A távmérőben viszont foncsorozni, vagy cserélni kellene a 45 fokban álló üveglapot az élességállító keresőben. Valószínű keresek egy alkatrésznek való hasonló darabot, amelyik donornak alkalmas. Zorki 1-esre vagy Zorki C-re gondoltam.
Bocsi. Egyszer látom egyszer nem. Általában elfelejtek belépni, azután írás közben lépek be, stb.
Jelenleg nálam B&W Forte Pan 100-as van a Zorkij-ban. Befűzés előtt megvágom az elejét hosszabra, de azért ha nem kapom el a fonalat egyből, akkor általában nehézkesebb a dolog. Na de semmi különös.
Félig áll a mutató, voltam egy hodály szerelőcsarnokban amely üres. Homály, fénycsíkok, sötét, stb. Itt készítettem pár felvételt, megihletett egy a Fotozz-on látott hasonló témájú fotó, azt hiszem Mutty.hu készítette, de színesre.
Szeretnék szerezni F.F. fílmet 100-asnál gyengébbet, ilyennel kezdem majd a fotózást a FED-el ha elkészűl.
Keresek hozzá illő témát is, talán valahol egy vidéki városban, Nagykanizsa, Veszprém, Gyöngyös, vagy máshol.
Talán egy iskolába jártunk ebben a tantárgyban. "Fehér papír az asztalon" idézem saját magam. Én még fotózni sem szégyenlek szerelés közben.
Ez azért más kategória. De itt is van mit találgatni a mérnőki furfangokból, és a használati "kopásnyomok" is jelenvannak.
A "türelem" megőrzéséhez ez a két kevésbé hasonló hobby vált be nekem a legjobban. Ha egyiknél nem jutok továb, folytatom a másiknál a hasonló okból abba hagyott folyamatot.
Nagyon türelmes ember vagy. Én szétszedni még szétszedném, na de összerakni?! ;)
Most töltöttem éppen a zorkijt és azt bírom ebben a masinában (a szuper képek mellett, amit készít), hogy a drabális fémbelsőbe olyan könnyű a filmet befűzni, hogy azon sokan csak csodálkoznának. Most éppen az előhívott filmem mellé ingyen kapott forte 100-as színes filmet tettem bele, érdekel majd a végeredmény, nem lehet rosszabb, mint a drogériákban kapható saját cégjelzésű, olcsó színes filmek (amiket én egész jó kis amatőr anyagnak tartok).
Alapállásban el tudom képzelni, és elfogadni is, a blendeszerkezeteknél a kenőanyag nélküli, huzamosabb ideig tartó, hibátlan működést.
Sőt!!!
Egy Panasonic FZ 20-asnál (ez jutott eszembe hírtelen) ahol a blende nagyon rövid idő alatt kell hogy végrehajtsa az érzékelés/vezérlés utasításait, nem késlekedhet a kenőanyag márpedíg lassít.
Ha ennél a gépnél priorításnak jelölöm meg a záridőt, a gép hozzárendeli a nyílást akár milyenek a fényviszonyok, ő választ. Ezt ahányszor akarom, és amilyen gyorsan csak tudom "nyomni a gombot", végrehajtja.
A hangokról nem szereteknék beszélni sem.
Egy ilyen rendszerű szerkezetnél elfogadom a száraz működést. Azért nem végtelen élettartam garanciával.
Az ultrahangos tisztítás nem túl régi technológia, alkoholos közeget alkalmazva kitűnő eredményt ad.
Előnye. hogy pl. egy cső belsejét is meg lehet tisztítani.
Ha Optikus jóslata beválik, ezt a módszert fogom használni a tisztításra.
Egy próbát végeztem a karóra fémláncommal. Kb. 20 perc alatt kifogástalanúl megtisztúlt, a leglehetetlenebb helyen is.
Szóval, a Telamagor olajozva a teszteléshez! Kezdődjék !
Az objektív immáron nálam landolt, élete további idejét nálam fogja tőlteni, egyszerűen szerelmes vagyok belé. Remélem a többiek nem válnak féltékennyé (50-es Tessar, 135-ös fapados Pentacon, stb) akikkel már kerek 30 éve élünk együtt. Vissza térhetünk pár év múlva a kérdésre.
Ha szabad néhány gondolatot a blendelamellák kenéséhez:
A finommechanikai alaptankönyvek szerint semmilyen kenőanyag nem lehet a lamellákon, mert összeragadnak. A hajdani Zeiss Jena objektívek gyakori betegsége, hogy bekerül a kenőanyag a lamellákra és szinte javíthatatlanná teszi. (Pontosabban átmenetileg tisztítható, majd egy idő mulva kezdődik előlről.)
Úgy látszik, van kivétel is, pl. nekem van egy Heliosz 2/58-asom (előválasztós blendével), melynek blendelamellái jól láthatóan "úsznak a zsírban", ennek ellenére jól működik.
