" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Azért már szép kor! :) Ennyi éven termett hűségesen, és senkinek meg sem fordult a fejében, hogy vajon milyen fajtájú lehet? Azért ez sok mindent elmond az ottaniakról. Mindenesetre, azért ha lesz lehetőségem, megnézem magamnak azt a cserszegtomaji példányt.
Az egyetemi szovjet fajtáról többet is lehet tudni? Hibrid, vagy "csak" egy sima káki nemesítés? Vagy esetleg egy hibrid magonca, ami porzós és termős virágokat is nevel (abból gondolva, hogy magokat tartalmaz)? Mostanában nagyon ráálltam Diospyros virginiana x Diospyros kaki hibridekre. :)
Jól sejtettem, hogy az egyetemi szovjet fajta lehet. Ezt ott a környéken oltogatták és terjesztették, így Keszthely körzetében több példány is található belőle. A Fityeházon beszerzett növények ennél sokkal elitebb árut fognak produkálni.
Ninovarga (János)! Először is köszönöm a lehetőséget hogy én is találkozhattam önnel és hogy megnézhettem azokat a hatalmas füge és kivi fákat,bokrokat. Ma volt időm és elmentem a gazdaboltba ahonnét a képet raktam fel a datolya szilváról. Sajnos a boltban az eladó hölgy azt mondta hogy nem tudják milyen fajta mert az apósa ültette 10-11 éve. Kaptam belőle pár db-ot. Ahogy megkostóltam összehúztam a számat úgy hogy biztosan utól kell érlelni. A termések átmérője átlagban 5-6cm a magasságuk 4cm körüliek. Csatolok képet arról amit félbevágtam és a magokról. Amint a képen is látszik 8db mag volt benne. Azok hossza 1.5cm szélességük 0.7mm
Az ország egyre több körzetéből kapok olyan tudósítást, hogy az október elején lefagyott növények tavaszi vegetációba mentek az utóbbi hetekben. Érdekes lenne módszeresen megvizsgálni, hogy milyen fokú fagy utóhatásaként tapasztalható ez a jelenség.
Szerencsére itt a mi körzetünkben ezt nem vizsgálhatom, mivel Letenyén még a patak mentén lévő Béke utcában sem volt fagy október elején.
A lágyszárú, fagyérzékeny virágok még mindig így festenek:
10 éve volt szerencsém eljutni a Maldív-szigetek egyikére. Két angol srác kipróbálta a vízisielést. Az egyik srác nézve a másikat megállapította, hogy He's better than me! Aztán este beszéltek erről, s a másik udvariaskodva azt mondta neki, hogy you're gooder, s a barátnője vágta hátba, hogy better.
Gondolom ez olyan mint a suk-sük, nem olyan választékos, mint a better, de valahol érthető, hogy miért így próbálkozik.
A "meszetet" esetében a nyelvérzék tévútra kerülése valósul meg, hiszen ilyenkor a tárgyraggal már egyszer ellátott szót érzékeli alanyeseti alapalakként. Ennek tipikus példái az "eztet" és az "aztat".
Elképzelhető, hogy a "meszetet" alakot az "ecetet" hibás analógiája szülte.
Igen, pontosan erről van szó! Erre írtam egyszer az alábbi hasonlatot, amit az értetlenkedőknek már többször idéztem is:
"Ahhoz lehetne hasonlítani az évtizedekkel korábbi klímát, mint amikor egy bizonyos témájú vagy hangulatú, koherens eseménysorozatot bemutató filmben van néhány olyan epizód, aminek kiegészítő dramaturgiai funkciója van, de nem alkotja föltétlenül a cselekmény és a mondanivaló szerves részét. (Ami az időjárásban egy-egy epizód jellegű kivételes eseménynek felel meg: nagy hó, átmeneti nagyobb hideg, tavaszi fagy, nyári vihar, stb. az év nagy részében normális időjárási események közé ékelődve.)
A mostani klíma pedig olyan, mintha sok filmből kivettük volna az említett epizódokat és kizárólagosan azokból állítottunk volna össze egy előadásnyi időtartamú filmet. A filmet csak néző, de következetes cselekményszálra és mondanivalóra nem figyelő közönség részére ez a film-mix is olyannak tűnhetne, mint egy "másik film", különösen azért, mert "azokban is ilyen jelenetek szoktak lenni". De sajnos, az ilyen film csak egy "őrült film" lenne, olyan, mint a mostani klíma."
Igen, régen is volt szélsőséges időjárás. A klímaszkeptikusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy volt kis jégkorszak, nyári hó, téli meleg stb. ekkor meg akkor.
Mindig dőlnek meg rekordok. csak az a probléma, hogy nem ennyi egyszerre, egy időben.
S ezek rekorddöntések mégse annyira látványosak mint egy auguisztusi hóesés. De pont ez a gond, hogy ez egy folyamat nem véletlenszerűség.
Csak az idén számtalan melegrekord megdőlt nyáron, mostanmában is, de októberben meg hidegrekordok. Március 15-án régen látott hó, utána történelmi rekord a Dunán, augusztusban hosszan tartó aszály.
Mindez túl sok a jóból. Tavaly nálunk 3-szor volt jégeső, 2000 előtt sok-sok éven át se. Tavaly februárban -20-30-ak országszerte, előtte nagyon enyhe december. 2012 húsvétkor lefagytak a virágok, rügyek, ezért se volt tavay barack.
Változás van, s a bolygónak mindegy, lesznek növények, állatok amik túlélik mindezt, talán emberek is, de nem mindegy mennyien és hogyan.
