Mikor először halgattam a Toy Collectiont nekem se tetszett... Olyan furcsa volt.
Mostanra meg én imádom! Olyan különleges hangulata van :) Amúgy szerintem Kétit többen szeretik, mint ócsárolják... Hehe-heeeee....
Ezt a Kolleksön dolgot viszont még mindig nem értem :D Szerintem sokkal értelmesebb lett volna kiadni egy középlemezt + egy dévédét, és még így is lettek volna, akik megveszik... nemigaz? :P Gondolom nem... höh
Ki mondta, hogy ha megidősödsz
nem lehet játékkészleted? Ki mondta, hogy ha megidőszödsz
követned kell a szabályokat?
Hajj, zseniális! :D Amiket az IYWAS szöegéről mondtál, mindenképp érdekes. De azt nem hiszem el, hogy abban, hogy "kilencmillió bicikli van Pekigben, ez egy tény, nem tudod letagadni, mint hogy szeretni foglak mindhalálig", túl sok rejtett üzenet lenne... :| Attól még szép dal!
Egyébként én sem értem a dalok szövegét, kivéve, amit lefordítasz.
Tehát akkor másért szeretem Katie Melua dalait :)
Bocsánat, de most nem tudom értékelni írásodat, annyira fáradt vagyok. Gondoltam ha már a Macskákat kihagytam, legalább meghallgatom a Love Cats-ot, és az köztudott, hogy én Jamie Cullum és Katie előadásában szeretem nagyon. Tehát nem Mike Batt közreműködésével.
No ez aztán nem altatódal, de ettől még "jó éjszakát!"
Azután ott vannak azok, akik ezerrel kritizálják Mike Batt szövegeit - Katie szövegeit valószínűleg azért nem, mert azokat a dalokat nem is ismerik, csak Mike slágereit (The Closest Thing To Crazy, Nine Million Bicycles, If You Were A Sailboat) - anélkül, hogy lövésük lenne arról, valójában miről is szólnak. Az egyik erről a sorról ("If you were a piece of wood I’d nail you to the floor") valami ilyet írt: "Először felcsillant a szemem, hogy milyen remek kétfenekű, kétértelmű szöveg, de azután eszembe jutott, hogy hiszen ezt Mike Batt nyilván nem szándékosan írta így, és észre sem vette, mit írt le." Ezt a baromságot. Ekkora egy marhát, de komolyan. Mike szövegeiben gyakran vannak szójátékok, dupla értelmű dolgok, az érzelmes, lágy felszín alatt sötétebb, mélyebb jelentések, vagy csak csalafinta utalások olyan dolgokra, amelyeket a legtöbb hallgató meg sem ért, mert ahhoz sok dolgot ismernie kellene az adott témáról. Ilyen dal az If You Were A Sailboat, a Mary Pickford, de ilyen Katie Belfast című dala is. Katie is, Mike is egyedül intelligensebb, mint tizenöt ilyen kritikus együtt, és nagyon jó humoruk van, érzékük az iróniához, és ami fontosabb, az öniróniához is. Mike mondjuk nehezebben viseli, ha a kritikusai hülyének nézik (főleg ha a szövegeiről van szó, és olyan valaki teszi ezt, aki láthatóan tök a témához, viszont erőszakos), Katie az ilyet könnyedebben veszi. Ő attól borul ki inkább, ha Mike-ot kritizálják minden józan határt átlépve, vagy ha kettejük között akarnak mindenáron feszültséget kelteni. Ez közel egy éve a hivatalos Dramatico Fórum bezárásához vezetett, mert volt ott két-három eszement, aki abban élte ki magát, hogy igen pofátlanul beszólogathatott Mike-nak. Az egyik ráadásul rabszolgahajcsárnak titulálta Mike-ot, aki kiszívja a vért Katie-ből azért, hogy a pénztárcája vastagodjon. Mondjuk az nem jutott az eszébe, hogy Mike öt-hat éve minden pénzét beletette a Katie Melua Project-be, amikor még senki sem ismerte a tizennyolc éves Katie-t, Mike még a házára is jelzálogot rakatott akkor, annyira hitt Katie tehetségében. A két próbálkozásuk az USA-ban pedig Mike-nak egyenként kb. egy-egy milliójába került (dollárban biztosan, de lehet, hogy fontban számítva is) - ott jelentősebb (anyagi) siker nélkül. Katie persze rengeteg helyen fellépett, egyik nyáron az Il Divo előzenekara voltak, baromi nagy stadionokban, de a rádiók listáira nem sikerült bekerülni, enélkül pedig ott nincs siker, nincs jelentős lemezeladás.
