Nekik még nincs topik nyitva, pedig szerintem ezerszer nagyobb a tudásuk mint a hazai gasztronómia önjelölt világ- és olimpiai bajnokainak, sztárséfjeinek stb. Beszéljük meg, ki mit gondol a cikkeikről, írásaikról, stb.
Kedves Tofimov! A gasztrofórumon megjent kerekasztal fényképei közül melyik Molnár B. Tamás? Csak azért, ha szembejönne az utcán, kellő tisztelettel tudjam megsüvegelni.
Én nagyon szeretném ha ez összejöhetne, egy jó vacsorának (és társaságnak) soha nem voltam elrontója.
De sajnos a párom pont' augusztus végén szül, akkor már nem merem magára hagyni. Jó lenne ha korábbi időpontot lehetne találni, vagy ha abszolút nincs más csak az augusztus, akkor annak is inkább az eleje lenne jó. Mondjuk 4-e, 11-e.
Nyolc főre még szállást is tudnék szerezni nagyon kedvező áron, mivel egy olyan cégnél dolgozom, amelynek az egész országban vannak vendégházai, Veszprém megyében is több. Szóval ha sikerül kompromisszumos időpontot találni, az én nevem mellé behúzhatsz egy strigulát, és Kalla mesternek is szólhatsz, hogy gondolkodjon libamájas kompozíciókon. :-)
igen. igazad van. tényleg bonyolult a jó dolgokat beszerezni.
hát nem árt egy kis saját konyhakert, vagy falusi ismerősök.
a hús beszerzése macerásabb, utána kell járni, mint az ántivilágban. de faluhelyen megoldható. nincs rá írva, hogy bio, de garantáltan finomabb...
én a hétvégén adom le a rendelést kapirgálós csirkékre...
sertéshúst is lehet szerezni..., birkát, bárányt, kecskét is, persze ez sok utánajárást igényel...
a marhahús viszont nem elérhető. sok szép húsmarhát (charolais, szürkemarha, limousin, magyar tarka) láttam már, de azok sajnos olaszo.-ba vagy görögo.-ba mennek.
A Michelin-inspekrotokat a konyha érdekli, az ennek megfelelő szerviz és borkínálat. A külsőség, elegancia, evőeszköz mellékes. A londoni Pied a terre kívülről sehogy se néz ki, belülről is egészen átlagos, olyan, amiből Magyarországon is van több száz. Mégis kétcsillagos
Jó reggelt! Gondoltam, jó hírrel kezdem a reggelt, de látom, tuutuu kollégát nem lehet megelőzni. Este beszéltem Kalla Kálmánnal. Ha komolyan gondoljátok, ő nyitott egy ilyen "leruccanásra", találjunk ki egy időpontot, legyünk mondjuk nyolcan, aztán lebeszélem Vele a továbbiakat. Abban állapodtunk meg, hogy mivel keményen benne járunk a nyaraló szezonban, lehetne pl. augusztus vége-szeptember eleje, hogy már biztosan mindenki ráérjen, meg a hét vége volna jó talán, mert azért ez "ottalvós buli", gondolom egy személyre szóló Kalla-vacsora után nektek sincs kedvetek még kocsiba vágódni. Viszont a hétvégék azért nyáron már Nála is erősen betáblázottak. Addig legalább bőven lesz idő egyeztetni az igényeket, beszerezhető alapanyagokat, stb. NOS?
Köszönöm szépen, ezek szerint kb. jó következtetésre jutottunk, mi amatőrök is. :-)
Ezek szerint szerencsém van, hogy én pont a kicsi vékonyakat szeretem, mert pl. a Plusban mindig kapok ilyet. Valószínűleg a többi vevő már kihalászta előlem az óriáspéldányokat.
Cukkiniből is az arasznyiakat, max. 3-4 cm átmérőjűeket veszem. Így még alig látszik a magházuk, simán fogyasztható.
Jajj, nem birom magamban tartani a véleményemet, bár itt talán ez egy kicsit off lesz... Azt gondolom, hogy sokan hajlamosak vagyunk elfeledni egy-két apróságot (a padlizsánról jutott eszembe). Ha igazán jót szeretnénk főzni (és persze enni is), akkor ahhoz jó minőségű alapanyagok kellenek. A zöldségek ne legyenek primőrök, ha lehet, ne is szállitsák/tárolják túl régen. Az igazi, jó zöldség idényöldség, frissen szedett. Padlizsánszezonban nagyon finom, kemény, kicsi, feszes húsú példányokat vettem a biopiacon (természetesen tavaly :-))... Rájöttem, hogy hiába vágyom egy bizonyos ételre nagyon, ha annak még nincs itt a szezonja, nem lesz olyan, mint amilyet szeretnék. (Persze jó szolgálatot tehet bizonyos ételek elkészitésében a mélyhűtő is :-)) A másik dolog a fiss, jó minőségű húsok beszerzése. Bizony szerintem ma Magyarországon ez a legbonyolultabb. Minden esetre ezzel alaposan meg lehet ám járni, én már nem tudom megenni a bolti húsokat....
Miután a padlizsánokból túlzottan sikeresen kitenyésztették a kesernyét, a sózás célja valóban inkább az, hogy kevesebb olajat szívjon magába, s másfelőle feszesebb maradjon. Ha kis kockára vagy vékonyabbra szeletere vágjuk, fölösleges a sózás. Így vagy úgy, mindig itassuk le alaposan a nedvességet róla. A különböző fajták olajszívása eltérő. A nálunk kaphatók közül általában a hosszúkás, vékony, Törökországból származóak a legjobbak, de ezt ritkán kapni. A kereskedők azt mondják, a vevők a nagy, kövér példányokat szereteik. A honiakban sajnos sok a mag, szivacsos a belsejük, nincs tartásuk. Ez a gyorsan püffedő, ipari, óriás fajták sajátja. Hosszúkás vagy kerek, világos vagy sötét lila: mindig a kicsit kell választani. Nyomásra legyen rugalmas.
