Nincsa f/k rendszer állampolgári kontroll alatt, sőt szinte semmilyen kontroll alatt sincs. A manyupok működése sokkal szigorúbb szabályozás alá esik, mint az állami rendszeré. Magyarországon.
Az való igaz, hogy nehéz 50 évre előre tervezni, és az állami rendszer mellett szól az, hogy egy állam nem szokta polgárainak jelentős részét hagyni éhenhalni, míg egy vállalkozás legfeljebb odébbáll, ha nagy a baj. Viszont a befektetők ritkán hagyják figyelmen kívül a gazdasági racionalitást, az állam annál gyakrabban. Én évtizedek óta azt látom, hogy a magyar állam felelőtlenül, rosszul bánik minden reá bízott értékkel, legyen az gyermek, tehetséges egyetemista, közintézmény, pénz, cég, vagyontárgy. Éppen ezért nem nagyon bízom meg az államban, sokkal inkább egy viselkedését tekintve nagyjából kiszámítható befektetőben. Szívesebben pókerezem olyas valakivel, aki néhanapján kicsit csal, mint azzal, aki időnként átnyúl és elveszi a zsetonjaimat, mert azokat úgyis tőle nyertem.
És most jönnek csak a 2/3 –os szerkezeti reformok: nyugdíj megtakarítások csiribú-csiribá mennek szépen külföldre adósságtörlesztés címen. Ez nem egyszerűen államosítás! Bár az lenne!
Éppen ma beszélgettek erről a TV-ben.
A lgújabb verzió szerint nem feltétlenül államadósság törlesztésre fogják fordítani.
Vagy struktúrális átalakításra, vagy valalmilyen cég ( én a MOL-ra gondoltam, bár nem nevezték meg) megvételére.
Most folynak a számítások, hogy mi hozna nagyobb hasznot.
Ha adósságtörlesztésre fordítanák, akkor csökkennének az éves kamatterhek.
Ha bevásárolnának, lehet, hogy az többet hozna éves szinten.
Érdemes megnézni, nem túl hosszú viszont tanulságos. Erőn felül költünk, ez nagyjából minden valamirevaló közgaszdász számára világos, a politika viszont nem hajlandó erről tudomást venni, ennek megfelelően nem kezdődhet el értelmes és konstruktív párbeszéd.
Kedves Logofet!
Átrágtam magan a belinkelt tanulmányon, melynek végkövetkeztetése, hogy sikerült csökkenteni az eü-re, az oktatásra és némileg a segélyekre költött kiadásokat, ám nem sikerült a nyugdíjakat jelentősen csökkenteni, sőt azok inkább növekedtek.
Egyetértek a cikk írójával abban, hogy hiba volt az oktatásból kivonni a pénzt, mert az a legjobban megtérülő beruházás, és bizony sajnálatos az eü-ből kivont összeg is.
Nem értek egyet a nyugdíjak jelentős csökkentésével, és nem azért, mert 5 év multán magam is jogosult leszek, hanem az alábbiak miatt:
A nyugdíj nem kegydíj!
Az emberek aktív korukban kölcsön adják az államnak az általuk megkeresett pénzt járulék formájában. Az állam ebből a pénzből fedezi az éppen akkor nyugdíjas korúak nyugdíját. Amikor az aktívak nyugdíjassá válnak, akkor az állam visszafizeti nekik a befizetett összeget
és ehhez kölcsön veszi az ekkor aktívak befizetéseit.
Elvileg le lehetne szorítani a nyugdíjakat a létminimum szintjére, csakhogy ezt is végig kellene gondolni, hogy vajon milyen következményei lesznek, milyen fogyasztás csökken jelentősen, az milyen munkanélküliséget okoz.
Arról már nem is beszélve, hogy jó-e a társadalomnak, ha hirtelen megnöveljük a mélyszegények számát 3 millióval.
Hosszan tudnám még taglalni, hogy a segélyek kb. annyival növekednének amennyivel a nyugdíj csökken, hogy a családokra hárulna a saját szüleik eltartásának, de minimum gyógyszerköltségének terhe, és bizony megnövekedne az igény a szociális otthoni ellátásra is, azaz amennyit nyernénk a réven, annyit veszítenénk a vámon.
