Szerintem a magyaráz, az érvel, beszéddel meggyőzésre törekedik jelentésű volt mindig is.
--
Elképzelhetőnek tartom, hogy épp azért kapott +áz képzőt ez a szó, mert a magyar népnév kialakulása is erre az etimológiára megy vissza.
-ár névszóképzővel alkotott szavak a cselekvőt jelölő főnevek jelölik.
Természetes, hogy el kellett távolodnia a magy+ar/mogy+ar - mint - megy mintájára "mondó" jelentésű szavunknak, ha ez időben nagyon, nagyon régen történt. Monjuk akkor, amikor a mony és a mond szavaink között áthallás volt. Ha így volt.
a mén - menny - megy szavaink között is rokonság van.. szóval nagyon, nagyon réggen.
A mén-ből menny ország let, magasságra vonatkoztatva.
A mag-ból magas-ra növés is következik. (A madár szavunk is be tud kapcsolódni itt az eredetbe)
Ma mondókánk is tud magva, ill etve magasröptű lenni... ezek a szóképek nem lehetnek véletlenek.
(Sőt a mennyiség és a mag között is van rokonság, hiszen kiterjedést, halmazt egybefogó fogalmakról van szó, amely egyúttal a tömörségre is utal.)
Jó, de a magyar népnév M_G_R vázon van és sosincs M_N_D vázra megírva, azaz a MOND kapcsolatot nem találom megalapozottnak, nincs még csak M_N kezdése sem a népnévnek. Ha ez az N benne volna az egészben akkor legalább néhány írásban ez visszaköszönne, de egyszerűen nem létezik efféle...
--
Számomra a mén és a megy kapcsolata ugyanaz, mind mond (mondat) és a magyaráz kapcsolata. Ez védhető.
Vagyis aki MESÉL az egy megtörtént eseményt próbál hűen visszaadni, azaz MÁSOL. És szerintem a MISE szó is ehhez tartozik. A MONDA MONDVA van, a REGE meg egy RÉGI történet...
Jó, de a magyar népnév M_G_R vázon van és sosincs M_N_D vázra megírva, azaz a MOND kapcsolatot nem találom megalapozottnak, nincs még csak M_N kezdése sem a népnévnek. Ha ez az N benne volna az egészben akkor legalább néhány írásban ez visszaköszönne, de egyszerűen nem létezik efféle...
"A határolás kijelölése pedig a megy - szóban. Ha valamit határolunk, ahhoz ugyanis körbe kell menni. A határ pedig a fennhatóság határa is egyben."
----
A megye valóban körüljárással határolt területet jelenthet, hiszen a megyénél alacsonyabb fokú szervezeti egységnek a neve, a járás szavunk is ezt erősíti.
Ráadásul elvont dolgoknak a határát rendszeresen, ismétlődően kell körbejárni, hogy rögzüljenek. Mert az ország is elvontan egy szerkezeti egység, ahogyan pl. az óra is az, csak fizikailag. Ezért a járásnak és a megynek is van egy "működő" jelentése is, hiszen a megye és a járás is egy rendszer, mint átvitt értelemben az időjárás (még ha szeszélyes is, működik).
Láthatjuk, hogy az akadémia szláv kjövevényszónak titulálják, ami nyilvánvalóan nem igaz.
Ahol szerb, horvát, szlovén és bolgár -jövevényszót mond az akadémia, ott fordított a szóeredet.
Nyilvánvalóan onogur avar, ill. bolgár kapcsolata van ennek a szónak, tehát "magyar" is!
MEGYE
ÚESz:
megye: Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. | ≡ Szbhv. međa ’mezsgye, dűlőhatár; sövénykerítés; stb.’, (N.), (R.) meja ’mezsgye, dűlőhatár’, (R.) (gradska) međa ’vármegye’; szln. meja ’dűlőhatár, mezsgye’, (N.) méja ’sövénykerítés; cserjés, csalit’ [indoeurópai eredetű; vö. óind mádhyas; lat. medius; stb.: ’középső’]. Vö. még óe. szl. mežda ’út’; szlk. medza ’mezsgye, dűlőhatár; a pálya oldalvonala’; or. межа ’birtokhatár, mezsgye’; stb. ⌂ A 2., 3. jelentéshez vö. (→határ) valamint a ném. Mark ’határ; a helység földterülete’; stb. szavakat.
ÚESz: Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó a →hat¹ ’benyomul; előremegy’ lehetett. A végződés -ár névszóképző; vö. →búvár. A magyarázat nehézsége, hogy az -ár névszóképzővel alkotott szavak a cselekvőt jelölő főnevek, s a cselekvés eredményét igen ritkán jelölik; de vö. (a képző palatális változatával): füzér ’felfűzött tárgyak, díszek sora’ (→fűz¹), →tölcsér. A 3. és 4. jelentés metonímia. A határoz származék jelentésváltozásához vö. lat. definire ’elhatárol; meghatároz’. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. hatar; rom. hotar: ’ua.’.
