Ami ennél sokkal fontosabb, meg kéne magyarázni, hogy a perzsák arabok, azeriek miért neveznek minket Magyarnak, mikor a KM-ben csak a közvetlen szomszédaink használják ezt a nevet. Madzsar, magyar kiejtéssel. A román kivételével, ahol ez maghiara hangzású...
A fentebb nevezett déli népek honnan "vették" ezt a nevünket? Tán ők is a MEGYER szóból?...:D - Kötve hinném.
Bárhol a világon Hungar néven ismernek, kivéve az említett területeket. Ezen érdemes elgondolkodni és szem előtt tartani!
Én is kacérkodtam a MAGYAR - MADAR megfeleltetéssel, mert ez elvileg megfelelne a Turul-kultusz madarának, viszont itt egy konkrét madárnévről van szó (Turul) és pont ez nem szerepel a MADAR szóban. Miért választottunk volna egy általános madár-nevet - ami veréb is lehetne - a Turul helyett? Ez egyáltalán nem logikus. Ugye, más népnevekben szerepel: Turk, Türk... Nekünk nem kellett ez a név, mert a veréb is madár...
Így elvetettem, mert azon a területen, ahol minket magyarnak neveznek, mincs (nem találtam) MAD gyököt madárral kapcsolatban csak a vezető papságra értett MAG gyököt.
Amúgy szóba jöhetne a MED gyök is: délen a MÉDek vagy északon a MEDve. De ezek sem visznek igazán közelebb a MAGYAR szó kiejtéséhez., esetleg a MÉDek...De ott is azért, mert egyik törzsük neve MAGI volt.... Pont az, mely a papságot adta. Ettőlmég lehetne a MÉD névből eredeztetni a mi nevünket...
""elvont gyök és eredetileg hangutánzó, s jelent erősebb, a fogak között rezegtetett hangot és általán valami horzsolást, mely ennél fogva hasonló hangot adó tárgyakra is átvitetik. Ebből eredtek a hangra vetítve : harsog, harsány, haris, harkály, harang, haré közvetlen hangutánzók" "
C-F jól eltalálta a "szarva köt a tőgyét"...
Még, hogy hangutánzó...? Ne nevettessen már... a HAR gyök szinte minden szóban nagy/magas/erős értelmű. semmi köze a hangutánzáshoz.
""Megvan továbbá olyan szókban melyek működése némileg a fogak összeszorításával, erőlködéssel párosul s az indulat erős kitörését jellemzetesen ábrázolja"
No, ez már jó...
"nem véletlen mondtam erre hogy hangutánzó és indulatgyök is,"
Nem hangutánzó!!! (legföljebb a harákol, hörög) De a harsány, harsog, harag, mind erőteljes megnyilvánulás!
Szerinted mit utánoz a harsány? Valaki azt mondogatja: har, har, har? Ne viccelj már...
Indulatgyök? Ugyan miért? Tudod melyikek indulatgyök? A jé, juj, jaj, ó, á, hű, hé...
Én szerintem a MAG szó a MEG összeadottság értelmű szóval állhat rokonságban, hiszen a MAG-ban tömörítve MEG van a lényeg egyben. 1 MAG 1 MAG 1 MAG 1 MAG , MEG MÉG 1 MAG az 5 MAG .))
--
Igen, jó gondolat. A g és a k többes számot is jelenthet.
"magyar mi, székelyesen: mü, vagy úgy tekinthető mint mink rövidülete, talán a két azonos személyrag eltávoztatása végett, pl mi házunk, mi vagyunk, ezek helyett: mink házunk, mink vagyunk, vagy Bopp Ferencznek, a szanszkritra nézve szóló fejtegetése itt is elfogadható volna, t. i. szerénte az én-nek nincs és nem lehet többese, úgy hogy valamint a szanszkritban a-szmé, am. én (és) ők, úgy a magyar mi v. mit v. mük is annyi volna: én-ő v. én-ők. V. ö. ÉN."
"Ezért születik egy jelre többféle hangérték. Ami meg komolytalan."