Betettem egy falatot a számba és úgy éreztem valami tudatmódosítót vettem be
olyan fantasztikus íze volt, hogy odaadnám érte az összes eddig evett hagymás rostélyosom hagymáját
:-)) Nagyon tetszik ez a két mondat!
S egyben nagyon irigyellek is, még nem volt részem Michelin-csillagos étteremhez. Pont' így képzeltem mindig, mintha "tudatmódosító" lenne minden falat...
Délben voltunk, akkor nyit az étterem. Interneten foglaltam, de 10 perccel később felhívta egyeztetésre. A foglalás előtt egy nappal kint is felhívtak, hogy akkor szeretettel várnak másnap. Mindenképpen érdemes foglalni mert dugig volt a hely.
Leírom részletesen, bár itt kicsit off, de azt hiszem Ti értitek meg csak igazán.
6 fogásos Chef's menüt ettem:
Jégbehűtött paradicsomleves, homárral töltött sültpaprikával + valami kaviárszerüség is volt hozzá
Eper fagylalttal töltött tészta, vadeperrel, szamócával, málnával, epervelővel és eperöntettel.
Másikunk 4 fogásosat evett, ami ugyanaz csak a galamb és a eper nélkül.
A harmadik ember csak egy libamájpástétomot evett házi savanyúsággal, és a végén Pain au chocolatot, ami egy csokikrém volt, fagylalttal és vanilliás kenyérpudinggal.
A séf küldött még egy epres desszertet ajándékba a másik menühöz, mert azt meg kell kóstolni.
Én még soha nem ettem ilyen finomakat. Minden íz harmóniában volt egymással. Betettem egy falatot a számba és úgy éreztem valami tudatmódosítót vettem be, annyira nagy volt az élvezet. Az egész menü felépítés tökéletes volt. A paradicsomleves savanyúsága, a sültpaprika és a homár húsának édessége, valamint az a kaviárszerűség (lehetséges, hogy a homár korallja volt), tökéletesen megágyazott a gyomromnak a többi fogáshoz. A következő fogás:nem szeretem a halat, de az a füstölt hal szétomlott a számban, ugyanakkor volt textúrája, a körete krumplisaláta szintén tökéletes volt, adtak még hozzá barackos majonézt, ami egy hab volt, nem is majonéz, sült krumplihéjat, ami ropogós volt és isteni és két szelet hajszálvékony piritóst. Ezután jött a galamb, amitől megvallom féltem egy kicsit, pláne hogy ez egy galamb carpaccio volt, ami ugye elég nyers. Valami csodálatos és fantasztikus íze volt, szétolvadt a szájpadlásomon, a libamáj kicsit durvábbá tette az ízét, de ez nem ártott neki sőt. A hagymazselé pedig az egészet kerekké tette édességével. Ehhez egy normál vastagságú pirítóst adtak, életem legjobb pirítósát, amit megszórtak vastagon sóval. A csúcs mindenképpen a Beef bourgignon volt. Az a marhahús egyszerűen szétolvadt a számban, a hozzá adott bacon annyira finom volt, mintha egy külön
húsétel lenne, nem pedig szalonna. Volt rajta kettő azaz kettő darab sült hagymakarika, aminek olyan fantasztikus íze volt, hogy odaadnám érte az összes eddig evett hagymás rostélyosom hagymáját. A mellé köretként kapott krumplipüré mennyei manna volt. A tiramisu egy sós-jeges kávé rétegből, egy habrétegből és egy tésztarétegből állt, mellette egy csokoládéval töltött hengerrel, tökéletes harmóniát alkotva. A koronát az epres desszert tette fel az ebédre, ami a tiramisu enyhe kesernyéssége miatt olyan édes ízeket okozott az ízlelőbimbóimnak, hogy elkezdtem szédülni.
Mindemellett a körülmények tökéletesek voltak, életem legjobb kiszolgálásában volt részem
.Egyikünknek nem ízlett a pirítós amit kapott a libamájához (nem is értem), és az elő-elő ételként kapott kenyérrel ette. Amikor ezt észrevették, hoztak egy friss, meleg adagot belőle. Tökéletes összhang volt a pincérek és a maitre'd között.
Ha az asztalkendő nagyon koszos lett, ott termett egy pincér és áthajtotta és még sorolhatnám az apró részleteket.
Ettem tökéletes steaket is egyébként a borough-marketen egy steak étteremben. Olyat se ettem még itthon... Sőt a kínai negyek pár fontos pekingi kacsája is veri az összes itthoni kínai étterem színvonalát.
Simén lehetett fotózni. Egyáltalán nem egy olyan étterem volt, hogy feszélyezve kellett volna éreznük magunkat. A dress code smart casual volt, de láttam embereket farmerben is.
Volt egy Jamie Oliver műsor egyszer, amikor talán Spanyolországban volt, és egy főzőkörbe (csak férfiaknak!!!) ment el főzni. Profin berendezett konyha, nagy étkezőasztallal, ahol mindenki főzőcskézik, és a végén megeszik amit főztek...
Ez nagyon jó ötlet lenne, bár nyilván nem olcsó fenntartani egy ilyet.
