E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
1 Dárius király 4. esztendejében [az Úr szózatot intézett Zakariáshoz], a kilencedik hónap [Kiszlév hónap] negyedik napján 2 Bételből elküldték Szarecert, Regem-Meleket és embereit, hogy imádkozzanak az Úr színe előtt, 3 és kérdezzék meg a Seregek Ura templomának papjaitól, valamint a prófétáktól: „Kell-e nekem az ötödik hónapban gyászolnom és böjtölnöm, amint már számos esztendeje megtettem?”
Visszatekintés a nemzet múltjára. 4 Ekkor a Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám:
6 Hát amikor esztek és isztok, tán nem magatoknak esztek és isztok? 7 Nem ismeritek a tanítást, amelyet az Úr a régi próféták által adott, amikor még laktak Jeruzsálemben, és békében élt a környező városokkal együtt? Amikor még laktak a Negeben és a síkságon? 8 [Az Úr szózatot intézett Zakariáshoz: 9 Ezt mondja a Seregek Ura:] Szolgáltassatok igazságot mindannyian, gyakoroljátok az irgalmasságot és tanúsítsatok részvétet testvéreitek iránt. 10 Ne sanyargassátok az özvegyet és az árvát, az idegent és a szegényt. Szívetekben ne forraljatok gonoszságot mások ellen.
13 Ez történt: Hiába kiáltott, nem hallgatták meg, [majd ők is hiába kiáltanak, én sem hallgatom meg őket – mondja a Seregek Ura]; 14 ezért szétszórta őket a különféle népek közé, amelyeket nem is ismertek. Mögöttük pedig elpusztult az ország: nem járt arra senki sem. Sivataggá tették a csodálatos földet!”
Intelem Ninivéhez bűnei miatt 1 Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat! 2 Hallga! Csattog az ostor, dübörög a kerék. Száguldó lovak és vágtató szekerek! 3 A lovasok nekirugaszkodnak, a kardok villognak, a dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak… 4 Lám, ez a bére a paráznaságra vetemedett, céda nőnek, a bájos szépségnek, az ügyes kerítőnek! Bája a népeket rabul ejtette, elcsábította a nemzeteket. 5 Nézd, én szembeszállok veled – mondja a Seregek Ura –, szoknyád szegélyét arcodig emelem, feltárom meztelenséged a népek előtt, szégyenedet a nemzetek előtt. 6 Gyalázatot szórok rád, pellengérre állítalak és megszégyenítlek. 7 Aki csak lát majd, az mind elfordul tőled és így beszél: „Ninive! Micsoda pusztulás!” Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat?
Théba példája 8 Te talán jobban jársz, mint No-Amon, aki a Folyón túl uralkodott? Védősánca a tenger volt körös-körül, várfala a tenger vize. 9 Etiópia volt az erőssége és Egyiptom, határa nem is volt, Put és Líbia lakói támogatták. 10 De neki is fogságba kellett mennie, vonulhatott a számkivetésbe. A csecsemőit is eltiporták az utcasarkokon. Nemeseire sorsot vetettek, főembereire bilincset vertek.
Ninive védekezése fölösleges 12 Minden erődöd olyan, mint a korán érő füge: megrázzák, és belehullik annak szájába, aki enni akarja.
Moáb. 1Ezt mondja az Úr: Moábnak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel szénné égette Edom királyának csontjait, 2 tüzet bocsátok Moábra, hogy eméssze meg Kerijjot palotáit és pusztuljon el Moáb a zendülésben, csatakiáltás és harsonazengés közepette.
Júda . 4 Ezt mondja az Úr: Júdának három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel elvetették az Úr törvényét, s nem tartották meg a parancsait; mivel tévútra vezették őket hazug isteneik, akiknek már atyáik is a nyomukba szegődtek, 5 tüzet bocsátok Júdára, hogy eméssze meg Jeruzsálem palotáit.
Izrael . 8 Minden oltár közelében zálogba vett ruhákra telepszenek, és Istenük házában az elítéltek borát isszák, 9 noha én söpörtem el előlük az amoritákat, akik magasak voltak, mint a cédrus, és erősek, mint a tölgyfa, mégis elpusztítottam felül a gyümölcsüket, alul meg a gyökerüket.10 Én hoztalak fel titeket Egyiptom földjéről, vezettelek benneteket a pusztában negyven éven át, hogy elfoglaljátok az amoriták földjét.
