" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Én a radiációs minimumot borszesz MINIMUMhőmérővel mérem a kertem legmélyebb pontján a föld felszíne felett 5,0cm-es magasságban a gát külső oldalán. Leolvasás után természetesen visszaállítom a csúszkát a lehető legmagasabb pozícióba. Már kétszer elejtettem és emiatt a folyadékszál megszakadt (szerencse , hogy nem tört össze) és ezt forralással meg tudtam gyógyítani. Emiatt tehát nem kell kiszaladoznom folyton folyvást , hogy leolvasgassam. Az a reggeli kis séta meg jólesik. A leolvasott minimum tehát kb az elmúlt 24 óra alatt mért hőmérsékletminimumot jelenti.
A másik mérési helyem az udvarom legmagasabb pontján a talaj felszíne felett két méterre elhelyezett digitális érzékelő , mely egy almafára függesztett nyitott madáretető tengelyéhez van rögzítve. Nem túl szabályos , mert nincs fehérre festett szellős házikóba helyezve, de nyáron árnyékban van a lomb miatt.
A madarakat pedig már nem etetem benne. Ezen tehát pillanatnyi értéket olvasok le. Értéke gyakran megegyezik a diósgyőri és a rakamazi kolléga leolvasott értékével.
A pontosság kalibráció kérdése. Hogy a digitálisat, hogyan kalibrálták nem tudom. A nyomásmérőn viszont rengeteget kellett a beállított tengerszint feletti magassággal csalnom ( kb 40 méter eltérés van), hogy végül helyes értéket mutasson.
Írd le nekem légyszíves, (könnyen értelmezhető formában) hogy mi a menete a képfeltöltésnek. Már nézegettem korábban is, de nekem még egyszer sem sikerült ily módon képet felraknom, csak a "hagyományos" feltöltéssel. Illetve azzal sem mindíg, mert számomra megmagyarázhatatlan módon sokszor a rendszer nem engedi. Egyszer igen, másnap már nem, aztán megint...
Vettem én is digitális állomást külső jeladóval 100 m-es ( és tényleg tudja!)
Sajnos nem vagyok a helyszinen hogy folyamatosan kigyüjtsem az értékeket , de felhivom a figyelmed valamire lehet hogy neked jobban van lehetőséged 'vizsgálódni' ezügyben.
A digitális állomásom értékeit kontrol méréssel ( borszeszes hőmérő) is kiegészitettem és óriásikülönbségek vannak. Számitottam rá de a mértékére nem. Átlagban 2.5 fokkal mér kevesebbet a digitális mint a borszeszes mérő. Mivel a folyadék tágulásának sebességea és a digitálisban a fém vezetőképességének változása és a digitális jelnek a leadása is eltérhet igy próbáltam hajnali 6.30 - 7 óra körül mérni . Mert amugy napközben folyamatosan mlegszik ill. hűl a levegeő . Leszámitva a délutáni csúcstól , amit viszont nehéz meghatározni.
Nekem most kb. 45 méterre van telepitve a jeladó az állomástól . De kipróbáltam ugy hogy csak egy ablak választotta el. néha csak 0.5 fok volt az analóg és a digitális közt a különbség, de volt 3 fok is....
Az állomás távolsága is okozhat pontatlanságot valamely irányba.
A másik dolog mindkét mérőnéláltlában + 20 fokra kalibrálják ( itt a legkisebb a mérés hibaszázaléka a valós értéktől) és 0 fok alatt már 1 fok különbség is lehet.
Ha megteheted tegyél a digitális külső érzékelő mellé közvetlen egy analóg mérőt is és igy is jegyezd fel az eredményeket . Ezt ha átlagolod talán közelebb vagy a valós értékhez.
Meg szerintem próbáld minnél korábban - hajnali 7 esetleg fél 7 felé leolvasni , persze ha felkelsz olyankor.
8 óra felé már rendszeresen +1-2 esetleg 3 fokkal is melegebb van ahogy feljön a nap. Főleg miel a nappal plusz 4-7 fok van még.
Ugy sajnálom hogy én nem tudok mérni rendszeresen. Pedig lehetne eg ytanulmányt is irni. főleg több műszerrel, elhelyezéssel. Átlagolt értékekkel...oh de szép is volna.
