Az elmúlt 3 évben kicsivel több mint 120 000 km-t autóztam nagyrészt a Dunántúlon. Nem találkoztam szabályosan közlekedő kamionnal.
Akkor már ketten vagyunk hülyék, mert én sem :-).
Azok biztos az Alföldön járnak!
Ott se, talán külföldön. GPS szerint 90-nel megyek az úton (néha 100-zal), akkor is simán utolérnek meg le is előznek.
(Halkan súgom: minden kamionos használ traffipax-detektort, azt meg egyszerűen és legálisan lehet zavarni, téves jelzésre bírni - megfelelő szituban be kell kapcsolni :-).
Hallottam. Marhaság! (Legalábbis ma Magyarorszogon)
Az elmúlt 3 évben kicsivel több mint 120 000 km-t autóztam nagyrészt a Dunántúlon. Nem találkoztam szabályosan közlekedő kamionnal (én is ritkán megyek úgy). Azok biztos az Alföldön járnak!
Ez persze nem jelenti azt, hogy a teherszállítás tekintetében osztom Peti véleményét, megállapításom kizárolag a kamionosok közlekedési moráljára vonatkozik.
Azért az északi területeket nem keverjük össze Európa közepével!
Valóban nem célszerű, viszont nem csábító számodra egy olyan hely, ahol a közút tényleg csak ráhordó szerepű, és amíg az úthálózat szigetüzemű marad (pár évig még biztosan), addig ez az állapot nem is változik meg? :)
manhattani (37884)
El, a "nagyker" szállítása megoldható. De már városon belül, ahhoz út kell.
Bizony, minden sarokra elég problémás volna sajátcélú vágányokat kihuzigálni. Bár a vasút speciális helyzetéből adódóan Vorkuta városában (a szigetüzemű közúttal rendelkezők egyike) aránylag sűrű a sajátcélú vasúthálózat. Amire rátesz egy lapáttal a város speciális helyzete (szénbányászat).
Egyszer valaki mondta nekem, hogy a falvakba miért nem vonattal viszik a napi élelmiszert.
Az RZsD egyik speciális szolgáltatása a kenyérszállítás. Eldugott mikrotelepülések, amelyek valamirevaló úttal esetleg nem is rendelkeznek, viszont pont ott halad el a vasút, hasznát veszik ennek. Mindenütt megállós helyi vonatokba sorozzák a kenyérszállító kocsit (ez általában poggyászkocsi kialakítású), és aki szeretne "vasúti kenyeret", az a menetrend szerinti időben kiballag a lakóházától egy köpésnyire található megállóba vagy kisállomásra, és vásárol egy-két veknivel. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy nyereséges ez a szolgáltatás, viszont a ráfordítások úgy aránylanak a teherszállításból származó bevételekhez, hogy a kenyérszállítókra az összes vasúti vezető csak legyint: működjenek nyugodtan, nem zavarnak senkit.
vrobee (37887)
Speciális helyzet, mint a bányavárosoké mindig: létük egyetlen termékre van föltéve. De ebben a képletben a vasút mellékszál.
Annyira nem mellékszál, mert a városlakóknak munkát ad a közcélú meg a sajátcélú része egyaránt. :) Mindent a szénre feltenni veszélyes. Persze, a szén iránt van és lesz kereslet, de Oroszországban - többek között - szénből is rengeteg van, és az egyes bányacégek versenyeznek a piacért. Ha az adott város környékén a szénkitermelés megdrágul, akkor a bányacég másik lelőhely után néz, és a város éhenhal. Ha az ottani városoknak volna közúti kapcsolatuk egymással, akkor nem kizárólag a vasútra jellemző "nagyker-nagyságrendekkel" történne az árumozgás, hanem természetes módon kialakulna emellett a "kisker-nagyságrend". És ez magával vonhatná a széntől való, részleges elrugaszkodást: a városok lakói másféle tevékenységek után nézhetnének, amit ugyanúgy értékesíthetnének a szomszéd város lakói felé, mert ott nekik olyanjuk nincs (és viszont). És ha már vicitopic, érdekes gondolatkísérlet lehet, hogy vajon a fővonallal párhuzamosan fektetett "kisker-vasúttal", avagy "kisker-közutat" helyettesítő vicinálissal megoldható volna-e mindez? Mert ha a válasz egyértelmű "nem", az akár válasz lehet a vicik haláltusájára Európa közepén is.
részemről a kecskeméti kisvasút megmentését alapoztam volna erre. három kocsis szerelvény, első kocsi fele az utasszakasz, másik fele büfé/kocsma. második kocsi nyitott, sörpadok, sátortető, dohányzó, harmadik kocsi a "háló" romantikus kis találkahely franciaágyas zuhanyzós kupékkal.
a 15-ös pályasebesség, mozdonyok a célnak megfelelnek, átalakítható kocsik is voltak. mekkora fless lett volna, ungarishe puszta spéci express.
