"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Ki mondta, hogy nem akartak volna harcolni a saját hazájukért, ha valaki veszi a fáradtságot és tájékoztatja őket a helyzetről, hogy az ország cseh, román és szerb támadás alatt van? Gondolom nem voltak olyan hülyék (vagy a katonatanácsok által elhülyítettek), hogy ne értették volna meg, hogy vagy harcolnak, vagy a földjük, otthonuk, családjuk cseh, román, délszláv uralom alá fog kerülni?
Ami meg a felszerelést illeti: talán csak volt abban az 1918-ban még nagyjából egyben lévő Magyarországban annyi hadiipari képesség, hogy ellássa a katonákat fegyverrel és lőszerrel?
Ki állapította meg, hogy a katonák hány százaléka akart a katonai vereség után harcolni magyar nemzeti érdekekért? Különösen olyan "magyar" katonák esetében, akiknek a fele nem is volt magyar nemzetiségű?
A katonák közül hányan érték el rendezett alakulat tagjaként a magyar határt? Ezeknek az alakulatoknak milyen felszerelése volt?
Hol volt a vezérkar? S az a vezérkar kinek parancsolt, egyáltalán milyen alakulatokkal volt kapcsolatban?
József főherceg jelentése a frontról, 1918. október 26-án:
"A magyar csapatok nem harcolnak tovább, csak hazájukért. Nem akarnak úgy járni, mint 1916-ban, amikor künn a fronton küzdöttek, Erdély pedig védtelenül ki volt szolgáltatva a román csapatoknak."
A jelentés szövegét maga Károlyi idézi Egy egész világ ellen c. művében.
A különbség kettőnk között az, hogy én ebből nem általánosítok, és nem mondom azt, hogy mindenki harcolni akart. Mert ez legalább akkora hazugság lenne, mint a te állandó felvetésed, hogy senki sem akart harcolni.
"Nem akartak harcolni a hazáért, ugyanis előtte négy éven át milliókat öltek meg, miközben az mondták nekik, hogy a hazáért harcoltak."
Kicsit sem szégyelled magad, a sok otromba, gyalázatos hazudozásaid miatt?! Undorító egy sötét alak lehetsz, az egyszer biztos!
A korabeli Nagyváradi Naplóban több frontról írt levél is megjelent, amelyek ezeket a szánalmas hazugságaidat cáfolják! Tessék, olvassál egy kicsit!
Néhány részlet a levelekből:
De el akarunk menni innen, mert ehhez a földhöz, amelynek meddő védelmében százával véreztünk el, semmi közünk sincs [ ]. Otthon akarunk lenni, ha kell a határainkat elözönlő ellenséggel szembefordítva kipróbált fegyvereinket és harcolni azok ellen, akik útját akarják állni, hogy a magyar nép, amelyet négy éven keresztül hajszoltak a fél világon keresztül idegen célokért, ura legyen saját magának. (...) Ha négy éven keresztül Németország és Ausztria céljaiért tudtunk halálmegvetéssel cselekedni, százszor nagyobb elszántsággal akarunk tenni a magyar porták nyugalmáért és a drága magyar jövőért. Éljen a Magyar Nemzeti Tanács! - kiáltják velem együtt testvéreim az olasz pokolban és harsogva követelik: Haza akarunk menni, kivívni az önálló, független, demokratikus Magyarországot. Kérem a Szerkesztő urat, adjon helyet levelemnek becses lapjában, mint a nagyváradi honvédek kívánságát, amely immár több ennék: halasztást nem tűrő követelést.
Szalai Fülöp tart. főhadnagy.
"- Mire vársz magyar? Körülötted ég minden és ha gyorsan nem cselekszel, ha haza nem szólítod seregeid, megannyi esztendei vérzés után is minden erejével csak hívó szavadra vár, hogy megkezdje azt a szent magasztos küzdelmet, mely megmentheti ezeréves hazánkat. Hát addig vársz míg a lángok felperzselnek? Mit vársz magyar? Cselekedj, hogy a sok idegen országokban feszült idegzettel remegő fiaid idejében hazaérkezzenek. Cselekedj, ne csüggedj! A magyar szuronyok milliói, melyek annyi véres csatát megnyertek, meg fogják nyerni még az utolsó nagy küzdelmet is. Cselekedj, mert minden perc drága! Álljon ki Kossuth utóda, szólítson maga mellé minket, mely most fenyegeti imádott hazánkat minden oldalról. Cselekedj, mert mindennapi késedelem után nehezebb lesz a sorsod. Miért nézitek, ti hazánk vezérfiai, hogy a magyar sereg szétszórva védje az ellenség érdekeit? Miért? A magyar hadseregnek ma egy kötelessége van: Rohanni haza!"