Most, hogy újra meghallgattam a Toy Collection-t, azon gondolkodtam, milyen érdekes, hogy Katie annyi hangszínnel, annyiféle módon énekli az egyes dalokat, annak megfelelően, hogy mi illik a dalhoz, hogy valaki, aki nem ismeri őt, talán két-három-négy különböző énekesnek hiheti. Ott van például a Toy Collection, a Dirty Dice, az It's Only Pain, és a When You Taught Me How To Dance... négy különböző hangszín, négy különböző éneklési mód. És ha ezekhez hozzáteszem mondjuk a Two Bare Feet, a Fancy, és a Kozmic Blues interpretációját... Na igen, "the boring bland Katie", meg "valami csajszi, aki biciklikről énekel...". Micsoda baromság. Egy újságíró előbb hallgassa meg, amit lehet, azután alkosson véleményt, és utána írjon kritikát. ha nem tetszik neki, rendben. De úgy, hogy fogalma sincs arról, amiről ír, csak hallott valakitől valamit, aki egyszer látta a Nine Million Bicycles videót...? Most, Katie brit turnéja alkalmából (a normális cikkek mellett) bizony megjelent pár ilyen figura írása is, de hogy miért ír valaki olyasmiről, amiről lövése sincs... Az egyik egy fotós, aki bement a koncertre (nem akart, de fényképeznie kellett a lap vagy az internetes újság számára), ott volt az elején a három szám alatt (amikor fotózni lehet), majd megírta, hogy kijött Katie minden felhajtás nélkül egy gitárral, énekelt, amire ő nem igazán figyelt, mert fotóznia kellett, de hát így zenekar, díszlet, meg fények nélkül hogy lehetne ekkora közönséget szórakoztatni egy óra negyven percen keresztül? Aztán a figura otthagyta a koncertet, és elment sörözni. Majd megírta a cikket a koncertről. Miközben semmit nem látott belőle, csak a elejét, amikor még sem zenekar, sem a színpadi effektek, fények, háttérvideók nem voltak, csak Katie néhány bevezető szóló dala egy szál elektromos Gibsonnal. Ráadásul ezt sem nagyon hallotta, mert fényképeznie kellett. Ekkora egy marhát.
A Mary Pickfordot sosem szerettem, de abban az időben mindig ezt a számot hallottam, amerre jártam. "Utoljára" Katie koncertje után, kocsiban ülve. Azóta "nem jött velem szemben az utcán", és bizonyára ezért örültem, hogy a CD-n hallottam. Tudnék én is mit tenni a helyébe, mint arról már írtam is. Sőt én már egy dupla CD-n is gondolkoztam, de jobb ez így. Elérhetőbb.
Nagy meglepetés volt egy gyógykezeltetésem során Katie Meluát hallgatni a Helikon Rádióból, és a pünkösdi sorozatos fellépések között ilyent hallani, hogy Shy Boy :) Azt hittem nem hiszek a fülemnek...
Keszthelyen és Hévízen jobban szeretik Katie Melua dalait...
Vagy most csak "én nem járok arra".
A kívánságműsor akkortájt csak a Nine Million Bicycles-t ismerte.
Persze én nem vagyok nagy rádióhallgató, és TV néző sem.
A Toy Collection-nal hasonlóan jártam én is, de én még csak háromszor, vagy négyszer hallgattam meg. És nekem is jobban tetszett, mint elsőre. De nem szerettem meg azonnal, mint a .................- na most aztán sorolhatnám itt a dalok címét. Már tudom, hogy ízlelgetni kell, de én jobban szeretem a meghallani és megszeretni dalokat.
Nem tudom, - lehet, hogy félreértelmezem a leírtakat, de már többször is említettem, hogy Mike Batt-el, a Dramaticoval a tudósításaidból olvasott híreid miatt nem vagyok kibékülve. Talán. Pedig oly sokszor értékeled pozitívan is Mike Batt-et.