13 Nos hát, rátok nehezedem, ahogy a kévével rakott szekér a földre nehezedik.
Isten nagysága.1 Aki öröktől él, az teremtett mindent, 2 csak az Úr bizonyul igaznak.
4 Ki volna képes tetteit sorolni, hatalmas műveinek a mélyére hatolni?
5 Fölsége hatalmát ki tudná fölmérni, vagy a jótetteit végig számba venni? 6 Nem lehet belőlük semmit sem elvenni, és nem lehet hozzájuk semmit hozzátenni, nem lehet az Úrnak csodáit átlátni. 7 Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan.
Az ember kicsisége 8 Mi is hát az ember és mi az ő haszna? Mi az, ami rajta jó és mi az, ami rossz? 9 Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy.
12 Előre lát mindent, s tudja, mily sivár a végük, azért bánik irgalommal velük. 13 Az ember csak atyjafiához irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. Rendreutasít, fenyít és oktat, aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját.
A helyes adakozás 18 A bolond mit sem ad, csak fájdalmat okoz, az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt.
A második jövendölés: az igaz élni fog hűsége jutalmául .1 Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra. 2 Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: „Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen.
4 Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.”
II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA
Bevezetés 5 Bizony, a gazdagság hűtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyűjt magának minden nemzetet. 6 Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd:
Az öt átok I.
6 Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget, – ugyan meddig? –, aki zálogok terhével terheli magát. 7 Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel! 8 Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.
II.11 Mert a falban még a kő is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.
III.12 Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekből vet a városnak alapot! 13 Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek?
V. 19 Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: „Ébredj!” A néma kőhöz: „Kelj fel álmodból!” [Ez a szózat.] Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltető lélek nincsen benne!
Jeruzsálem bűne. 1 Az Úr szózatot intézett hozzám: 2 Hát te, emberfia, te nem mondasz ítéletet? Nem mondasz ítéletet a vér városára? Tárd elé minden iszonyatos bűnét!
4 A vérrel, amelyet kiontottál, bűnt követtél el, a bálványokkal, amelyeket állítottál, beszennyezted magad, siettetted napjaidat és elérkeztél éveid végéhez. Ezért gyalázat tárgyává teszlek a népek számára, nevetség tárgya leszel az egész földnek. 5 Akik közel és akik távol vannak tőled, kigúnyolnak, te becstelen s csupa zavargásból álló város. 6 Lám, Izrael főemberei azon vannak – a maguk kénye-kedvére –, hogy vért ontsanak. 7 Megvetik benned az apát és az anyát, erőszakot követnek el az idegennel, elnyomják az özvegyet és az árvát.
9 Rágalmazó emberek vannak benned, akik vért ontanak. Olyanok vannak benned, akik a hegyeken esznek és gyalázatos dolgokat művelnek. 10 Fölfedik benned apjuk szemérmét, erőszakot követnek el az asszonnyal tisztulása idején. 11 Az egyik meggyalázza benned szomszédja feleségét, a másik azzal szennyezi be magát, hogy megbecsteleníti menyét, ismét más erőszakot követ el nővérén, saját apja lányán. 12 Megvesztegetésül ajándékot fogadnak el benned, hogy vért ontsanak, uzsorakamatot és ráadást fogadsz el, erőszakkal kifosztod embertársadat, rólam pedig elfeledkezel – mondja az Úr, az Isten.
15 Szétszórlak a népek közé, szétszélesztelek a népek közé, elsöpröm a tisztátalanságot, amely benned van. 16 Szégyent vallok miattad a népek előtt, te pedig megtudod, hogy én vagyok az Úr.
18 Emberfia, Izrael tisztátalan fém lett számomra. Mindnyájan réz, ón, vas, ólom az olvasztókemencében – tisztátalan fémmé váltak.
22 Amint megolvad az ezüst az olvasztókemencében, ugyanúgy megolvadtok ti is, és megtudjátok, hogy én, az Úr zúdítottam rátok haragomat.
27 A főemberek olyanok benne, mint a farkas, amely széttépi zsákmányát, vért ontanak, romlásba döntik az embereket, csak hogy elrabolhassák javaikat.