Opré János tartalékos hadnagy.
Tisztelt Szerkesztő úr, itt megint offenzíva van, az olasznak még mindig nem volt neki elég. Olvassuk a Nagyváradi Naplóban, hogy Csehország külön vált tőlünk, a horvátok is elszakadtak, csak mink állunk még itt az első léniában, pedig de messze is van ide a magyar határ. Ott szívesen nénénk szemközt a halállal, mert a magyar földre ne tegye lábát idegen hatalom. (...) Haza akarunk menni, védje meg Ausztria maga magát, mink már elegen hullottunk érte. Mi bihari meg hajdúsági honvédok, otthon akarunk lenni a mi hazánkban, mikor bajban van. Isten legyen velünk!
A Nyugat-magyarországi területeket épp a békeszerződés ellenében sikerült visszaszerezni. És ezzel összekapcsolva sikerült elérni azt, hogy a délszláv csapatok távozzanak Dél-Magyarországról.
Nem értem, miért zavar téged ennyire, hogy a Teleki és Bethlen kormányok ezt diplomáciai úton érték el, és nem fegyveres erővel???
"A helyzet az, hogy ugrálhattunk, ahogy csak akartunk, de az történt, amit a nagyhatalmak eldöntöttek."
Mégis, ahol volt ellenállás és megfelelő diplomáciai fellépés ott sikerült eredményeket elérni.
Ugyan ki követelte ezt? A tisztek írtak egy nyilatkozatot. A hadsereg felbomlása után a tisztek örülhettek, ha a csupasz bőrüket megmenthették. Volt, akit simán lelőttek a katonái.
Horthy csak annyit ért el, amennyit a békeszerződés biztosított később számára. Soha, egyetlen puskalövést sem adtak le a Nemzeti Hadsereg katonái az ország védelmében a megszálló csapatokra.
A helyzet az, hogy ugrálhattunk, ahogy csak akartunk, de az történt, amit a nagyhatalmak eldöntöttek. Amikor a románok ennél többet akartak, nekik is az orrukra koppintottak.
Sőt, ennél még nagyobb fintor, hogy bár Károlyinak és Kunnak is meg volt a lehetősége a honvédelemre (csak előbbi a pacifista politikája miatt nem élt a honvédelem eszközével, Kunék meg a saját hatalmuk fenntartására használták a vörös hadsereget) pont azok a Horthyék érték el a legtöbbet, akiknek már katonailag esélyük sem volt. (Román kiürítés, a Nyugat-magyarországi, Dél-dunántúli területek visszaszerzése)
Ettől még a történelem fura fintora, hogy míg sem Károlyi, sem Horthy nem akarta felvenni a harcot a megszállókkal, addig a Tanácsköztársaság legalább megpróbálta, s átmeneti sikereket is elért a csehekkel szemben.
A hadsereg bomlasztásában a szocdemek szélső balos vonalához tartozó Pogány vezette katonatanács járt élen.
Kunék a hadseregszervezést gátolták minden eszközzel Károlyi alatt.
"A Vörös Hadsereg nem nacionalista célokért harcolt, hanem a világforradalomért."
Azt hiszem történelmi pillanathoz érkeztünk, majdnem 10 év és tucatnyi niknév után beismerted, hogy Kunékat nem Magyarország megvédése érdekelte, hanem a világforradalom és azon belül is a saját hatalmuk.
"A katonák otthagyták a frontot és hazamentek. Gondolod, hogy azért, hogy megint háborúba menjenek?"
A harctéri jelentések szerint több olyan magyar alakulat is volt, amely 1918 októberében azt követelte, hogy vonják vissza őket az olasz frontról, hogy megvédhessék Magyarországot.
Egyébként jók ezek az általánosító kijelentéseid, hogy a hazatérő katonák közül senki sem akart harcolni...
"A m. kir. honvédalakulatok eközben hazaindultak, megkísérelve a lehetetlent. A zárt rendben vonuló (szállított) hadosztályok legtöbbször elértek a határig, hogy ott az új hatalom által feloszlattassanak - holott zömükben készen álltak volna a Szent István-i határok védelmére. Bár a november 3-i padovai fegyverszünet előírta a tüzérségi anyag leadását, sok esetben magukkal hozták azt is.