Nem tudnál rákérdezni: senki nem vette fel a genfi koncertet? Két TV állomás is ott volt! Annak örülnék igazán, ha visszaláthatnám!
Mindannak ellenére, hogy azóta sokat változott a világ. Régi, szép emlék kategória.
Elfelejtettem ráklikkelni Patreides a nevedre, válaszom Neked megy. Persze olyan sokan nem tolongunk itt. Azért a Two Bare Feet-tel kapcsolatos előzetes "jóslatom" nagyon is bejött. :)
Én a Belfast-ot a Mary Pickford helyett tettem volna a CD-re. A Kozmic Blues talán studióban nem lenne olyan jó, mint élőben, így meg a DVD-n végül is szerepel. Más kérdés, hogy a DVD-n kiadott amszterdami koncert messze nem Katie legjobban sikerült koncertje. Az utóbbi hetekben annál sokkal jobb fellépései voltak, sokkal jobb formában volt a színpadon. Kár, hogy nem egy mostani koncertjét vették fel... De hát akkor nem jöhetett volna ki a CD+DVD októberben. A Toy Collection pedig mostmár nálam az egyik kedvenc. Tettem is fel pár felvételt belőle az Indavideóra. :) Amikor először hallottam, nem igazán tetszett (az elbeszélős részeknél valahogy a dallam és a szöveg nem igazán passzolt, a dallam nem szárnyalt, csak döcögött), de aznap délután tízszer-tizenkétszer meghallgattam (gondoltam, az nem lehet, hogy ez nem szép dal, ha egyszer Spicyapple olyan szépeket ír róla :) ). És estére már tetszett a dal, most meg már az egyik nagy kedvencem. A koncerttel az a gondom, hogy Katie nagyon jó akkor, amikor szólóban énekel, de amikor a zenekara erősen játszik mögötte, neki is erősen kell énekelnie, talán a saját hangját sem mindig hallja, és ilyenkor sokszor kifejezetten gyengén és hamisan énekel. Mike Batt írja a legutóbbi blogjában, hogy miután Franciaországból Katie erős torokfájással érkezett vissza, hogy megkezdjék a brit turnét, rávették a hangmérnököt, hogy a következő koncerteken Katie hangja legyen hangosabban keverve, és a zenekar kicsit halkabb. És így Mike szerint (is) sokkal kontrolláltabb lett Katie hangja a szólószámokon kívül is, mert nem kellett túlénekelnie a többi hangszert. Olyan kontrollált, pontos, mint régen, például azon a bizonyos croydoni koncerten 2004-ben. Csak azt nem értem, miért nem lehetett ezt elérni már régebben, és miért nincs ott Mike a hanbeállíásokon a koncertek előtti délutánokon, legalább pár alkalommal, és miért nem képes érvényesíteni a véleményét, az akaratát, ha ilyen pontosan látja a dolgokat? Katie és a zenekar nyilván nem ezzel foglalkozik a soundcheck-ek alkalmával, hanem igyekeznek gyorsan túllenni ezez, hogy aztán ott röptethessék a távirányítású játékhelikoptereiket a nagy belső vagy külső terekben. :)
Az új dalok helyett - kivétel a Two Bare Feet! - én inkább a Kozmic Blues-t és a Belfast című dalokat tettem volna a kollekcióba a másik két új dal helyett. Persze ez is csak egy vélemény...
Köszönöm szépen, hogy meghagytátok a lehetőséget, hogy hibámat én javítsam ki, és erre nem figyelmeztetttetek. Elnézést kérek az elírásért.
Tehát Katie Melua új CD-DVD-jéről van szó, és az csak egy elírás volt, hogy Toy Collection-t emlegetek Katie Melua Collectionja helyett.
Hosszú autóúton volt lehetőségen többször meghallgatni az új CD-t, és számomra igazán öröm volt hallgatni ezt a CD-t. Hatalmas öröm. Az utóbbi időben talán kicsit hűtlen voltam Katie dalaihoz, ez így szokott lenni, ha túl sokat hallgatom azokat.
Az új CD-ről mondhatok csak véleményt, de ez csak egy vélemény. Az enyém.
