Tegnap volt a doktorúr, Dr Lonnie Smith Szegeden. Az előzetes híresztelések ellenére a legközvetlenebb, barátságosabb ember az orgonisták közül.
A beálláson egyből nekiálltunk, leszedtük az orgona hátlapját, személyesen tekerte be magának a bright és perka értékét. Az orgona először tompán szólt. A két lezli volt az oka, de egy új szempontból. Meg kellett fordítani az egyik lezli fázisát. Mindjárt megjött a fénye, ütött.
A beálláson játszottak összesen vagy öt-hat percet, aztán már ment is.
A koncerten majd' két órát zenéltek és fergetegesen. Dinamikában a soft állásban a leghalkabb pianissimotól a normal állású fullos fortissimóig végig kihasználta az orgona képességeit. Regisztrációban a jellegzetes jazz hangszíneket alkalmazta.
Tempóban a leglassabb balladáktól, a már szinte követhetetlenül gyors bebopig mindent. De megvolt a humor is gyakran amit jóízű morgásaival fűszerezett. Persze a rá jellemző néha groteszk stílust is megtapasztalhattuk. A bassusjátéka is kíváló, mintha string bass lett volna az orgonában. A lábát (valami filc mamuszban:-) is elég gyakran használta. Általában az előadásban a lemezeken megszokotthoz képest mindent lendületesebben adtak elő. Pár nagy sláger: A Matterapat, Willow Weep For Me, Play It Back, Come Together...
A társait is kíválóan választotta ki. Nem találtam most a nevüket, de zseniálisak voltak. Rendkívül virtuózan, egyénien, emellett hallatlanul precízen játszottak. Méltó társai Lonnie Smithnek.
Szóval a koncert óriási volt, a ma élő legnagyobb hammondos művésztől. A honlapja ad némi fogódzót. Aki nem volt sajnálhatja. Viszont örülök hogy akik az orgonálást igazán komolyan gondolják, ott voltak. Remélem jön máskor is az első után, de ki tudja?
Egy nagyon szép, karcmentes 1968-as L100 keresi gazdáját első tulajtól, paddal, strigbass-szal, eredeti számlával, egy nagyon forró Versitone műlezlivel!
Lehet hogy pont azt a számot hallottam tőle amit Rhoda játszik, mindenesetre én nem intézném el holmi tititititátával a jazz-nagymamát, nagyon sokaknak egyet jelent a neve a jazz orgonázással!
A tuningot úgy értettem, látván tele drawbarokkal az A33 teteje, nem ismert miért és hogyan oldottad meg?
A könnyített B3 házszerkezetre pedig nagyon sok anyag létezik ami kis fajsúllyal de nagy mechanikai szilárdsággal bír, többnyire kompozit alapú vagy lehet szénszálas, esetleg üvegszál-műgyanta párosítású dolog (egy ismerősöm pl utóbbiból csónakot csinált házilag!), tehát van jogosultsága a kérdésnek. Köül kell nézni, bár ha annyira a Hamichord felé hajlassz, akkor kár házilag barkácsolni...
A Wressnigé is egyedi cucc B3 formával. Ok, a lába eredeti.
Szimizsónál először a lámpaernyő ugrott be, de az meg nem lehet! :-)))
Akkor remélem holnap Szegeden minnél többen találkozunk. Dr Lonnie Smith ma a legnagyobb név és még nem is volt nálunk. Szóval kihagyhatatlan.
Reggel10-től este hétig faragtuk át Misivel a 142-es lezlimet a holnapi eseményre.
Hogy ez is 230V-os legyen mint az orgona főlezlije. A motorok átrakásánál miközben még mindig tapasztaltam újdonságokat, vagy 7-8× kellett azokat szétszednem. Sebaj, mostmár csukott szemmel is elboldogulnék bármelyikkel. Ja, ezek csak a kismotorok voltak. Alsó-felső-117V-234V....
Szerencsére a vezérlés ugyanúgy a 6-os szálon +-20V
Valóban tölcsér minta. Azt hirtelen nem tudom eldönteni, hogy pozitív, vagy negatív minta e:-) Az üvegszálas megoldás a "B" terv, ha a PVC csöves rámelegítéses figura kudarcba fulladna. Három darabból lesz összeragasztva a tölcsér. Ezért is áll korongokból a minta, hogy a megfelelő méretű csöveknél kezdődhessen a munka. Aztán már csak esztergapadban méretre kell leszúrni, és egy illesztő oldalazás/beszúrás a megfelelő végbe és lehet ragasztani. Ez a minta az elkészült hangszóróhoz van méretezve, ezért egy kicsit nagyobb mint a Jensené. A toroknyílása 29mm, a szájnyílása 120mm. A hossza megegyezik az eredetiével. Kap egy hejde kupakot, futóművet, és aki bujt, aki nem, had szóljon!:-) Tölcsér nélkül is gyilkos a hangja....
Nem tudok egyetérteni a Rhoda Scotthoz való hasonlítással. Annyiban igen hogy szintén nőnexületett.
Stílusa viszont keményen jimmysmithes, donpattersonos. Kézi basszus a bass/chord-on, lábrápufogtatással, jazzesebb jazz3.p szólókkal, gyakran álló lezlivel. Szóval meglepően kemény, férfias előadásmódú.
Rhoda Scott a szinkron láb/balkézmenetekkel, mindig forggó lezlivel, ti,ti,ti,ti,ti,ti,tá-tá - ti,ti,ti,ti,ti,ti,tá-tá blues akkordszólóival teljesen más stílus. Inkább gospel és lounge.