De beszélhetünk róla bővebben.
Hiányolom a cikkből, hogy -bár megállapítja a 2006-os év jelentős kiadásnövekedését - nem vizsgálja ennek okait részletesen.
Most csak egyetlen okot említek: a választások előtt 5%-os áfa csökkentést vezettek be, amely 1250 milliárd bevétel kiesést okozott a költégvetésben. Csakhogy nem módosították a költsévetést, hanem szépen elköltötték ( hiszen választás volt) vagy nagy részben elköltötték a bevételként betervezett összeget. Ha semmi mást nem számolunk, ez önmagában is 2000 milliár körüli összeg, amit valójában a semmire költöttünk el.
De semmire költöttük a 13. havi nyugdíjakat is.
Mielőtt elkezdenénk a nagy ellátó rendszerekből kivonni a pénzt egy kicsit körül kéne nézni, nem lehetne-e máshol takarékoskodni.
Nem állom meg, hogy ne hozzam fel példaként a közigazgatás folyamatos átszervezgetését. Itt csak a közigazgadási hivatalok négyszeri átszervezését hozom példaként. A rendszerváltás után regionális szintre szervezték, majd 4 év mulva megyei szintre, 12 év elteltével ismét régiós szintere, a mostani választás után ismét megyei szintre.
A költségeket alklmanként úgy 20 milliárd Ft.-ra becsülöm, annak megítélését, hogy mennyivel lett jobb ettől a közigzgatás rád bízom.
Bogár sem azt mondta, hogy nincs szükség strukturális átalakításra, hanem azt, h ezen a címen mindig újabb formáját/módját/volumenét alkották meg a pénzszivattyúzásnak, és már ott tartunk a reformokban, h az állam egyetlen feladatát sem képes elégséges szinten ellátni.
Attól, hogy valamit strukturális reformnak nevezünk, még nem lesz szükségképpen az.
Az nem strukturális reform, hogy változatlanul elégtelen szinten tartott finanszírozás mellett nem egy önkormányzati intézmény, hanem egy magáncég próbálja ellátni a feladatokat.
A nyilvánvaló korrupciós szálak mellett az is szerepet játszik ilyenkor, hogy az önkormányzat ledob magáról egy számára megoldhatatlan feladatot, a magáncég meg azt hiszi, hogy racionálisabb működéssel még ebből az elégtelen finanszírozásból is ki tud jönni, hosszú távon nyereségesen.
És egyébként még igaza is lehetne, ha a szabályozók nem változnának állandóan. Erre remek példa az öregotthonok finanszírozásának folyamatos változása és mivel az ingatlan-beruházással jár, aminek 10-15 év a megtérülése, az első néhány bebukott próbálkozó után senki sem fog pénzt tenni ebbe, az államnak nincsen, tehát minden marad a régiben, ami bár mindenki tudja, hogy tarthatatlan, mégis ez marad.
És akkor megy az "egészség nem árucikk" mantra, amit tömegpusztító fegyverré kellene minősíteni.
Különben az is megérdemelne egy misét, amikor nagy dérrel-durral lekapcsolnak egy-egy kórházi vezetőt, hogy manipulálta az OEP-jelentést és ezzel lopott a közösből.
Sajnos mindenki ezt csinálja, mert különben nem tudna túlélni.
Egészen elképesztő szabályok vannak és olyan jelentési kötelezettségek, hogy azt 2010-ben én sem hinném el, ha nem tudnám, hogy így van.
Van olyan jelentés, amit például floppy-n kell leadni...
Ha pedig egyéb területekre gondolsz, akkor nem igazán értelek.
Amiket az állam nem képes ellátni: a rendvédelem, a honvédelem, a tömegközlekedés, az energia-diverzifikáció, az oktatás és sorolhatnám, hát egyik területen sem történt nem hogy strukturális reform, de az égvilágon semmi.
A nyugdíjreformról akadémikus viták vannak és lesznek, de mivel csírájában fojtották el, sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha...
