" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
"Sokkal nagyobb jelentősége van az ezen belül bekövetkező szélsőséges eseményeknek. Olyanoknak, amelyek valamilyen tekintetben a növénykultúrákra nézve bizonyos tűréshatárokat lépnek át. Hasonlóképpen, mint az inverziós jelenségnek köszönhető abszolút minimumokban megjelenő különbségek, amelyek az átlagok közt meglévő eltérésektől függetlenül húznak választóvonalat adott fajnál a téli túlélési lehetőségeket illetően. Az időjárási eseményeket figyelemmel kísérő gazdálkodó megtapasztalhatta az elmúlt években, hogy szélsőségesen meleg periódusokat hirtelen drasztikus lehűlések,
teljesen száraz hónapokat özönvizek követtek.
A rövidebb időszakok ilyetén szélsőségei évjárat méretekben is jelentkeztek. Kimutathatóan gyakoribbá és súlyosabbá váltak a tavaszi fagyok, érzékelhetően szaporodott a pusztító zivatarok és jégesők száma. Ezek nyilvánvalóan jóval nagyobb súllyal esnek latba, mint az esetleges 4-5-6 tizedfokos hőmérsékletemelkedés, de akár ugyanekkora csökkenés...."
Örülök, hogy ott jártam nálatok. Ezúton is köszönöm, hogy ismeretlenül is fogadtál !
Mikor odaértem, a falusi élettel (és gyermekkori 1-2 hétre kölcsönadott gyermekként megélt falusi) nyaralással kapcsolatos attitude ugrott be nekem. Görömbölyön ,a tatárjárás óta ruszin ajkú falu érájában (elegánsan nagyvárosi zöldövezetben) nöttem fel. Gyerekkori életem javát biciklin ülve a "játszótéren", vagy számtalan ilyen-olyan ágon öröklött szántón-gyümölcsösben-szőben , vagy az iskolában [és rendszeresen a templomban (heti 1x)] töltöttem el.
A földektől már (a korábban már részletezett okok folytán) rég megszabadultunk , volt két pincénk is ,azt is eladtuk.
Passzive motoszkál bennem folyamatosan egy falusi parasztház tulajdonlásának gondolata. Mikor ott jártam Nálatok akkor valóban beugrott ez az L.Amstrong féle dallam.
Hát most röviden kb. ennyi.
Köszönöm!
Fontos szempont még a hobbi és a Tiszán Innen helyetti Dunán Túli meteorologiai és humánus mikroklíma.
Nem lesz velük gond,ha nagy fává cseperednek,de ha már kint töltik a telet a kertben,akkor érdemes téli takarást alkalmazni. A Nikita egyébként is érzékenyebb. Abban sem lehetsz biztos milyen alanyra oltották ezeket a hibrid kákikat. A Diospyros lotus -18,-24C fokig télálló.A Diospyros Virginiana -30C alatti hőmérsékletet is elvisel.Ukrajnában előnyben részesítik a D. Virginiana alanyt. 2011-ben kiültettem a kertbe egy erős 2-3 éves D. Lotus csemetét,de 2012 februárjában a takarás ellenére csak a gyökeréről hajtott újra.Szerintem fontos ezeket a szívós fajtákat is takarni néhány évig,hogy kellőképpen megerősődjenek.
Igen, jól tudod a Rosseyanka átlagtermése kb. 30 kg porzó nélkül. A Nikitanak sincsenek porzós virágai, de már többet terem, kb. 70 kg-ot, mindezt beporzás nélkül. Ezek nagyon jó fajták, nagyon jó fagytűrők, nem lesz gond velük majd, ha nagy fává cseperednek. :)
Porzással tapasztalataim nincsenek, így nem akarok butaságot írni, bár mintha rémlene, hogy egy ukrán oldalon azt olvastam, hogy a hibridekhez hibrid porzó fajta kell - de mint írtam, nem vagyok teljesen biztos benne. Mivel úgyis kiváló fagytűrésükért vetted ezt a két fajtát, ezért logikus, hogyha egy ugyanolyan jó fagytűrő fajtát ültetsz porzónak. Remélhetőleg a jövőben újra kapható lesz Bene Lászlónál a Rosseyanka porzó. :)
Kezdő kákicsemete tulajként szeretnék tanácsot kérni. Bene Lacibától rendeltem többek között egy Nikitát és egy Rosseyanka termőst, mert hozzá porzós már nem volt. Mivel porzás nélkül harmadannyit terem(állítólag) az a kérdés merült fel bennem hogy a Nikita vajon porozza? Mivel mindkettő virginia hibrid ezért gondoltam hogy nem lehet gond a beporzással. Az ázsiai fajták sikerrel porozzák vajon?
Vannak más fajtáim is de nincsenek illúzióim, abban reménykedem hogy ez a két fajta megússza majd az ekövetkező éveket kifagyás nélkül.
Kezdőként a tudásom erősen konvergál a nullához:) ezért minden észrevételt köszönettel fogadok!
"Nálunk olyan mértékben száraz a talaj, hogy simán ástam tegnap is, az eső dacára is. Nem ragad, morzsalékos!"
