Kedves kollégám vonatkozó története, hogy ifjú vőlegény korában a jövendő anyós megkérdezte tőle, szereti-e a sárgarépafőzeléket. Mondta, fogalma sincs, mert még sosem evett. Mire az anyós rém boldogan nekiállt, mondván, az egész megyében ő készíti a legfinomabbat. Föltálalta, a kollégám belemerítette a kanalát, evett egy falatot, majd kijelentette: "Nem szeretem a sárgarépafőzeléket". A frigy egyébként így is létrejött.
2 éve voltam hasonló esetben. Nálam a tökfőzelék egyszerűen visszaigyexik, nem bírom. 2 éve éhesen megkínáltak vörösesbarnás főzelékkel, fasírttal. Krumplifőzeléknek néztem...
Szintén mosolygós arccal és embertelen sok kenyérrel, de sikerült. Ez adta az ötletet a későbbi "bátorságpróbákhoz" :-)
Csak az eltérő étkezéshez. Úgy vettem észre hogy a bundás kenyeret mindenki sósan eszi. Én még életemben csakis lekvárral ettem.
Mikor egy unokaöccsnek megmutattam, azonnal belehabarodott. Nagyanyjánál ilyet kért. Kapott viszont helyette egy pofont és hogy ne disznólkodjon! :-)))
Előbb, mint Rómában, felszállt a füst, publikus lett a topiktalákozó legújabb helyszíne, ami ellen remélhetőleg senkinek nem lesz averziója: a Koronona Kávéház a Dísz tér sarkán.
Tehát 15:30-kor a Magdolna toronynál találkozunk könyvválogatásra, majd onnan átsétálva a Váron sok érdekességet nézünk meg – biztos, hogy olyant is, amit még a legtájékozottabbak sem ismernek –, és 16:30-kor a Korona Cukrászdában ülünk le a hátsó, nyugalmasabb részen, fejünk felett kinagyított anno Budapest fotókkal.
Az viszont itt probléma lehet, hogy 18 órakor bezárnak, tehát emiatt esetleg korábbra kell hozni az időpontokat.
Az tulajdonképpen úgy volt, hogy - miként már írtam - hároméves koromban egyszer nagyon elrontottam a gyomromat a cvekedlivel. Amikor a nagymamám legközelebb azt főzött, apukám megnyugtatott, hogy ezt ehetem nyugodtan, mert ez nem cvekedli, hanem káposztás kocka. Az eredmény sajnos ugyanaz lett, viszont az eset fontos tanulsággal szolgált a felnőttek szavahihetőségét illetően is. :-)
Igen, hallottam már a cukros változatról, de a miénk érdekes család: nálunk nemcsak a cvekedlit, de a grízes tésztát is sóval szokás enni, lekvár helyett savanyúuborkával. Én mondjuk a túrógombócot is sósan szeretem, de legalább tudom, hogy nem vagyok normális. :)
Igazából egyszer én is ettem cvekedlit. Egy étteremben vacsoráztam egy társasággal, és a séf nagy titokzatosan bejelentette, hogy valami egészen különleges garnírungot talált ki a húshoz, csak figyeljünk. Majd megérkezett az étel, a hús mellett művészien elrendezett kis kupaccal, a séf meg olyan elégedetten nézett, hogy annak ellenére muszáj volt sugárzó arccal megennem legalább az egyharmadát, hogy az első észlelésre világossá vált: ez bizony káposztás cvekedli. :-)
Mivel egyetlen érv nem hangzott el a Tárnok utcai CBA galériáján lévő kávézó ellen, hát miért ne oda mennénk? Garantálom a kellemes környezetet és a zavartalanságot.
Ja, a kis kerek asztallal kapcsolatban volt ugyan egy észrevétel – olyantól, aki nem is óhajt oda eljönni –, de azt nem nagyon értem, hiszen az eddigi találkozókon nem emlékszem nagy albumok lapozgatására, ami miatt a kis asztalok tényleg alkalmatlanok lennének.
Ugyan most nem vagyok érintett, de magam nem szoktam elvből viszolyogni, sőt, még elvtelenül sem. Ha és amikor viszolygok, annak semmi köze az elvekhez, az csak egy olyan közönséges viszolygás, mint bárki másé. :))
Nekem mindegy, hová megyünk, de szépen kérem, hogy olyan hely legyen, ahová mindenki eljön, aki egyébként szívesen venne részt a találkozón. Szerintem nem vagyunk olyan sokan, hogy ezt ne tudjuk összeegyeztetni.
Szépek az elvek, de elveidet akkor is megszeged, ha nem is tudsz róla. Például ha egy olyan helyre mész, amiről nem is sejtheted a tulajdonos világnézetét(!), ahogyan minden aggály nélkül eljöttél volna a Dísz térre, pedig annak tulajdonosa sem annyira ellenzéki, ugyanis ő a CBA egyik fő tulajdonosa...
Küldtem egy e-mailt, amiben megpróbállak győzködni. Legszívesebben ide is feltenném, de mégsem lenne célszerű, amivel bizonyára egyetértesz majd, ha elolvasod.
Tipródtam egy kicsit, de muszáj elmondanom: ezzel legalább két gond van. A kisebbik, hogy szerintem a kis kerek asztal nem ideális efféle találkozókhoz, de ez még önmagában nem lenne lényeges. A nagyobbik gond - már az én szempontomból -, hogy én elvi okokból soha és semmilyen körülmények között nem teszem be a lábamat CBA-ba. Ne haragudj, tényleg szégyellem magam és utálok ilyen kellemetlenséget okozni, de hát az embernek azért vannak elvei, hogy ragaszkodjon azokhoz.
Viszont már összeszedtem itthon néhány könyvet, amit elvinnék.
Ez egy pár éve nyílt CBA kisáruház, aminek a galériáján egy csendes – mert alig látogatott – kávézó-teázó van kerek asztalokkal, Thonet-székekkel, hangulatos dekorációval.