Az akadémikus álláspont jól láthatóan tarthatatlan.
A megyét szláv jövevényszónak veszi, de nem veszi figyelmbe, hogy mindkét elnevezés magyar gyökökből magyarázható a legjobban. A medus - középső értelem megvan a magyar mag szóban. A határolás kijelölése pedig a megy - szóban. Ha valamit határolunk, ahhoz ugyanis körbe kell menni. A határ pedig a fennhatóság határa is egyben.
Jegyezzük meg! Az akadémikus álláspont ugyan nagyon nem szereti elismerni ősi névszóképzőnek az -ÁR képzőt, pláne nem abban az esetben, ha az alanyra vonatkozik, de a határ esetében nem tud mit tenni, elismeri!
Ha a határ szavunknál működik a HAT+ÁR névszóképzés, akkor a MEGY esetében is, a MEGY+ER.
MEGYER tehát eszerint azt is jelentheti, hogy valakik, akik megyéket hoznak létre. Utalva a letelepedési szokásaikra.
Milyen oszág magyar ország? Megyékből épített ország.
Én egyáltalán nem kardoskodom egyik verzió mellett sem.
Jó érveid vannak, de sajnos nem tudok annyira biztos lenni a dolgomban, mint te. Nagyon ősi szóalapnak tartom a magyar nevet, de épp ezért elhomályosult értelműnek is. Óhatatlanúl is bezavar a képbe sok minden. Meg a manysik neve is (man, mos- frátria név) amit szerintem a "magyaroktól" vehettek át. Nyilván nem az őseink, de minket másoltak. Mi voltunk rájuk hatással.
A mond szavunk szerintem nem elhanyagolható szóalap, mert képzett szó. A gyöke kiváló szóalap az ősi magyar népnévre is, hiszen a menéssel/meggyel rokon. A mondás is megy...( indiában mantra), a mesélés talán a mászkál szóalakkal függhet össze. Pejoratívan aki nemteljesen mond igazat, mis-másol, mesél...
Ha jól belegondolunk, a mondás is magból való áradás jelent.
Magunkat fejezzük ki. A beszéd is lehet magvas.
Nem kétséges tehát, hogy magból való áradást fejez ki a magyar népnév, de lehet ez mondásra/beszélésre, körbe mozgásra (portyázik)/ istennévre vagy népre vonatkozó is, épp az ősisége miatt.
A középkorban még tudták : idézet egy hazai író valóban magyaros nyelvezetű (nem valami silány hibrid latin keverék) és hangalakú magyar írásából az 1500-as évekből :
"Mind a scythiai hatalmas magyarok származásának két jeles férfiaktól : Egyik férfiúnak Hunor vala neve, és az másodiknak nagy Magor vala neve, kiktől az magyarok felneveztetének : Hunorrúl hunusnak , Magortól magyaroknak." Kérdés sem volt mi a helyzet...
Farkas András 1538. évben.
Nyilvánvalóan logikus és egyértelmű magyarázat van a "két nép" nevére, és az is világosan meg van nevezve hogy Szkítiában magyarok voltak, és nem szlovákok meg sumerek meg az ég tudja még micsoda.)) Nem tudom miért nem jó a kézenfekvő indok. Mert olyanunk az van.
A HUNUS saját nyelvünkben is gyakran HONNOS, felismerhetjük a gyökérszót amire rákerült a képző.
A MAGOR/MAGUR/MOGAR/MEGER stb. verziók még olyan értelemben nem rontott hangalakok, hogy akcentusbeli különbségről beszélhetünk, a mássalhangzó hangváz ezekben mindig azonos, M_G_R
HUNOR és MAGOR nevek azonos minta szerint készültek jól láthatóan is : 3 hangos szótövünk van amire rámegy azonos módon két további hang. Tehát tudhatjuk hol bontandó a szó. Ez eddig szerintem aligha lehet kérdéses.
MAGOR és MAGYAR viszonya azoknak akik szerint ez csak puszta véletlen. Eleve komolyan vehető nyelvkutató ezt nem élből megkérdőjelezi és tagadja, hanem minimum számol vele ha ennyire közeliek a hangalakok. Hiszen a mondánk szerint is a nép nevezetes ősatyja.
NAGYMAGYAR településünk Felvidéken. Na már most ez régen volt MAGER/MAGARI és MAGOR is. Tehát újfent nyilvánvaló hogy mindegyik hangalak a kis eltérésektől függetlenül ugyanazt jelenti a település esetén. Csak hát ez is volt MAGOR, micsoda véletlen.)) Biztos ezt is csak a képzelet szülte .))