Miután az eredeti tövek különbözősége miatt eltérő típusú toldalékolt alakok vannak, egyes régiókban bizonyos szavakat egyik, másokban másik típusú analógia alapján toldalékolnak.
A 'mész-meszet' a 'kéz-kezet' analógiát követi, a 'léc-lecet' ugyanebbe sorol be, amíg a 'léc-lécet' a 'kém-kémet' sorba.
A 'rajta' "rajt" alakja így értelmezendő: rajt' (az a helyén aposztrof), mint az 'aztán' helyett az aszt'/oszt'.
Nagyon érdekes ez. Borsodi ismerőseim pl.a léc szót "lecet"-ként teszik tárgyesetbe, mi lécet emlegetünk. Nagy a bizonytalanság a mész szónál is, mészt? meszet? de halottam már meszetet ???? is.
Másik dolog, hogy hiába próbálok meggyőzni sok környékbelit, hogy nem a gazat kell levágni, hanem a gazt, nem mondják így. Akkor fogadták el egy kicsit amikor volt egy ilyen parlagfüves plakát.
Más eset de érdekes, hogy felétek pedig "rajt"-nak mondják azt amit mi "rajta"ként emlegetünk. Pl. Ha leszednám a khákit a fáról akkor már nem lenne rajt(a) egy sem.
Próbáld meg a hangyákat elcsalogatni a mézbogyótól. Tegyél egy tetőcserepet 10-15 cm-re tőle a talajra. 1-2 hét alatt aláköltöznek a hangyák. Utána tedd arrébb 10 centivel hetenként. Mennek arrébb ők is! :-)
Éppen tegnap szemléltem meg a magos gyümölcsöket termő "bűnös" fát, amelyhez az oltóágat én hoztam Olaszországból 5-6 évvel ezelőtt. Akkor egy, már túl fejlett lótuszba oltottuk bele. Most ekkora és ilyen termést hozott az idén. Azt nem kell talán hozzátennem, hogy ehhez értelemszerűen az azóta eltelt teleket sértetlenül kellett átvészelnie a letenyei síkon.
Korábban írtam már róla, hogy amennyiben a Tipo fajtájú káki idegen beporzást kap, magossá és keményen édessé válik. Az udvari fámon számos gyömölcsben van(nak) mag(ok). Persze, hogy melyikben, csak utóérlelt, felbontott állapotban derül ki, mivel nem kockáztatom, hogy egy tucat kemény fanyart felbontsak azért, hogy egy keményen édeset találjak. Az oka az, hogy kb. 200-2050 méter távolságra van tőle Szaguaro porzós virágokkal is rendelkező fája.
Íme egy ma este fogyasztott gyümölcs, amelyben egyetlen mag volt:
Nem véletlenül fogalmaztam így a múltkor, amikor képeken bemutattam néhány, nem előnyös fekvésben lévő kákit:
"Mindez a síkon, a megelőző évek telei és a minden évben visszatérő komoly késői és korai fagyok, hatalmas aszályok, hőségek és hidegek dacára. Nem egy kedvező klímakorszaknak köszönhetően, hanem egy nagyon KEDVEZŐTLEN DACÁRA..."
"Ennélfogva hatásában éppen az ellentettje annak, mint amit egy minden részletében magasabb hőmérsékletű (a mi szélességünkön mediterrán jellegű) klíma eredményezne."
Ha csak az idei évet nézzük (de hasonló tapasztalatokkal teliek a közvetlen megelőzők is):
Hiába az enyhe tél, ha sok helyen a március végi télies hőmérsékletek teljes pusztítást végeztek.
Hiába a csapadékbő tél és tavasz, ha nyár közepére az elmúlt évek egyik legsúlyosabb aszálya állt elő.
Hiába a száraz forró nyár, ha a szeptemberi betakarítási időben minden lerohad.
Hiába a jó nyári vegetáciős időszak, ha október 4-én egy drasztikus fagy hirtelen véget vet neki.
Hiába az azt követő nyárias időjárás, ha csak arra jó, hogy a lefagyott növényeknél tavaszi vegetációt indítson el, borítékolva ezzel egy téli katasztrófát.
Hiába az év végén normálisnak, vagy akár magasnak mondható éves csapadékmennyiség, ha az aszályokból és özönvizekbőé áll össze.
Hiába az átlagosnál akár magasabb évi középhőmérséklet, ha hideg- és melegrekordok sorozatából áll össze.
Nem erről van szó. Az összehasonlítási alap az 1960-tól 1990-ig tartó, megelőző 30 éves időszak, ami néhány kiugróan hideg tél ellenére is kiegyenlítettebb klímamenetet mutatott, mint az azóta tartó időjárási jelleg.
A múlt század első évtizedeire való utalás helytálló is, mivel az adatok alapján akkor a mostanihoz hasonló jellegű volt a klímánk.
A hangsúly pedig azon van, hogy az ún. "globális felmelegedés" sajnos egyáltalán nem úgy mutatkozik, mint ahogyan sokan elképzelik, azaz hogy minden évben és évszakban x fokkal magasabb hőmérsékletekben nyilvánulna meg, hanem sokkal inkább egy szélsőségekkel jellemezhető korszakot élünk. Annál pedig rosszabb nincs, hiszen így minden évszak olyan szélsőséggel rukkolhat elő, ami a növények (sőt általában az élővilág) tűrőképességét túllépi. Ennélfogva hatásában éppen az ellentettje annak, mint amit egy minden részletében magasabb hőmérsékletű (a mi szélességünkön mediterrán jellegű) klíma eredményezne.