Az a baj, hogy a reform szót sikerült közös erővel annyira lejáratni, hogy már akkor sem lehet használni mérhető népszerűség-vesztés nélkül, ha netán véletlenül tényleg az történne, amit valójában jelent.
Hát ha te olyan léptékű kataklizmákra számítasz, mint az az említett 25 évben történt, akkor tényleg ne takaríts meg.
De azért az sem úgy ment, hogy a pengőből holnapra forint lett és a sok pengő tulajdonosa végső esetben aranyra válthatta a pengőit és elmehetett Dél-Amerikába.
Ezzel szemben akinek nem volt sok pengője, az itt maradt és reménykedhetett a mindig gondoskodó államban.
Alapjában persze igazad van, az egyedüli biztos dolog az állami nyugdíj, csakhát ugye a mértéke bizonytalan kissé...
És ne felejtsük el, hogy ez a mostani, nyugdíjmentésnek elkeresztelt útonállás nem azért történik, mert a Fidesz mindig is azt mondta volna, hogy az állami nyugdíj biztonságosabb.
Akkor ugyanis nem alkudozott volna hónapokig az EU-val a deficitből való leírásért, ami csakis akkor értelmezhető, ha hosszú távon fenn is akarták tartani.
"Egy biztos, hogy a f/k rendszer az mindig állampolgári kontrol alatt van, amig demokráciáról beszélhetünk, a többi meg azon mulik, hogy svihák e a bankelnök vagy szorult é belé valami tisztesség...."
Ölég furcsa abban bízni, hogy ugyan minden összeomolhat, a kozmikus állandó is megváltozhat, csak a magyar állam nyugdíjfolyósítási hajlandósága és képessége marad rendíthetetlen az idők végezetén túl is. Ebben a kontextusban az 'amíg demokráciáról beszélhetünk' kikötés kifejezetten vicces.
Lehet mulatni, de amikor a főúr hozza a számlát, az gyakran kijózanító pillanat.
@
Ezzel a mulatós, főuras vízióddal sikerült az elmúlt hetek legízléstelenebb kommentjét megalkotnod.
Természetesen nincs olyan erkölcsi norma ami elfogadhatóvá tenné egy ország polgárai számára, h az ország vezetői úgy döntenek, hogy elveszik a polgárok magánvagyonát és azt a külföldi hitelezőknek adják. Ez nem államosítás. Azért nem, mert az elvett vagyont nem a gazdaság élénkítését szolgálja, nem értékteremtő/növelő beruházásokra használják, nem cirkuláltatják azt hozamtermelően, hanem kiviszik az országból.
Ha te úgy érzed, h mulattál az elmúlt évtizedekben, akkor csak szépen fizesd ki a számlát az uradnak, aztán józanodjál ki!
Nekem messze nem ilyen rossz a véleményem a konszenzusról. Az alapvető probléma nem az időigény, a nyugdíjrendszert vagy az oktatási rendszert sem változtatja meg érdemben, ha egy évvel hamarabb avagy később nyúlnak hozzá. Az biztos, hogy akkor könnyebb ésszerű megállapodásra jutni, ha a felek tisztában vannak azzal, hogy az asztal mellett ülők nem egyformán erősek, és a legerősebb fél akár egyedül is dönthet.
Az igazi erő ahhoz szükséges, hogy a gyakorlatban is végigvigye valaki a megállapodást, megfelelő szabályozási környezetet alkosson hozzá, és átvigye az apparátuson. Ehhez nem kell konszenzus, és nem kell magyarázkodás.
Nyilván jó lett volna egy ilyesmi, mondjuk amikor a megtakaritott koronákból nem lett pengő, vagy a megtakaritott pengőkből nem lett forint...mindez csupán mondjuk 25 év alatt....ebből is láccik, hogy nagy üzlet a hosszú távú megtakaritás....
Ezt érdezd meg a Lehmanék ügyfélkörétől....vagy a City magyar ügyfeleitől, de mehecc a KHB néhány kötvénytulajdonosához is....és még hol van a vége.....