De minden népnév előtt a testvérpár volt előbb megnevezve értelemszerűen. És ők a mondák alapján hát "baromi" ősiek.
Felvetődött hogy a MAGYAR szóban az M után vajon melyik lehet az "igazi" magánhangzó, már ha állíthatunk ilyet hogy van ilyen. Mindenesetre érdekességképp egy statisztika azon külhoni népneveinkből akik nem a Hungry/Vengry használják, hanem a "magyar" elváltoztatott formáit :
Üzbégeknél van 1 db MOjar, egyébként az összes többi huszon-egynéhány MA hangalakkal kezdi el ezt a népnevet. Az meg azért mint arány már valamit csak-csak jelenthet...
Az O-val írt változat simán félrehallás lehet, olyan ember írta le, aki nem beszéli a magyart tökéletesen. A zártan ejtett A hang O-nak hallatszik... A zárt E pedig Ö-nek...
---
Mogyer (Anonymus)
Ebből következően te Anonymusról is kapásból ezt feltételezed.
Az O-val írt változat simán félrehallás lehet, olyan ember írta le, aki nem beszéli a magyart tökéletesen. A zártan ejtett A hang O-nak hallatszik... A zárt E pedig Ö-nek...
--
Ez csak egy elmélet:
Rengeteg olyan szóalakunk van, amelyekben a magánhangzó megváltozik különböző rokonértelmű szóképzés esetén pl.:
körít, kerít, karika, kerek, kurta, korsó stb.
Jól látszik, hogy bizonyos nagyon ősi gyököknél a mássalhangzók hordozzák a szó meghatározó értelmét.
Ha mégsem zárjuk ki esetünkben a dj=gy hangzót, akkor megfontolandó:
Mond
Mesél
Magyaráz
"mende-monda" - menend - mond - A mondás értelme tehát az, ha most, menten, mentül, menendőben kimondasz valamit, mert a mondás tőled megy! Mond-és mene (mony- megy) tehát rokonok.
Egy kis zárójeles játék megvilágítja aszavain értelmét:
A mon(jan)da/ó szavunk tehát a men(jen)de/ő - játszi szópár mélyhangzós változata. Tehát mende-monda, menendő - mondandó dolog.
Ebből is látszik: mondja = mongya
Ha a szó képlet pedig adott esetben MOND+AR/ER akkor így alakúlna belőle a magyar népnév:
Az -ar főnévképző igen produktív lehetett őseinknél. A MOND (ki mony-dunk egy szót, ) igénkhez azonban nem egyszerű alkalmazni, ennek a "találkozásnak" a végeredménye a magyar népnév, ami ezen elmélet szerint annyit tesz, mint (magyunk nyelvén) beszélők. "Nyelvében él a nemzet" jeligére...
MONDjAR < MONyjAR < MOGyAR - ebből: Magyar
MENDjER < MENyjER < MEGyER - ebből: Megyer
A "megy-menni" igénk alapját képező gyök, más ősi szavainkban is fentmaradt, nem csak a mond szavunkban:
(A MÉN-t (kanczára menő), hágó, avagy az égbe menő/hágó MENY-MENNY szavunk esetében is. CzF: "MÉN, 2); s e gyökből lett a részesülő: menő, mene, meni, lágyítva: menye, menyi, mint merűl, menyűl.")
Ami a korai írás-emlékeinket illeti, azok sokkal zavarosabbak a sumer írásjelek hangzósításánál... Ui. olyan abc-vel írták, melyből a fele hangunk hiányzott, s olyanok, aki talán csak törték a magyart. Külföldről szalasztott papok...
Írd le nekem légy szíves a következő mondatot úgy, hogy csak az alábbi betűket használhatod:
--
Nem kell nekem kiselőadást tartanod a latin nyelvű abc-ből hiányzó magyar hangok és betűjelek koraközépkori problémájáról, mert "egy oldalon focizunk ebben".
1. Mégi ez az egyetlen valamirevaló támpontunk, amiből okoskodhatunk mi is.
2. Ám itt nem is erről van szó (lásd fiú szavunk végén az ú-t, vagy a feheru varu szóalakot.)
3. Én nagyon is elképzelhetőnek tartok egy olyan archaikus nyelvezetet, ahol bizonyos szavak végén megmaradnak félhangzók, véghangzók, amelyek egyébként megkönnyítik a szóképzés során a mássalhangzó kapcsolódást. Szórövidülés pedig létezik: tán (< talán), hisz (< isa) (< ejsze) (< hiszen), bizony (< biz) (< biza) stb.
"MAGOR ---MAGÚR simán jó lehet szerintem is, a legesélyesebb verzió..."
