Annyiban azért igen, hogy szerintem kis korban is érdemes külföldre vinni a gyereket, de ezt már kifejtettem. A repülést pedig mi sem azért választjuk, hogy "felvágjunk" vele, hanem azért, mert sokkal rövidebb idő alatt el lehet jutni vele egy tengerparti országba, mint autóval, így csak két órát kell a gyereknek ülve tölteni, nem pedig 10-20-at. Ha nem olyan típusú a gyereked, hogy az autóban órákig alszik, pontosan a hosszú autóút a probléma, mert a legtöbb kisgyerek nem képes végigülni egy hosszú utat, s felelőtlenség lenne biztonsági öv nélkül száguldani az autópályán csak azért, hogy a gyerek valahogy kibírja. De minden gyerek más, az utazás módját legjobban a szülő tudja kiválasztani, s ha akadnak is kisebb problémák, szerintem az élmény miatt már érdemes belevágni.
Nemcsak azért érdemes tengerpartra vinni egy gyereket, mert azt biztosan élvezni fogja, hanem azért is, mert közben valami egészen más világban találja magát, egy csomó olyan impulzus éri, ami belföldön soha, s ez az, amiért érdemes utazni, már egészen kicsi korban is. Nagyon fontos, milyen hatások érik a gyereket, mert az életben adódó helyzetekhez való hozzáállást a kiskorban begyűjtött élmények alapvetően meghatározzák. A nyitott gondolkodáshoz és széles látókörhöz pontosan az kell, hogy az ember ne csak azt lássa, ami a közvetlen környezetében van, hanem képes legyen önmagát és a világot kívülről is szemlélni, többféle nézőpontból megvilágítani a dolgokat, beleélni magát mások helyzetébe. Szerintem az olvasáson kívül az utazásokon szerzett testközeli tapasztalatok segítenek ebben a legjobban, s ha a gyerek korán találkozik a kultúrák közötti különbségekkel, eltérő szokásokkal, annál jobban elfogadja azokat, s nem fog a későbbiekben mereven elutasítani valamit csupán azért, mert még nem ismeri. Persze még nagyon sok előnye van az utazásnak, de talán már többeknek is elege van a hosszas eszmefuttatásból, így inkább befejezem :). Az biztos, hogy mi mindig magunkkal fogjuk vinni a lányunkat, amíg igényli a társaságunkat, s már most látom rajta az utazások jótékony hatását.
Szánalmas, hogy már külföldön is ilyeneket firkálnak. :-( Itt is összecseszték a nagyobb felületeket fekete feliratokkal. Bármilyen is legyen a politika, ez nem lehet ok a pusztításra. Se itthon, se külföldön.
Félreértetted a mondandómat ! A buta megoldásokat nem neked tulajdonítottam, hanem azoknak az embereknek/szülőknek, akikről írtál. A neveletlen gyerekek a szülők butasága miatt neveletlenek és úgy érzem ezt állítod szembe azzal, hogy vigyük-e a pici gyerekeket külföldre.
szerintem köztünk sincs nézetkülönbség,de nem tudom mi a buta megoldás abban,amit írtam, hiszen senki nem maradt le semmiről nálunk se. Sose minősíteném butaságnak ,ha valaki tudatosan és az "első a gyerek érdeke" elv alapján nevel.De azt hiszem túl van már tárgyalva..
Ide is bemásolom mert szerintem szorosan kapcsolódik a témához. Előre kijelentem nem a politikai üzenet érdekel hanem a tény és a helyszín.
Nagyon szomorú vagyok. A mai napon Poprad és Vernar (Szlovákia) között utaztam és minden egyes buszmegálló és betonfalon Gyurcsányt ocsmároló graffittik voltak. Nagyon sok és nagyon nagyok, mindent elleptek. Aki ezt odaxarta hogy ott szakadjon le a keze, a büdös k..va nénikéjét ennek a szélsőséges baromnak. Annyira feldühített a dolog hogy majd szétrobbantam mérgemben. Miért kell ilyet tenni? Miért jó ez bárkinek? Miért kell külföldre vinni a mocskos magyar politikát , ocsmányságot, szembenállást? Ha már ennyire beteg a magyar a magyar társadalom akkor legalább maradjon az országon belül. Mint Szlovákiában élő magyar állampolgár, mélyen szégyellem magam emiatt.
Mindenkit kérek, ha ilyet láttok, azonnal törjétek be az ilyen emberek fejét és pucoltassátok fel velünk.