Amennyiben (közel azonos jelentés mellett) a feltételezett akkori hangérték megfelel a mainak, akkor nincs különösebb probléma.
Az egyenlő szárú kereszt kiejtése MÁS és PÁR. A jelentése magyarul is tökéletesen egyezik. Angol nyelvből fordítva: egy fele;iker. Tehát stimmel.
Neked is tetszett a GASAAN (asszony), a NIN, (néne), a HURSAG (ország) megfeleltetés, ezek ellen nem emeltél szót, pedig a hangalakok nem igazán azonosak. De a HAR, mely formailag teljesen azonos a magyar HAR gyökkel, már csípi a szemed... Hogy van ez?
"Ebből meg nekem az jön le hogy a jelírások megfejtései igen csak gyerekcipőben lehetnek. Hiszen egy szövegnek nem lehet egyszerre 6 verziója is .)) "
Van egy óriási különbség a kettő közt! Rovásjellel írt összefüggő szöveg nincs (nem találtak), csak szavak, esetleg egy-egy mondat. Ez pedig nagyon kevés a megfejtéshez, mivel még az sem tudható, milyen nyelven írták. A sumer írásból viszont töménytelen mennyiség áll rendelkezésünkre (nagy részét még el sem olvasták), összefüggő szövegek is.
Ez persze nem garantálja a kiejtés pontosságát. Viszont az "utódnyelvek" szókincsében szükségszerűen fenn kellet maradnia az eredeti, vagy ahhoz közeli kiejtés, mint ahogyan ez a magyar nyelvben is nyomon követhető a sumer szavakkal kapcsolatban. Ha a vezető sumerológusok tudnának magyarul, minden bizonnyal jobb hangalaki megfejtések születnének.
"4: Csak hangokkal nem lehet kommunikálni, annyira kevés az a pár tucat."
Nem néhány tucat, hanem 100-nál is több hangot használhattak őseink, melyeket testbeszéddel hanglejtéssel, akár több százra is duzzaszthattak. Ezek a hangok sem egyszerre, hanem időben jócskán eltolva egymás után jelentek meg, ahogy azt a szükség megkívánta.
És nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mennyi és milyen összetett gondolatokat tudtak általuk közölni, hanem az, hogy egyáltalán volt egy hangkészlet, ami már a kommunikáció legelemibb szükségleteit ki tudta elégíteni.
"Viszont 2-3 hangos gyökszavak már szép számú kombinációban előállíthatóak belőlük, "
Igen, csak ezeknek valamiből ki kellett alakulniuk... A semmiből nem lehet 2-3 hangú gyököket (összetett szavakat) alkotni.
Mit gondolsz, miért van legalább egy két hangban azonos gyököknek hasonló jelentése? - Csak úgy véletlenül.?..:D
Aztán, mikor elkezdtünk toldalékolni, akkor meg a hasukra ütöttek, hogy pl. legyen a többes szám jele a K, mert az volt a szimpatikus? Nemde azért lett a többes szák jele a K, mert "sok" jelentése (is) volt?
Mit gondolsz, miért van A hang az a, az, amott, amaz, arra, addig, afelé, ahhoz, ahol, aki, akár, ami, annak, annál, annyi, abba, agg, akkor, alá, ad, akar, stb. szavakban? - Ha nem azért mert az A hang jelentése: "távolra mutató".
Sokszor elmondtam: Ahhoz, hogy az ember a saját közlendőjét több hangra "lefordítsa" s ezt a több hangot ki tudja ejteni, valamint a hallottakat értelmezni tudja, fejlettebb agyra, s benne beszédközpontnak kell kialakulnia, ez pedig nem megy másképp, csak úgy, ha egy-két hanggal kezd el gyakorolni.
MAGA, MAG-UNK (!) , MAGAM, (magom) , MAGÁNAK ezek mind valóban MAG kapcsolatúak.