Azok ellen, akik vakmerően bizakodnak 3 Késleltetitek az Úr napját, és siettetitek az erőszak uralmát!
5 Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak; 6 korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak. 7 Ezért, lám, most a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása.
A büntetés rettenetes lesz 8 Megesküdött az Úr, az Isten saját magára – mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gőgjét utálom, palotáit gyűlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom. 9 Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak!
13 Lodebárnak örültök és azt mondjátok: „Ugye saját erőnkből foglaltuk el Karnajimot?” 14 Bizony, népet támasztok ellenetek, Izrael háza – mondja az Úr, a Seregek Ura –, hogy eltiporjon benneteket Hamat kapujától Araba patakjáig.
1 Aki féli az Urat, azt nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belőle. 2 Nem okos az, aki gyűlöli a törvényt, s aki nem tartja meg, olyan, mint a hajó a viharban. 3 Az értelmes ember bízik a törvényben, mint orákulumra, ráhagyatkozik. 4 Készülj beszédedre: szívesen hallgatnak; foglald össze a tant, azután adj választ. 5 Mint a kocsikerék, olyan a balga észjárása, okoskodása meg, mint egy forgó tengely. 6 A gúnyos barát olyan, mint a túltáplált ló: nyerít, akárki ül is a hátára.
A teremtmények egyenlőtlensége 7 Az egyik nap miért különb a másiknál, hisz a Napból árad minden fény az évben? 8 Az Úr bölcsessége osztotta el őket, ő tett különbséget idők s ünnepek közt. 9 Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit meg a köznapok sorába iktatta.
12 Némelyeket megáldott és fölemelt, megszentelt és maga mellé vett. Másokat átokkal sújtott, s megalázott, elkergette őket a helyükről.
1 Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen. 2 Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette. 3 Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket. 4 Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte. 5. ,,Megkapták az Úr öt hatalmának használatát , hatodikként részt kaptak az értelemből és a hetedikként a szellemet kapták , mely hatalmainak az értelmezője”6 Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki. 7 Eltöltötte őket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz. 8 Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát.
11 Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét.
Az isteni bíró 17 Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze.
18 ,, Elsőszülöttje, akit fegyelmezve táplált, akinek megadta szeretete fényét anélkül, hogy lemondott volna róla”
1 Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja.
A bölcsességben minden jó megvan. 2 Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének. 3 Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az Istennel, és a mindenség Ura szereti, 4 mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit ő választja meg. 5 Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot? 6 Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az egész világon?
8 Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről.
A bölcsességet nem nélkülözhetik a vezetők. 10 Tekintélyem lesz miatta a sokaság előtt, és az öregek előtt becsületem, holott ifjú vagyok.
16 Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm.
Siratóének Izrael főembereiről. 1 Te meg mondj siratóéneket Izrael főembereiről! Ezt mondd:
4 A népek összefogtak ellene, s megfogták a barlangjában. Karikát tettek az orrába, és Egyiptom földjére vitték. 5 Amikor látta, hogy amit várt, meghiúsult és reménye szétfoszlott, fogott egy másikat a kölykei közül, s fiatal oroszlánná nevelte. 6 Ez jött-ment az oroszlánok között, fiatal oroszlánná fejlődött, megtanult zsákmányt szerezni és felfalta az embereket. 7 Lerombolta palotáikat, elpusztította városaikat. Az ország és lakói megborzadtak iszonyú bömbölésétől. 8 A körülötte élő népek csapdát állítottak neki, kivetették rá hálójukat és megfogták barlangjában. 9 Karikával az orrában ketrecbe tették, és elvitték Babilon királyához, egy erődbe zárták, hogy többé ne lehessen hallani bömbölését Izrael hegyein. 10 Anyád hasonló volt a víz partjára ültetett szőlőhöz, termékeny és dús lombozata volt a bőséges víztől. 11 Erős ágat hozott, amely kormánypálcává lett. Felnövekedett és a felhőkig ért, megcsodálták nagyságát és dús lombozatát.
13 Akkor a sivatagba ültették, száraz és kietlen földbe.
A nép jelképes fogságba hurcolása.1 Az Úr szózatot intézett hozzám: 2 Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
4 Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára. Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek. 5 A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat és azon keresztül menj ki.