Na látod,ilyenkor van a felületes olvasás miatt félreértés.. Ha jól megnézed,azt írtam,hogy mi mindig a gyerekekkel nyaraltunk,annyira,hogy soha nem mentünk nélkülük!! Vagyis az első beszólásod nagyon nem áll.Két éve voltunk először kettesben, mivel a gyerekeink így 20 év felé már nem akarnak nagyon..:o) De még pár napra azért előfordul így is. Másfél éves volt a lányom (a kisebb gyerek) amikor eltrabantoztunk Semmeringre. (!) Ez volt a forradalmi világútlevél bevezetése táján!Semmi gond nem volt, mert ő az a fajta volt ,aki az első ringatózásra elalszik a kocsiban. Később meg mindig kitaláltam játékokat az autózáshoz, nagyon edzettek lettek, természetes lett a dolog, mert mi főleg autóval jártunk, egész Norvégiáig bezárólag. Vagyis szó sincs ,hogy ne vigyük a gyereket vagy mondjunk le az utazásról. Ilyet nem mondtam. Csak azt,hogy igazítsuk hozzájuk a dolgokat,és hogy mi ezt sose éltük meg lemondásnak. Annál is inkább,mivel nekünk is akkor nyílt meg a világ ,és Ausztria óriási élmény volt nekünk is,meg nekik is,mert állatok voltak,gyönyörű környezet,lehetett hajózni a tavakon,hegyi vasutazni,hegyet mászni stb. Mai napig is kedvenc nyaralóhelyünk maradt mindnyájunknak. De persze volt tenger is, 4-5 évesen már azt is élvezték,de nem akartunk érte repülőzni, hiszen az Adria is gyönyörű, és az olasz part sincs messze. És mondjuk Párizsba csak akkor mentünk,hogy együtt felfedezzük,amikor már értékelték a kulturális élményt. Vagyis nem értek egyet a világvárosokban háton cipelt csecsemőkkel vagy a tengerentúlra sürgősen elutazni vágyó fiatal szülőkkel,akik még biztosan találnának maguknak is való élményt elérhető távolságban. Ezt én nem érzem lemondásnak, pláne megkeseredésre való oknak,amint itt valaki hozzászólásában említi , mert ugyan miért lemondás egy csodaszép helyen lenni,ahol még nem voltunk,csak mert nem kell repülőre ülni érte??
De lehet,hogy csak mi voltunk úgy,hogy minden élménynek magunk is örültünk,és ma már a felnövő fiatal szülőknek csak távolabb van újdonság, ezt tényleg nem tudom. De akkor sem érzem helyesnek a csecsemőt kirángatni a megszokott rendjéből,és sokórás repülőútra vinni, csak hogy elmondhassuk, nem hagytuk otthon soha, milyen edzett lesz, és mennyit látott már,mert hát ez nem igaz.
De amúgy valóban minden eset lehet egyedi, és ez egy általános nevelési dolog, amit mondok,mert hát sok-sok rossz példát láttam,és sok-sok kínlódó gyereket,akiket a szüleik jól ledorongolnak,mert fáradtak és nyűgösek,és valahogy nem élvezik a túrát. Ilyenkor mindig a szülőre haragszom és nem a gyerekre.
Na ebben nagyon igazad van. Mi általában tavasszal, nyár elején kettesben elmegyünk pár napra egy egy európai fővárosba, majd nyáron a gyerekekkel a nagy közös nyaralás... Igaz ez csak az utóbbi 3 évben volt így.
Az anyos azt mondta hogy szivesen lenne cica nalunk, azok is agyon vannak istapolva. Ide nem teszek fel kepeket mert ez a topik masrol szol, de a honlapom nyilvanos. Mas topikokba tobbszor is teszek kepet.
Minket annak idején a hozzád hasonlóan gondolkodó szüleink rendszeresen kiosztottak a nagyiknak, míg ők nyaraltak. Nem állítom, hogy nincs bennem a mai napig neheztelés. (Nem azért, mert nem vittek ide-oda, hanem azért, mert nem igényelték, hogy velünk töltsék a szabadságukat.)