Hát, ha te 50 évre kötöd le a pénzed egy bankba.....igaz alkotmányos jogod....
Azért a mai viszonyok, a közelmult pénzügyi eseményei és a jövőbeli várható és ki nem számitható pénzügyi rendszer körülményei között azért nem semmi 50 évre előre nyugdijszámitásokat végezni és jelenben döntést hozni....
Egy biztos, hogy a f/k rendszer az mindig állampolgári kontrol alatt van, amig demokráciáról beszélhetünk, a többi meg azon mulik, hogy svihák e a bankelnök vagy szorult é belé valami tisztesség....és legfeljebb amikor eltapsolta a nyugdijpénztárt fogja magát és a tengerbe ugrik....
Egyébként az mindig kimarad az 50-100 évre előre történő számitásból, hogy vajon a fejlődés hatására 1 dolgozó hány embert is képes eltartani....Megvizsgálhattyuk a termelékenység szempontjából az elmult 100 évet, mondjuk akkoriba végtlen sok ember sem tudott egy TV gyártani, mostanság pedig....
Egy szóval nem mondtam, hogy az adott demográfiai helyzetben a rendszer fentartható. Illetve hát úgy fentartható, ahogy kiski mondja. De nem az a baj vele, hogy nem elég böcsületes a megőrzés. Nem ez a működési elve.
A f/k rendszer kiválóan fog üzemelni attól a pillanattól kezdve, hogy a várható életkor fölé emelik a nyugdíjkorhatárt.Lehet hogy már most is ott tartunk, nem tudom.
A f/k rendszer egyik érdekes következménye a nyugdíjas tömegek jelentős befolyása a politikára.
Nyugdíjuk érdekében ugynais állandó nyomás alatt kell tartaniuk az aktuális kormányt, hiszen jövedelmük nem egy előre mehgatározott összeg, hanem egy mindenkori alku eredménye.
Tőkefedezeti, vagy más előre definiált rendszerben a nyugdíjasokat nem érdekli annyira a poltika és hogy mit igérnek nekik a pártok, és a pártok maguk sem lesznek a nyugdíjas tömegek foglyai.
"Például egyik rendszer egyik kormánya sem hozta fel azt a közelgő vészhelyzetet, hogy a Ratkó-korszak gyerekeinek nyugdíjas korára (mostanság) az általuk befizetett járulékok gyakorlatilag nincsenek meg"
Ne mondj már ilyet. Egy felosztó-kirovó rendszer nem úgy működik, hogy elteszik a befizetéseket a ládafiába, hogy majd negyven év múlva nyugdíjakat fizessenek belőle. Egyébként elég rosszul járnának azok, akik mostanában készülnek nyugdíjba, ha "meglenne" a pénzük. Mert az igen kevés lenne.
Például egyik rendszer egyik kormánya sem hozta fel azt a közelgő vészhelyzetet, hogy a Ratkó-korszak gyerekeinek nyugdíjas korára (mostanság) az általuk befizetett járulékok gyakorlatilag nincsenek meg: folyamatosan elfolytak 60 év alatt az eltúlzott szociális rendszerektől kezdve az eltúlzott gyógyszertámogatásokon át a félhülye beruházásokig, állami költekezésekig, no meg korrupciós csatornákon és még sok minden másra, de egy célra biztosn nem: a nyugdíjak majdani garanciaalapjára vagy tőketartalékára vagy bármiféle hozadékot termelő spájzolásra.
Ez az időzített bomba most fel fog robbanni, az utolsó évbe lép a visszaszámláló szerkezet.
Ha a nyugdíjakat korábban hitelekből (is) fedezték, akkor ez nem tekinthető forráskivonásnak, hanem csak annak, hogy meg kell adni a hitelt.
Ez a hurok évtizedekre tekereg vissza, mert az Állam sosem tőkésítette a befizetéseket, és amikor a nyugdíjkassza kezdett kiszáradni, akkor hitelekből pótolta ki, és akkor bizony ezt feléltük.
Lehet mulatni, de amikor a főúr hozza a számlát, az gyakran kijózanító pillanat.