A "MI" szó amiből van a MINK/MINKET és hasonlók (münk is). A "MINK" K hangja bizonyosan a többesszámnak a jele. Tehát ez a szó többesszám képzetű, a MAG viszont még nem az. de a MAKK/MÁK formákban már logikusan ott lehet ez szintén. Hiszen ott a MAG-OK száma már több lesz.
A "MI" szó nem csak személyes névmás, ugye kérdőszóként alanyra kérdezünk rá. Ugyanez ha MIK formában hangzik el, szintén a többesszám okán kap K hangot a végére.
Én szerintem a MAG szó a MEG összeadottság értelmű szóval állhat rokonságban, hiszen a MAG-ban tömörítve MEG van a lényeg egyben. 1 MAG 1 MAG 1 MAG 1 MAG , MEG MÉG 1 MAG az 5 MAG .))
Vagyis 1 MEG 1 MEG 1 MEG.... és így tovább. Lehet MAGszámoláshoz is köze van az egésznek. A MEGszámoláshoz.
MÖG-ÖTT szót lefordítjuk, magyart magyarra akkor MEG+OTT van, túl azon a valamin. MÉG stimmel is értelemre...
M -MA/ME képzői értéke is ugyanaz. Magát meghatározó dolgokra alkalmazzuk, mert névképző.
CzF:
"~MA, vékonyhangon: me, névképző, pl. buzma, duz-ma, szak-ma, szusz-ma. ... Egyébiránt a tatár-török nyelvben igen termékeny igenév-képző, s általán azt tartják róla a nyelvészek, hogy a határtalan módból a végső k elhagyásával származik, pl.bil-mek, ..."
Szerintem a mag szavunk a maga szavunk rövidülése , ugyanis a mag azt a testet jelöli, ami önmagát határolja.
Sőt a mag a mag-unk szavunkra is visszmegy szeintem.
mag / mag-unk / mag-a
CzF:
"Hogy a granum-ot, semen-t, medulla-t jelentő magszóban gömbölyü a van, mutatja a magam, magad, maga, mely régente így is hangzott: mogam, pl. a régi halotti beszédben: „Nem heon (nem csupán) mogánek, gye mend vő fojánek halálot evék.“ V. ö. MAGAM, MAGAD stb."
Ha pedig így van, meg kell vizsgálni, hogy a mü - münk szavunk milyen kapcsolatban van a magam, magunk szóval.
Nagyon úgy néz ki, mintha a mü szavunk g képzős változata lenne a mag.
CzF:
"MI, (2), a személyes névmás többesének első személye. Másképen és teljes alakban: mink. Székelyesen: mü, régiesen, kiváltkép mint személyrag mük (és muk), több szláv nyelvekben: mi v. my, svédül és dánul: wi, finnül: me, törökül bi-z, némely tatár nyelvekben: mi-z, hellénül: ημεις (aeoliai alakban: αμμες, Bopp szerént = ασμες), és νωι; persául: má (öszvehúzva ebből: men-há), szanszkritül: vajam és aszmé, arabul: nehnü, zendül: vaém stb. Birtokragozva: miénk (= mi-é-nk), v. mienk és miéink, v. mieink. A magyar mi, székelyesen: mü, vagy úgy tekinthető mint mink rövidülete, talán a két azonos személyrag eltávoztatása végett, pl mi házunk, mi vagyunk, ezek helyett: mink házunk, mink vagyunk, vagy Bopp Ferencznek, a szanszkritra nézve szóló fejtegetése itt is elfogadható volna, t. i. szerénte az én-nek nincs és nem lehet többese, úgy hogy valamint a szanszkritban a-szmé, am. én (és) ők, úgy a magyar mi v. mit v. mük is annyi volna: én-ő v. én-ők. V. ö. ÉN."
Véleményem szerint a mü, mük is központi jelentésű szó. Egy halmaz, amelyel a lényegünk tartozik. A mag definiciója is ugyanez.
A MENDE--MONDA is MENET, szójárás, a szavak/MONDAT-ok MENNek emberről emberre, itt szerintem is van kapcsolat. A népnevünkkel nem gondolnám, mert az önnön írásunk szerint mindig G vagy GY és nálunk ez fix. Azaz a MAG alapján. Amiket írsz is jók, MAG kapcsolatúak lehetnek eredetileg.