7 A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s a holmimat a szemük láttára a vállamon vittem. 8 Reggel az Úr szózatot intézett hozzám:
11 Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. 12 A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet.
14 Azokat, akik elkísérik – segítőit és seregét –, mind szétszórom, a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk. 15 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba.
18 Emberfia, remegve edd kenyeredet, s vizedet is nyugtalanul és szorongva idd, 19 és mondd meg az ország népének: Ezt mondja az Úr, az Isten Jeruzsálem lakóinak, akik szétszóródtak Izraelben. Kenyerüket szorongva eszik, vizüket félve isszák, mert lakóinak erőszakossága miatt elpusztul az ország és akik lakják.
AZ ÖTÖDIK SIRALOM1 Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat! 2 Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.
4 Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért. 5 Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk. 6 Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk. 7 Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét. 8 Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből. 9 Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal.
A nyolcadik látomás: a kocsik.1 Majd ismét fölemeltem a tekintetem, és látomást láttam: Négy kocsi jött elő két hegy közül. A két hegy ércből volt.
4 Megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek, Uram?” 5 Az angyal így válaszolt: „Ezek itt a négy égtáj felé tartanak; előbb az egész föld Urának színe előtt álltak. 6 A vörös lovak Kelet földje felé tartanak, a fekete lovak Észak földje felé, a fehér lovak Nyugat földje felé, a deres lovak pedig Dél földje felé tartanak.”
8 Ő pedig odahívott, és azt mondta nekem: „Látod, azok, amelyek észak felé haladnak, azért mennek, hogy Észak földjén lehívják a földre az Úr lelkét. 8 Akkor azután azok, akik távol vannak, eljönnek, és helyreállítják az Úr szentélyét. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok.] Ez mind megvalósul, ha egészen megszívlelitek az Úrnak, Isteneteknek szavát.”
A fogadalmi korona.9 Az Úr a következő szózatot intézte hozzám: 10 Gyűjtsd össze az ajándékokat a foglyoktól, Heldájtól, Tóbiástól és Jedajától. Azután menj el Jozijának, Szofoniás fiának házába, aki megérkezett Babilonból. 11 Vedd az ezüstöt és az aranyat, készíts egy koronát, és tedd Józsuénak, Jehocadak fiának, a főpapnak a fejére, 12 s így beszélj hozzá: Ezt mondja a Seregek Ura: Íme a férfi, akinek „Sarj” a neve, mert ahol áll, ott sarjadni fog valami [ő állítja majd helyre az Úr szentélyét].
Jeremiás elítélése a templom elleni beszéde miatt. 2 Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem. 3 Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor én is megbánom azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni tetteik gonoszsága miatt. 4 Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényeim szerint, amelyet elétek tártam, 5 és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk: 6 ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, ezt a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete előtt. 7 A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában. 8 Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod!
11 Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez: Ez az ember halált érdemel, mert ez a város ellen jövendölt, amint azt saját fületekkel hallottátok. 12 Jeremiás erre így válaszolt a főembereknek és a népnek: „Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tőlem. 13 Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert akkor az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket.
16 Ekkor a főemberek és az egész nép így szóltak a papokhoz és a prófétákhoz: „Nem szabad halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében beszélt hozzánk.”
A szamáriai asszonyok ellen 3 Bárhol mentek majd ki a repedésen, a Hermon felé üldöznek benneteket – mondja az Úr.
Izrael bűnhődik, mert nem tér meg 4 Menjetek csak Bételbe, és vétkezzetek! És Gilgalba, és kövessetek el még több bűnt! Mutassátok be reggel áldozataitokat, a harmadik napon a tizedeiteket. 5 Égessétek el a dicsőítő áldozat kovászát, ígérjetek fogadalmi ajándékot, azután híreszteljétek! Mert ezt szeretitek tenni, Izrael fiai – mondja az Úr. 6 Bár akaratomból tisztán maradtak a fogak minden városotokban, s kenyérszűke volt minden helységetekben, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr.
8 Két-három városból is eltámolyogtak ugyanabba a városba, hogy vizet igyanak, de nem tudják szomjukat oltani, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. 9 Tűzvésszel és aszállyal sújtottalak benneteket, kiszárítottam kertjeiteket és szőleiteket, fügefáitokat és olajfáitokat fölemésztette a sáska, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr.