Nincs kétségem, h a vázolt anomáliák nem csak az egészségügyben hanem a gazdaság szinte minden területén létező jelenségek.
A 19981-ben linkelt Pdf -ben a 7. ábra mutatja a forráskivonást.
A párhuzam fellelhető a korábban jelölt Bogár videó, ahol Ő az állam strukturális átalakításáról való handabandázásokról beszél (Magyarország felszámolásának a fedőnevének nevezi), és az eü. strukturális átalakításáról szóló handabandázások között.
Bogár sem azt mondta, hogy nincs szükség strukturális átalakításra, hanem azt, h ezen a címen mindig újabb formáját/módját/volumenét alkották meg a pénzszivattyúzásnak, és már ott tartunk a reformokban, h az állam egyetlen feladatát sem képes elégséges szinten ellátni. És most jönnek csak a 2/3 –os szerkezeti reformok: nyugdíj megtakarítások csiribú-csiribá mennek szépen külföldre adósságtörlesztés címen. Ez nem egyszerűen államosítás! Bár az lenne!
Ezzel akart esztétikai példát mutatni, intellektuális irányt szabni egyetemi tanítványainak? Vagy a munkaadójának (a rektorának) akart vele nagyot villantani? Mi a magyarázat?
Mi az, hogy erőltetik a dolgot?
Ki erőlteti?
Gyurica ninck erőlteti, azzal, hogy mindenhová berakja, akár illik oda, akár nem.
Gyurica nick ugyanis vérig sértődött, hogy az általa többször leminősített B.E. ezt merészelte
intellektuálisan mondani neki, és még most - idestova 2 év után - is nyalogatja a sebeit.
Pedig B.E: nem tett mást, csak lecsapta a labdát.
A feldobott labda pedig ez volt:
Persze, igazad van, magam is izgalommal nézném, amint szép férfikorom alkonyának nagy szerelme mily celebesen rántja a padlizsánt a konyhában, ámde nem fokozott izgalommal nézném, én ugyanis már totál le vagyok fokozva.
Erre a totál lefokozásra fejezte ki BE. sajnálatát.
Idestova két éve, de Gyurica nick képtelen szabadulni a gondolattól, azóta is a magyarázatot keresi arra, hogy ez, helyesebben EZ,hogy történhetett meg vele.
Pedig gyurica nick intellektuálisan mindenki agymenését felül tudná múlni, még akkor is, ha mindkét kezét bedugná, ám ettől képtelen szabadulni. Intellektuálisan képtelen ezt a feladványt megoldani, így mint sértettsége zázslóshajóját odatologatja mindenki orra alá, akár kér belőle a delikvens, akár nem.
Aztán amikor a szövegkörnyezetbe nem illő, mindíg előcitált, minden érvrendszerébe beágyazott mondatát számon kérik ( éppen oda nem illősége miatt) akkor gyurica nick előjön üldözési mániájával:
Sőt nemhogy nem kérnek elnézést, de tovább erőltetik a dolgot:
Ugyan kinek lenne ideje, energiája, érkezése kikeresni egy két évvel ezelőtti fórumos beszélgetés részletét, ha nem éppen gyurica nick tolná folyamatosan az orra az alá, a forrás megjelölésével egyetemben az általa sérelmesnek vélt részletet.
Gyurica nick persze mossa majd kezeit, hogy az "ő lefokozása" nem "ez a lefokozás", mert ő nem így gondolta.
1. Ha konszenzust keresel, az iszonyú hosszú idő, közben az álláspontok felpuhulnak, a végén születik egy nyolcpupú teve, amit mindenki lónak nevez, és nem történik lényegi változás.
2. Ha konszenzus nélkül vágsz bele, akkor feláll a fékező mechanizmus, nem hajtják végre, visszacsináltatják, megint elmegy az idő és nem történik lényegi változás.
Az igazi formulát még senki nem próbálta: erő és megállapodás okosan adagolt keverékét.
És még csodálkozunk, hogy végül a finanszírozó Nyugat mondja meg, hogy mit kell csinálni, és az rosszat tesz a nemzeti önértékelésünknek.