Kimondottan örülök, hogy egy lemezen megtalálhattam a régi sikeres, közismert szépséges dalokból jó néhányat. Játékból felállítottam egy sorrendet, de egy levelem idő túllépése miatt elszállt, ezért már nem ismétlem meg. Az új dalok közül nekem csak a Two Bare Feet, ami nagyon tetszik. A másik kettővel igazán nem sikerült megbarátkoznom. Meghallgatni, és azonnal megszeretni...
Azért az első néhányról írnék..
1. Tiger In The Night (nem véletlenül)
2. What A Wonderful World (duet with Eva Cassidy)
3. Spieder's Web
4. Piece By Piece
Utolsó Mary Pickford, de olyan jó volt, hogy ismét találkoztam vele :)
Nagyon örültem, hogy a legkisebb bevásárlóhelyen is megvehettem volna néhány frankkal drágábban Katie kollekcióját, új CD-jét és DVD-jét.
A borítóról ejtenék néhány szót.
Nagyon mutatós, de kibontva csalódás ért.
A gyönyörű Katie Melua kedves szép mosolyával, kedvességének, szépségének minden kisugárzásával egy eléggé gyenge minőségű borítóra került rá. Ezért nem tudom ki lehet a felelős. Vagy mégis?
Mint azt màr jeleztem is, én megvettem az uj CD-t és DVD-t. Meghallgatni, megnézni még nem tudtam, de màr nem kell arra sem sokat vàrni.
En nem tudom ilyen "tragikusan" nézni az uj K.M. CD poziciojàt, akik szeretik Katie Meluàt, ugyis megveszik az uj CD-jét IS. Nekem màr az hatalmas orom volt, hogy az elado a hatalmas àruhàzban azonnal odavezetett és leemelte a polcrol az uj CD-t-DVD-t. Vagyis volt mit...
Nem ugy, mint Katie koncertje elott, nem volt kaphato semmi CD tole. Ez olyan, mint az ujsàgcikk. A fergeteges koncert utàn nem talàltam egy cimlapos beszàmolot, - sot nem cimlaposat sem Katie koncertjérol, csak egy pàr soros hirt, ami semmitmondo volt.
Szàmomra kimondottan orom, hogy a sikeres dalokbol egy vàlogatàst kaphattam, igazàn inyencségek sora darabonként, darabonként egymàs utàn.
Tehàt én ezt igy fogom fel, bizonyàra azért is, mert a CD-n làtom kedvenc dalomat.
Tegnap kaptam egy telefont, hogy mi is az uj K.M. CD cime? Mondtam: màr el vagytok késve! :)
A CD - DVD àra is megelepett, kivàncsi lennék, hogy egy otthoni Media Markt-ban egyàltalàn kaphato-e a Toy Collection, és ha igen, akkor mennyibe kerul.
Ja, az àruhàzban Paya Bea CD-jét làttam, tobbe kerul, mint K.M. CD-je. "Futottam" nem volt idom korulnézni. Orom volt Paya Beàval "talàlkozni", làtni a CD-jét.
Elfelejtettem ràklikkelni Patreides a nevedre, légyszives irj valahovà egy osszefoglalot, milyen a kihagyott két Megasztàr, a mult szombati és a holnap esti.Ki esett, és esik ki holnap este. Ki a nyero... Vasàrnap, vagy hétfon olvasom.
Tegnap este Làrikàt hallgattam, és a multkori iràsodra gondoltam, hogy mennyire igazat szoltàl.
Viszlàt.
Ha tudok, még visszanézek, de jol ràm ijesztett a kisebbik unokàm, miutàn mindenkit riasztottam , most jokedvuen elvitték orvoshoz. Nagyon rosszul volt. En pedig csak én maradok, pànikba esem, megoldom, na és persze offolok egy sort.