Dicsőítés 13 Mert ő alkotta a hegyeket, s ő teremtette a szelet; az embernek tudtára adja terveit. Ő teremti a hajnalt és a sötétséget, fenn jár a föld magaslatai fölött: az Úr, a Seregek Istene az ő neve.
A hegyi beszéd. 3„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Lelki szegények azok, akiknek az értelmi fejlettsége nem haladja túl az erkölcsi fejlettségüket, hanem az egyik a másikkal párhuzamosan fejlődik a természetes haladás törvényében. A lelki szegények alatt az Úr nem az együgyűeket, hanem az egyszerű, becsületes, jóra és igazra törekvő embereket érti. Azokat, akik nem hivalkodnak képességeikkel; nem törtetnek az élre, hogy vezessenek; nem keresik az alkalmakat, hogy a tömegből kiemelkedhessenek.
Azért boldogok a lelki szegények, mert még nem tudják, hogy milyen nagy kincset hordoznak lelkükben; nem hivalkodnak vele . A lélek kész a jó követésére, de a test erőtelen.
Nagyon sokszor nem egyezik a lélek célja a testi emberével. A testi ember vágyai nagyon sokszor nem azonosak a lélek vágyaival. Ezért nagyon sokszor a könnyező ember lelke saját elhatározásából választja a testi érzéseivel ugyan , de lelki céljaihoz közelebb vivő fájdalmas sorsot, melynek terhe alatt könnyezve roskadozik. Ezek a sírók igazán boldogok, mert szellemi tisztánlátásukkal beletekinthetnek a lélek nagy törvényébe, és a titok megnyílt előttük.
Az értelmileg túlfejlődött lélek a sokoldalú képességeitől kísértve felemelkedik a magasba, hogy az Istenség titkát kutassa. Amikor azonban a magasba törő lélek elé csak egy felső saját lelkéből feltörő homály vetődik, amely elfedi előle az égi fényt, akkor megszédülve hullik vissza a föld porába. Gőgös lelke megtagadja Istent, mert nem érti meg Isten igazságát, mivel nem tud belehelyezkedni azokba az egyszerű, de a gőgös emberi lelkek előtt homályos, rendszer nélkülinek látszó, megmagyarázhatatlan rendelkezésekbe, amelyekkel Isten a világot kormányozza. Nemcsak a földi élet anyagi javai veszélyesek a tökéletlen, bűnös emberi lelkekre nézve; sokkal veszélyesebbek a fejlett lelki képességek, ha velük együtt szilárd hit és alázatosság nem tudott kifejlődni a lélekben. Minél magasabbra emelkedik az értelem az Istenbe vetett hit nélkül, annál mélyebbre zuhan alá a tévelygések sötétjébe.
Válaszd a bölcsességet. 1 Fiaim, halljátok atyátok intelmét, jól figyeljetek, hogy megérthessétek! 2 Mert jó a tanítás, amelyet adok nektek, az útmutatásom, csak el ne hagyjátok!
4 Nos, tanított és így beszélt hozzám: „Őrizd meg szívedben a szavaimat, tartsd meg a parancsaimat és boldogan élsz. 5 Tégy szert bölcsességre, szerezz okosságot, ne feledd el és ne térj el számnak szavaitól. 6 Ne hagyd el, akkor majd megoltalmaz, szeresd, akkor majd őrködik fölötted. 7 A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet, minden vagyonodon vegyél okosságot! 8 Öleld magadhoz, akkor majd fölemel, tisztességre juttat, hogyha átkarolod.
11 Megmutatom neked a bölcsesség útját, egyenes lesz az út, amelyen járatlak.
15 Hagyd el, s ne menj rajta tovább, kanyarodj el tőle, s úgy folytasd utadat!
17 Amit esznek, az a gonoszság kenyere, és az erőszak borát isszák.
20 Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre!
A szombat és az újhold. 1 Ezt mondja az Úr, az Isten: A belső udvar kelet felé néző kapuja a hat munkanapon legyen zárva. Szombaton azonban nyissák ki, úgyszintén újhold napján is.