A lányom kilenc hónapos volt, mikor tavaly elkísértük Madridba az apját pár napra. A repülőn mintaszerűen viselkedett, és bár korlátozottan, de nézelődni is tudtunk vele. Ezen felbuzdulva idén elmentünk vele Tenerifére. A kölök legalább annyira élvezte, mint mi, azóta is bolondul az állatokért (több nagyon jó állatkertjük van), folyamatosan emlegeti az élményeit. A napirendje nem borult fel, jól érezte magát velünk együtt. Az étteremben rendesen viselkedett, pillanatok alatt megtanulta, hogy ez kevésbé kötetlen, mint otthon. A repülőn nem hisztizett (egy csomó másik gyerek igen, az egyik pont az én ülésemet rugdalta folyamatos üvöltés kíséretében, közel öt órán keresztül), vittünk neki könyvet, játékot, rajzeszközöket, hogy le tudjuk kötni a figyelmét. Nevelés kérdése - pedig nem idomítjuk.
Ilyet szerintem csak az ír, akinek nincs gyereke. Mi mindig is vittük magunkkal a gyerekeket, a kisebb 7 hónaposan volt először Horvátországban lakókocsiban (!) és semmi gond nem volt vele. Az, hogy egy gyerek neveletlen-e vagy sem, csak a szülőktől függ. Egy neveletlen gyerekkel még az utcán sem kellemes élmény találkozni. Nem szabadna abból kiindulni, hogy minden gyerek ilyen. Szerintem minél kisebb korban kezdünk velük utazni, annál jobban megszokják, hogy máshol vannak és hidd el, hogy tudnak viselkedni is. Nem hiszem, hogy jobb lenne a helyezet, ha első alkalommal 10-12 éves korban vinnénk őket valahova, teljesen furcsa lenne nekik minden, nem találnák fel magukat, idegenkednének sok mindentől.
Engem akkor bánata a lelkiismeret, ha itthon hagynám őket.
Nálam is első a gyerek az utazás megszervezésekor, de szerintem lehet úgy igazítani egy nyaralást, hogy az a gyereknek is problémamentes legyen. Mi először másfél évesen vittük magunkkal Krétára, s mivel akkor még nem élvezte a huzamosabb ideig való egy helyben ülést (ami mondjuk egy autós kiránduláshoz szükséges), csak babakocsival vittük sétálni a környéken és minden programunkat a gyerek igényeihez igazítottunk. Santorinire is magunkkal vittük, s nagyon élvezte a nagy hajó felfedezését, és senkit sem zavart mégcsak sírással sem. A szállást is mindig a gyerek igényeihez igazítjuk: legyen a parton vagy legalábbis pár perc sétánál nem messzebb, és persze homokos partot választunk, amit ő a legjobban élvez. Amíg napközben aludt, mi is bementünk vele, s persze bármikor, amikor tudtunkra adta, hogy valami miatt már nem jó neki az, ahol éppen van. Semmire sem kényszerítettük, amit nem akart, és arra is ügyeltünk, hogy senkinek ne zavarja a nyugalmát, s ezzel még egyik nyaraláson sem volt gond. Évről évre egyre többet lehet vele csinálni, az idén Rodoszon négy évesen minden várat és a Tsampika kolostorhoz vezető 300 lépcsőt is a saját lábán mászta meg velünk, és már érdekelték a helyekhez fűződő történetek is, amelyeket máig emleget, ha valamiről eszébe jut. És persze volt már a Balatonnál is és más szép helyeken Magyarországon, amelyekről úgy gondoltuk, megfelel az érdeklődésének. Minden felelősségteljes szülő el tudja dönteni, mi jó a gyerekének, így a kalandvágyat is ehhez kell igazítani, s persze a fokozatosság elvét is jó betartani.
A külföldi nyaralás egy kisgyereknek is ugyanolyan nagy élmény, mint egy felnőttnek, de valóban a szülő felelőssége kiválasztani a megfelelő helyet és utazási módot. Azt is elismerem, több gyerekkel mindez sokkal nehezebb lehet, de megoldható, ha mindent előre átgondolunk. Szerintem megéri a fáradságot az, hogy a gyerekünkkel együtt éljük át az utazás izgalmát, persze úgy, hogy a gyerek közben mindig biztonságban érezze magát. Semmiképpen sem szabad feláldozni a gyereket egy utazásért, de az utazásról sem kell lemondani, ha gyerekünk van, csak okosan kell kiválasztani és megszervezni a programokat. S nagyon jó érzés, amikor a gyereked hónapok vagy akár évek múlva arról mesél, milyen kalandokat éltetek át együtt a nyaralásokon, s minden egyes képhez, videóhoz van valami hozzáfűznivalója, mert emlékszik, hogy ő is ott volt.