A "The Katie Melua Collection" válogatás album (a koncert DVD-vel) az európai listán a 9., az összesített "világ-listán" a 40. helyen nyitott. Ez egy válogatás albumtól nem rossz eredmény, de ha arra gondolok, hogy tavaly a "What a Wonderful World" kislemezből egy hét alatt közel dupla ennyit adtak el... Kíváncsi vagyok, hogy ezek a pozíciók javulnak-e majd a következő hetekben (hasonlóan Katie első (COTS) és második (PBP) albumához), vagy a nyitó pozíció egyúttal a legjobb pozíciót is jelenti? Még a Pictures albumnak is kellett pár hét, mire elérte a legmagasabb pozícióját, bár utána elég hamar elkezdett lefelé csúszni, és összességében is rosszabbul teljesített, mint az első két album. Bár ez nem egy új album, ez egy válogatás. Csodát tehát nem várhatunk. Bár azok, akik tudják, hogy Katie sokszor jobb élőben, mint a studió albumokon, már csak a koncert DVD kedvéért is megvehetnék a a Collection-t. Csak a legtöbb embernek erről fogalma sincs. Ezen kívül az albumon (az első három albumról válogatott dalokon kívül) ott van a "What a Wonderful World", a "When You Taught Me How To Dance", és a "Toy Collection" is (valamint még két új dal, a "Two Bare Feet" és a "Somewhere in The Same Hotel").
Vagyis durva erős válogatás album, nem is beszélve a koncert-DVD-ről. És a nyitó hetében megvesznek belőle össze-vissza 34.000 db-ot? Hát ezt most hogy kellene értékelni?
The Closest Thing To Crazy Nine Million Bicycles What a Wondeful World w-/Eva Cassidy Plus Concert & Extras DVD & 3 new Tracks Media Markt Geneve:19,90 CHF
DISC 1 (AUDIO)
1./ The Closest Thing To Crazy 2./ Nine Million BBicycles 3./ What A Wonderful World (duet with Eva Cassidy) 4./ If You Wewrw A Sailboat 5./ Piece By Piece 6./ Call Off The Search 7./ On The Road Again 8./ Mary Pickford 9./ Spieder`s Web 10./Thank You, Stars 11./I Cried For You 12./Crawling Up A Hill 13./Tiger In The Night 14./When You Taught Me How To Dance
New Tracks 15./Two Bare Feet 16./Toy Collection 17./Somewhere In The Same Hotel
DISC 2 DVD
1./ Arena Tour 2008 Live 90 minute show filmed in Rotterdam During Katie=s 2008 tour 2./ Behind The Screens
DRAMATICO www.katiemelua.com www.dramatico.com
P 2008 Dramatico Entertainment c Dramatico Limited DRAMCDoo40 LC13350 –––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
A "don't" szót kihagyták a single verzióból (és így a klipből), nem tudom, ki akarta így. Talán Mike Batt nem akarta az eredeti "élj a mának" üzenetet közvetíteni, talán Katie nem találta ezt összeegyeztethetőnek például a Live Earth koncerten való megjelenésével képviselt iránnyal... Szerintem hülyeség, hiszen ez csak egy dal, nem egy politikai programbeszéd.
Ez 24-én jelent meg először, akkor a www.meluaworld.com-ra is azonnal felkerült, majd Katie MySpace és saját oldaláról is gyorsan levették, még aznap. Sőt, a MeluaWorld Fórum adminját is megkérte a Dramatico, hogy vegye le onnan Katie blogbejegyzését. Akkor elindult egy vita arról, hogy talán tévedés történt, és Katie-nek egy olyan, tavaly októberi írását tették most fel véletlenül, ami akkor, eghy éve mégsem került fel a blogba. Hiszen amiről Katie ebben ír, az pont egy éve volt nagyon aktuális (rosszindulatú, hazug újságcikkek), sőt, akkoriban ki is adtak erről egy hivatalos közleményt. Valamint hasonló okokból (egy-két fórumozó támadásai miatt) zárták be a hivatalos Katie Melua Fórumot (Dramatico Official Katie Melua Forum), sokadszorra, immáron úgy néz ki, véglegesen.
Ezután 28-án újra feltették Katie hivatalos helyeire, és azóta ott is van. Tehát mégsem tévedés volt. De arról senkinek fogalma sincs, mi váltotta ki most Katie haragját, mert most nem találkozott senki a tavalyihoz hasonló újságcikkekkel, és a fórumozók sem írtak semmi rosszat, hacsak nem valami hottentotta fórumon, dél-kirgiz nyelven.
Úgyhogy Katie mostani blogbejegyzése teljesen érthetetlen, egyelőre nem látszik az ok, ami ezt kiváltotta.
Andrea McEwan videoblogja a túráról sokkal vidámabb, ahogyan Justin Sandercoe hasonló próbálkozása is az volt a tavalyi turné idején. (Ez utóbbi azóta eltűnt a YouTube-ról, vagy csak én nem találom.)
