Még kérdésem lenne: mit jelent az, hogy depurátorral leszedni a fogkövet? és a Stomorgyl kúra?
Nagyon aktuális lenne már nálunk is újra a fogkő-leszedés, de mindig úgy félek az altatástól, nehogy vmi baj legyen. Azt soha nem bocsátanám meg magamnak, ha nem ébredne fel.
Nekem mindegy, hogy állnak a tappancsai, csak úgy kíváncsi voltam, hogy ez hiba-e a fajta standardjéhez képest. Majd próbálok róla egy egész alakos képet csinálni, megnézed nekem, hogy mik a "hibái"? csak úgy kíváncsiságból érdekelne.
A kutyatenyésztéshez igazából én nem tudok hozzászólni...
Viszont úgy tűnik, hogy az én uszim jó géneket örökölhetett, mert szerencsére semmi komoly probléma nem volt vele. Viszont az anyjának már annál több gondja volt. Most 10,5 éves és erős a gyanú sajnos a rákra :( Tele van a teste gumókkal, nem tudom, hogy mi lett a szövetminta-vétel eredménye. Mondjuk őt úgy választották a gazdái, hogy ő volt az alomban a legkisebb, legsz..arosabb, legszerencsétlenebb... Viszont az apa-uszi egy nagy, erős testalkatú kan volt. (Teljesen olyan egyébként a feje és az orra formája mint az apjáé!) Sajnos ő pedig belepusztult egy tüdőgyusziba :(
Azt hogy lehet megállapítani, hogy csámpás-e vagy sem? hogy kell állnia a lábainak? Mert a mellső mancsait kicsit kifelé fordítja.
Sziasztok! Néha én is vagyok. Azért azzal nem értek egyet, hogy a sok kiállításon díjat nyert kutya bizosan jó tenyésztésre. Mi egyetlen kutyust vittünk kiállításokra a kislányom kedvéért, sok díjat nyert, és ő az, aki most félig vak. Ha pl. két éves korától tenyésztésbe fogjuk, mire kiderül a betegsége, már rengeteg utóda lett volna, amik gondolom örökölték volna. Igazából az egész szerencse kérdése. Úgy, mint az embereknél. Sok egészségesnek születik hibás gyereke, de ez fordítva is igaz. Ez az élet. Csak a szeretet fontos: mi szeretjük, bármilyen, ők szeretnek bennünket.
Tegnap nagyon nagy erőt vettem magamon.... Felpofoztam a kutyust, ahogy tanácsoltátok. Ok nélkül megharapott. Őrzött vmi kis vackot én pedig meg akartam simizni. És képzeld még rám is vicsorgott! Akkor kapott egyet a kis buci seggére is és kizavartam a szobából. El is tűnt egy félórára (felment a felső szintre) azután jött oda, ágaskodott, puszilgatott, mintha mi sem történt volna. Szerinted ha máskor is kap, megtanulja, hogy ne marjon?
Sziasztok! Mielőtt félreértenénk egymást, mi nem tenyésztjük az uszikat. Csak hobbiból vannak, ill. az agilityre! Sőt vigyázunk, hogy ne legyenek kiskutyák. Bár azzal is szivesen foglalkoznék, de nem igazán értek egyet néhány dologgal, így inkább nem. Sajna már így is sok a túltenyésztett, beteg kutyus. A toy uszink pl rejtett heréjü, az egyik törpe 7 éves és már egyik szemére vak, a közép csámpás stb. Ugyan mi nem pedigré, hanem szimpátia alapján választottuk őket (mármint, amelyiknek mi voltunk szimpatikus, gondoltuk, az jól fog hozzánk kötödni).
Ja, egyébként ezt az elhallgass módszert már próbáltam, csak sajna nem tudom egyszerre az ötöt "megfegyelmezni".
Nem tudtam, hogy a bulldogoknál ez alkati kérdés, hogy nem tudnak természetes úton fialni. Én úgy sajnáltam azt a kutyust, és a gazdája meg egy olyan szenvtelen hülye picsa volt... (bocs)
Esetleg van Mo-n olyan tenyésztő, akit tudnál nekem javasolni, ha majd kiskutya-vételre kerül a sor?
Egyébként én mélységesen elítélem azokat, akik csak a pénzt látják a kutyákban, számukra a kutya "árucikk". Nekem a kutyák ugyanolyan érző lények, mint az emberek és jó társak.
