Mondtam én valaha, hogy nyelvész vagyok? Ha észrevennéd, nem a nyelvészet szakmai részleteit vitatom, hanem a hibás következtetéseiket!
Amúgy, ez a visszamenőleges következtetéses módszer nem igen szokott beválni más tudományágaknál sem (pl. genetikánál, őslénytannál, stb). Ugyanis a mai szófajták már sok tízezer éve léteznek és kialakulásukról csak elmélkedhetünk,de a valóságot sohasem fogjuk tudni megtudni! Ugyanis nem maradtak fenn az akkori nyelvészek tanulmányai e téren!-:)))
Tévedésben vagy, nem ez a cél! Eredetünk, nyelvünk eredetének valós felderítése az! Ugyanis az amit vagy másfél-két évszázada velünk megetetnek, arról kiderült hogy nem lehet igaz. Nagyon kevés Habsburg volt magyarbarát, egyesek kimondottan ellenségesek voltak (II. József, Ferenc Ferdinánd trónörökös, stb), s a kamarillából meg igen sokan, ahogy nyugaton sem sok barátunk volt végig a történelem során. Nos , ők érdekeltek voltak egy hazug eredetelmélet elfogadtatásában is. Labancokat mindig találtak hozzá, ma is!
Így találták meg Dzsingisz kán sok leszármazottját.
Nos, akkor kell találni (ki kell nevezni valamelyik) férfi/női csontvázat ősmagyarnak és ahhoz kéne kalibrálni a most talán kifejlesztésre kerülő magyarságmérőben az etalont.
A serpákról pl. kiderült, hogy egy már régen kihalt népcsoport utódai, azért kapnak levegőt 6000 m fölött is és vígan alszanak a -20 fokos jég hátán is.
Tehát vagy találunk egy etalont (Dizsingisz kán), vagy egy csoportot (Kásler és tsai) akikről kimondjuk, hogy ők a magyarok és már működhet is a magyarságmérő!
A gének folyton változnak, ennek mutáció a neve. Ezért nem lehet a távoli ősökkel egyező génállományt találni sehol a világon Érved tehát üres állítás. Közeli ősök még úgy-ahogy hasonló génekkel vannak, de sok nemzedéken át ez a szabály miatt már nem érvényes.
A leszármazás olyan génekkel vizsgálható, amelyek nem számfelezve öröklődnek, a mitokondriális dns az anyától öröklődik, az y-kromoszóma az apától. Ezek alig változnak.
A társadalom fejlődésének egy bizonyos szintjén igen. De amíg elég annyi, hogy nyolc köböl köles jött be a Budamérektől és három a Keletnyikektől, egyébként meg a szokásjog, illetve a törzsi határozatok uralkodnak, addig minek?
Van sok irodalmi és adminisztrácios szüveg ami rovásirással irodott pölö a skandináv sagak.
Ezekböl szerencsés esetben fennmaradtak runairásos töredékek, de jobbára latin átirással maradtak ránk.
A karoling kor adminisztrációja is használta a german runákat nem latinizálodott területeken.
Got rovásra még a bibliát is leforditották a 4. században.
Mivel mára a latin betüket használjuk, igy a runairásos müvek is ebben a formában maradtak ránk, de azok is csak ott, és azok, ahol ezt a térités második hullámában dolgozok érdemesnek tartották megörizni. A magyar második hullám sajna kicsuszott a tőrelmi periodusbol. Ami például Cyrill és Method idején még jelen volt.
Egy kis elmélkedés tőlem, akinek egyáltalán nem érdeklődési területe az un. (ma használt) történelem és nyelvészkedés. Sőt!
Szóval:
Kezdetben volt ugye az ige.
Aztán az úr mondta, amit mondott.
Aztán kitaláltak jelrendszert, amivel tartósítani lehetett az elszálló szavakat és elnevezték írásnak.
Bábel óta a mondások - ugyanazokra a fogalmakra is - ugyancsak eltértek egymástól, érdekes módon a jelek nem annyira (de azok is eléggé).
A lényeg az, hogy a jelekkel az adott nyelven megfogalmazott, fontosnak tartott mondanivalókat rögzítettek.
Ráadásul a nyelvek meg elkezdtek keveredni, a fogalmak új formákat ölteni (maszek, vazze, televízió, rádió, futball, taccs, korner, a legismertebbek közül) amik meg bele is épültek az adott népcsoport hétköznapjaiba és a jelrendszerükkel - ha kellett - rögzítették is azokat.
Most itt van ez a rovásírás.
Van, mert létezik és már a települések elején és végén is szembe találja magát velük az ember fia, de hogy van az, hogy ezen jelrendszerrel komolyabb, fontosnak számító művet nem igazán lehet felmutatni?
Még az a szerencsétlen Rosette kő is - fontos - papi határozatokat tartalmaz, ráadásul két nyelven is, hogy sokan megértsék.
Szóval az oly divatos rovásírással más bajom nincs, csak annyi, hogy kiknek és milyen fontos dolgaik megfogalmazására találódott ki, mint jelrendszer és hol vannak ezek a megfogalmazások. Kik írták és kik olvasták az üzeneteket?
Még a csomóírások is segítenek megérteni az ottaniak kultúráját, eredetét, de - ez valszeg az én hiányosságom - egyetlen olyan "műről" nem tudok, ami rovásul lett megörökítve.
Egy rovásul írt hun krónika tényleg nagy lökést adhatna Kásler úr intézetének (de még a "Halotti beszéd" is első és második ránézésre is latin szövegnek tűnik, ráadásul annak is van már vagy három olvasata, amit ma már meg se értenénk).
Amúgy azt is gondolom, hogy nincs is már a világon ember, akinek a genetikai állománya akár 50%-ban is megegyezne az egykori ősmagyarokkal. Dzsingisz kán milliónyi utódjairól már hallottam.
bajorokrol és svájciakrol tudok, na meg a székelyekröl is...
de exzt nem is lehet kizárni, mert kell hogy alapja legyen.
az avar meg szláv meg latin (keszthelyi kultura)ösök kapcsolnak minket a még régebbi ösökhöz egész a pannonkig, eraviscusokig etc. és még tovább a bonzkori, rézkori és neolit kulturákig.
Az Árpádoknak és csak a honfoglaló csoportnak van hun tudatuk. Exz többek között a Gesta Hungarorumban van lejegyezve, a Gesta forrásai meg ma már nincsenek meg.
A másik hun eredetre magát visszavezetö nép a török, de nekik nincsenek erröl középkori kronikáik., csak a népi hagyomány.