Ami a repülőutakat illeti, ezzel sem volt sosem gondunk, csak vinni kell valami érdekes játékot, könyvet, rajzeszközt, azzal remekül leköti magát a gyerek, ha esetleg elkezdene unatkozni. A felszállást és a leszállást külön élvezi a lányunk, s nagyon tetszik neki a kilátás és a felhők közötti repülés. Semilyen egészségügyi problémánk nem volt a nyolc repülőút során, a lányunk egyszer sem sírt vagy panaszkodott. Talán csak azzal zavarta egyszer az utastársakat, amikor nagy örömmel folyamatosan azt ismételgette, hogy repülő, utána taxi, hajó, autó és világos homokos tengerpart, de ezen inkább mindenki nevetett. :) És hajókázni is kifejezetten szeret, pedig már nemegyszer utazott 5 órát egyhuzamban.
"a gyerekkel repülőre" módit én sem támogatnám - ha belegondolok, hogy az én bőröm, szemem, szám milyen állapotban van a légkonditól, akkor az övé? akár egy európai út után is......
a tengerentúlra gyerekkel repülők amúgy is a bögyömben vannak - januárban, egy sok problémákkal tűzdelt USA út után egy 1 év körüli gyermek folyamatosan végigüvöltötte mögöttem a Chicago - Amszterdam szakaszt. Ölni tudtam volna.
Az a baj, hogy rossz az érvrendszered, mert buta megoldásokat állítassz szembe a külföldi nyaralással. Valóban hülyeség egy csecsemőt sokórás repülőútra kárhoztatni. Viszont vannak közelebbi helyek. Lehet egy csecsemőt az állandó csendhez is szoktatni és lehet ahhoz is, hogy a kisebb nagyobb zajokat elviselje.
Szerintem szükségtelen mindenről lemondani a gyerek miatt és ennek az ellenkezője is igaz, szükségtelen a gyereket mindennek kitenni a szülők miatt. Az arany középút. Egy családon belül mindenkinek valamiről le kell mondania, mert ellenkező esetben nagyon egyoldalúvá tud válni az együttélés.
A mondandód másik felével meg teljesen egyetértek ! Az vigye a gyerekét emberek közé, aki meg is tudja nevelni. Valóban nem a közösségnek kell szocializálni a gyerekeket, hanem a kedves szülőknek. Persze ezek a liberális nevelési elvek ennek sok esetben ellentmondanak.
Szerintem nevelni kell a gyereket és komolyan is kell venni.
A liberális nevelés résszel egyetértek, ráadásul a gyerekek igényelnék a legjobban a rendet, amelyet ez a félreértelmezett "módszertan" nem ad meg nekik. Viszont: egy repülőút Krétára nem sokkal több, mint leautózni az Őrségbe, és igenis a gyerek szokja meg már kicsi korától, hogy utazni nem gáz. Persze ez nagyban függ a szülőktől is, akinek egy héttel az utazás előtt már rongyokban lógnak az idegei, az inkább ne tegye ki ilyen plusz stressznek a gyerekét :-) Az meg tuti nem igaz, hogy nem fog megérteni semmit az egészből, ez ugyanolyan meghatározó lesz egész életére, mint hogy milyen zenét hallgat csecsemőkorában. Nincs olyan, hogy a gyerek az első, és ezért lemondunk erről-arról, mert a lemondás megkeserít, felesleges és túlparázás.
Én veled értek egyet,és már régóta foglalkoztat az,hogy vajon miért nem képesek a fiatal szülők a gyerekeikhez igazítani a nyaralásaikat,legalább,amíg kicsik? Amikor a repülőn látok rémült csecsemőt sírni a zúgástól,és a fáradt vagy unatkozó két-három évesek rugdossák az előttük ülők derekát,(nem ők a hibásak! ) mindig azt érzem, hogy ez színtiszta önzés, mert a szülők Egyiptomba meg Madeirára cipelik a kicsiket,akik semmit nem fognak élvezni belőle,mert nincs homokos tengerpart Madeirán mondjuk,és dögmelegben a sivatag sem épp csecsemőnek való hely. NEM IGAZ,hogy élvezik! Mi se mentünk a gyerekek nélkül sehova. De igen, igazad van, előbb volt a Balaton, az Őrség, aztán az osztrák alpesi panziók ,aztán a homokos tenger, nem túl messze, és a nagyvilág csak akkor, amikor már van értelme,mert maradandó az élmény,és fogékony rá a gyerek. (így se emlékeznek mindenre mellesleg) Addig ezekről lemondtunk,mert a GYEREK volt az ELSŐ , és nem a mi kalandvágyunk! Aki ezt nem érti, az ne szüljön addig gyereket, amíg nem tudja magát háttérbe szorítani. Pici egyereknek az az érdeke,hogy biztonságban legyen, együtt a szüleivel, és ne tegyék ki félelmetes dolgoknak, ne kelljen a megszokott napirendjét felrúgni, pláne időeltolódással,tengerentúlra cipelni.