A németországi Nikon szervíz honlapján olvastam: a gyártáskor a lamellákat különleges, nagyon vékony kenőréteggel látják el. Ez a kenőanyag kb. 10 év alatt az oxigén és a fény hatására "gyantásodik", ez okozza a lamellák beragadását. Eltávolítására nem elég egy oldószer (benzin vagy más zsíroldó), hanem különleges ultrahanggal működő fürdőben kezelik. A német szervízek gyakorisági listát készítettek, hogy melyik gyártó objektívjei ragadnak be 5, 7, 10 stb. év alatt.
Széleskörűen, évek óta használjuk ezt az olajat, nagyon hasonló eszközöknél mint a blende. Talán még egyszer sem fordúlt elő, az egyéventi rendszeres felűlvizsgálat alkalmával az hogy a nevezett kenőanyag ne lett volna a helyzet magaslatán. Sem hideg, sem melegüzemű berendezéseknél nem jelentkezett olyan tünet, hogy elillant volna. Volt egy évek óta használaton kívűl lévő szerkezet, amin szétszerelés után látható volt a kenőanyag. Igaz, hogy nem volt működtetve, igénybevéve.
Bár igaz, hogy ezek az időtávlatok meg sem közelítik azt az időtartamot amire egy f.gépnél gondolni kell a probléma nézőpontjából.
Jobban átgondolva, rizikós dolog volt az olaj alkalmazása, elismerem, igazad van.
A szerelés megkönnyítésén gondolkozva választottam ezt a technológiát. Hát majd elválik hogy helytelen volt-e, főleg hogy mennyi idő alatt derűl ki, ez lesz az érdekes.
Lamellak koze semmilyen kenoanyagot nem szabad tenni, sajna a vekony olaj az evek soran ki fog parologni es besurusodik es akkor lehet megint szetszedni...
Pontosan ezen gondolkodtam, hogyan tisztítsam meg a rászikkadt kenőanyagot a FED objektív fókusz menetéről. Szinte már kristályos ez az anyag.
Amit szét-összeraktam Meyer Telamagor 200-ast, abban finom állagú volt még a "zsír" nem pótoltam, sőt a kihordott fölösleget eltávolítottam. Igaz ez az obi nem túl régi, csak pár évtizedes.
A lamellákat csak áttörőlgettem száraz, utána hihetetlenűl vékony olajjal átitatott textillel. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a szerelésnél, úgymond összetapadjanak megkönnyítve a behelyezést. Lapjával így nehezebben váltak el egymástól, viszont síkban akadálytalanúl mozognak.
Hát azért ez már több mint egy alap Zorkij, vagy FED.
Az obik valóban gyönyörűen dolgoznak, legalábbis a képek szépsége, minősége, amiket a netten láttam messze felűlmúlják a K.C.Jena legjobb "legendás" obijait.
Nem rajongok a "csoda kenőanyagokért", de gyakorló mechanikusként sajnos rá vagyok kényszerűlve.
Legszívesebben nem használnék semmit egy-két szép mechanikán, ugyanakkor a használata ezeknek a szerkezeteknek folyamatos, az az ötszőr 24 órás termelés, és nyolc óra karbantartás. Ezután kezdődik előlről a daráló. A kopás, kenés nélkűl elkerűlhetetlen.
Azonban a fényképezőgépeknél erről az igénybevételről szó sincs !
Lehetne mellőzni minden kenőanyagot.
Igaz.
Az is, szerintem hogy a fémek oxidálódnak, még a néhány nemesfém is. Tehát a felületűk változik.
Ha ez bekövetkezik akkor a tervezett mozgás bizonytalanná válhat. Ez káros, akár a záridőnél, akár a kioldásnál, időzítésnél stb.
Tehát ez ellen illik védekezni. Mivel ?
Mivel?!.
A kisseb rész amiben nem értek egyet Veled, hogy a f.gép mechanikájában nincs, nem lép fel nagymértékű erő, vagy nyomás.
Szerintem, még az ilyen, és még kissebb méretű szerkezeteknél is előfordúlhat olyan szerkezeti áttétel, ami bizony meglepően nagyméretű erőt idéz elő.
Aláírom, ez már talán elméleti sík, de érdemel egy-két szót.
A grafit amit említettem, mikró-méretben alkalmazható, más egyébb anyagokkal kötve van, tehát irányítottan lehet, adott helyhez köttetni. Nem por.
A "kenest" ugy szoktak megoldani hogy kulonbozo anyagu femek csusznak egymason. Megfeleloen megvalasztva siklanak nem tapadnak ossze (a bronz nagyon jo anyag ilyen szempontbol).
Persze azert hasznalnak kenoanyagokat is pl. a fokuszalo menteken, de a lamellakhoz (meg ugy altalaban az obik belsejebe) nem kell belekenni semmit.