Ennek az esélye közel van a nullához. Sehol nem találsz ilyen hangsort. Ez csak a képzelet szüleménye. És a korai magyar zavaros nyelvemlékeké...
Az O-val írt változat simán félrehallás lehet, olyan ember írta le, aki nem beszéli a magyart tökéletesen. A zártan ejtett A hang O-nak hallatszik... A zárt E pedig Ö-nek...
"Az a logika, hogy nem is biztos, hogy a MAG - jelentése önmagában elég a magyar népnév megfejtésében,"
Nem ez volt a téma, hanem a MAG-MEG jelentéseinek hasonlósága.
"A legkorábbi magyar nyelvemlékeinkben mogur, moger szóalakok vannak, de nem vagyok benne biztos, hogy csak későbbi lágyulás eredménye a "gy" hang. 1121-ben a gi kapcsolat már gy-hangot ír le. Korábban meg szerintem egyszerűen nem jól jelölték."
A sokféle leírás nem lehet áthághatatlan akadályt, hiszen a Hungar név is tucatféleképp van leírva, kiejtve, mégis tudható az eredeti alak. (Hungar)
És nem csak a magyar írásra, kiejtésre támaszkodhatunk, hanem a közelebbi-távolabbi szomszédainkéra is, akik a Magyar nevet ismerik.
Mindben azonosak a hangok. Nem O, nem E, Nem Ú magánhangzók vannak bennük, hanem csak A. Egyedül a GY hangban van némi változatosság:
cseh: magyarszki
horvát: madzsarszki
román: maghiara (vagy talán maghijara)
szerb: madzsarszki
szlovák: magyarszki
szlovén: madzsarszki
Külön érdekes a román változat GH-val. Náluk nincs "gh" hang, csak G és külön H. Kiktől hallhatták ezt a változatot? Nem tőlünk esetleg mielőtt gy-vel ejtettük?
Nota bene, a többiek is tőlünk hallották, de nem mindegy mely korban. Amikor már GY-vel ejtettük...
azeri: macar, (nincs hangos kiejtés a fordítóban )
"Tehát nyelvemlékeink alapján a kikövetkeztethető eredeti alakja a magyarnak, ha következetesek vagyunk: MOGYUR"
Csakhogy ezt a fentiek egyáltalán nem támasztják alá. Legalább egy-két nyelvben kéne ilyen hangzást találni, miután tőlünk hallhatták a népünk nevét, nem maguk találták ki, de ilyen hangsort keresve sem találni környezetünkben se közel, se távol...
"Mogyer (Anonymus korában)
Megyer (Μεγέρη - Konst. Porph.)
Magyar (mai)"
Szerintem a környező szlávok (nem is beszélve a kelet népekről) a felsoroltak előtt hallhatták nevünket, sehol O hang, sehol E hang...
És nem csak mai a magyar: "1231 ? Magyare [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 80); 1237 Mager... magyarÿ ’ua.’ (SzabV.);
Ha ilyet látunk bármilyen írásban népnévvel kapcsolatosan : MAGAR, MAGÁR MAGARA, MAGOR, MAGUR, MAGURA, MAGIR (SzinMagir)
MEGER, MEGERE, MOGOR, MOGAR, MOGUR, MUGAR és még biztos kihagytam belőle jó párat, meg játsszuk el mindet még GY hanggal is, akkor biztosak lehetünk benne hogy 90+ százalékban a magyarokról van szó. Ha meg nem, akkor valaha volt közük hozzánk.
Elvileg én ugyanott néztem ahol te is, UESzWeb. Az általam közölt is ott van a te általad soroltak előtt még a fentebbi sorban. "Az adat forrása : Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára oklevéljelzetei" ---- írják hivatkozási alapként.
De úgy látom hogy ez a MAG/MEG/MOG kezdetek és képzetei mind egyre mutatnak a népünkre. 3 hangos értelmes szavunk ezekkel a MEG/MÉG/MAG , nyilván jelen esetben a MAG illik bele a képbe, és sose felejtsük ezt a MAGOR nevet !...
És tudtommal 1082-ben van meg nyelvünkön legelőször a szó már eleve a mai MAGYAR formában leírva egy oklevél írásán meg, csak ilyen furcsa kettőspontos Y hanggal mindez jelölve.
A külhoni leírások esetén sosem lehetünk biztosak a hangalak pontosságában..
--
Az arabos (dj, dzs, dgy) kiejtések nyilvánvalóan rosszak, de a megyer esetében másról van szó. Épp, hogy egy külföldi leirat megerősíti a magyar nyelvemlékek korai megyer változatát is ( a többi mellett). Szerintem a megye szavunk sem írható le egyértelműen az etimológiai összefüggések szempontjából