Másik dolog,hogy nálunk is kezd terjedni a nyugati módi,hogy a kicsik azt csinálnak,amit akarnak,liberális nevelés címén. Voltunk úgy egy kompon Írország felé, hogy 4-5 pelenkás korú mászott a fejünkön és rúgta a vesénket,és senki nem szedte le rólunk őket,csak egy bocsánatkérő mosoly volt: "hát ilyenek sajnos .." Ha én elviszem a gyerkemet, akkor előtte már szocializálom ,hogy mások nyaralását ne tegye tönkre, de nem is volt ilyen gondunk a sajátjainkkal, mert megvolt a fokozatosság. Én megértem, ha valaki csendre vágyik, és nem a más neveletlen gyerekére. Ez elvárható egy szülőtől, csak sajnos ma az a trendi, hogy a szülő is nyaral címen nem hajlandó a gyerekét fegyelmezni!
Természetesen nem zárom ki ,hogy másoknak másképpen is bejött a dolog, de azt nem tudom megérteni,ha 3 pici gyereket a hátára vesz valaki, csak azért,mert neki most muszáj elrepülni mondjuk az Andokba ..!
Bocs hogy hosszú voltam,de ez már rég a bögyömben van.
Megnéztem a honlapodat :). Ez igen! Szívesen lennék gyerek nálatok! Annak is ajánlom, aki esetleg még mindig úgy gondolja, jobb gyerek nélkül nyaralni: ha megnézi a képeket, szerintem meggondolja magát :). Mikor láthatjuk a többi képet? Egyébként mi sem mentünk még a lányunk nélkül nyaralni, és eszembe sem jutna nélküle elindulni. :)
En nem mennek sehova a lanyom nelkul. Elotte is jartam eleget a vilagban, de vele sokkal erdekesebb az elmeny. 6 honapos kora ota jarunk vele, es meg egy rossz tapasztalat sem volt. Valoszinu hogy ennek az eredmenye hogy minden feszejezettseg nelkul szoba elegyedik akarkivel a vilagon, es otthonosan erzi magat a satorban is es a luxus hotelben is (az utobbit szeretem elkerulni, es nem az ara miatt).
Nem a termeszetem hogy tovabb ussek egy doglott temat, de ezt meg meg kell kerdeznem: Mi lett volna a reagalas ha a beiro ezt irta volna "Az biztos,hogy Luxorba elmegyünk,mert ez az első kozep/kozel keleti utunk."??
A kisebbik gyerekünket 4 hónaposan vittük görögországba. Nem bántuk meg. Sokkal nyugodtabb volt odakint, mint itthon. Persze ez gyerekfüggő. Ilyen pici gyereknél 2 lehetőség van : vagy viszed és akkor te is mész vagy mindenki itthon marad.
Abszolúte egyetértek veled, szerintem is a gyerekeket minél előbb kell vinni magunkkal. Mindkét gyerekem ( 5 és 10 évesek) összejárták a fél világot és soha semmi bajuk nem volt, mintha ott sem lettek volna, soha nem zavartak, sőt.
Ez nagyban hozzájárul a későbbi életfelfogásukhoz, sokkal nyitottabbak, jobban megállnak majd később a saját lábukon.
Sajnos azok a szülők akik sehova nem viszik magukkal a gyerekeiket, s ha igen akkor mindentől óvják, na ezek a szülők szerintem rossz úton járnak...
A négyéves kislányom nagyon nem értene egyet azzal, amit az utolsó bekezdésben írtál le. Már négyszer vittük magunkkal tengerparti nyaralásra, és bizton állíthatom, hogy mindegyiket nagyon élvezte, mindig alig várja, hogy újra lássa a tengert, s szinte minden nap beszél valamiről, ami valamelyik nyaraláson történt vele, elkéri a képeket és nézegeti a nyaralásokon készített videóinkat is.