A 11. hadsereg magyaroroszági feltöltésű seregtestei (cs. és kir. 16., 27. gyaloghadosztály, m. kir. 38., 39., 74. honvéd gyaloghadosztály) az Etsch-völgyben Bozebnen át Innsbruckba meneteltek, onnan tengelyen tértek haza, A Belluno-hadseregből a m. kir. 40. honvéd gyaloghadosztály a Cadin-hágón át Innsbruckba irányába, a cs. és kir. 17. gyaloghadosztály és a m. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály a Corderole, illetve a Felső-Piave völgyeiben Toblachon át Spittal a. d. Drauba mentelt ahonnan vasúton tért vissza helyörségeibe. A 6. hadsereg cs. és kir. 31. gyaloghadosztálya, m. kir. 41. és 51. honvéd gyaloghadosztálya, a m. kir. 11. honvéd lovashadosztály, az Isonzó-hadsereg cs. és kir. 7., 14, és 33. gyaloghadosztálya részben a Piave, a fella és az Isonzó völgyében Villachba, részben Görzön át Laibachba menetelt, ahol bevagonírozott."
(Dr. Ravasz István: Magyarország és a magyar királyi honvédség a XX. századi világháborúban 1914-1945.)
Azt a felvetést figyelmen kívül hagyod, hogy a november 4-i és 8-i leszerelési rendelet értelmében a hazatérő alakulatokat a határon lefegyverezték, leszerelték, és szélnek eresztették. Pont ezzel eresztettek több százezer nincstelent a hátországra akik alanyaivá váltak a demagóg lázításnak.
"...hogy azok a katonák ne akarnának harcolni a hazájukért, földjükért, családjukért, ha tudnák, hogy közben mit művelnek a szomszéd országok."
Persze, hogy nem igazán akartak. Négy évig harcoltak a győzelemért, amelyben hittek, szenvedtek, az életükkel játszottak, a mocsokban fetrengtek, a hátországban az otthon maradott családtagjaik keservesen nélkülöztek, miközben ők is minden áldozatot meghoztak a várt győzelemért. Aztán kiderült, hogy az egész hiábavaló volt, a háború elveszett, sőt az ország, amelynek a hadseregében harcoltak, az is elpárolgott a semmibe egyik napról a másikra.
Arról, hogy a hazát a tényleges felosztás veszélye fenyegeti nagyon kevesen tudtak 1918 október-novemberében. Azért ez tényleg hozzátartozik az igazsághoz.
A fő baj az volt, felbomlott a front, s a katonák tömegesen menekültek haza. Közben lelőtték azokat a tiszteket, akik a fegyelem helyreállításával próbálkoztak, kirabolták a raktárakat, annyit ittak, amennyit csak bírtak, kifosztották a lakosságot. Aki tehette, hozta magával a puskáját is. De azzal nem a franciák, románok, szerbek vagy csehek ellen akart harcolni, hanem ment volna igazságot tenni a falujába. Ekkoriban rettegtek csak igazán a csendőrök, jegyzők, földbirtokosok, boltosok. Ahogy hazaért a katona, s meglátta, hogy milyen nyomorban él a családja, gyakran felforrt az agyvize.
Mire a határra értek, nem voltak már fegyelmezett alakulatok. Tudom, hogy a megszépítő messzeség hatására egyes tisztek emlékirataiban furcsa dolgok jelentek meg, de annak fele sem igaz.
Kommunistákkal, Galiei-körös szélbalosokkal, és hasonló, elszállt demagógokkal tele volt a főváros, akik a gyárakban, üzemekben és a laktanyákban lázították a jónépet.
Mivel a frontokon szolgáló csapatokat részben az Ororszországból hazatért volt hadifoglyokkal töltötték fel, akik közül már számosan meg voltak fertőzve a kommunista eszmékkel, így ott is beindult az a bomlasztó tevékenység, amit aztán a később komcsi propaganda óriásira dagasztott...
A kép egyáltalán nincs összhangban az állításoddal (tehát ismét hazudsz), mivel olyan katonákat szállító szerelvényt mutat, akiknél nincs fegyver. Tehát a képből az olvasható ki, hogy ezeket a katonákat már sajnos leszerelték, azaz, az egységük rendben és fegyelmezetten a határra érkezett, ahol leadta a fegyvereit. Ez már egy olyan kép lehet, amely a fegyvertelenül hazafelé tartókat mutatja...
Kun Béla 1918. november 17-én tért vissza Magyarország, a KMP-et november 24-én alapították meg. Nem volt szerepe a hadsereg felbomlásában.