Persze idegenben rontott alakok is keletkeztek a magyar népnév kapcsán, mint MADAR, vagy MACARA, stb. de ez nem a magyarok műve írásban.
A MAGYARÁZ meg annyit tesz hogy MAGYAROZ (beszélt nyelvünk jelentésével), ahogy írod valamit érthetővé teszünk, MAGYARÁN szólva már érteni fogjuk.)) Én lehetségesnek tartom hogy eredetileg ez az idegen kifejezések MAGYAROZÁSA volt kezdetben, majd később kibővült jelentéstartalommal bármilyen nem érthető dolognak az érthetővé tétele...
A MAGYAR MEGYER között elképzelhető hogy csak akcentusbeli a különbség , és akkor nem a MEGY szóhoz van köze, hanem ugyanúgy a MAG szóhoz, csak ez utóbbi egy későbbi törzs neve kicsit másképpen, de utalva a MAGYAR szóra.
A MEGYE szó meg egyértelműen a MEGY szó képzete. Ahogyan a JÁRÁS fogalma is a JÁR amihez köthető, tehát minta is van rá másik. Mivel ezek kijelölésekor valóban bejárták a területeket...
Azért nem, mert a megye valóban jelenthet a menéssel-járással kapcsolatot, de ettől még a magyar népnév teljesen más eredetű is lehet. Az alaki egyezés nem minden esetben azonos eredetet jelent.
Itt van a mada vagy magya népnév, ami a médek önelnevezése. Ők a rokonaink voltak, vagy a közös ősnép révén elszakadt testvéreink.
Mászkálósaknak nevezték volna magukat?
Ha a megyer körbejárható területet jelent, akkor a magyar mit jelent, ha többé-kevésbé vándorló népről beszélünk?
Igen, és azt sem szabad elfelejteni, hogy ha a magyar népnév változata lenne a megyer, akkor az a-e változatok között archifonémával kell számolnunk, sőt a megye nevünket is kapcsolatba lehet hozni a népnevünkkel.
1: Úgy legalább 10-12 pontban mutattam meg lgaláb hogy a HUN--HON összetartozó és átjárható. Leírtam miért.
2: Én csak biztosan létező hangalakokkal foglalkozom, az idegen hangátírások/torzítások okán ez is épp elég feladvány tud lenni, az már nem fér bele hogy még a hangérték se legyen biztos és 100%, mert akkor még az sem biztos hogy tényleg létező hangértéket vizsgálok.
Ezen okból kifolyólag a sumer "szavak" legfeljebb érdekességképp kerülhetnek képbe bónuszként esetleg, és semmiképpen sem referenciapontként vagy hivatkozási alapként. Arra nem kielégítő a hangérték bizonytalansága végett.
3 : HAR CZ-F csak a lényeget másolom amivel én is egyetértek :
"elvont gyök és eredetileg hangutánzó, s jelent erősebb, a fogak között rezegtetett hangot és általán valami horzsolást, mely ennél fogva hasonló hangot adó tárgyakra is átvitetik. Ebből eredtek a hangra vetítve : harsog, harsány, haris, harkály, harang, haré közvetlen hangutánzók"
"Megvan továbbá olyan szókban melyek működése némileg a fogak összeszorításával, erőlködéssel párosul s az indulat erős kitörését jellemzetesen ábrázolja : harag, harc, haramia, harap, harcsa" + sok más még amit hozzáírhatnék én is még, nem véletlen mondtam erre hogy hangutánzó és indulatgyök is, nagyjából én is ezzel a felosztással értek egyet. Hegyekről ő sem beszél, mert semmi köze hozzá.
Hargita meg magyar ősünk mi a "faszé" volna már sumer neve, ez teljesen hülyeség. Harag szó mindet megmagyaráz, ma is családnév és főleg Székelyföldön de a Haragos is az, és Erdélyben ez a harag több földrajzi név megnevezője, hegy, patak, település stb. neveiben benne...