Valóban szabadabb a nyaralás gyerek nélkül, de kihagyni egy ilyen élményből csak azért, hogy nekünk kényelmesebb legyen? Sokkal többet ér az, ha már ő is minél korábban tapasztalatokat szerez, velünk együtt éli meg az utazás és a kirándulgatások izgalmát, megismerkedik más kultúrákkal, emberekkel, ételekkel. Mi igyekszünk mindenhová magunkkal vinni, hogy magabiztosan mozogjon a világban, ne féljen az újtól, szélesebb látóköre legyen. Természetesen fontos, hogy megmutassuk neki Magyarországot is, hiszen nagyon sok szép tájunk és történelmi emlékünk van, amit látnia kell ahhoz, hogy tisztában legyen a hazai értékekkel és egészséges nemzeti öntudata is legyen. Szerintem kisebb korban még nagyobb élmény neki a tenger, mint mondjuk a belföldi utazgatás, hiszen még túl kicsi ahhoz, hogy megértse a történelmi összefüggéseket. De semmiképpen sem árt, ha a legtöbb helyre magunkkal visszük, hiszen ez a legjobb módszer a világ megismerésére: élőben látni és tapasztalni, ami szinte biztosan felkelti a természetes kíváncsisággal felvértezett gyerek érdeklődését. Szerintem ez az egyik legjobb kiindulás ahhoz, hogy a gyerekünkből egy világ iránt érdeklődő, önállóan gondolkodni tudó felnőtt váljon egyszer, bár tudom, addig még hosszú és göröngyös az út.
Abban egyetértünk, hogy érdemes elkerülni a főszezont és a tömeget, ha van rá lehetőség. Nagyon jó időpont a június vége, július eleje, s ha még júniusban mész, kisebb lesz a gyerekzsivaly is, hiszen Nyugat-Európában a legtöbb országban akkor még tanítási idő van. Szeptemberben is ugyanez a helyzet, csak akkor már nálunk is tanítás van ugye, így iskoláskorban már meggondolandó.
De talán még hasznosabb, ha eleve nem foglalnak szállást a nyaralás teljes időtartamára, hanem legfeljebb egy-két éjszakára, s azután a többi szállást majd helyben megkeresik. Mer ha a fotó még stimmel is, akkor is ki lehet fogni valami zajos szórakozóhelyet a szomszéd házban, vagy részeges-hányós idiótákat a szállodában.
Ez csak akkor veszélyes, ha a csúcsidőszakban megyünk, de ki a csuda akar tömegben nyaralni? Ha megfigyeljük a sokéves hőmérsékleti átlagokat, akkor azt találjuk, hogy Görögországba pl. akár még szeptember végén is bőven el lehet menni, a tengerben lehet fürdeni. Minél délebbi helyet választunk, annál később is mehetünk, akár október közepéig. Akkorra viszont már nincsenek ott a tömegek, nincs heringintézet, és főképp a sok neveletlen gyerektől mentes a strand. Persze, tudom, minden gyermek a szülei szeme fénye és arany bogara, csak mikor egy 50 méteres, pihenési célú korzózás alatt már a tizedik vonyít a fülembe, akkor már bármi eszközt elfogadnék a géppisztolyig bezárólag, csak véget vessen az ordításnak.
Ha az embernek még nincsen gyereke, kifejezetten érdemes inkább nem a főidényben menni sehová. Ha pedig vannak gyerekek, akkor is inkább a nagyi a tuti, aztán valami falusi turizmus a nyerő, míg egész kicsik, aztán egy kis Balcsi, amikor kisiskolások, s csak végül a külföld. És még mindig jobb egy kicsivel előbb vagy később menni, mint a tömeg. Még akkor is, ha emiatt 2-3 napot mulaszt a csemete a suliból. Szerintem.
A gondolatmenet a következő : bár földrajzilag helyes a megjelölés,nekem valahogy az arab-afrikai országok inkább a közel-kelethez tartoznak.Afrikáról Teleki vagy Kittenberger jut eszembe,a négerek,a dzsungel,a szavannák,a szafarik.Nem hallottam még és el sem tudom képzelni,hogy azt mondjam,megyek Luxorba,Afrikába.Nem is jut hirtelen eszembe még egy hely és kontinens,ami ennyire össze nem csengő lenne.
Tudom hogy Luxor nem Afrikat kepviseli, de azert ott van, szoval mi a snassz ebben a bejegyzesben? Csak kivancsi vagyok a gondolatmenetre. ( A bejegyzes tobbi reszet figyelmen kivul hagyva persze)