3 A föld népe ennek a kapunak a bejáratánál imádkozzék szombatonként, és az újhold napjain az Úr előtt. 4 Égőáldozatul a fejedelem ezt mutassa be szombat napján: hat hibátlan bárányt és egy hibátlan kost, 5 ételáldozatul egy efát a koshoz, a bárányokhoz pedig amennyi telik tőle, és egy hin olajat minden efához. 6 Újhold napján egy hibátlan fiatal bikát, hat hibátlan bárányt és egy kost. 7 Ételáldozatul egy efát a bikához és egy efát a koshoz, a bárányokhoz pedig amennyi telik tőle és egy hin olajat minden efához.
Különböző szabályok. 8 Amikor a fejedelem bevonul, a kapu csarnokán vonuljon be és ugyanezen az úton távozzék. 9 Amikor a föld népe az Úr elé járul az ünnepnapokon: akik az északi kapun jönnek be imádkozni, a déli kapun távozzanak, akik pedig a déli kapun jönnek be, az északi kapun távozzanak. Senki se menjen vissza azon a kapun, amelyen bejött, hanem a szemben levőn távozzék. 10 A fejedelem is legyen közöttük, úgy jöjjön be, mint ők és úgy távozzék, mint ők.
12 Amikor a fejedelem önkéntes égőáldozatot vagy közösségi áldozatot mutat be az Úrnak, nyissák ki neki a kelet felé néző kaput és mutassa be égő és közösségi áldozatát, amint ezt szombat napon teszi, azután távozzék és távozása után zárják be a kaput.
19 Majd bevezetett engem a kapu melletti bejáraton a szentély észak felé néző kamráihoz, amelyek a papok számára voltak fenntartva. Volt ott egy nyugat felé fekvő helyiség.
A próféta felelőssége. 1 Az Úr szózatot intézett hozzám.: 2 Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely országra kardot szabadítok, és ennek az országnak a lakói kiválasztanak maguk közül egy férfit és megteszik őrnek, 3 ez mihelyt meglátja, hogy kard közelít az országra, rögvest megfújja a kürtöt, és így riasztja a népet . 4 Ha valaki már most hallja a trombita hangját, de mégsem vigyáz magára, úgyhogy a kard odaérve elragadja, akkor a vére a saját fejére száll. 5 Mert hallotta a kürt hangját, mégsem vigyázott, azért vére őrá magára száll. Aki azonban hallgat a figyelmeztetésre, megmenti a lelkét. 6 De ha az őr, látva, hogy közeleg a kard, nem fújja meg trombitáját, és nem riasztja a népet, s a kard odaérve elragad egyet közülük, akkor bár saját bűne folytán ragadta el, vérét mégis az őrtől kérem számon. 7 Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet. 8 Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tőled kérem számon.
Az igazak és az istentelenek sorsa. 1 Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. 2 Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok való távozásukat balsorsnak vélték, 3 elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. 4 Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal. 5 Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. 6 Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul. 7 Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik. 8 Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre. 9 Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottjainak osztályrészük. 10 Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik megvetették az igazat és elpártoltak az Úrtól. 11 Mert boldogtalan, aki megveti a tetteik.
Jobb dolog a gyermektelenség, mint az istentelen utódok. 16 A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bűnös ágy ivadéka elpusztul.
Dániel elolvassa a csodás írást. 13 Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: „Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide? 14 Azt hallottam felőled, hogy Isten lelke van benned, kiváló szellem, értelem és bölcsesség található benned.
16 De rólad azt hallottam, hogy te tudsz magyarázatot adni, sőt a legnehezebb kérdéseket is meg tudod oldani. Ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, s meg tudod nekem fejteni az értelmét, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot kapsz a nyakadba, és harmadikként uralkodhatsz országomban.”
18 Ó király, a fölséges Isten királyságot és nagyságot, dicsőséget és méltóságot adott atyádnak, Nebukadnezárnak.
20 Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle.
23 Sőt inkább felfuvalkodtál az ég Ura ellen, az ő házának edényei vannak előtted, és azokból ittátok a bort, te és főembereid, feleségeid és mellékfeleségeid. Dicsérted az ezüst, arany, réz, vas, fa és kőisteneket, jóllehet azok nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. Azt az Istent ellenben, akinek kezében van az életed és egész sorsod, nem dicsőítetted.