A Vörös Hadsereg nem nacionalista célokért harcolt, hanem a világforradalomért. Éppen ezért sikerült katonákat toborozni, a katonáinak többsége szervezett munkás, szakszervezeti tag vagy szociáldemokrata volt.
Kommunista párt akkor még nem létezett Magyarországon, kommunista agitáció maximum az ukrajnai megszálló alakulatok között volt. A többség az olasz frontról jött haza, s elegük volt a háborúból.
Nem akartak harcolni a hazáért, ugyanis előtte négy éven át milliókat öltek meg, miközben az mondták nekik, hogy a hazáért harcoltak. Elegük lett belőle. A katonák otthagyták a frontot és hazamentek. Gondolod, hogy azért, hogy megint háborúba menjenek?
Kellettek a vonatok az ilyen-olyan nemzetiségi tanácsok ingyen fuvarozásához, biztos azért olyan nagy a tömegnyomor azon a képen.
Egyébként nem tudom, mit akarsz mondani vele, mert ebből nem világlik az, hogy azok a katonák ne akarnának harcolni a hazájukért, földjükért, családjukért, ha tudnák, hogy közben mit művelnek a szomszéd országok.
Már ott lebuksz a hazudozásaidban, amikor azt állítod, hogy a "maradék" magyar hadsereg "felbomolva" "özönlött" hazafelé.
Ha ez igaz lenne, akkor a leszerelőbizottságoknak semmi dolguk nem lett volna, mivel egy nagyszámú, morálisan lezüllött, fegyelmezetlen, engedetlen tömeget képtelenség leszerelni, mert az esetleg használhatja a fegyverét is. Egy olyan tömeget, amit te vizionálsz, csak egy erős hadsereggel lehet megfékezni, az meg ugye nem állt rendelkezésére a leszerelő bizottságoknak. Tehát már ez is bizonyítja, hogy az állításaid (hazugságaid) milyen gyenge lábakon állnak... :)
Továbbra is aljas, undorító módon hazudsz, soknickű!
Amit ugyanis itt imamalomszerű mantrázással, újra és újra előadsz, nem más, mint az a sunyi komcsi propaganda, amivel közel fél évszázadig mérgezték az emberek tudatát, és semmi alapja nincs! Ezzel az otromba hazugságoddal szemben, a magyar katonai egységek (egy elhanyagolható kisebbségtől eltekintve, akiket valóban megbolondítottak a komcsik agitációi) rendezetten, teljes fegyverzettel érkeztek a magyar határra, ahol sajnos leszerelték őket. Még olyan egységek is akadtak, akik nem akarták végrehajtani a leszerelési parancsot, de aztán mégis, kénytelen-kelletlen engedelmeskedtek. Bárcsak ne tették volna!...
A "forradalom" meg azért tört ki, mert at emberek fejét teletömték a komcsik ócska, demagóg szólamokkal. Ehhez a tömeghülyítéshez sajnos Károlyiék is hozzájárultak. Munkájuk "gyümölcsét" sajnos máig sem heverte ki teljesen az ország...
Lehet, hogy Kunék katonatanácsainak bomlasztó tevékenysége kezdetben elért ilyen hatást, de mi a helyzet azokkal, akiknek földje, családja, háza a megszállók kezére került? Azok már tudták, hogy itt igenis harcolni kell(ene), mert a szomszédaink szabályos területrabló-magyarírtó hadjáratba kezdtek ellenünk. Nincs ebben semmiféle nacionalizmus, mert ez egyszerű hazaszeretet, honvédő háború.
Ezért volt olyan sikeres az 1919-es Magyar Vörös Hadsereg honvédő háborúja a megszállók ellen, mert a hazaszeretet motiválta a katonákat, nem a kommunista ideológia. Folytatták is volna tovább, ha a Tanácskormány nem árulja el őket a Felvidék feladásával. És harcoltak volna már előbb is, ha a Károlyi-kormány időben hozzálát a magyarság tájékoztatásához arról, hogy mi történik Erdélyben, a Felvidéken és a Délvidéken.
A hadsereg nagy részét elfogták az olaszok, a maradék meg felbomolva özönlött hazafelé. Akik meg hazaértek, azok nem akartak kaszárnyába vonulni, hanem mentek haza a családhoz.
A forradalom azért tört ki, mert a katonák már nem akartak nacionalista célokért elpusztulni. Nem voltak hajlandók a vágóhídra vonulni. Ilyen légkörben nagyon nehéz volt új hadsereget létrehozni.