Nálunk viszont úszik minden. Ez az a klímaelem, amit a "Klímafüzetek 21"-ben megjelent tanulmányomban így írtam le:
"A károkat okozó helyzetek súlyosságát még az a körülmény is fokozza, hogy a kárt okozó időjárási események, furcsa módon, egy-egy adott perióduson belül egyazon térséget érintve ciklikusan makacsul reprodukálódnak, tetézve a már egyszer vagy kétszer bekövetkezett negatív hatást..."
Hogy mi a "jellemző", arról jobb nem beszélni. Mindenhol az a jellemző, ahogy az illető helyen csinálni SZOKTÁK. Ha rosszul szokták, akkor a rossz a jellemző, ha jól, akkor a jó, de mindkét esetben a jónép csupán követi a megszokottat, a másoktól látottat.
Itt a környéken úgy SZOKTÁK, hogy ha valaki egy ingatlant birtokba vesz, ott mindent letarol. Erre a műveletre azt mondják, hogy "letisztította a területet".
A közelmúltban beszéltem telefonon a korábban Bejó névvel itt gyakran szereplő (volt?) topictársunkkal, aki arról számolt be, hogy kiköltözött falura, miután a korábbi kiskanizsai házát eladta. Az eladott ingatlanon már nagyon szép termő kákik, éppen javában termőre forduló kivilugas, füge és egyéb érdekes és értékes növények voltak. Nem csodálom, ha nem volt lelkiereje beszámolni róla (sőt azóta egyáltalán nem szerepelt itt többé), hogy az új tulajdonos első dolga az volt, hogy a ház körül mindent kivágott. Pusztán azért, mert egy olyan "kultúrából" származott, ahol így SZOKTÁK.
A hét elején tett olaszországi látogatásunk is gazdagított egy újabb emberetológiai tapasztalattal, ez is érzékelti, milyen egy furcsa jószág az ember.
A meglátogatott anconai vállalkozó minden év téli időszakában lengyel idénymunkásokat foglalkoztat. Kényelmes szállás, külön étkezde és üzemi konyha(!) fogadja őket. Az első évben a menzához a környék legügyesebb olasz szakácsnőit szerződtették, hogy kedvezzenek ezeknek a távolról jötteknek. Azok az elején még nem merték bírálni a legkiválóbb alapanyagokból előállított, finom, változatos mediterrán kosztot, de az olaszok azt látták, hogy kedvetlenül fanyalogva esznek, egyre több maradékot meghagynak a tányérokon. Megkérdezték tőlük, hogy mi a bajuk az ételekkel.
"Hát nekünk szokatlanok ezek a sokféle zöldséges dolgok." - volt az udvarias válasz.
Szó szót követett, mígnem az lett a megoldás, hogy hoztak két lengyel szakácsnőt, akik ezt követően főztek a vendégmunkásoknak. Ide érve az elbeszélésben, az olasz cégtulajdonos elmosolyodott, majd így folytatta:
"A dolgunk ezt követően nem csupán azért lett könnyebb, mert levették a válunkról a főzés gondját, hanem sokkal egyszerűbbé vált az alapanyagbeszerzés is: heti egy teherautó krumpli és egy teherautó pulyka. A menű pedig pulyka krumplival, reggel, délben, este, két hónapon át..."
Nem ez a jellemző, de létezhet persze. Jártam már olyan heylen, ahol ismeretlen növényre rákérdeztem és fogalmuk nem volt mi lehet ez? Az előző tulaj ültette, őket meg nem érdekli.
Ezt a városi kertészkedést azért én óvatosan propagálnám. Forgalomfüggőnek tartom a dolgot. Én sem ennék szívesen abból a fügéből, ami egy full forgalmas aszfaltozott út mellett terem. Azt sem értem, hogy lehet ilyen helyen élni egyáltalán? Pedig ugye sokezer ház épült forgalmas utak mellé, vagy később vitték oda az utat.
Az előrejelzésekről meg annyit, hogy nem hiszek én el mindent feltétel nélkül. Ettől még lehet hogy benyomják valóban a tél gombot, nem vitatom, de ez ellen sem tehetek semmi többet, mint amennyit már megtettem.
Nálunk olyan mértékben száraz a talaj, hogy simán ástam tegnap is, az eső dacára is. Nem ragad, morzsalékos!
Ma el kellene duggatnom az őszi fokhagymát, meg a hagymát, még betakargatnom a fügét, oszt' utánam a vízözön. Már akkor is november vége van, közelebb vaggyunk a tavaszhoz. :) Legyünk kicsit optimisták, és bízzunk benne, hogy márciusban valóban tavasz jön.
"Nem meglepő, mert azt az A BIZONYOS városi ember nem szedi le. (Az lenne meglepő, ha leszedné.)"
Na jó, de létezhet olyan, hogy egy családi ház kertjében van egy óriási termő füge és valaki nem tudja, hogy milyen növény él a saját kertjében és hogy ehető a termése?
"Én viszont részben arra is akartam utalni, hogy a dombok mellett a városi hőszigetben való kertészkedésben is óriási lehetőségek rejlenek."
Ez valóban igaz, de az a tény hogy ilyennel csak a fehér holló gyakoriságát közelítően találkozunk, bizonyítja hogy az "én városi emberem" nem egy túlzó általánosítás.