Baltazár lakomát rendez. 1Baltazár király nagy lakomát rendezett főembereinek – szám szerint ezren voltak –, és ezer ember előtt itta a bort. 2 A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és a főemberei, feleségei és mellékfeleségei. 3 Erre előhozták az arany és ezüstedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hurcoltak el. Belőlük ittak a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. 4 Itták a bort és dicsérték arany, ezüst, réz, vas, fa és kőisteneiket. 5 Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait.
7 A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, káldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: „Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban.” 8 A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani. 9 Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy az arca belesápadt; de főemberei is megrémültek. 10 Annak hírére, mi történt a király és főemberei előtt, a királyné azonnal besietett az ebédlőterembe és így szólt: „Király, örökké élj! Ne rémítsenek meg gondolataid, és ne halványuljon el arcod!
12 Ebben a Dánielben, akit a király Béltsacárnak nevezett el, kiváló szellem, tudomány és értelem található az álmok megfejtésére, a titkok megmagyarázására és a legnehezebb kérdések megoldására. Hívasd hát ide Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot!”
Példabeszéd Izrael történetéről. 1 Az Úr szózatot intézett hozzám: 2 Emberfia, tárd fel Jeruzsálem előtt iszonyatos vétkeit. 3 Így beszélj: Ezt üzeni az Úr, az Isten Jeruzsálemnek: Származásod és születésed szerint Kánaán földjéről való vagy. Apád amorita, anyád hettita volt. 4 Születésedkor, azon a napon, amikor világra jöttél, nem vágták el köldökzsinórodat, nem mostak meg vízzel és nem tisztítottak meg, sóval sem dörzsöltek be, s nem takartak pólyába. 5 Senki sem hajolt föléd gyengéden, hogy irántad való szánalomból ezek közül valamit is megtegyen veled. Már születésed napján utáltak és kitettek a nyílt mezőre. 6 Elmentem melletted és láttam, hogy véredben vergődsz. Ezt mondtam neked, amikor véredben voltál: „Maradj életben 7 és növekedj, mint a mezők virága!” S fejlődésnek indultál, felnőttél és eljutottál az érettség koráig. Kebled kifejlődött és szőröd kinőtt. De teljesen ruhátlan voltál. 8 Akkor elmentem melletted és megláttalak. Elérkezett az időd, a szerelem ideje. Rád terítettem köntösömet, s befödtem mezítelenségedet. Megesküdtem és szövetséget kötöttem veled – mondja az Úr, az Isten –, és az enyém lettél. 9 Megmostalak vízzel, megtisztítottalak a rád tapadt vértől és megkentelek olajjal. 10 Díszes ruhát, finom bőrből készült sarut adtam rád, bisszussal öveztelek és selyembe burkoltalak. 11 Elláttalak ékszerekkel: karkötőt tettem a kezedre, láncot a nyakadra. 12 Az orrodba karikát, a füledbe függőket tettem, a fejedre meg ragyogó koronát. 13 Arany és ezüst lett az ékességed, bisszusba, selyembe és pompás ruhába öltözködtél. Lisztláng, méz és olaj lett a táplálékod, egyre szebb lettél, és eljutottál a királyságig. 14 Hírnevet szereztél a népek körében szépségeddel, mert tökéletes volt amiatt a pompa miatt, amibe öltöztettelek – mondja az Úr, az Isten.
Jeruzsálem bűnei. 1 A lélek fölemelt, és elvitt az Úr templomának keleti kapujához, amely kelet felé néz. S lám, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt, és ezek között láttam Azur fiát, Jaazanját és Benajahu fiát, Pelatjahut, a nép vezetőit. 2 Az Úr így szólt hozzám: „Emberfia, ezek a férfiak gonoszságot forralnak, és rossz tanácsot adnak ebben a városban.
4 Jövendölj hát ellenük, jövendölj emberfia!” 5 Leszállt rám az Úr lelke, és így szólt hozzám: „Beszélj! Ezt mondja az Úr: Így beszéltek Izrael háza, s jól tudom, mi van a szívetekben.
7 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: A megöltek, akikkel tele van a város, ők a hús, (a város) meg az üst, benneteket azonban eltávolítalak onnét.