Egyszer vmi miatt az állatorvoshoz vittük a kutyust. Volt ott egy kis szerencsétlen francia bulldog szuka, épp fialáshoz készülődött, de vmi probléma miatt soha nem tudott természetesen úton fialni csak "császárral". És a gazdája már ki tudja hányadjára pároztatta be (mellesleg egy totál unszimpatikus nő volt). Volt neki egy másik szukája is, csupán 6 hónapos, de már azt is "felcsináltatta". Nagyon sajnáltam azokat a kutyákat.....
Egyébként az ugatás az egyetlen dolog, amiben mindig célt tudok érni nála. Nagyon határozottan és hangosan szólok rá, hogy befejezed!! akkor abbahagyja. Legfeljebb buffog az orra alatt, de nem ugat hangosan.
Egyébként ő is ideges típus és én is úgy gondolom/gondoltam, hogy a méretével függ össze a dolog. Van egy hatalmas leonbergi-keverék kutyánk, hát neki fát lehetne vágni a hátán, olyan nyugodt.
Spillo: elmondanád, hogy mi a gond a magyaországi óriásuszi-tenyésztőkkel? Ha nem akarod publikusan, akkor e-mail-ben.
Ahogy írod, látom, hogy ti mindketten kutyatenyésztők vagytok, ugye? Régóta foglalkoztok ezzel?
Én úgy imádom a csöppségeket, de úgy érzem, hogy nem tudnám őket vadidegeneknek odaadni. Biztos túlérzékeny vagyok ilyen téren....
Szia! Sajna én ezt tapasztalom, pedig a toy és a két törpe 3 különböző helyről van, és mégis mindegyik nagyon ideges típus. Ezért gondolom, hogy ez a nagyságukkal függ össze.
Sajna hiába próbálkozom, az ugatás az, amiről nem tudom "lebeszélni" őket, bármilyen határozott vagyok velük, legalább is a 3 kistestüt. A közepek már jobban fegyelmezhetők ezen a téren, sokkal csendesebbek.
Alfa: hát megpróbálom összeszedni minden erőmet és megpróbálok szigorúnak lenni... de annyira nem megy ez nekem... Jól félretippeltem a kutyusaid korát illetően :) Egyébként az én kutyám is imád ugatérozni.
Szia! Az ezüst uszi a legöregebb, ő 9 éves, a legnagyobb kutyus a legfiatalabb. Tényleg imádnak fényképezkedni, bár a feketét a színe miatt elég nehéz fotózni.
A szigorúsággal én is egyetértek, a toy uszimat én is igen megvertem, mikor kiszökött a kerítésen, azóta a nyitott kapuról is elfordítja a fejét.
Nálunk több méret van, és valóban a kicsik nagyon ingerlékeny, idegi alkatok, a nagyobb testüek sokkal nyugodtabbak.
Mi is családiházban lakunk, de ők is a lakásban vannak és ott is alszanak. Sajnos elég ugatósak és sok a kóbor kutya felénk, akit meg "kell" ugatniuk. És persze, mi vagyunk a hibásak, mert a mieink ugatnak. Féltünk, hogy megmérgezik őket, így két éve a lakásban vannak. Addig az udvaron éltek, bejáróval a kazánházba.
Szerintem is jól tolerálják a kölyökkutyát, nálunk még sosem volt gond, ha új kis uszi került a falkába.
A férjem is mindig ezt mondja, hogy túl engedékeny vagyok hozzá. Az az igazság, hogy ő keményebben rá szokott szólni és jobban szót is fogad neki. Hát megpróbálom, nem tudom, hogy fog-e menni.
Egyébként az utcán én sem tudom póráz nélkül vinni, mert képes az útra kiszaladni meg ilyenek. Azt meg nem bírnám elviselni, ha elütné az autó vagy vmi más baja lenne.
Arra meg sajnos volt már példa, hogy lemart egy uszikölyköt. Ahol eddig laktunk ő ott született a szomszédunkban. Az anya-uszinak később újra lettek kölykei (tulajdonképpen az ő testvérei, mert a kan is ua. volt), és rendesen rávicsorított a kisuszira, meg oda is kapott neki.