Még ha azonnal vinni kell akkor is egyszerűbb h iparvágányra megy késő este odaér, ha könnyen mozgatható áruról van szó kihányják a rakodóra aztán mehet a kocsi, majd elrakják areggel a helyére, addig meg az úgyis ott lévő őr figyel rá. Ha meg érte kell menni akkor azt meg kell szervezni, ahhoz ember kell sőt még biztonási őrnek is menni kell, h ne lopjanak belőle.
Nem rossz ötlet, csapjunk a Bz mögé egy büfékocsit, csak az bökkenő,h csak az állomáson lehet átmenni, menet közben nem. De akkor már lehetne mozgó kocsma vagy kaszinókocsi is, nem? Mozgó kocsma, mire odaér az ember a célhoz addigra elintézi a bevásárlást, megissza a napi feles meg söradagot.
Nyilván ha nem a tied a kocsi, akkor neked nagyon kényelmes, hogy fél napot áll a kihúzón, és akkor pakolod ki, amikor jól esik. Ha a te feladatod, hogy X kocsival megszervezd Y (>X kocsira való) árumennyiség elfuvarozását, akkor meg igyekszel az ilyen helyzeteket megszüntetni...
Speciális helyzet, mint a bányavárosoké mindig: létük egyetlen termékre van föltéve. De ebben a képletben a vasút mellékszál. Amíg a piac a szénért fizet - márpedig manapság egyre jobban -addig ott lesz az a város. Ha a szén iránti kereslet megzuhan, akkor kezdhetnek aggódni magukért...
De még ettől is jobb lenne, ha a vonaton lenne a bolt és útközben lehetne vásárolni. Munka után szépen felszállsz a vonatra, bevásárolsz, és mire hazaérsz, már ott van a cekkerben a tej meg a parizer.
Még az lenen a legkevesebb, ideális állapot lenne ha kisfaluról van szó és a falun belül jó helyen van az állomás. Akkor akár kézikocsin is viheti a boltos két utcával odébb. De pl. elég ha van egy önkormányzati autó kéznél az elviszi a boltba, régen mikor még a börtönbézék rakterét is kihasználták hogy oldották meg? Nem így?
Moldova írt a vonalbezárásoknál arról ,h volt olyan üzem meg TSZ gazdaság, ahol azért se örültek a bezárásnak, mert eddig egyszerű dolguk volt meghozta akár este a pályaudvarra a vonat a rendelt árut, ott a kocsit kilökték az iparvágányra és reggel is ráértek kirakodni nem volt sürgős, mert csak délelőtt jöttek a kocsiért, most meg max. a távolabbi nagyobb állomásra viszi vonat ott érte kell menni, ha késő este hát akkor és persze rendészt is vinni kell, h figyeljen rá ,h pl. nehogy leesen pár bála széna vagy pár kiló szén egy útbaeső vagy útbaejtett sógor-koma-jóbarát háza előtt.
>szóval a város (városok, mert többen vannak ebben a helyzetben) a létezése minden napjával bizonyítja, hogy vasúton tényleg ellátható.
El, a "nagyker" szállítása megoldható.
De már városon belül, ahhoz út kell. Hacsak a városban egyetlen nagy központi bevásárlókombinát van, és oda megy iparvágány :-)
Egyszer valaki mondta nekem, hogy a falvakba miért nem vonattal viszik a napi élelmiszert. Éppen lehetne. Lepakolna a vonat az állomáson, és aztán mi van? Onnan minden boltos kézikocsival tolná el a maga áruját és adagját? Vagy lenne minden faluban egy autó? Vagy menne egy autó a vonat után, és mindenhol behordaná a boltokba az árut? :-)
Jópár éve, a vasutas újságban (?) vagy a MOSZ lapban (?) passz, már nem emlékszem, azt mondták az őrnek, hogy kap 200 rugót, ha nem figyel, ha meg figyel, akkor agyonverik. Elég profi bűnbanda lehetett, ha kapásból ennyit felajánlottak.