9 Kivetlek a városból, az ellenség kezére adlak benneteket, és ítéletet tartok fölöttetek. 10 Kard élén hulltok el Izrael határain belül, végrehajtom rajtatok az ítéletet, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 11 Ez a város nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús: Izrael földjén tartok ítéletet fölöttetek, 12 s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, akinek nem tartottátok meg a törvényeit és nem követtétek a parancsait, hanem a körülöttetek lévő népek szokásai szerint éltetek.” 13 Míg jövendöltem, az történt, hogy meghalt Benaja fia, Pelatjahu. Arcra borultam és hangosan felkiáltottam: „Jaj, Uram, Isten, elpusztítod Izrael maradékát?”
Isten új szövetséget ígér a száműzötteknek. 16 Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek. 17 Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: „Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét. 18 Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó. 19 Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, 20 hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat, és teljesítsék őket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek.
Az Úr dicsősége elhagyja Jeruzsálemet. 24 A lélek fölemelt és látomásban elvitt a káldeusokhoz, a száműzöttek közé, az Isten lelke, azután eltűnt a látomás, amit láttam, 25 s én mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.
A közösségi élet.1 Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket. 2 Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek. 3 De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy. 4 Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés! 5 Az esztelen ölbe teszi a kezét, és a saját húsát emészti.
8 Nincs senkije, sem fia, sem testvére; mégsem ismer megállást a munkában, és sose lakik jól a szeme a gazdagsággal. De hát miért is töröm akkor magamat, és miért vonom meg magamtól, ami jó? Ez is hiábavalóság és iszonyú gyötrelem! 9 Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát.
12 És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe. Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar.
14 Igen, a börtönből került ki, és király lett, holott szegényen született annak a királyságában.
A személyes felelősség.1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
4 Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg! 5 Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit, 6 nem eszik a hegyeken és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, 7 senkit sem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent, 8 nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között, 9 a törvényeimhez igazodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad – mondja az Úr, az Isten.
14 Ha ellenben olyan fiút nemz, aki látja apja minden vétkét, látja, de nem követi őket, 15 nem eszik a hegyeken, nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, 16 nem nyom el senkit, nem tartja vissza a zálogot, nem követ el rablást, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent, 17 kezét visszatartja a rossztól, nem kölcsönöz uzsorakamatra, nem fogad el ráadást, az igazsághoz szabja tetteit, és a törvényeimhez igazodik, ez nem hal meg apja vétkei miatt, hanem biztosan életben marad.18 Apja meg, mivel erőszakos volt, rabolt, és azt tette népem körében, ami nem helyes, azért gonoszsága miatt meghal. 19 Azt mondjátok: Miért nem viseli a fiú az apja vétkét? Azért, mert a fiú jog és igazság szerint jártel, megtartotta minden törvényemet és követte őket, azért életben marad.
22 Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog.
28 Magába szállt és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad és nem hal meg. 29 Izrael háza mégis azt mondja: „Az Úr útja nem igazságos.” Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak?
A hamis próféták és prófétanők ellen.1 Az Úr szózatot intézett hozzám: 2 Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok az Úr szavát! 3 Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit sem látnak! 4 Mint a rókák a romok között, olyanok a prófétáid, Izrael! 5 Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsa magát a harcban az Úr napján. 6 Látomásuk csalás, jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: „Az Úr mondja”, hiszen az Úr nem küldte őket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik. 7 Nemde igaz, hogy hamisak látomásaitok és hazugságokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: „Az Úr mondja”, noha nem szóltam?
9 Azokon a prófétákon, akik hamis látomást láttak és hazugságokat jövendöltek, rajtuk lesz a kezem: nem jutnak be népem tanácsába, nem lesznek benne Izrael házának jegyzékében, nem mennek be Izrael földjére, hadd tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr, az Isten. 10 Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték.
12 S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek? 13 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse.
A hamis prófétaasszonyok. 17 Te meg, emberfia, fordulj néped leányai ellen, akik saját maguktól jövendölnek és jövendölj ellenük. 18 Mondd nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden csuklóra, akik leplet készítenek mindenféle korúnak a fejére, hogy kelepcét állítsanak a lelkeknek. Kelepcébe csaljátok népem tagjainak lelkét, és meg akarjátok menteni életeteket?
21 Széttépem fátylaitokat és kiszabadítom népemet kezetekből, hogy többé ne legyenek zsákmányként kezetekben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