A Trabant/BMW erős túlzás, inkább egy igazi 5-ös/7-es közti különbség.
Ha nem ABC, akkor én inkább egy Hamit választanék, mint bármely elektromechanikus kistestvért.
Talán a NewB3 Porta jöhet még szóba ha az árát nem nézzük. Ki kéne egyszer próbálni.
De ez csak elvi síkon van. A gyakorlatban az igazi mellett tökéletesen elvagyok a saját sampleres megoldásommal.
Most beragadt a kezembe a Goin' Up Yonder. Kifejezetten előnyös hogy egyszerre tudok layer módban Yamaha CP80-on és B3-on játszani. A Motion meg a hangzásokat is szétválasztja egyidejűleg forgóra és állóra.
Az igazi B3 szekrénybe épített cuccokkal én sem értek egyet. A newB3-mal sem. Az a faszekrény olyan nagy és nehéz hogy a beltartalom könnyítése lényegében nem sokat számít már a digitális technika. Akkor is dögnagy, dögnehéz marad. Meg sérülékeny, kényes. Szóval B3 szekrényben csakis eredetit, nincs jobb megoldás.
Viszont azon már sokat gondolkoztam hogy a B3 látványelemeket nagyon könnyű és nagyon kemény habosított műanyagból meg lehetne oldani. Volt ilyen anyag a kezemben. Nem tudom mi az anyag neve. Piszkosul könnyű volt, ellenben nagyon kemény is. Magát a digitális hanxert (billentyűk, kezelőszervek) egy könnyű és merev fémváz tartaná ami körbe fel lenne öltöztetve ebbe a műanyag B3 ruhába. Ha nagyon elkopna, könnyen cserélhető lenne. Természetesen ez nem otthoni megoldás hanem kifejezetten az utazó és gyakran egyedül cipekedő nem sztár orgonista segítsége.
Otthonra meg kell,.... egy....... mi is? Már elfelejtettem :-)
A tuningot hogy csináltad? Néztem ezt a gyönyörűszépen megmunkált Hamichord wood kiadást is, tényleg szemet gyönyörködtető, bár én azt mondom, hogy akkor már az eredeti belet is rakhatták volna bele, mert így klón belsővel már illúzióromboló, mint egy 7-es bmw trabant motorral... :)
miután kipróbáltam matyoo electróját beszereztem én is egyet. nekem bejön a waterfallja is meg az orgona hangja is. és ezen már állítható a keyclick hangerő a C1-el ellentétben, plusz a perka is némítja a legfelső regisztert, ha kell.
emiatt eladók a roland klónjaim: a billentyűs Vk7 keménytokkal és a hangmodul VK8m. Vk7=180e, VK8m=150e. szerintem ez egészen kedvező ár-érték arány, de ha nem, akkor várom a javaslatokat, mert örülnék, ha porosodás helyett mihamarább bevetésre mehetnének. 0620-4541480
egyszer régen láttam a neten egy "összecsukható" b3-ast, de már nem találom, érdekelne, ô hogyan csinálta.
a kihúzható fogantyúkra én is gondoltam. a lábakat meg fogom mutatni a restaurátor srácnak, aki a lesliet elkövette. én elképzelni ne tudom, hogyan tudnám egy darabban kihúzni a házból. :-(
68 hang + 4, tehát 72-es csatlakozó kell. Pech hogy a SCSI3 csatlakozó 68-as. Igaz, annyira nem is, mert összesen 4 hang a legfelső pedáloknál (A-C) észrevehetetlenül kihagyható ha az valamely kevert összetevő. A pedáloknál is a 9-ből 8 kontakt van hangonként, csak előrekeverve.
Raphael Wressnig és Barbara Dennerlein oldható megoldásai. Szerintem lehet esztétikusabban. Nálunk Littlebig-nek van tapasztalata etéren.
Igen, úgy értem. csavarokkal is rögzítve van, aztán kiderül csavar nélkül mennyire is ragaszkodik még az oldallaphoz belülről? Ha nagyon, szerintem csak ezen a belső síkon kellene erőszakot alkalmazni. Ez a négy becsapolás tartja tulajdonképpen együtt a hangszert. Ok, a lábak tömör dióból vannak, nem furnérozott bútorlapból mint az orgonaszekrény nagy része.
Aztán ha lejön így a láb, lehetne a négy lyukra egy-egy fém perselyt készíteni a lábat fogadni.
Persze ehhez két izmos fószer szükségeltetik az orgona nagyobb részét megemelvén. Esetleg ezt elősegítendő, meggondolásra javaslok a szekrény alsó síkjából kihúzható emelőfület. (kicsit úgy mint a bőröndökből, csak vízszintesen)
Kis lábbecsapolás-történet:
Az első képen a te orgonád van: 1942
A másodikon az enyém: 1936
A harmadikon egy 1973-es B3
Az eredeti kinézet miatt mind a lábpedál csatlakozót, mind a hangerőét az orgonában bent tenném oldhatóvá. Legfeljebb a hátlapot le kell venni.
Na neeeee! Szerintem nem kell levágni a lábakat, mert bent az oldalfalhoz vannak csavarozva. Ilyenen én is gondolkodtam. Szerintem mindössze 4 fémpersely kéne amibe a láb szögletes teteje becsúsztetható lenne. "egyszerűen" leemelhető lenne.
Ne bovdenest. Inkább beakasztós de eredeti hangerőszabályozást javasolnék.
Azt a kb. 80 kontaktot valóban föl kell csatlakoztatni. Talán van ilyen SCSI csatlakozó. Vagy kettő kell. De egy elegánsabb.
