatból. :-))
Lehet, hogy általánosítható, hogy a középiskolás korban olvasottak meghatározóak az ember egész életében. Talán már elmeséltem valahol, a sznobizmus pozitív hatásaként éreztem, hogy a technikumi tananyag kevés az általános műveltséghez és a magyartanárunkat rábeszéltem, hogy menjen el az Ilka utcai kis könyvtárba a nagyon aktív fiatal könytároslányhoz – aki később az összes fővárosi fiókkönyvtár főnöke lett –, és állítsanak össze egy olyan minimum listát, amit illik elolvasnunk az érettségiig. (E tanár – Madocsai László – később a Radnótiba került és tankönyvei elég sok vihart arattak, mert másokra helyezte a hangsúlyt, mint a korábbi tankönyvek.)
Az így készült lista nehéz és évtizedek óta ki sem adott műveket (pl. Proust) is tartalmazott. Anyukák indigóval gépelték átütő papírra és igyekeztünk annak alapján olvasni.
Egy mai fiatal talán el sem hiszi, hogy akkoriban vaskos drámaköteteken is átrágtuk magunkat. És például mindenki nemcsak megvette az évenként a könyvhétre megjelenő vers- és novellaköteket, hanem ki is olvasta azokat. Az irodalmi folyóiratok olvasása is általános volt, legalábbis én úgy láttam, úgy emlékszem.
Lawrence Norfolk új regényén, a John Saturnall lakomáján alszom el minden este. De nem azért ám, mert rossz - sőt! kifejezetten érdekes -, hanem mert rémesen fáradt vagyok.
Érdekes ez. Gyerekkoromban anyámék egy idő után megunták, hogy nem tudnak elég Delfin, meg indiános regényt betárazni, mert kíméletlen tempóban fogyasztom őket. Akkor beírattak a könyvtárba, mire oda-vissza kiolvastam a kerületi Szabó Ervint. Nyáron még önkéntes segéderőnek is elszegődtam, hogy pult alól olvashassam az olyan hiánycikkeket, mint Szabó Magda Abigélje. Az eredmény: mínusz 7 dioptria. Aztán jött a családi könyvespolc lelegelése, sok-sok négyzetméternyi huszadik század. Évekkel később jöttem csak rá, hogy a XIX. századi klasszikusokban súlyos hiányaim vannak - feltehetően az már olyan magasan volt, hogy a leghosszabb létráról sem értem el. :-)
Ezt az egészet csak azért mesélem, hogy kilyukadhassak oda: egyetemista koromban egyszer csak ráébredtem, hogy esténként megint Delfineket, indiánosakat, pöttyös-csíkosakat olvasok. Napközben angolul kellett (volna) súlyos irodalmat, estére muszáj volt lazítani. Az utóbbi év/tized/ekben meg csak gyűlik, csak gyűlik a restancia. Van egy polcom, rajta a "ha megérem a nyugdíjat" kategória, Dosztojevszkijtől (psssssszt) az Ulyssesig. Emellett persze néha nagyon uptodate vagyok, mert egy-egy kurrens kortársat csak elolvasok, és mindenkinek villogok, hogy hát igen, a posztmodern halott :) - de a lényeget tekintve csak a stósz nő a nachtkaszlin.
Közben meg az a vicc, hogy egész nap olvasok, reggeli kávé előttől esti ájulásig. :)
Az alábbi levelet írtam az imént a kávéház-tulajdonosnak, várom a válaszát.
"Hogy állsz a felvetett "Kávézz és vigyél magaddal egy könyvet!" gondolathoz? Szerintem ehhez Neked csupán néhány könyvszekrényt (és a helyet) kell adnod. Mi visszük a könyveket és segítünk a reklámban, amivel feltétlenül növekedni fog a forgalmad és a kávéházad ismertsége."
Pironkodva kell bevallanom, hogy mostanság többnyire detektivregényeket olvasok nagy mennyiségben, éjszakánként. Nappal főleg az internet öli az időmet, amin minden félét olvasok.
Könyvek nálam otthon üvegajtó nélkül porosodnak. Mentségemre szolgáljon, hogy minden egyes darabot többször elolvastam már, pedig van elég sok.
Van egy ilyen hely, Café Ponyvaregény a neve. Nagyon szeretem, bár ritkán jutok el oda. :(
A XI. kerületi Gárdonyi tértől nincs messze, a Bercsényi utcában; illetve van egy a Kopaszi gátnál is, de ott még nem voltam. Társasjátékok is vannak a falon, és minden asztalon jegyzettömb, ceruzával. :)
Magam előtt is röstellem, de a korábbinál sokkal kevesebb munka, az egyre ritkább időnkénti unokázás mellett is alig tudom kiolvasni az egyetlen napilapot és az ÉS-t, A kalucsninak már csak a képeit nézem át. Igaz, hogy a TV sokat van bekapcsolva, de az általában az íróasztal előtt munka vagy az elés sok időt rabló internetezés közben, és így nagyon ritkán fogok könyvet a kezembe.
A nem bölcsészeknek e témában felmerülő lelkiismeretét már sok évtizede csak az nyugtatja meg, hogy az ÉS-ben azért még eljut hozzá némi irodalom.
A lakásfelújítás után elkészültek az általunk tervezett és egyedileg legyártatott könyvszekrények, amiknek (amelyeknek?) óriási edzett üveg tolóajtajaik óvják a portól a szebbnél szebb könyveket. Ahogy szoktam mondani: nemcsak a leszármazottak nem fognak ezekhez nyúlni, hanem már én sem nyitom ki e csodás szekrényeket.
Szóval szerintem sokan vannak így, csak ezzel nem dicsekednek...
így nem tudom, megvan-e még? A Jászaitól a Parlament felé volt valahol, a Pest felőli oldalon.
Nincs már meg.
Csalóka az idő, mert 1998-ban nyílt és a Markó - Balassi sarkán volt, Markó Könyvszalon ill. Könyveskávéház néven. 2001-ben megszünt, utána a Majd Leonárd étterem volt a helyén, majd 2008-tól a C.......S harmadik üzlete van a helyén.
Ne is mondd! Egy jó nagy adagot pár hónapja vittek tőlünk, el-nem olvasásra. Mert mintha nem kellene senkinek. pedig igényes anyag van benne , hátrány, hogy nagy helyet foglal.
Már régóta akartam kérdezni, ti mit olvastok esténként? :)
Egy ideje a Korda-fivérek élettörténetét nyúzom. Akartam is írni egy-egy érdekességet, de elmaradt. Sajnos sokszor késztetést érzek, hogy utánanézzek egy-egy dolognak a neten, de az ágyból nehéz. Talán ezért népszerű a net, mert a papír nem tud interaktív lenni, de az e-book, netes anyag is más, a papír is más.
