Hubble méréseiből az derül ki, hogy galaxiscsoportok közt tágulás van (vöröseltolódás), csoportokon belül pedig a gravitáció hatása a domináns. Azaz a világegyetemben csomósodás történik. Jól értelmezem?
Néha azért nézzetek át a "milyen lesz a jövő fizikája honlapra is". Oda is írtam új következtetéseket.
"Az Androméda galaxis esetében kék-eltolódást mért. Ebből hogyan következtethetett volna tágulásra?"
Logikával, barátom. Logikával!
Hubble megmért pár év alatt mondjuk harminc galaxis-távolságot. Ebből 27-nek vöröseltolódása volt, háromnak meg kékeltolódása. A három kékeltolódásúra az jött ki, hogy azok vannak a legközelebb, a vöröseltolódású sokaságra meg azt vette észre, hogy a vöröseltolódás értéke egyenesen arányos a cefeidák fényességéből mért távolságukkal.
Mellékesen pedig Hubble eredménye nem a vöröseltolódás mérése volt (azt már spektrográffal bármely csillagász doktorandusz tudott akkoriban mérni), hanem hogy képes volt a galaxisokban megfigyelt változócsillagok mérésével abszolút fényesség alapján távolságot számítani a galaxisokra.
Ő a vöröseltolódásokat mérte. Észrevette, hogy a feltételezhetően távolabbi égitestek fényének nagyobb a vöröseltolódása. De egyáltalán nem a tágulásnak tulajdonította a vöröseltolódást.
"Jánossy a könyvében azt feltételezi, hogy az éter sebességének iránya és nagysága a világegyetem nagy térségeiben más és más lehet."
Pontosan így van, valóban ezt feltételezi. Ebben különbözik Lorentz elméletétől.
Ugyanis Lorentz szerint az éter (fényközeg) mozdulatlanul tölti ki az egész világegyetemet.
Tehát Jánossy egy lépést előrébb lépett ebben a kérdésében, hiszen nála a fényközeg már nem képviseli az egész univerzumra érvényes abszolút nyugalmat.
A Lorentz elmélet szerint teljesen mindegy, hogy megtaláljuk-e az éterhez kötött vonatkoztatási rendszert vagy sem. Egyébként Jánossy a könyvében azt feltételezi, hogy az éter sebességének iránya és nagysága a világegyetem nagy térségeiben más és más lehet.