>A Bessa, a széles szolgáltatásával gondolom ellát Téged egy ideig ilyen hasonló, jóleső
>érzésekkel.
Nincsenek benne "szolgaltatasok", siman tavmeros es van benne fenymero, ha ez szolgaltatasnak hivhato. (Na jo van rajta mechanikus idozito is. ;)
Es pont ez benne a jo, fenyt mersz rekeszelgetsz, allitod a zaridot (nincs semmi automata benne) es megnyomod a gombot. Totalisan alap, talan meg egy zenit is tobbet tud. Cserebe ecceru kicsi es elmeny vele fotozgatni, es nem utolso sorban a voigtländer obik nagyon frankok.
Ismereteim szerint a grafitos kenőanyag nagyon rossz ötlet ide! Nyoma marad kosz formájában örökre a szerkezetben, ráadásul semmi értelme, mert a grafitos rész a nagy nyomás miatt kell, itt pedig ilyen nincs az elemek között. Elfajzott gépészmérnök vagyok, régen volt az egyetem, de ennyi még rémlik. Remélem, valaki megcáfol!
Erről az jut eszembe, hogy az új szerzemények "egyéniségének" megismerése, megértése, csodálata, elismerése, mindíg hihetetlenűl izgalmas.
Időben pedig annyi idő, mint a szerkezet technikai tudásának színvonala.
Bár ellenpéldának a Braun AKKA Rette-t hoznám fel, mert a hosszú idők elégtelensége miatt átnéztem, és néztem, és néztem...... napokig nem szereltem vissza rá a fedelet, nem tudtam betelni vele, pedig fapados.
A mérnöki elgondolás megismerése, az alkatrészeken a gyártási folyamat nyomai, a használati kopásnyomok, mind egy-egy külön jóleső borzongás volt.
A Bessa, a széles szolgáltatásával gondolom ellát Téged egy ideig ilyen hasonló, jóleső érzésekkel.
Más: lebeszéltem magam arról, hogy olajozzak egy fényképezőgépet.
Egyenlőre grafitos kenőanyagot tudtam szerezni, ezt egy kissé melegebb helyen használjuk a munkában, spay formátumban.
Nem közvetlen hordtam (fújtam) fel a fényképezőgépre, hanem egy tárgyra kifúj, és már megszáradt tartalmat kentem fel a mozgó elemek közé.
Érdekelne a véleményetek, a korabeli grafitozás (ha ugyan grafitoztak) mivel, hogyan tőrtént anno ?
Egy mester volt csak, és Ő nem tudott árat mondani. Az a mester aki erre szakosodott, csak a jövő hét elején fog dolgozni, akkor kell érdeklődnöm. Feltételessen hagytam náluk, mert árfüggő a dolog nálam.
Tehát ha van infóm, megírom.
Gratulálok a Bessa-hoz. Most, hogy a segítségeddel megismertem ezt a gépet, egyfolytában nyiva a szám.
A Lengyel Vaterán láttam egyet, nem emlékszem az összegre, de akkor még nem ismertem azt a csodát.
Most valahogy úgy jellemezném, hogyan is ?
KIRÁLY !!!
Zorkij 3 ? Úgytudom nagyon dícséretes zár van ebben a kiadásban. Korrekt, nem túl katonás. Persze a vászon-gumi nem örökéletű, de az acél sem.
Kösz a tippet, megnéztem. Tényleg egy icipicit túlmegy a végtelenen, de csak egy vonásnyit. Aztán megnéztem lencse nélkül, a távmérő kuplungjának van egy "odúja", annak az alja, ahová max. be tud menni ki van bélelve valami szivacsszerűvel. (Oroszon még nem láttam ilyet...) Ha odáig kézzel finoman benyomom, akkor is túlmegy, még jobban is. Szóval van némi játéka. Aztán utánaolvastam, és a Rangerfinderforum.com-on találtam egy idevágó értekezést. A faszinak ugyanez a kombinációja és ugyanez a problémája,bár amint írja, amire fókuszál az lesz éles, csak ez nem passzol pontosan az objektíven lévő méterskálával, pl végtelennél 20m-en áll meg, mint nekem. Megnyugtatják, hogy nem gond, sőt valaki azt írja, hogy ő leköszörült 0,3mm-t a Jupiter fókuszáló gyűrűjéből (nem tudom ez szakszerű-e, abból ami ki-be mozog a távmérő mozgatásához) mert ennyi volt a különbség a Skopar és a Jupiter között.
Mikor ismeretlen ruszki/ndk obit raksz fel elsore akkor nezd a keresoben hogy nehogy vegtelenen tulmenjen a tavmero mert ha szetnyomja a kuplungot akkor nem tom hol fogod megjavittatni...