Azért nem adom fel az óriásuszi-terveimet, csak azért írom mindezt, hogy lásd milyen problémás pudli, és hátha tudsz még nekem jótanácsokat adni.
A képeket várom! A tiéd már egy igazi pudlicsalád. Melyikük a falkavezér? A nagy vagy a kicsik közül valamelyik? A párod jól viseli, hogy ennyi kutyusod van?
(most kaptam a hazikedvencek.hu-ról hírlevelet, jövő hét szombaton rendezik a Negyedik Állatbarát Nyílt Napot a Szent István egyetem állatorvosi karán - Bp. István u. 2. - ha esetleg te a közelben laksz és érdekel)
öööö hát tudom én, hogy az én kis majmom gyáva kutyus.... egyáltalán nem vettem rossz néven :)
Arra viszont nem gondoltam, hogy azért morog a többi kutyára, mert féltékeny rájuk. Az teljesen igaz, hogy a fejünkre nőtt. Olyan édes kis szőrgombóc volt, nem volt szívünk rászólni kölyökkorában. Rengeteget játszottam, ellenkeztem vele kölyökkorában, gyömöszölés stb. És bizony akkor kellett volna rászólni, ha eldurvult a játék, mert sajnos harapós is lett. Az az igazság, hogy akkoriban nem olvastam semmilyen kutyás szakkönyvet meg ilyesmi. Nem tudom, hogy mennyire nevelhető még ő. Az is tény, hogy még most sem tudok rá igazán megharagudni ha vmi rosszat csinál, jól lecseszem, akkor húzza fülét-farkát, de egyszerűen nem bírom ki, hogy 5 perc múlva ne "bocsássak meg" neki, akkor repül hozzám puszilgat össze-vissza.
Szóval még az is aggaszt, hogy fogadná el a kiskutyát. Valószínűleg lemarná, csak azután fordulna a kocka, ha megnő a kicsi. Azt pedig nem szeretném ha utálnák egymást.
Nálatok, hogy működött ez a dolog? Egyébként hányan vannak az uszik? Ha vannak képeid, tegyél már fel egy párat, olyan kíváncsi vagyok rájuk.
Húú, hát nagyon húzós a kölyök ára. Gondoltam, hogy nem olcsó, de 1000 euro.... A szín tulajdonképpen mindegy. Vagy az is árbefolyásoló tényező? Én nem akarom tenyészteni és kiállításra hordani, egyszerűen csak szeretni akarom. Mindesetre nem mondok le róla!
Alvás: háááát hmmm nálunk is első számú hely az ágy. Bár az új lakásban nem nagyon engedem ott aludni. Van egy rattan ülőgarnitúránk, nagy puha párnákkal, a dupla ülőrészt teljesen kisajátította :) és ott szokott most aludni. De ha reggel meghallja, hogy felébredtünk, ezerrel száguld az ágy irányába!
Alfa: nagyon szépek a kutyusaid! Úgy bírom már őket, ahogy pózolnak a fényképezőgép előtt :) Az enyém is szereti, ha fényképezem.
Majd este az otthoni gépről én is teszek fel róla képet!
Balról a második, ezüstszínű kutyus a legfiatalabb?
Spillo: köszi, hogy írtál az óriásuszidról! Pont ilyen dolgokra vagyok kíváncsi, hogy viszonyul a többi társhoz stb. Az én kutyám lány, és óriást is lányt szeretnék. Nem tudom, hogy jönnek majd ki egymással! A párzás miatt szeretném, ha egyneműek lennének, ill. úgy tudom, hogy azért a kan kutyák valamivel nehezebben kezelhetőek, mint a szukák.
Bár... Az az igazság, hogy az én kis uszim is elég nehezen kezelhető, öntörvényű kis majom. Nem nagyon tűr meg maga mellett más kutyákat. De ez is érdekes. Pl. a szomszédunkban van egy tündéri, jámbor kutyus (nagytestű, nem tudjuk milyen fajta, mert befogadták az utcáról). Ővele barátkozik, farkcsóválás, puszilkodás a kerítésen keresztül, de mihelyst egy területre kerülnek, akkor őrá is morog. Függetlenül attól, hogy kinek a területén vannak. Az idegen embereket is utálja, nehezen barátkozik.
A te óriásod milyen színű? A bundáját elég olyan gyakorisággal karbantartani mint a kicsikét?