A legjobb talán az, ha maga a gyár küld őröket a vonatra, és nem, minimálbérrel!
Most jövök egy olyan helyről (sőt, valójában több olyan helyről), ahova a legalapvetőbb élelmiszereket is kb. 1500 kilométerről hozzák. Vagy messzebbről. Ami helyben készül, az hamar felsorolható: szén ("nyers" illetve dúsított változatban, a vevő igényei szerint), cement, pácolt-füstölt szarvashús (bitangjó!), és egy kisebb gépgyár néhány cucca. Ja, meg a kenyér, de azt értelemszerűen hozott anyagból sütik. Minden egyebet, a tejtől a fogpiszkálón (mert fa sincs!) át a zokniig, úgy kell odavinni. A szállítás kétféleképpen valósulhat meg: repülőgépen és vasúton. Közút ugyanis szigetüzemben van csak, a városon belül. A tejet és a fogpiszkálót jellemzően nem repülőn viszik, mert kicsit megdobná az árakat, szóval a város (városok, mert többen vannak ebben a helyzetben) a létezése minden napjával bizonyítja, hogy vasúton tényleg ellátható. És vasúton kiszállítható a fő exportcikkük, a szén. De az egyensúly nagyon kéééényes. Az úttalanság, vasútra utaltság körülményesebbé változtatja egyes árucikkek szállítását, átmeneti tárolását, összességében tehát megemeli a költségeket, és ezeket az ottélők végsősoron az általuk felszínre hozott szénnel fizetik ki. Az úthálózat, a szomszédos városokkal való, egyszerűbb kapcsolattartás ki tudná zökkenteni a városokat ebből a "monokultúrából", színesebbé tenné a gazdasági életüket, több lábra helyezné őket. Így viszont... Működik-működik, de piszok kényes az az egyensúly.
Ki tudja lehet még a vezér fogából is kilopták közben a tömést úgy, h észre se vette. Menet közben felugrottak a vonatra, kikapták a motort menet közben le is adták. Végül volt olyan, h egy nem jó hírű helyen percek alatt szétkaptak egy rendőrautót addig ameddig felmentek a lakásba, ahová hívták őket, leszedték az ajtókat, üléseket mind a négy kereket meg kb. mindent, ami mozdítható, de ha jl teherkocsit is bontottak már szét az éj leple alatt.
Kitámasztahatod a mutató....., de az időt rajzoló tű olyankor egészen meredek csíkot húz.
Szóval, úgy bukta van.
Amúgy a távolságot nem vonalzóval mérik, hanem a szalag továbbító orsóján levő tüskék közötti távolság -, ami a szalag alján, meg fölsején " lyukasztgat " -, ötszáz méter.
Igen, menet közben kiszerelték, és biztos hogy megállt az a vonat, úgy adták le a motorokat, csak a szalagra rögzítőt kitámasztották, ebből nem látszott, hogy megállt.
Fűtőházanként és műszakonként egy ember biztosan tud vele foglalkozni. Igaz, nem a teljes munkaidejében. Csúcsidőben valószínűleg nem jut rá ideje, de holtidőben juthat.
Egy gyakorlott szalagolvasó pillanatok alatt kiszúrhatja szabad szemmel (vonalzó nélkül) egy komolyabb lassújel elbliccelését. Mármint, ha nem az a célja, hogy az egész szalagot végignézze, hanem csak 1-2 lassújel betartását akarja ellenőrízni.
A régi világba' úgy vót, hogy amelyik vezérre haragudott a főnök, annak elővették a szalagjait több hétre visszafelé, és hétszentség hogy találtak valamit :-)
Olyan trükk is volt, hogy kitámasztották a szalagra író írókarját, hogy ne mehessen az engedélyezett sebesség fölé a rögzítés. Csak ott két megállás közt cantiméterrel meg lehetett mondani, hogy olyan sebességgel akkora távot annyi idő alatt nem lehetett megtenni.
Olyan is volt (persze régen :-) ), hogy autókat szállító vonat a szalag szerint sehol nem állt meg Hegyeshalom és Fradi között, mégis hét Volkswagennek hiányzott a motorja és az első differenciálműve :-)