És egyáltalán, hol lehet kölyökhöz hozzájutni, tudnál javasolni egy megbízható helyet? Bár egyelőre még nem aktuális, szeretném tudni. Ár? Már többször néztem kutyaújságban a hirdetéseket, de soha nem találtam eladó óriásuszi kölyköket.
Nálatok hol alszanak a kutyák, ill. napközben hol vannak, ha nem vagytok otthon?
Mi most költöztünk családi házba, de nem merem neki nyitva hagyni az ajtót, amikor elmegyünk otthonról. Gyakorlatilag mindig bent van, ill. amikor otthon vagyunk, akkor bármikor kimehet. És hát természetesen bent alszik :)
Mi az, hogy "öreg" egy kilenc éves uszi! Miért sértegeted őt? A legidősebb nálunk is kilenc éves, de ugyanolyan pajkos, mint a fiatalok. Ha játszanak a pici (7 hónapos)már kinyúlik, de ő még szalad.
Nekem egy 2,5 éves törzskönyvezett fekete törpeuszkárom van. Hobbiból tartom és ezért nincs semmilyen verseny eredménye. Viszont nagyon szeretnék neki barátnőt találni. Tud nekem valaki segíteni abban, hogy hol találhatok fedezésre kapható kedves kis uszkár szukát alkalmi partnernek?
Nekem csak egy törpeuszim van, ő már elég idős 9 éves. (fehér)
Majd a távolabbi terveim között szerepel egy óriásuszi mint családtag, de most egyelőre nem, mert babát várunk, majd azután akarok kiskutyázni, ha ő megszületett.
Ha neked van óriásuszid írnál róluk? Annyira érdekel a téma, de sajnos nem sok mindent találtam róluk.
Az orvos meghallgatta a szívét,és van valami szívbillentyü problémája,ami állítólag ebben a korban "természetes",tehát a kora miatt nem biztonságos az altatás.
A Doggyfrie-t ki fogjuk próbálni,köszi!
Megkérdezem az ébresztőinjekcióst a dokitól,hátha ez jó lesz! :-)
Nekem is pont 9 éves az uszim és ugyanilyen fogkő problémánk van. Én már 2x leszedettem a fogköveit, sajnos már foghúzásunk is volt... őt is altatta az állatorvos, de szerencsére semmi komplikáció nem volt ébredésnél. Második alkalommal olyan altatóinjekciót kapott, amihez jár egy ún. ébresztőinjekció, és már ébren vittük haza. Utána kába volt és kóválygott, de semmilyen komolyabb baja nem volt. Sajnos a fogkő hihetetlenül gyorsan újraképződött a fogain, pedig rendszeresen kap DentaRask-ot is. Van egy ún. Doggyfrice fogkőoldó tabletta (az állatorvosnál, ill. nálunk a kutyakozmetikusnál is lehet kapni), de sajnos az én kutyám nagyon válogatós és nem nagyon eszi meg. Esetleg próbáljátok meg azt.
Mi alapján jelentette ki az állatorvos, hogy kockázatos az altatás? Csak a kora alapján?
Egyébként tizensok évig is elélnek a kis, jól karbantartott kutyusok :) A munkahelyemen az egyik takarítónőnek most halt meg az uszija 19 éves korában. Biztos befolyásolja az is, hogy hányszor volt vemhes meg ilyesmi. Nem tudom, hogy a tiéd fiú v. lány, mert a fiúknál ugye ez nem érdekes :)
Nekem is van egy uszkárom,és tényleg nagyon kevés info van róluk a neten. Ő 9 és fél éves,neve Fifi.
Nem tudjátok,hogy kb meddig élnek?
A probláma pedig: Le kellene szedetni a fogköveit,nagyon büdös a szája. Voltunk Vele dokinál,és csak altatásban lehetne elvégezni a mütétet,de mivel már idős,nem biztonságos az altatás,igy viszont pár éven belül tönkremennek a fogai.
Mit kellene tennünk?
Vagy bevállaljuk a mütétet,de akkor lehet hogy nem ébred fel az altatásból,vagy 3-4 éven belül kihullanak a fogai,vagy a gyomra megy tönkre ettől.
Ha valakinek volt már ilyen problámája a kutyussal,légyszi segitsen!
